!

Csak ​azért sem gyűlöllek titeket 17 csillagozás

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket
Olvasók Boltja 1.355 Ft
Bookline · 1.699 Ft –15% 1.444 Ft
Régikönyvek.hu · 1.699 Ft –15% 1.444 Ft
Könyvtár

Péntek ​este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket.
Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért.
Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket.
Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2016
120 oldal · ISBN: 9789634330943 · Fordította: Vargyas Zoltán
>!
Libri, Budapest, 2016
120 oldal · ISBN: 9789633109083 · Fordította: Vargyas Zoltán

Hirdetés

Kedvencelte 3

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

+
>!
Zsófi_és_Bea P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Letaglózó, felfoghatatlan tragédia, ami 2015. november 13-án a párizsi Bataclanban történt. Antoine levelet írt a merénylőknek. Én levelet írtam Antoine-nak.

Itt olvashatjátok: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/11/antoine-leiris-csa…

2 hozzászólás
+
>!
cintiatekla P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Megrendítő könyv, amire azt hiszem, szüksége van a világnak, szüksége van sok embernek, hogy másképp is lehet gyászolni, és az erőszakra nem csak az erőszak a megoldás. Ha tehetitek, mindenképp olvassátok el!

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2016/11/antoine-leiris-…

+
>!
Emlékmás
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Letaglózó erejű, mélyen megindító „könyv” ez.
Őszinte.
A szavak kissé kevésnek bizonyulnak kifejezni valami olyan mélyen tragikusat és fontosat, amit Antoine Leiris képes szavakba önteni.
Mennyire semmi az ember. Az élet valóban olyan nagy kincs, tényleg olyan értékes? Akkor hogy lehet, hogy elég egyetlen pillanat, egyetlen bomba, egyetlen gonosz lény, és már nincs is… anya, apa, gyermek, szerető, barát… Hogy lehet valami, ami ennyire kivételes, ennyire triviális és mulandó egyúttal?
A könyv írója hihetetlenül bátor. Nem csak azért, ahogy viselkedett, hanem amiért mindezt így, ebben a formában el merte mesélni, át volt képes adni. És közben mindvégig elkerülte, hogy hatásvadász legyen. Nem kér, nem is vár el szánalmat, sem sajnálatot, sem együttérzést. Persze mindezt úgyis megkapja, de éppen azért, mert nem kéri. A mi szívünk magától szakad meg, mert akarva-akaratlan azonosulunk vele és kisfiával. Az ő tragédiája akár a mienk is lehetne. Imádkozunk, hogy ne legyen, de hiszen ők sem hitték, hogy ez megtörténik velük. Olyan törékenyek vagyunk. Annyira aprók, porszemnél is kisebb csillámok. És mégis, Monsieur Leiris megmutatja, milyen erős is lehet valaki, akit ekkora fájdalom ért. A feladás, a megadás, az összeomlás helyett választhatjuk a küzdést, a kitartást, az ÉLETET.
Persze sokat segít, ha van kiért, kikért élnünk. Mondjuk a kisfiúnkért. Az nagyon sokat segít. De a fájdalom sosem múlik el, és ha csak más miatt vagyunk erősek, az hosszútávon kevés lesz, mert hangozzon bár önzőn, mi is itt vagyunk. Igen, ez rólunk is szól. Nem csak máson kell segítenünk, magunkon is kell. És a gyűlölet nem segít. A gyűlöletet le kell tudnunk győzni, felül kell rajta emelkednünk, különben elemészt.
Ez az írás egy csoda. Egy apró, mégis óriási csoda. Egy ember legintimebb, legőszintébb gondolatai, amik szépek, mert igazak és igazak, mert őszinték.
És mert megmutatja, hogy mindannyian különlegesek vagyunk. Minden ember az. Minden… Ember.

+
>!
Vivian
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Szerintem ezt a könyvet nem lehet csillagozni.
Egyáltalán nem tudtam figyelni arra, hogy hogyan írja le, inkább, hogy mi a történet.
Amikor először láttam a könyvet, el nem tudtam képzelni ezt a gondolkodást. Megölték Hélène-t, az író feleségét a Bataclanban. Biztos, hogy a legtöbb ember többek között gyűlöletet érezne, ha megölnének egy hozzá közel álló embert. Antoine Leiris viszont teljesen más szemszögből próbálja ezt a szörnyű eseményt feldolgozni, azt írja, az volt a támadók célja, hogy az emberekben gyűlöletet és félelmet keltsen, és ő „nem akar nekik ezzel szívességet tenni”.

A történetet talán még nem teljesen tudtam megérteni vagy inkább a gondolkodásmódot Majd később biztosan újraolvasom.

+
>!
gabiica P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Szomorúsággal töltött el a könyv olvasása. Máig nem tudom megérteni az alig egy évvel ezelőtt történteket, és a „történet” olvasása kicsit még nehezebbé tette ezt. Nehéz most szavakba önteni az érzéseimet és a gondolataimat, hiszen fogalmam sincs, hogy mit élhetett át ez a kis család.
Örülök, hogy bemutatja, hogyan lehet kezelni, és némiképp feldolgozni a történteket, és nem pedig a bosszú gondolata érződik minden szavából.

+
>!
brigitta244
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Egy megható történet. Épp olyan hosszú amekkorának lenni kell. Pár napot ölel fel a történet. Mi is átélhetjük azt milyen érzés elveszíteni valakit akit mindennél jobban szeretünk egy értelmetlen támadás miatt. Együtt maradtak, egymásnak emlékezve a szeretett embere akit soha nem felejtenek.

+
>!
Aurora_Michaelis P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Megrázó és elgondolkodtató könyvecske. Nem a terrorizmusról szól, hanem arról, hogy igazából teljesen mindegy, hogy mi történt, a lényeg, hogy a feleség és az anya nincs többé. Egyik pillanatról a másikra eltűnt. Hogyan lehet továbbélni, ha életünk szerelme meghalt? Hogyan lehet továbbmenni, amikor legszívesebben nem mennénk már sehova mi sem? Hogyan lehet elviselni a szánakozó tekinteteket és segítő szándékú embereket? Nem tudom, hogyan, a szerző sem tudja, de muszáj előretekintenie, a fiáért muszáj. Idővel talán jobb lesz…


Népszerű idézetek

+
>!
Dariaa 

Mint egy futó szerelem, elsöprő szenvedély, a bánat is szépen elmúlik. A megélt szerelem élő visszfénye. Megvan a szépsége, mélysége, átölelem, magamhoz szorítom. De tudom, hogy már majdnem elhagyott. Keres magának egy másik szerelmest, hogy azt gyötörje, s itthagy engem nyomorult útitársával: a gyásszal.

106. oldal

1 hozzászólás
+
>!
brabiviki

Láthatósági mellényt kéne kiosztani azoknak, akiket el akarunk kerülni.

35. oldal

+
>!
Dariaa 

Ha valaki mostanában megkérdezi tőlem, hogy hogy vagyok, nem várja tőlem a szokásos választ, hogy „Jól, és te?” , ami után, hallgatólagos megegyezéssel, máris lehet másról beszélni, mert minden rendben van.

75. oldal

+
>!
Aurora_Michaelis P

    Hiába fordítom el a tekintetem, hogy ne halljam, néhány szó átszűrődik a kávéfőző sistergésén.
    – Milyen feleslegesen haltak meg…!
    Miért, lehet hasznosan meghalni?
    Lehetett volna egy száguldó autós, aki elfelejt fékezni, egy daganat, amely a szokásosnál rosszabb indulatú, vagy akár egy atombomba, de csak egy valami számít: az, hogy ő már nincs. A fegyverek, a golyók, az erőszak csak díszlet ahhoz, ami igazából történik: hogy hiányzik.

30. oldal

+
>!
cintiatekla P

Melvil elaludt. Megszólal a telefon. Hélène nővére az.
– Antoine, sajnálom…

18. oldal

+
>!
Dariaa

Én azt hittem, hogy ha egyszer eltűnne a Hold, akkor visszahúzódna a tenger, hogy ne lássák sírni. Hogy a szelek nem táncolnának tovább. Hogy a Nap nem akarna többé felkelni.

56. oldal

+
>!
cintiatekla P

Melvil szép csendben elaludt, mint mindig, mikor a mama nincs itt.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jackie Kay: Trombita
Novák Éva: Egy másik nő
Jostein Gaarder: A narancsos lány
William Wharton: Apa
Cormac McCarthy: Az út
Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?
Honoré de Balzac: Goriot apó
Székely András: Jöttek, láttak, legyőztek
Jan Dobraczyński: József, az ács
Jim Hohnberger: Elveszett kincsek