39. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Cseresznyéskert 202 csillagozás

Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

A ​Cseresznyéskert (1903) írói szándék szerint „mulatságos” alkotásnak készült. A komikus elemek ellenére mégis alapvetően tragikusság és líraiság jellemzi a darabot. Egy létező világ fájdalmas szétesése a humoros felhangokkal és szituációkkal együtt mindenképpen szomorú. Ami volt, nincs többé! Értékes vagy értéktelen? Akármilyen – elmúlt. A mű valóságos cseresznyéskertje szimbólum is. Érvényes minden emberi életre, törekvésre, érvényes családi életre, érvényes bármilyen életforma megszűnésére. De legfőképp érvényes mint szimbólum, a korabeli Oroszországra. A darab Csehovnak egyik legtöbbet játszott színpadi műve. Ennek oka talán az, hogy az igazi remekmű a maga konkrétságán túl – Németh László szavaival élve – „mítoszi csóvával” is bír. A Cseresznyéskert „mítoszi csóvája” egy létező világ eltűnése. Csehov Oroszországa, miként a 19. század, a mélységes mély múltnak kútjába került. Csehov írásai viszont, melyek az akkori emberek apró örömeit, fájdalmait örökítették meg, a jelenhez,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1904

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, NTK-klasszikusok

>!
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2012
144 oldal · ISBN: 9789631966947 · Fordította: Tóth Árpád
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
84 oldal · ISBN: 9789632994598 · Fordította: Tóth Árpád
>!
Akkord, 2007
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638396385 · Fordította: Tóth Árpád

3 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 10

Most olvassa 5

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

A Három nővér egyfajta folytatásaként sok újdonságot látszólag a Cseresznyéskertről sem lehet már leírni, de figyelmesen szemlélve elég jól elválik egymástól a két színmű. Rögtön kezdhetnénk azzal, hogy ezúttal nem is olyan drámaiatlan az a dráma, illetve a történetbe foglalt kritika is sokkal érzelmesebb, megértőbb húrokat penget, már-már szentimentális, hovatovább, hatásvadász végeredménnyel…
A kiindulási alap első blikkre ugyanaz: itt van nekünk a végtelen sztyeppék országa, ahol a társadalmi szintek összecsúsznak, a múlt és a jelen keveredik, a jövőtől pedig mindenki görcsösen távol tartja magát*, akkor is, ha a képzelt világokat a teljes összeomlás fenyegeti. Így van ezzel a cseresznyéskert tulajdonosa, Ljubov Andrejevna – eddigi Csehov-olvasmányaim legemlékezetesebb hősnője – is, aki ostobasággal határos módon addig éli a régi nemesek életét, amíg birtoka és háza is végveszélybe kerül. Élettel teli karakterét nagyon megkedveltem, pedig nyilvánvaló, hogy Csehov rajta keresztül ugyanazt az előkelő réteget skicceli papírra, amit Irina, Mása, Olga és Natasa, na meg Andrej Szergejevics esetében: semmirekellők gyülekezetét, akik nem hogy hazájukért, de saját magukért sem képesek tenni semmit. Mégis, Ljubov Andrejevna sejtelmes életútja, tapasztalatai, esztelen nagylelkűsége és rövid esze révén sokkal elevenebb jellemként épül fel lelki szemeink előtt, lehet rajta és vele nevetni, együtt érezni, szeretni – ilyesmit a Három nővér nem tudott nálam elérni.

Egy Wikipedia-szócikkben azt olvastam, hogy a cseresznyéskert, mint motívum, magát Oroszországot szeretné megtestesíteni, ám beleláthatjuk azt a szentimentális értéket is, amit főhőseink mindenáron meg akarnak őrizni, történjék körülöttük bármi – hiszen a cseresznyéskert szép, oda kötődik minden emlékük, így aztán nem eshet áldozatul holmi kereskedőknek, földbérlőknek, parcellázóknak. Őszintén szólva, talán e szép hasonlat miatt nekem erősen átütött a cselekményen Ljubov Andrejevna családjának tragédiája: ha el is tékozolták vagyonukat, ha nem is méltóak társadalmi rangjukra, ha körülöttük minden csak látszat is, mégiscsak megindító, hogy utolsó mentsvárként a cseresznyéskertet már nem adnák oda. Talán mert utána már jelképes szinten sem maradna semmijük… spoiler

És mi a helyzet a csehovi humorral? Pont ugyanaz, mint a csehovi drámával – utóbbi drámaiatlan, előbbi humortalan. Pedig itt vannak nekünk a karikatúraszerű szereplők, az egymás mellett elsüvítő nagy-nagy mondatok, az arcátlan cselédek, a felvágott nyelvű nevelőnő, az elöregedett diák, mindenki, aki látszólag kellhet egy valódi komédiához – de Csehov világában minden másképp működik, túl valóságosan. Ezzel együtt is azt mondom, a Cseresznyéskert jóval dúsabb, élettel telibb műalkotás, mint a Három nővér, megkockáztatnám, humánusabb és szerethetőbb is egyben.

*Az előkelők is, a szolgák is, és istenigazából a parasztok is – ez az egyik orosz tragédia, amivel sokan azóta is igazolni próbálják szláv népek alávalóságát.

>!
Akkord, 2007
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638396385 · Fordította: Tóth Árpád
>!
Trudiz
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Mi lesz a cseresznyéskerttel? Hogy alakulnak a szerelmes szálak? Kicsit olyan nem is tudom milyen hatást keltett bennem ez a történet. Száz éves szekrény, Párizs, gitár, tánc és „ a boldogság minden reggel együtt ébredt velem…” ezek a szavak vittek előre.

>!
Lynn
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Már megint a nevek. Nem tehetek róla, de ha egy és ugyanazon szereplőt egy oldalon belül hívják Leonyidnak, Gájevnek és Ljonyának, akkor kicsit frászt kapok. De nem gond, kisilabizálom, visszakeresem…

Bosszantott, hogy már az elején ott volt a problémára a megoldás, spoiler és a család meg van mentve. Megmarad a száz éves szekrény, az öreg inast se kell kitenni és még a patak is a medrében marad. De nem! Arisztokratáék nem engednek a huszonegyből, nem ülnek le együtt gondolkodni, koncepciót kitalálni, inkább elbeszélnek egymás mellett, adnak még egy utolsó estélyt, kiszórják utolsó garasaikat is – csak a látszat fennmaradjon… Keresztbe kasul szerelmes mindenki, de ezen a téren se jutnak előbbre. Talán csak Trofimov és Ánya boldog, mert hisznek az új kezdetben.
Nem kis fricska a végespoiler

>!
Olympia_Chavez P
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Tragikomédia négy felvonásban, melyen számtalanszor fölnevettem és ha éreztem is némi szorítást a szívem körül a cseresznyefák miatt, hát akkor sem tettem le a könyvet búslakodva és borongva. Remélem ennek örülne, kedves Anton Pavlovics, ha már oly érzékenyen érintette darabja korabeli értelmezése. A magam részéről jobban szeretem az epikai műveit, de még a színdarab író Csehov is magasan a képzeletbeli dobogóm legfelső fokán tündököl.

Persze a leendő olvasó ne készüljön, valami észveszejtő bohózatra, főleg ne a mai fogalmaink szerint. Ugyanis Csehov, kicsit világvége hangulatú darabja a zűrzavarból táplálkozik, melyben igen lényegre törő ítéletet mond a kor emberei fölött és olykor elhumorizál rajtuk, esetenként a kárukra. Pöccint egyet az orrukon, mutatóujjával megdorgálja őket egy kicsit, majd elegánsan tovább sétál összeomló világuk felett. S hogy a szereplők mit tesznek ez alatt? Semmit. Tudják mi a sorsuk, csak az idő, a kérdéses, a mikor. Mikor fog végre beteljesedni csehovi végzetük? S, hogy az olvasót elszórakoztassák néha évődnek egymással, néha összecsapnak, sokszor aggodalmaskodnak és gyakran méláznak. Mindannyian olyan kiforrott karakterek az első pillanattól fogva, hogy azonnal eleven figuraként jelennek meg a szemünk előtt.

S ezen néhány sor után, megint csak olvadoznék és áradozni tudnék arról, ahogy ez a lenyűgöző és tehetséges ember formálta mondanivalóját, mely lényegre törő, magvas és humoros. Vagy arról, hányszor ejtett ámulatba azzal, hogy leírta azokat az érzéseket és gondolatokat, amiket én magamnak sosem tudtam megfogalmazni. Úgyhogy nem ömlengek tovább, szeretem Csehovot, ez van.

>!
gyuszi64
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Azt hiszem Csehov munkásságának egyik csúcspontja. Kicsit túlkarikírozottak a szereplők, de annyira átfogó a jellemzés (társadalmi rétegek, személyek, viselkedésformák) és olyannyira széles a tabló, hogy a mesteri festmény elbírja az erősebb ecsetvonásokat is…

>!
ggizi P
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Komédia 4 felvonásban
Hm…
Próbálkozom, próbálkozom, de most se sikerült ráéreznem az orosz irodalom szépségeire. Borzalmasak a karakterek, az egyik önzőbb, mint a másik, csak siránkozni tudnak az elmúlt szép időkről, de az aktuális problémát képtelenek megoldani. Csak úgy süt a műből a reménytelenség érzése. Talán a fiataloknál látszott némi remény, hogy nem követik el ők is ugyanazokat a hibákat.
Igazából magáért a cseresznyéskertért fájt a szívem, a többiek teljesen hidegen hagytak.

>!
Trixi_Adzoa P
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Nagyon rég olvastam Csehovot, de még mindig szeretem. Mókás kis sztori volt ez :-)

>!
csgabi MP
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

A Három nővérrel szerettem meg az orosz irodalmat igazán, a Cseresznyéskert is megerősítette ezt. Remek színdarab, remélem, valamikor még lesz időm újraolvasni.
A gimnázium vele igazán megszerettette az orosz irodalmat, bármely akkor tanult alkotót nézem is, mindegyik hozzáadott egy kis pluszt ehhez.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Először négy csillagot akartam adni, de aztán rájöttem, hogy ugyan miért fosztanám meg Csehovunkat attól az egy csillagtól?
Hiszen ő mindent megtett írásában, ami a kor szellemének, elvárásának és divatjának és persze önmagának megfelelt.
Van benne szerelem, meghiúsult szerelem, szakítás, elhagyás, visszatérés, vagyis szomorúság, fájdalom, bánat és boldogság, siker, és még oly sok minden.
Csak türelemmel kell olvasni, mert az izgalom az, ami hiányzik belőle.
De azért nem mondhatom, hogy nem tetszett, bár a színházi változat megnézésével kapcsolatban támadtak kételyeim.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Olvasni fogunk a hosszú őszi estéken, rengeteg könyvet elolvasunk, és megnyílik előttünk egy csodálatos új világ…

Kapcsolódó szócikkek: könyv · ősz
3 hozzászólás
>!
kulturzaj

Dunyása
Kérem, majd később beszélünk, most hagyjon békén. Ábrándozom. (Legyezőjével játszik)

>!
Lunemorte MP

Gájev
Ljuba, tudod te, hány éves ez a szekrény? A múlt héten kihúzom az alsó fiókját, hát ott áll beleégetve az évszám. Ezt a szekrényt kerek száz esztendeje készítették. Szép, mi?! Akár a jubileumát is megünnepelhetnénk. Igaz, hogy élettelen tárgy, de azért mégiscsak könyvszekrény.
Piscsik
(csodálkozva) Száz esztendő… Hihetetlen!…
Gájev
Igen… Ez aztán a bútordarab… (Megtapogatja a szekrényt) Kedves, mélyen tisztelt szekrény!
Köszönöm, hosszú fennállásodat, amellyel immáron több mint száz esztendeje szolgálod a
jóság és igazság fényes eszményeit néma felhívásod, amellyel termékeny munkára szólítottál,sosem lankadt e száz esztendő során, erősítette (Könnyek között) családunk sorjázó
nemzedékeiben a szorgos jókedvet és a jobb jövendőbe vetett bizodalmat, nevelte bennünk a
nemes eszményeket és a társadalmi tudatot. (Szünet)

>!
Lunemorte MP

Ki tudja? Egyáltalán mit jelent az, hogy meghalunk? Lehet, hogy az embernek száz érzéke van, és a halálunkkal ebből csak öt pusztul el, az az öt, amelyet ismerünk, a többi kilencvenöt pedig megmarad.

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Biba

Ez a malomkő húzza le az én nyakam az örvénybe… de én szeretem ezt a követ és nem tudok élni nélküle…

>!
Amondóvagyok

Trofimov
Igen, most kel a hold. (Szünet) Itt a boldogság, már jön, közelít, mind közelebb és közelebb, már hallom a lépteit. És ha mi nem is látjuk meg. ha nem is ismerhetjük meg, hát aztán! Majd meglátják mások!

>!
Lunemorte MP

Pallérozott elme lévén mindenféle kiváló könyveket forgatok, de fogalmam sincs róla, hogy milyen irányt kövessek, hogy lényegében véve mire is törekszem én, éljek vagy lényegében véve lőjem főbe magam, mindazonáltal folyton hordok magamnál revolvert.

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
Trixi_Adzoa P

Dunyása
(Jásához) Azért óriási szerencse, ha valaki megfordulhat külföldön.
Jása
De mennyire. Száz százalékig egyetértek kegyeddel. (Ásít, aztán szivarra gyújt)
Jepihodov
Természetes. Külföldön minden réges rég abszolút perfektül van.

22. oldal (MEK)

>!
Olympia_Chavez P

Trofimov:
(…) A büszke emberben, az önök felfogása szerint, van valami misztikus. Talán a maguk módján igazuk is van, de ha a dolgokat minden cicoma és köntörfalazás nélkül, józanul és egyszerűen nézzük – micsoda büszkeség az, mi egyáltalán az érelme, ha az emberi test tökéletlen, ha az emberek zöme durva és mélységesen boldogtalan. Ne legyünk úgy elragadtatva magunktól. Inkább dolgozzunk.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Kisregények és elbeszélések
Lev Tolsztoj: Feltámadás
Ivan Alekszandrovics Goncsarov: Oblomov
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat / Az ördög
Lev Tolsztoj: Bál után
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Lev Tolsztoj: Családi boldogság / Szergij atya
Lev Tolsztoj: Egy szegény asszony élete
Lev Tolsztoj: Családi boldogság
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Sztjepancsikovo és lakosai