A ​kis herceg visszatér 34 csillagozás

Anton de Saint Etienne: A kis herceg visszatér

Talán nincs is olyan gyerek vagy felnőtt, aki ne ismerné Antoine de Saint-Exupery apró emberkéjét, a kis herceget. Legalább egyszer valamennyien találkoztunk vele, és megszerettük őt. Történetét örömmel olvassuk újra és újra, mint ahogy jó baráttal is szívesen találkozunk gyakrabban.
S most megint itt van a kis herceg. Visszajött. A Pilóta ugyanis nyomába eredt, s űrhajóján elhozta kicsit hozzánk, a földre. Hogy hogyan? S ki az a Pilóta? S milyen élményeket, barátokat talált itt a kis herceg? Nos, ezt meséli el nekünk egy vállalkozó kedvű író, aki egyszer továbbálmodta a kisherceg történetét. Aztán leírta, hogy megismerhessük, olvashassuk mi is.
Tartsunk hát a Pilótával… Merre visz az útja a csillagok között?…

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Argumentum, Budapest, 1998
88 oldal · ISBN: 9634460925
>!
Argumentum, Budapest, 1994
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637719703 · Illusztrálta: Mayer Gyula
>!
Argumentum, Budapest, 1994
88 oldal · ISBN: 9637719709

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Oláh_Zita P
Anton de Saint Etienne: A kis herceg visszatér

Tele szép gondolatokkal, de valahogy végig az volt az érzésem, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta… én meg azt nem szeretem.

>!
Zsannuszi_Tündérkirálylány
Anton de Saint Etienne: A kis herceg visszatér

Biztos túl fanatikusan imádom az eredetit, de ez nagyon nem tetszett. A történet és a stílus is silány. Iszonyú gyenge második bőr…

>!
krisztinapieler
Anton de Saint Etienne: A kis herceg visszatér

Ha nem feladathoz kellett volna elolvasnom ezt a könyvet, akkor szerintem soha nem tettem volna meg. Amikor végeztem az eredeti történettel, még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ezt lehetne vagy kellene valahogy folytatni, mert nem igényli szerintem az olvasó. Hiszen a mondanivaló átjött, a történet lezárult, bennem például nem maradt üresség.
Persze tudom, hogy ez nem egy hivatalos folytatás, nem is kellene így szemlélnem, de mégis bánt egy kicsit a dolog, hogy mennyire nem volt szükségszerű ez a lépés.
Az eredeti történethez képest túlzottan akciódús. Pörögtek az események, én mégis halálra untam magam. Hogy miért? Mert az elejétől úgy áll a könyv is magához, mintha olcsó hamisítvány vagy lerágott csont lenne. Túl didaktikus, szájbarágós, le akarja nyomni a torkunkon, hogy eltalálta a kis herceg stílusát, gondolkodásmódját. Rengetegszer éreztem úgy, hogy nevetségesen próbálkozott az eredeti történethez hasonló értékeket képviselni, de erőltetettre sikerült.
Mindazonáltal voltak benne aranyos pillanatok, ezért is érdemli meg tőlem a csillagokat. Csak éppen akármennyire is aranyos és kedves próbálkozás, ugyanannyira felejthető, monoton és unalmas.

2 hozzászólás
>!
Edit91
Anton de Saint Etienne: A kis herceg visszatér

A Kis herceget már gyerekként is imádtam, így nagyon megörültem, amikor egyik évben ez a kis kötet várt rám a fa alatt. Nagy izgalommal kezdtem neki az olvasásnak, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a pilóta és ez a Kis herceg nem az, akit én megismertem (és a rajzok sem olyanok). Ha önálló könyv lenne, akkor azt mondanám, hogy egy nagyon aranyos kis mese, de így nekem nagyon erőltetettnek tűnik. Sőt, amikor ilyesmi mondatokat olvastam, hogy „szeretni nem azt jelenti, hogy egymást nézzük, hanem együtt nézünk ugyanabba az irányba”, akkor kicsit úgy éreztem, mintha valamiféle paródia lenne. Ezek ilyen álbölcselkedések, a Kis herceg sokkal szebb gondolatokat tartalmazott.

>!
Fleur_Rouge_Cerise
Anton de Saint Etienne: A kis herceg visszatér

Ez nyilván nem volt olyan mint az eredeti, sőt még nem is hasonlítható hozzá, de én még is azt fogom tenni. Ha azt mondanám, hogy rossz volt hazudnék. Tetszett. Nagyon.
A rajzok aranyosak voltak, sokkal jobban illettek a könyv hangulatához, mint az előző.
Persze nem fogható az eredetihez, de ez a folytatás arra jó volt, hogy ne maradjon hiányérzetünk az első után. Most már csak az a kérdés, hogy a harmadikat ki fogja megírni, hogy ez után se maradjon hiányérzetünk? :)

>!
moncsicsi83
Anton de Saint Etienne: A kis herceg visszatér

Érdekes, aranyos kis történet, de közel sincs akkora hatással az emberre -vagyis rám-, mint az első része. Szép, szép, kedves, aranyos, de egy kicsit erőltetettnek tűnik.

1 hozzászólás
>!
Irasalgor
Anton de Saint Etienne: A kis herceg visszatér

Nem volt rossz, de már nem volt meg számomra az a hatás és hangulat amit az első teremtett…Talán egyszer, felnőtt fejjel újra elolvasom őket és rácsodálkozok hogy mennyi igazságot tartalmaz a könyv..Mert ezeknek a könyveknek a nagy részét gyerekeknek írták, de csak felnőtt korunkban tanuljuk meg az igazi lényegét..

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kek P

– Tedd szebbé a bolygódat, barátom. Ez legyen a legszebb az egész világűrben!

87. oldal

6 hozzászólás
>!
Cicu

– Ki vagy? – kérdezte kíváncsian, és meglepetésemre ez volt a következő kérdése: – Szoktál sírni?
– Már régen nem sírok – feleltem –, hiszen felnőtt vagyok.
– Ez a te bajod is – mondta, és nagy szeme rámnyílott. – A felnőttnek is kell sírnia, a könnyek megkönnyebbülést hoznak.
– Férfi vagyok – tettem hozzá magyarázóan. De ő legyintett:
– Az az igazi férfi, aki sírni is tud.

10. oldal

1 hozzászólás
>!
Cicu

Egy fa árnyékában ültünk, és néztük a tájat. Nem kellett ahhoz egymásra néznünk, hogy érezzük egymás jelenlétét. Barátok voltunk. Szeretni nem azt jelenti, hogy egymást nézzük, hanem együtt nézünk ugyanabba az irányba.

34. oldal

>!
Cicu

Azt mondják, ha az ember nagyon-nagyon akar valamit, az előbb-utóbb be is következik. Hát én szerettem volna, ha előbb következik be, és nem később.

9. oldal

>!
dorottya_k

Csak úgy lehetsz valakinek a barátja, hogy szót értesz vele.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
>!
Kek P

A „csinált” világ sohasem lehet olyan tökéletes, mint az igazi.

36. oldal

>!
Mariann_Czenema P

– Minden dal véget ér egyszer.
– Nincs igazad. Az egyik strófát követi a másik. Az egyik dalnak soha sincsen vége, hiszen az bennünk él. Nem mások csinálják, hanem a szívünkben cseng-bong tovább, barátom.

86. oldal

>!
Cicu

Később hallottuk a zenét is. A hegyek zenéltek. Nem, a muzsikát nem a fülünkkel hallottuk. A lelkünkben daloltak a magasra törő sziklagerincek, az ormok, a hallgatag völgyek. Barlangok zenéje volt ez, és széles fennsíkoké. A legördülő kövek, a legeltető-ösvények, a köves földbe kétségbeesetten kapaszkodó, minden áron élni akaró, megcsavart testű fák, a széllel harcoló, esőre váró kórók, gyér gyepek muzsikája szállt át a téren, egyenesen a lelkünkbe. És mi csak álltunk, néztünk és hallgattunk.

44. oldal

>!
Cicu

Nem az számít, hogy milyen az az idegen, hány csápja van, milyen a formája vagy a színe, a mérete. A lényeg, hogy van-e neki is szíve. Hogy tud-e látni vele. Tud-e érezni. Ha tud, nagyobb baj nem lehet akkor sem, ha ezer éven át nem találjuk meg egymás szavát, nyelvét. A fő, hogy legyen egy ösvény, amely egyiktől a másikig vezet. A némák is szerethetik egymást.

54. oldal

>!
Cicu

Körülnéztem – sehol senki, aki segíthetne rajtunk. Hiába van annyi milliárd ember ezen a bolygón, ha magunkra hagynak a bajban.

69. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pásztohy András: A kisegér, aki majdnem hős lett
Holly Webb: Gombóc, az elhagyatott kiskutya
Holly Webb: A gazdátlan kiscica
Kozári Dorka: Marcsi szeretetre vágyik
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Kurt Hörtenhuber: Kényeztetés szívnek és léleknek
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
Molnár Krisztina Rita: Maléna kertje
Ferenczi Szilvia: A pormanó felbukkan
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő