A ​kutyás hölgy 43 csillagozás

Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

„Elbeszéléseiben mindig több tartalom van, mint szó…. mint stilisztika az egyetlen korunk művészei közül, aki az írás művészetét olyan tökéllyel sajátította el, hogy a szavaknak szűk lett a tér, a gondolatoknak pedig tágas….Nem lehet tolmácsolni elbeszéléseinek tartalmát… mert azok mindegyike, mint drága, finom csipke, óvatos bánásmódot követel, és nem tűri a durva kezek érintését, amelyek csak összegyűrhetik azt… ” – írja nagy példaképéről Gorkij, aki a legközelebb rokona, közvetlen utóda Csehovnak az orosz és világirodalomban.

Eredeti megjelenés éve: 1899

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 1971
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1960
48 oldal · keménytáblás · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet · Illusztrálta: Kukrinikszi

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Sajtkukac94 >!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Újabb gyöngyszemet találtam A Világirodalom Remekei válogatásban, ami bekerült a kedvenceim közé.
Az orosz irodalommal mindig is szemezgettem, de a legismertebb műveket Háború és béke, A Karamazov testvérek a terjedelmük miatt nem igazán mertem a kezembe venni. Ezért döntöttem amellett, hogy egy kicsit lazább, rövidebb novellás kötettel kezdjem az elmélyedést ebben az érdekes világban.
Csehov stílusa nagyon tetszett. Ahogy a szomorkás részeket is humorral ötvözte, hogy ne legyenek annyira nyomasztóak, az különösen jó volt.
Az általa festett korrajz egyszerre borús, lehangoló, ugyanakkor az európai irodalmon szocializálódott ember számára meglehetősen szürreális.
Volt néhány novella a kötetben, amikkel nehezebben haladtam, de összességében egészen könnyen olvasható, jól sikerült darabok kerültek a kötetbe.

>!
Európa, Budapest, 1971
Adriaticum >!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

A csehovi világ talán még rajtam is túltesz lézengésben és teafogyasztási dömpingben. Pazar hangulat, kocsikázás és nyomor, tengerparti fürdőhelyek és falusi nihil, kitartott kóristák és unatkozó szépasszonyok, kisszerűség és nagyszerűség – van itt minden, de a fő, hogy tea legyen! Csodálatos volt! :D

Gáborr_Nagy>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Novellák és kisregények Csehovtól. Remek válogatás, nagyszerű fordítások. Emberi, megrázó, vicces, elgondolkodtató szövegek. Igazi orosz fílinget ad. Elég sok szöveg szól a nyomorról, alkoholizmusról, betegségről, megalázottságról, de nagy részvéttel, optimizmussal és egy kis humorral teszi. Sajnos a kötet nagy része más antológiákban is megjelent, nem sok újdonságot adott.

valdav>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Csehov elbeszélés-gyűjteményét elolvasva tökéletes társadalomrajzot kapunk a XIX. század végi Oroszországról. Parasztok, (kis)hivatalnokok, értelmiségiek, kétkezi munkások, szolgálók, nők, férfiak, gyerekek, falusiak, nagy- és kisvárosiak, házasok, egyedülállók, özvegyek… A felső tízezer kivételével nagyjából mindenki megjelenik egy-egy mű erejéig. Szeretem a hömpölygő regényfolyamokat, de ugyanennyire tetszik Csehov maximálisan tömörített, sűrű stílusa. Pár oldalas történetekben hihetetlenül érzékletes sors- és személyiség-képeket kapunk. Szinte tapintható Csehov tehetetlensége, dühe, frusztrációja, melyet a korra jellemző tudatlanság, megalázkodás, tespedés, szellemi és fizikai nyomorúság megváltoztathatatlansága miatt érez. Az irónia és a groteszk túlzások alkalmazása is az intenzív láttatást segítik. Gondolom, nem csak én kevertem volna le egy nagy pofont Ivan Dmitrics Cservjakovnak, a Csinovnyik halála „hősének”, vagy ráztam volna meg Andrej Jefimics Ragint, A 6-os számú kórterem orvosát :) – Pár oldalas műveiben ezt hozza ki az emberből Csehov nagyszerű stílusa. Nagy kedvenc!

Gabriella_Balkó>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Különleges kiadásban olvastam ezt az elbeszélést. Pozitív végkifejletű. :-)

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1960
48 oldal · keménytáblás · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet · Illusztrálta: Kukrinikszi
Zseraldina>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Imádtam az elbeszéléseket. Igaz nem egybe olvastam. De mégis, mikor visszatértem, örültem neki, hogy nem hagytam abba. Szeretem a mondatokat, a fogalmazást, a leírások sem olyan kesze- kuszák.

monalisa>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

A kötet címét adó elbeszélést olvastam el, A kutyás hölgyet. Tulajdonképpen úgy bukkantam rá, hogy A felolvasó című filmben felkeltette az érdeklődésemet az a pár sor, amit hallhattunk belőle. A felolvasóhoz is tökéletesen passzol ez a történet, de magában is megállja a helyét, nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

Oswald >!

Az erkölcsi színvonalnak és a logikának ehhez semmi köze. Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész.

Нравственное отношение и логика тут ни при чем. Всё зависит от случая. Кого посадили, тот сидит, а кого не посадили, тот гуляет, вот и всё.

A 6-os számú kórterem, 187–189. oldal (Noran Kiadó, 2008)

1 hozzászólás
Oswald >!

Ugyanis vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.

Так же вот бывают люди, которые всегда говорят одни только умные и хорошие слоба, но чубствуешь, что они тупые люид.

A 6-os számú kórterem, 233. oldal (Noran Kiadó, 2008)

Oswald >!

Korunk torz méltányossága éppen abban áll – gondolta –, hogy ranggal, érdemrenddel, nyugdíjjal nem a hivatalviselők erkölcsi érdemeit és szellemi képességeit jutalmazzák, hanem a szolgálatot általában, akármilyen minőségű volt is.

Современная справедливость и заключается именно в том, что чинами, орденами и пенсиями награждаются не нравственные качества и способности, а вообще служба, какая бы она ни была.

A 6-os számú kórterem, 243. oldal (Noran Kiadó, 2008)

1 hozzászólás
Ritt95>!

Egyetlen falevél sem libbent, csak a kabócák ciripelése hallatszott, s odalent a tenger egyhangú, tompa moraja mesélt a békéről, az örök álomról, mely mindannyiunkra vár.

FORTUNATA P>!

Micsoda erkölcs, milyen léha alakok! Ezek a céltalan éjszakák, unalmas és érdektelen nappalok! Szenvedélyes kártyapartik, féktelen zabálások, vedelés és végeérhetetlen beszélgetések mindig ugyanarról! A jelentéktelen ügyek és üres fecsegések felemésztik az ember idejének nagy részét, ereje legjavát, s a végén csak egy szárnyaszegett, súlyavesztett élet marad, csupasz létezés, melyből nincs menekvés, akár a bolondházból vagy egy büntetőszázadból.

Szelén>!

Az anyag átváltozása! De minő gyávaság a halhatatlanságnak ezzel a szurrogátumával vigasztalódni! A természetben végbemenő öntudatlan folyamatok alacsonyabb rendűek még az emberi butaságnál is, mert a butaságban mégiscsak van öntudat és akarat, a természeti folyamatokban pedig semmi. Csupán a gyáva, akiben több a halálfélelem, mint az önbecsülés, csupán az vigasztalhatja magát azzal, hogy teste azután majd tovább él a fűben, a ködben, a varangyosbékában…. Az ember halhatatlanságát látni az anyag átváltozásában ugyanolyan különc esztelenség, mint ragyogó jövőt jósolni a hegedű tokjának, miután a bennlevő drága hangszer eltört, és hasznavehetetlenné vált.

164, Európa Könyvkiadó

Szelén>!

De hiszen száz meg száz bolond járkál szabadon, mert maguk tudatlanságukban képtelenek megkülönböztetni őket az egészségesektől. Miért kell tehát nekem meg szerencsétlen társaimnak itt kuksolnunk a többiekért, mint valami bűnbakoknak? Maga, a felcser, a felügyelő és az egész kórházi gyülevész népség erkölcsi tekintetben összehasonlíthatatlanul alacsonyabb szinten áll, mint közülünk akárki; miért ülünk tehát mi idebenn, és miért nem maguk? Hol van itt a logika?

168, Európa Könyvkiadó

Szelén>!

Az olyan jelenségeket, amelyeket nem értek, bátran vizsgálom, és nem hajtok fejet előttük. Én vagyok a magasabb rendű. Az embernek magasabb rendűnek kell éreznie magát az oroszlánoknál, tigriseknél, csillagoknál, a természet minden jelenségénél, magasabb rendűnek még annál is, ami érthetetlen és csodának látszik, másképp nem ember, hanem egér, amely mindentől fél.

216, Európa Könyvkiadó

Szelén>!

Minden ember legfőbb hivatása a szellemi tevékenység, az, hogy szüntelenül keresse az igazságot és az élet értelmét. Tegye számukra feleslegessé a durva, állatian nehéz munkát, tegye lehetővé nekik, hogy szabadoknak érezzék magukat, akkor majd meglátja, hogy voltaképpen milyen nevetségesek ezek a könyvek és gyógyszerek. Mihelyt az ember felismeri valódi hivatását, már csak a vallás, a tudomány, a művészet elégítheti ki, nem pedig ezek a semmiségek.

222, Európa Könyvkiadó

Zseraldina>!

Döntse el a bíró, hogy ki hazudott. Írva van a törvényben… Manapság minden ember egyenlő…

37. oldal, Kaméleon


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Maár Judit – Ádám Anikó (szerk.): A bűvös kéz
Lev Tolsztoj: Elbeszélések
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Gogol művei
Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta
Gogoly: Egy kabát története
Lev Tolsztoj: Mesék