A ​6-os számú kórterem 83% 32 csillagozás

Meg azután minek akadályozni az embereket a meghalásban, ha egyszer a halál az élet normális és törvényes befejezése?

5. Fejezet

Nincsen a földön semmi jó, amelynek forrásánál ne találnánk valami ocsmányságot.

5. fejezet

Ugyanis vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.

Mi következik ebből? Szép a sterilitás, Koch és Pasteur, de a dolog lényege egy szemernyivel sem változik. Betegség, halandóság ugyanaz marad. A bolondoknak bált meg színházat rendeznek, de szabadon azért mégse bocsájtják őket. Vagyis mindez hiábavaló szamárság, lényegileg semmi különbség nincsen a legjobb bécsi klinika és az én kórházam között.

7.

Mire valók az agy tekervényei és központjai, mire való a látás, a beszéd, az öntudat, a lángész, ha mindez arra van ítélve,hogy a föld alá kerüljön, s végül a föld kérgével együtt kihűljön és azután millió meg millió éven át értelem és cél nélkül keringjen a földgolyóval együtt a nap körül? Ahhoz, hogy kihűljön és céltalanul keringjen, egyáltalán nem kellett volna a nemlétből előhívni az embert magas, szinte isteni szellemével, és azután újra, mintegy megcsúfolásul, sárröggé változtatni őt.

7. Fejezet

Azonfelül pedig, ha a lakosság kórházat nyitott, és megtűri, ez annyit jelent, hogy szüksége van rá; tudatlanságra, előítéletekre, minderre a sok fertelemre és ocsmányságra szükség van, mert az idők folyamán ebből valami hasznos és rendes fejlődhet, mint a humusz a trágyából. Nincsen a földön semmi jó, amelynek forrásánál ne találnának valami ocsmányságot.

5.

Börtön és elmegyógyintézet nem lesz többé, és az igazság, ahogyan az imént kifejezte magát, győzedelmeskedik, de a dolgok lényege azért nem változik meg, a természet törvényei ugyanazok maradnak. Az emberek éppúgy fognak betegeskedni, megöregedni és meghalni, mint most. Akármilyen csodás hajnal ragyogja is be az ember életét, a végén éppen úgy koporsóba szegelik, és a gödörbe dobják.

9. Fejezet

Milyen kellemes dolog mozdulatlanul feküdni a díványon, és tudni, hogy az ember egyedül van a szobában! Igazi boldogság csak a magányban található.

14. fejezet

És egyáltalában: nem nevetséges-e igazságról ábrándozni, amikor a társadalom mindenfajta erőszakot úgy fogad, mintha az bölcs és célirányos szükségszerűség lenne, és mindennemű irgalmas cselekedet, például egy felmentő ítélet, a kielégületlen bosszúvágy tömeges kitörését vonja maga után?

3. Fejezet

Ó, miért nem halhatatlan az ember? – gondolja az orvos. – Mire valók az agy tekervényei és központjai, mire való a látás, a beszéd, az öntudat, a lángész, ha mindez arra van ítélve, hogy a föld alá kerüljön, s végül a föld kérgével együtt kihűljön, és azután millió meg millió éven át értelem és cél nélkül keringjen a földbolygóval együtt a nap körül?

7.