A ​kutyás hölgy 53 csillagozás

Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

„Elbeszéléseiben mindig több tartalom van, mint szó…. mint stilisztika az egyetlen korunk művészei közül, aki az írás művészetét olyan tökéllyel sajátította el, hogy a szavaknak szűk lett a tér, a gondolatoknak pedig tágas….Nem lehet tolmácsolni elbeszéléseinek tartalmát… mert azok mindegyike, mint drága, finom csipke, óvatos bánásmódot követel, és nem tűri a durva kezek érintését, amelyek csak összegyűrhetik azt… ” – írja nagy példaképéről Gorkij, aki a legközelebb rokona, közvetlen utóda Csehovnak az orosz és világirodalomban.

Eredeti megjelenés éve: 1899

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1960
48 oldal · keménytáblás · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet · Illusztrálta: Kukrinikszi

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Iustitia>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Nihil, nyomor, alkoholizmus, szegénység, megcsalás, (gyerek)halál, szolgaság, betegség, rabság, gyilkosság, félelem. Boldogtalanság, és itt-ott belelopott percek, amik csak nagyon halványan súrolják az öröm határát. Poros novelláknak tűnnek, de ha az ember fúj egyet, rájön, hogy nem is kell annyira erőlködve porolni, mert olyan vékony réteg fedi, hogy ha néhány körülményben nem is, de mondanivalójában és dilemmáiban könnyedén olvad egybe a miénkkel. A címadó mű régóta várólistás volt (egészen pontosan azóta, hogy rákattantam Ralph Fiennes alakításaira), a többihez képest többet vártam volna tőle. Nehéz novellák és elbeszélések – és azok a legsúlyosabbak köztük, amik a csehovi humor mögé rejtőzve nem akarnak annak tűnni.

Sajtkukac94 P>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Újabb gyöngyszemet találtam A Világirodalom Remekei válogatásban, ami bekerült a kedvenceim közé.
Az orosz irodalommal mindig is szemezgettem, de a legismertebb műveket Háború és béke, A Karamazov testvérek a terjedelmük miatt nem igazán mertem a kezembe venni. Ezért döntöttem amellett, hogy egy kicsit lazább, rövidebb novellás kötettel kezdjem az elmélyedést ebben az érdekes világban.
Csehov stílusa nagyon tetszett. Ahogy a szomorkás részeket is humorral ötvözte, hogy ne legyenek annyira nyomasztóak, az különösen jó volt.
Az általa festett korrajz egyszerre borús, lehangoló, ugyanakkor az európai irodalmon szocializálódott ember számára meglehetősen szürreális.
Volt néhány novella a kötetben, amikkel nehezebben haladtam, de összességében egészen könnyen olvasható, jól sikerült darabok kerültek a kötetbe.

Adriaticum>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

A csehovi világ talán még rajtam is túltesz lézengésben és teafogyasztási dömpingben. Pazar hangulat, kocsikázás és nyomor, tengerparti fürdőhelyek és falusi nihil, kitartott kóristák és unatkozó szépasszonyok, kisszerűség és nagyszerűség – van itt minden, de a fő, hogy tea legyen! Csodálatos volt! :D

Gáborr_Nagy>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Novellák és kisregények Csehovtól. Remek válogatás, nagyszerű fordítások. Emberi, megrázó, vicces, elgondolkodtató szövegek. Igazi orosz fílinget ad. Elég sok szöveg szól a nyomorról, alkoholizmusról, betegségről, megalázottságról, de nagy részvéttel, optimizmussal és egy kis humorral teszi. Sajnos a kötet nagy része más antológiákban is megjelent, nem sok újdonságot adott.

valdav>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Csehov elbeszélés-gyűjteményét elolvasva tökéletes társadalomrajzot kapunk a XIX. század végi Oroszországról. Parasztok, (kis)hivatalnokok, értelmiségiek, kétkezi munkások, szolgálók, nők, férfiak, gyerekek, falusiak, nagy- és kisvárosiak, házasok, egyedülállók, özvegyek… A felső tízezer kivételével nagyjából mindenki megjelenik egy-egy mű erejéig. Szeretem a hömpölygő regényfolyamokat, de ugyanennyire tetszik Csehov maximálisan tömörített, sűrű stílusa. Pár oldalas történetekben hihetetlenül érzékletes sors- és személyiség-képeket kapunk. Szinte tapintható Csehov tehetetlensége, dühe, frusztrációja, melyet a korra jellemző tudatlanság, megalázkodás, tespedés, szellemi és fizikai nyomorúság megváltoztathatatlansága miatt érez. Az irónia és a groteszk túlzások alkalmazása is az intenzív láttatást segítik. Gondolom, nem csak én kevertem volna le egy nagy pofont Ivan Dmitrics Cservjakovnak, a Csinovnyik halála „hősének”, vagy ráztam volna meg Andrej Jefimics Ragint, A 6-os számú kórterem orvosát :) – Pár oldalas műveiben ezt hozza ki az emberből Csehov nagyszerű stílusa. Nagy kedvenc!

szevaszka >!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Csehov karakterei lusták, de nem tudjuk biztosan, hogy gonoszságból vagy ártatlanul tétlenkednek-e, vagy hogy a lustaságuk miatt boldogtalanok-e.

Más karakterei pedig moralizálnak, dolgoznak, ítélkeznek, de nem tudjuk meg, hogy a moralizálásuk jobbá teszi-e őket azoknál, akiket megítélnek, vagy hogy lesz-e gyümölcse a munkájuknak.

Csehov karakterei gyakran csordultig telnek a jövőbe vetett reménnyel, de nem tudjuk biztosan, hogy ezek a remények valósággá válnak-e, vagy megmaradnak pusztán reményeknek, enyhítve a jelen sivárságát.

Csehov olyan mint egy festő és a novellái mint képek arról, amilyenek mi vagyunk emberek az adott jelenben, függetlenül a múltunktól és a jövőtől: amikor félünk vagy amikor szerelmesek vagyunk; amikor bántanak és kizsákmányolnak minket, vagy amikor mi bántunk és zsákmányolunk ki másokat.

Csehov azért tetszik nekem, mert a novellái azzal a bizonytalansággal vannak átitatva, ami a saját emberi valóságom: hogy nem tudhatom előre egy döntésről, hogy jó-e vagy rossz, vagy amikor ugyanazon a napon érzek reményt és várakozást, majd kedvtelenséget és félelmet és nem tudom, hogy mit jelenthetnek ezek az érzések, ha egyáltalán jelentenek bármit a jövőre nézve.

Sine_nomine>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Nagyszerű válogatás Csehov rövid írásaiból; a hardcore könyvmolyok nyilván tudják, de aki nem, annak érdekes infó lehet, hogy Csehov járt Szahalin szigetén egy fegyenctelepen, és közben keresztülutazta Oroszországot, illetve a 30-as éveiben mint vidéki orvos, ismét felújította orvosi praxisát és járta a vidéket, úgyhogy ez a színes társadalomrajz ami a maga teljes meztelen valóságában ábrázolja a szegénységet, nyomort, deprimáltságot és a csehovi orosz NIHILT, az minden bizonnyal teljesen valóságos. Akárcsak a balzac-i figurák.

Gabriella_Balkó>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Különleges kiadásban olvastam ezt az elbeszélést. Pozitív végkifejletű. :-)

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1960
48 oldal · keménytáblás · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet · Illusztrálta: Kukrinikszi
Zseraldina>!
Anton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy

Imádtam az elbeszéléseket. Igaz nem egybe olvastam. De mégis, mikor visszatértem, örültem neki, hogy nem hagytam abba. Szeretem a mondatokat, a fogalmazást, a leírások sem olyan kesze- kuszák.


Népszerű idézetek

Oswald>!

Az erkölcsi színvonalnak és a logikának ehhez semmi köze. Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész.

Нравственное отношение и логика тут ни при чем. Всё зависит от случая. Кого посадили, тот сидит, а кого не посадили, тот гуляет, вот и всё.

A 6-os számú kórterem, 187–189. oldal (Noran Kiadó, 2008)

1 hozzászólás
Oswald>!

Ugyanis vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.

Так же вот бывают люди, которые всегда говорят одни только умные и хорошие слоба, но чубствуешь, что они тупые люид.

A 6-os számú kórterem, 233. oldal (Noran Kiadó, 2008)

Oswald>!

Korunk torz méltányossága éppen abban áll – gondolta –, hogy ranggal, érdemrenddel, nyugdíjjal nem a hivatalviselők erkölcsi érdemeit és szellemi képességeit jutalmazzák, hanem a szolgálatot általában, akármilyen minőségű volt is.

Современная справедливость и заключается именно в том, что чинами, орденами и пенсиями награждаются не нравственные качества и способности, а вообще служба, какая бы она ни была.

A 6-os számú kórterem, 243. oldal (Noran Kiadó, 2008)

1 hozzászólás
Ritt95>!

Egyetlen falevél sem libbent, csak a kabócák ciripelése hallatszott, s odalent a tenger egyhangú, tompa moraja mesélt a békéről, az örök álomról, mely mindannyiunkra vár.

FORTUNATA>!

Micsoda erkölcs, milyen léha alakok! Ezek a céltalan éjszakák, unalmas és érdektelen nappalok! Szenvedélyes kártyapartik, féktelen zabálások, vedelés és végeérhetetlen beszélgetések mindig ugyanarról! A jelentéktelen ügyek és üres fecsegések felemésztik az ember idejének nagy részét, ereje legjavát, s a végén csak egy szárnyaszegett, súlyavesztett élet marad, csupasz létezés, melyből nincs menekvés, akár a bolondházból vagy egy büntetőszázadból.

szevaszka >!

Aztán letelepedtek a szalonban, és nagyon komoly arccal hallgatták Vera Joszifovna felolvasását. A regény így kezdődött: “Csikorgó télidő volt…" A kitárt ablakokon át behallatszott az edénycsörömpölés, és beszivárgott a sült hagyma szaga a konyhából… Az öblös, puha karosszékekben oly kényelmes volt üldögélni, a lámpák oly kedvesen mosolyogtak a szalon félhomályában; ezen a meleg estén, mikor az utcáról behallatszott a beszélgetés, nevetés és az udvarról behajlott a virágzó orgona ága – nehéz volt elképzelni a csikorgó telet és a magányos vándort, aki a lemenő nap hideg fényétől bevilágított hómezőn barangol. Vera Joszifovna arról olvasott, hogyan alapított egy szép, fiatal grófnő birtokán iskolát, kórházakat, könyvtárakat, és hogyan lett szerelmes a vándorló festőbe – szóval olyasmiről, ami az életben sohasem fordul elő, de azért mégis kellemes hallgatni ilyen kényelemben, mert csupa nyugalmas, jóságos érzést kelt, és az ember akármeddig elüldögél mellette."

274. oldal (Jonics)

1 hozzászólás
szevaszka >!

Kukin szerencsétlenségét végül annyira a szívére vette, hogy beleszeretett.

289. oldal (Aranyos!)

3 hozzászólás
szevaszka >!

És csak most, mikor haja már őszülni kezdett, ismerte meg az igazi szerelmet, csak most szeretett szívből, őszintén – életében először.
Anna Szergejevna és ő úgy szerették egymást, mint olyanok, akiket a megértésnek, az összetartozás érzésének szoros köteléke fűz össze; mint férj és feleség; mint ragaszkodó barátok. Úgy érezték, hogy a sors is egymásnak rendelte őket, úgy érezték, értelmetlenség, képtelenség, hogy más férfi, más nő mellett kell házasságban élniük; olyan volt ez, mint mikor két vándormadarat egy hímet meg a nőstényét – elfognak, és arra kényszerítik őket, hogy külön-külön kalitkában éljenek. Megbocsátották egymásnak mindazt, amit múltjukban szégyellni valónak találtak, megbocsátottak egymásnak mindent a jelenben is, és érezték, hogy ez a szerelem mindkettőjüket átalakította.
Régebben, a szomorú percekben, Gurov okoskodással nyugtatta meg magát, mindenféle bölcselkedéssel, ami épp eszébe jutott, de most nem volt kedve okoskodni, szíve csordultig telt mély szánalommal, őszinte akart lenni és gyöngéd…

315. oldal (A kutyás hölgy)

1 hozzászólás
szevaszka >!

Az asszonytól pedig megtudta, hogy Pétervárott nőtt fel, de Sz.-be ment férjhez, ott él már két éve, hogy még vagy egy hónapig marad Jaltában, azután talán érte jön a férje, aki szintén szeretne kicsit pihenni. Sehogy sem tudta megmagyarázni, hol teljesít szolgálatot a férje – a kormányzósági hivatalban vagy a kormányzósági zemsztvónál – s ezt ő maga is nevetségesnek tartotta. Gurov azt is megtudta, hogy Anna Szergejevnának hívják. Később, szállodai szobájában az asszonyra gondolt és arra, hogy holnap bizonyára ismét találkozik vele. Így kell lennie. Mikor lefeküdt, eszébe jutott, hogy ez a nő nem is régen még iskolába járt, tanult, mint most az ő lánya, eszébe jutott, milyen bátortalan és bizonytalan a nevetése, milyen félszeg, ha idegennel beszélget – nyilvánvalóan életében először van egyedül, először történik vele, hogy udvarolnak neki, hogy azzal a titkos céllal néznek rá és beszélnek hozzá, amelyet lehetetlen ki nem találnia. Karcsú, gyönge nyakára gondolt, szép, szürke szemére.
“Van benne valami megható" – gondolta, és nemsokára elaludt.

302. oldal (A kutyás hölgy)

szevaszka >!

Kimentek a kertbe, kicsit sétáltak.
De akárhogy vesszük is, kedvesem, gondolkoznia kell a dolgon, meg kell értenie, milyen tisztátlan, milyen erkölcstelen ez a maga tétlen életmódja – folytatta Szasa. – Értse hát meg: hiszen ha például maga meg az édesanyja meg a nagymamája semmit sem csinálnak, az azt jelenti, hogy maguk helyett valaki más dolgozik, maguk valaki másnak a rovására élnek – hát ez talán rendjén van, hát ez nem tisztátlan dolog?
Nágya azt akarta felelni: “De igen, igaza van" – azt akarta felelni, hogy minden így van, mindent megért, de szemében könnyek csillantak meg, nem jött ki hang a torkán, lehajtotta fejét, és visszament a szobájába.

324. oldal (A menyasszony)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Gogoly: Egy kabát története
Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta
Lev Tolsztoj: Iljics Iván halála és egyéb elbeszélések
Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála / Szergij atya
Edgar Allan Poe: Elbeszélések