A ​6-os számú kórterem 32 csillagozás

Elbeszélések és kisregények 1892–1895
Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1892

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1974
596 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632071387 · Fordította: Palotás Magda, Szőllősy Klára, Lányi Sarolta, Devecseriné Guthi Erzsébet

Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Úgy emlékszem 21 év távlatából, hogy tetszett és élveztem. Egyszer majd újraolvasom.

Black_Angel>!
Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

„A fájdalom nem egyéb, mint a fájdalom élénk képzete: feszítsd meg erődet, hogy ezt a képzetet megváltoztasd, vesd ki magadból, ne panaszkodj, és a fájdalom megszűnik.”

esztus02>!
Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Csehov, Csehov… Mi lenne velem nélküled?
Igazándiból nem tudom, mit írjak, a Sirály értékelésénél mindent elmondtam. Itt érdekes módon volt cselekmény, ezért ezt sokkal jobban élveztem. Most gondolkodom, mit írtam még a beadandóba amit erről a műről kellet ìrnunk. Megvan! A kitekintések! Na, azok (is) nagyon jók voltak, megszínezték az egészet, plusz az egyszálú cselekményt többszálúvá emelte.
Aki szereti Csehovot, ezt is szeretni fogja.


Népszerű idézetek

Krimedika>!

Meg azután minek akadályozni az embereket a meghalásban, ha egyszer a halál az élet normális és törvényes befejezése?

5. Fejezet

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Teadora_Tyler>!

Nincsen a földön semmi jó, amelynek forrásánál ne találnánk valami ocsmányságot.

5. fejezet

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

erikhecso>!

Ugyanis vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Szofja>!

Mi következik ebből? Szép a sterilitás, Koch és Pasteur, de a dolog lényege egy szemernyivel sem változik. Betegség, halandóság ugyanaz marad. A bolondoknak bált meg színházat rendeznek, de szabadon azért mégse bocsájtják őket. Vagyis mindez hiábavaló szamárság, lényegileg semmi különbség nincsen a legjobb bécsi klinika és az én kórházam között.

7.

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Krimedika>!

Mire valók az agy tekervényei és központjai, mire való a látás, a beszéd, az öntudat, a lángész, ha mindez arra van ítélve,hogy a föld alá kerüljön, s végül a föld kérgével együtt kihűljön és azután millió meg millió éven át értelem és cél nélkül keringjen a földgolyóval együtt a nap körül? Ahhoz, hogy kihűljön és céltalanul keringjen, egyáltalán nem kellett volna a nemlétből előhívni az embert magas, szinte isteni szellemével, és azután újra, mintegy megcsúfolásul, sárröggé változtatni őt.

7. Fejezet

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Szofja>!

Azonfelül pedig, ha a lakosság kórházat nyitott, és megtűri, ez annyit jelent, hogy szüksége van rá; tudatlanságra, előítéletekre, minderre a sok fertelemre és ocsmányságra szükség van, mert az idők folyamán ebből valami hasznos és rendes fejlődhet, mint a humusz a trágyából. Nincsen a földön semmi jó, amelynek forrásánál ne találnának valami ocsmányságot.

5.

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Krimedika>!

Börtön és elmegyógyintézet nem lesz többé, és az igazság, ahogyan az imént kifejezte magát, győzedelmeskedik, de a dolgok lényege azért nem változik meg, a természet törvényei ugyanazok maradnak. Az emberek éppúgy fognak betegeskedni, megöregedni és meghalni, mint most. Akármilyen csodás hajnal ragyogja is be az ember életét, a végén éppen úgy koporsóba szegelik, és a gödörbe dobják.

9. Fejezet

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Krimedika>!

Milyen kellemes dolog mozdulatlanul feküdni a díványon, és tudni, hogy az ember egyedül van a szobában! Igazi boldogság csak a magányban található.

14. fejezet

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Krimedika>!

És egyáltalában: nem nevetséges-e igazságról ábrándozni, amikor a társadalom mindenfajta erőszakot úgy fogad, mintha az bölcs és célirányos szükségszerűség lenne, és mindennemű irgalmas cselekedet, például egy felmentő ítélet, a kielégületlen bosszúvágy tömeges kitörését vonja maga után?

3. Fejezet

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895

Szofja>!

Ó, miért nem halhatatlan az ember? – gondolja az orvos. – Mire valók az agy tekervényei és központjai, mire való a látás, a beszéd, az öntudat, a lángész, ha mindez arra van ítélve, hogy a föld alá kerüljön, s végül a föld kérgével együtt kihűljön, és azután millió meg millió éven át értelem és cél nélkül keringjen a földbolygóval együtt a nap körül?

7.

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem Elbeszélések és kisregények 1892–1895


Hasonló könyvek címkék alapján

Vaszilij Suksin: Vörös kányafa
Vaszilij Suksin: Harmadik kakasszóra
Heinrich Böll: Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai
Oscar Wilde: Lord Arthur Savile bűne
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 6.
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Daphne du Maurier: Madarak
Lev Tolsztoj: Elbeszélések
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Gogol művei