42. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Cseresznyéskert 240 csillagozás

Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

A ​Cseresznyéskert (1903) írói szándék szerint „mulatságos” alkotásnak készült. A komikus elemek ellenére mégis alapvetően tragikusság és líraiság jellemzi a darabot. Egy létező világ fájdalmas szétesése a humoros felhangokkal és szituációkkal együtt mindenképpen szomorú. Ami volt, nincs többé! Értékes vagy értéktelen? Akármilyen – elmúlt. A mű valóságos cseresznyéskertje szimbólum is. Érvényes minden emberi életre, törekvésre, érvényes családi életre, érvényes bármilyen életforma megszűnésére. De legfőképp érvényes mint szimbólum, a korabeli Oroszországra. A darab Csehovnak egyik legtöbbet játszott színpadi műve. Ennek oka talán az, hogy az igazi remekmű a maga konkrétságán túl – Németh László szavaival élve – „mítoszi csóvával” is bír. A Cseresznyéskert „mítoszi csóvája” egy létező világ eltűnése. Csehov Oroszországa, miként a 19. század, a mélységes mély múltnak kútjába került. Csehov írásai viszont, melyek az akkori emberek apró örömeit, fájdalmait örökítették meg, a jelenhez,… (tovább)

Meggyeskert címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1904

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár Akkord · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó

>!
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2012
144 oldal · ISBN: 9789631966947 · Fordította: Tóth Árpád
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
84 oldal · ISBN: 9789632994598 · Fordította: Tóth Árpád
>!
Akkord, 2007
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638396385 · Fordította: Tóth Árpád

3 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 14

Most olvassa 7

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

A Három nővér egyfajta folytatásaként sok újdonságot látszólag a Cseresznyéskertről sem lehet már leírni, de figyelmesen szemlélve elég jól elválik egymástól a két színmű. Rögtön kezdhetnénk azzal, hogy ezúttal nem is olyan drámaiatlan az a dráma, illetve a történetbe foglalt kritika is sokkal érzelmesebb, megértőbb húrokat penget, már-már szentimentális, hovatovább, hatásvadász végeredménnyel…
A kiindulási alap első blikkre ugyanaz: itt van nekünk a végtelen sztyeppék országa, ahol a társadalmi szintek összecsúsznak, a múlt és a jelen keveredik, a jövőtől pedig mindenki görcsösen távol tartja magát*, akkor is, ha a képzelt világokat a teljes összeomlás fenyegeti. Így van ezzel a cseresznyéskert tulajdonosa, Ljubov Andrejevna – eddigi Csehov-olvasmányaim legemlékezetesebb hősnője – is, aki ostobasággal határos módon addig éli a régi nemesek életét, amíg birtoka és háza is végveszélybe kerül. Élettel teli karakterét nagyon megkedveltem, pedig nyilvánvaló, hogy Csehov rajta keresztül ugyanazt az előkelő réteget skicceli papírra, amit Irina, Mása, Olga és Natasa, na meg Andrej Szergejevics esetében: semmirekellők gyülekezetét, akik nem hogy hazájukért, de saját magukért sem képesek tenni semmit. Mégis, Ljubov Andrejevna sejtelmes életútja, tapasztalatai, esztelen nagylelkűsége és rövid esze révén sokkal elevenebb jellemként épül fel lelki szemeink előtt, lehet rajta és vele nevetni, együtt érezni, szeretni – ilyesmit a Három nővér nem tudott nálam elérni.

Egy Wikipedia-szócikkben azt olvastam, hogy a cseresznyéskert, mint motívum, magát Oroszországot szeretné megtestesíteni, ám beleláthatjuk azt a szentimentális értéket is, amit főhőseink mindenáron meg akarnak őrizni, történjék körülöttük bármi – hiszen a cseresznyéskert szép, oda kötődik minden emlékük, így aztán nem eshet áldozatul holmi kereskedőknek, földbérlőknek, parcellázóknak. Őszintén szólva, talán e szép hasonlat miatt nekem erősen átütött a cselekményen Ljubov Andrejevna családjának tragédiája: ha el is tékozolták vagyonukat, ha nem is méltóak társadalmi rangjukra, ha körülöttük minden csak látszat is, mégiscsak megindító, hogy utolsó mentsvárként a cseresznyéskertet már nem adnák oda. Talán mert utána már jelképes szinten sem maradna semmijük… spoiler

És mi a helyzet a csehovi humorral? Pont ugyanaz, mint a csehovi drámával – utóbbi drámaiatlan, előbbi humortalan. Pedig itt vannak nekünk a karikatúraszerű szereplők, az egymás mellett elsüvítő nagy-nagy mondatok, az arcátlan cselédek, a felvágott nyelvű nevelőnő, az elöregedett diák, mindenki, aki látszólag kellhet egy valódi komédiához – de Csehov világában minden másképp működik, túl valóságosan. Ezzel együtt is azt mondom, a Cseresznyéskert jóval dúsabb, élettel telibb műalkotás, mint a Három nővér, megkockáztatnám, humánusabb és szerethetőbb is egyben.

*Az előkelők is, a szolgák is, és istenigazából a parasztok is – ez az egyik orosz tragédia, amivel sokan azóta is igazolni próbálják szláv népek alávalóságát.

>!
Akkord, 2007
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638396385 · Fordította: Tóth Árpád
Dénes_Gabriella >!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Lírai darab. Tragikus. Szomorú. Én ezt már csak úgy hívom, vérbeli orosz.
Az orosz klasszikusokkal mindig úgy vagyok, hogy „na jó, megbotlom”, kap egy esélyt… aztán persze tépem a hajam, mert valahogy soha nem a hurráoptimizmusomat táplálja, és valamiért mindig a három nővér epedő és elszállt várakozása és vágyakozása az, ami beugrik.
Sajnálom, hogy mi nem tanultunk világirodalmat, lehet, kaptam volna némi kapaszkodót. A főiskolai irodalomelmélet erre nemigen volt alkalmas. Nem tudta elűzni a három nővért az oroszirodalom-olvasásom homlokteréből. Hát ez van.

4 hozzászólás
Lynn>!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Már megint a nevek. Nem tehetek róla, de ha egy és ugyanazon szereplőt egy oldalon belül hívják Leonyidnak, Gájevnek és Ljonyának, akkor kicsit frászt kapok. De nem gond, kisilabizálom, visszakeresem…

Bosszantott, hogy már az elején ott volt a problémára a megoldás, spoiler és a család meg van mentve. Megmarad a száz éves szekrény, az öreg inast se kell kitenni és még a patak is a medrében marad. De nem! Arisztokratáék nem engednek a huszonegyből, nem ülnek le együtt gondolkodni, koncepciót kitalálni, inkább elbeszélnek egymás mellett, adnak még egy utolsó estélyt, kiszórják utolsó garasaikat is – csak a látszat fennmaradjon… Keresztbe kasul szerelmes mindenki, de ezen a téren se jutnak előbbre. Talán csak Trofimov és Ánya boldog, mert hisznek az új kezdetben.
Nem kis fricska a végespoiler

Trudiz>!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Mi lesz a cseresznyéskerttel? Hogy alakulnak a szerelmes szálak? Kicsit olyan nem is tudom milyen hatást keltett bennem ez a történet. Száz éves szekrény, Párizs, gitár, tánc és „ a boldogság minden reggel együtt ébredt velem…” ezek a szavak vittek előre.

Olympia_Chavez P>!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Tragikomédia négy felvonásban, melyen számtalanszor fölnevettem és ha éreztem is némi szorítást a szívem körül a cseresznyefák miatt, hát akkor sem tettem le a könyvet búslakodva és borongva. Remélem ennek örülne, kedves Anton Pavlovics, ha már oly érzékenyen érintette darabja korabeli értelmezése. A magam részéről jobban szeretem az epikai műveit, de még a színdarab író Csehov is magasan a képzeletbeli dobogóm legfelső fokán tündököl.

Persze a leendő olvasó ne készüljön, valami észveszejtő bohózatra, főleg ne a mai fogalmaink szerint. Ugyanis Csehov, kicsit világvége hangulatú darabja a zűrzavarból táplálkozik, melyben igen lényegre törő ítéletet mond a kor emberei fölött és olykor elhumorizál rajtuk, esetenként a kárukra. Pöccint egyet az orrukon, mutatóujjával megdorgálja őket egy kicsit, majd elegánsan tovább sétál összeomló világuk felett. S hogy a szereplők mit tesznek ez alatt? Semmit. Tudják mi a sorsuk, csak az idő, a kérdéses, a mikor. Mikor fog végre beteljesedni csehovi végzetük? S, hogy az olvasót elszórakoztassák néha évődnek egymással, néha összecsapnak, sokszor aggodalmaskodnak és gyakran méláznak. Mindannyian olyan kiforrott karakterek az első pillanattól fogva, hogy azonnal eleven figuraként jelennek meg a szemünk előtt.

S ezen néhány sor után, megint csak olvadoznék és áradozni tudnék arról, ahogy ez a lenyűgöző és tehetséges ember formálta mondanivalóját, mely lényegre törő, magvas és humoros. Vagy arról, hányszor ejtett ámulatba azzal, hogy leírta azokat az érzéseket és gondolatokat, amiket én magamnak sosem tudtam megfogalmazni. Úgyhogy nem ömlengek tovább, szeretem Csehovot, ez van.

Ibanez P>!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

„Egész Oroszország a mi kertünk. Nagy a világ, gyönyörű, akad sok-sok csodálatos hely. (szünet) Gondoljon csak bele, Ánya: a nagyapja, az ükapja, valamennyi őse jobbágytartó volt, eleven lelkeket bitoroltak, ebben a kertben minden szem cseresznyéről, minden levélről, minden fatörzsről eleven emberek néznek magára, lehetetlen, hogy ne hallja a hangjukat… Eleven lelkeket bitoroltak, ezért is fajzottak el maguk mindnyájan, ősök és maiak, ezért aztán az anyukája, vagy maga, vagy a bácsikája már észre sem veszi, hogy hozomra él, mások számlájára, olyan emberekére, akiket az előszobájukba se eresztenek be…”

A mindössze négy felvonásból álló darabban egy Párizsból hazatért, teljesen elszegényedett orosz arisztokrata családot ismerhetünk meg, akik csak tengenek-lengenek a történetben, nem képesek se összefogni, sem tenni valamit önmagukért – vagy csak annyit, hogy megpróbáljanak a gazdag nagynénitől pénz kérni. A címben jelzett cseresznyéskert az ő utolsó birtokuk, minden gyerekkori emlék, a múltjuk összesítője és megtestesítője, s most ez került végveszélybe, amelyet azonban ők nem képesek belátni. A kereskedő megmutatná a kiutat – bérbe adni a területet, felparcellázni – erről azonban hallani sem akarnak, hiszen ez a cseresznyéskert kivágását jelentené… nem értik meg, hogy ha ők nem lépnek, akkor majd lépni fog az új tulajdonos… Nem volt meglepő számomra a vége, az sem, hogy a házasság spoiler, ott igazat adtam Lopahinnak, nem járt volna jól… igazából megérdemelte ez az életképtelen társaság, hogy ez legyen a sorsuk, de nagyon sajnáltam a cseresznyéskertet, az utolsó mondatok azért szívbe markolóak, ahogy csak az öreg, a csend és a csendet megzavaró fejszecsapások…

„Nálunk, Oroszországban, még nagyon kevesen dolgoznak. Az értelmiség zöme, ahogy én ismerem, még nem keresi az utat, semmit se tesz, képtelen a munkára. Intelligenciának nevezi magát, de tegezi a cselédet, úgy bánik a paraszttal, mint a barommal, alig tanul, semmit komolyan el nem olvas, egyáltalán semmit se csinál, csak beszél a tudományról, a művészethez is alig ért.”

gyuszi64 >!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Azt hiszem Csehov munkásságának egyik csúcspontja. Kicsit túlkarikírozottak a szereplők, de annyira átfogó a jellemzés (társadalmi rétegek, személyek, viselkedésformák) és olyannyira széles a tabló, hogy a mesteri festmény elbírja az erősebb ecsetvonásokat is…

juanito_b192 P>!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Szívet melengető, finom humorral átszőtt történet. A Három nővérrel ellentétben itt nem volt jelen annyira a drámaiatlanság, de tény, hogy az egyébként kedves szereplők nem nagyon akarództak semmit sem tenni a cseresznyéskert megmentetésére. Kedves kis mű.

Trixi_Adzoa P>!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Nagyon rég olvastam Csehovot, de még mindig szeretem. Mókás kis sztori volt ez :-)

Oláh_Zita P>!
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert

Kortalan mű, mert a Cseresznyéskert szimbolikáján túl időtálló az is,ahogy az emberek egy része monologizál és/vagy elbeszél egymás mellett.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Olvasni fogunk a hosszú őszi estéken, rengeteg könyvet elolvasunk, és megnyílik előttünk egy csodálatos új világ…

Kapcsolódó szócikkek: könyv · ősz
3 hozzászólás
kulturzaj>!

Dunyása
Kérem, majd később beszélünk, most hagyjon békén. Ábrándozom. (Legyezőjével játszik)

Lunemorte P>!

Gájev
Ljuba, tudod te, hány éves ez a szekrény? A múlt héten kihúzom az alsó fiókját, hát ott áll beleégetve az évszám. Ezt a szekrényt kerek száz esztendeje készítették. Szép, mi?! Akár a jubileumát is megünnepelhetnénk. Igaz, hogy élettelen tárgy, de azért mégiscsak könyvszekrény.
Piscsik
(csodálkozva) Száz esztendő… Hihetetlen!…
Gájev
Igen… Ez aztán a bútordarab… (Megtapogatja a szekrényt) Kedves, mélyen tisztelt szekrény!
Köszönöm, hosszú fennállásodat, amellyel immáron több mint száz esztendeje szolgálod a
jóság és igazság fényes eszményeit néma felhívásod, amellyel termékeny munkára szólítottál,sosem lankadt e száz esztendő során, erősítette (Könnyek között) családunk sorjázó
nemzedékeiben a szorgos jókedvet és a jobb jövendőbe vetett bizodalmat, nevelte bennünk a
nemes eszményeket és a társadalmi tudatot. (Szünet)

Lunemorte P>!

Ki tudja? Egyáltalán mit jelent az, hogy meghalunk? Lehet, hogy az embernek száz érzéke van, és a halálunkkal ebből csak öt pusztul el, az az öt, amelyet ismerünk, a többi kilencvenöt pedig megmarad.

Kapcsolódó szócikkek: halál
Biba>!

Ez a malomkő húzza le az én nyakam az örvénybe… de én szeretem ezt a követ és nem tudok élni nélküle…

Lunemorte P>!

Pallérozott elme lévén mindenféle kiváló könyveket forgatok, de fogalmam sincs róla, hogy milyen irányt kövessek, hogy lényegében véve mire is törekszem én, éljek vagy lényegében véve lőjem főbe magam, mindazonáltal folyton hordok magamnál revolvert.

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Trixi_Adzoa P>!

Dunyása
(Jásához) Azért óriási szerencse, ha valaki megfordulhat külföldön.
Jása
De mennyire. Száz százalékig egyetértek kegyeddel. (Ásít, aztán szivarra gyújt)
Jepihodov
Természetes. Külföldön minden réges rég abszolút perfektül van.

22. oldal (MEK)

Olympia_Chavez P>!

Trofimov:
(…) A büszke emberben, az önök felfogása szerint, van valami misztikus. Talán a maguk módján igazuk is van, de ha a dolgokat minden cicoma és köntörfalazás nélkül, józanul és egyszerűen nézzük – micsoda büszkeség az, mi egyáltalán az érelme, ha az emberi test tökéletlen, ha az emberek zöme durva és mélységesen boldogtalan. Ne legyünk úgy elragadtatva magunktól. Inkább dolgozzunk.

Trixi_Adzoa P>!

Disznó orrán az aranyperec. Gazdag vagyok, pénzem, mint a pelyva, de ha megkaparjuk a dolgot, a paraszt csak paraszt marad…

2. oldal (MEK)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Kovács Márton – Mohácsi István – Mohácsi János: Ördögök
Georg Büchner: Danton halála
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
Jozef Gregor Tajovský: Keserű kenyér
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin / Drámák
A világirodalom legszebb drámái I-II.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei
Lev Tolsztoj: Színművek, 1864–1910