Az irodalomtörténet kivételes pillanatai közé tartozik a századforduló orosz irodalmának nagy találkozása: az utolsó regényeit író Tolsztojé és a habozó pályakezdés után a novella nagymestereként jelentkező Csehové.
A siralmasan vigasztalan orosz élet jellegzetes figuráinak és eseménytelen életüknek kikezdhetetlenül tömör, drámai pillanatba sűrítése olyan hiteles és megrázó képet ad az emberi létről általában, mint Tolsztojnak a lét teljességét bemutatni kívánó nagyregényei. „Csehov – írja Szerb Antal – a novellának, ennek a nehéz és gyönyörű műfajnak talán a legnagyobb mestere. Mintaképe Maupassant, klasszikus tömörségben el is éri a nagy franciát, de egészen más vérmérséklet. Impresszionista művész: odavetett, könnyű vonásokkal rajzol leheletszerű, elfutó és elfutásukban megrendítő dolgokat.” Hangulatképekből, a szereplőket és helyzeteket éles fénnyel megvilágító atmoszférából épülnek színművei is – a modern dráma éppúgy elképzelhetetlen Csehov nélkül, mint az elbeszélés,… (tovább)
A 6-os számú kórterem és más írások 122 csillagozás
Kedvencelte 16
Most olvassa 3
Várólistára tette 52
Kívánságlistára tette 37
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Feltűnt bárki másnak, hogy Ivan Dmitricsen keresztül (az egyértelmű paranoid skizofrénia mellett) Csehov az obszesszív-kompulzív zavar tüneteit (irracionális kényszergondolatok, szorongás, csekkolgatás, önnyugtatás, stb.) is tök pontosan ábrázolta? Az ilyenekre mindig olyan jól rá tudok csodálkozni, már nem mintha az lenne a szitu, hogy az ilyen kevésbé a köztudatban élő mentális betegségek ne léteztek volna azelőtt is mielőtt kaptak hivatalosan is egy címkét, de azért mégis basszus… Csehov nagyon király.
Egyszer, valamikor a homályos múltban találkoztam már Csehov műveivel, A három nővérrel futottam is egy kört, de nem lett belőle második randi*. Aztán, valami ismeretlen oknál fogva beszereztem ezt a könyvet, és milyen jól tettem! Zseniálisak Csehov novellái.
*Mostanáig. Technikailag második randiztam A három nővérrel, de megintcsak arra jutottam, hogy bár a társadalomkritika, amit megfogalmaz érdekes, a címszereplő nővérekkel most sem sikerült megbarátkoznom.
A csinovnyik halála nagyon ütős kezdés, mindvégig jó hangulattal, váratlan befejezéssel, így ez alapján arra számítottam, imádni fogom ezt a kötetet.
Az Aludni szeretnék már visszavett egy kicsit a lelkesedésemből, de azt gondoltam, csak az első kiugró novella utáni átlag felé közelítésről van szó.
A híres 6-os számú kórterem méltán vált irodalmi tananyaggá, bár teljesen megértem gimnazista önmagamat, hogy eszem ágában sem volt akkor elolvasni.
A tokba bújt ember szintén zseniális, vetekszik az első helyért A csinovnyik halálával.
A kutyás hölgy unalmas és semmitmondó, cserébe rövid, így azzal vigasztaltam magam, hogy legalább szart is olvastam tőle.
A Három nővér annyira alja, hogy a második felvonás során feladtam, és inkább elolvastam a Wikipédián, mi lesz a vége, majd megveregettem a vállamat, milyen jó döntést hoztam.
Összességében tehát ez a kis kötet megismertetett az író leghíresebb novellájával, továbbá két egycsillagos és két ötcsillagos művével, mondhatni átfogó gyorstalpalót kaptam Csehovból, és ilyen értelemben jó élmény volt.
Lebilincselő. A 6-os számú kórterem az egyik legjobb novella, amit valaha olvastam és szerintem olvasni fogok.
Csehovban az a furcsa, hogy olyan karaktereket és környezetet teremtett, ami több, mint egy évszázad elteltével sem tűnik „elavultnak”. Nem lesz tőle jobb kedvű az ember, az biztos, hisz' mindez azt jelenti, hogy egy helyben toporgunk. Le a kalapom azok előtt, akik egy szuszra több novellát is képesek elfogyasztani ebből a kötetből. Én kicsit összeroppantam tőle.
Talán az egyik legmagasabb értékelés ez, amit valaha kötelezőre adtam…csakhogy ez nem volt kötelező, pedig annak kellene lennie.A cím alapján egy elmeháborodott elviselhetetlen műre számítottam, amire majd alig tudom magam rávenni, mégsem lehetett letenni.A műben elhangzott idézet Voltaire-től: „ Ha Isten nem lenne, ki kéne találni ” Szerintem ez Csehovra is igaz.Nagyon megkedveltem Andrej Jefimicset, és szívesen olvastam volna többet Ivan Dmitrijevics szemszögéből.
Népszerű idézetek
Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen sem logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség.
Anton Pavlovics Csahov: A 6-os számú kórterem
Ahhoz, hogy az ember megvesse a szenvedést, mindig elégedett legyen, és semmin se csodálkozzék, olyan állapotba kell kerülnie, mint annak a szerencsétlennek ott – és Ivan Dmitrics a kövér, elhájasodott muzsikra mutatott –, vagy pedig szenvedések árán olyan mértékben kell megedződnie, hogy már ne tudjon érezni, vagyis más szavakkal: megszűnjék élni.
48. oldal, A 6-os számú kórterem (Holnap Kiadó, 1994)
Hogy elcsitítsa csip-csup, földhözragadt gondolatait, Andrej Jefimics igyekezett arra gondolni, hogy mind ő maga, mind Hobotov meg Mihail Averjanics előbb vagy utóbb elpusztulnak, és a természetben a legcsekélyebb nyomot sem hagyják maguk után. Ha elképzeljük, hogy millió év múlva a földgolyó mellett a térben elszáll valami lélek, a föld színén majd nem lát már egyebet, mint agyagot és kopár szirteket. Elpusztul minden, a civilizáció, az erkölcsi törvény, még lapulevél sem nő a nyomában. Mit jelent hát ehhez képest kicsinyes szégyenkezése a boltos előtt, a jelentéktelen Hobotov vagy Mihail Averjanics nehezen elviselhető barátsága? Mulandó, semmitmondó ostobaságok ezek csupán.
De nemsokára már ezek az elmefuttatások sem használtak. Alig képzelte maga elé a földtekét millió év múlva, amikor egy kopár szirtfok mögül Hobotov tűnt elő magas szárú csizmájában, vagy az erőltetetten hahotázó Mihail Averjanics suttogta szégyenkezve: “Varsói tartozásomat, galambom, még a napokban megadom… Okvetlenül!”
– Diogenésznek nem volt szüksége dolgozószobára, fűtött lakásra. Ahol ő élt, ott anélkül is meleg volt. Fekhetett szépen a hordóban, narancsot és olajbogyót ehetett kedve szerint. Sodorta volna csak Oroszországba a sorsa, bezzeg nemcsak decemberben, de még májusban is bekéredzkedett volna a szobába. Mert különben meggebedt volna a hidegtől…
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála / Szergij atya 92% ·
Összehasonlítás - Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor 90% ·
Összehasonlítás - Gogoly: Egy kabát története ·
Összehasonlítás - Lev Tolsztoj: Elbeszélések ·
Összehasonlítás - Maár Judit – Ádám Anikó (szerk.): A bűvös kéz ·
Összehasonlítás - Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Gogol művei ·
Összehasonlítás - Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta 86% ·
Összehasonlítás - Lev Tolsztoj: És a fény világít a sötétségben ·
Összehasonlítás - Zöldhelyi Zsuzsa (szerk.): XIX. századi orosz elbeszélők I-II. ·
Összehasonlítás - Borbás Mária (szerk.): Halhatatlan szerelmesek I–II. ·
Összehasonlítás