Csak ​azért sem gyűlöllek titeket 41 csillagozás

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Péntek ​este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket.
Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért.
Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket.
Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél… (tovább)

Eredeti cím: Vous n'aurez pas ma haine

>!
Libri, Budapest, 2016
120 oldal · ISBN: 9789634330943 · Fordította: Vargyas Zoltán
>!
Libri, Budapest, 2016
120 oldal · ISBN: 9789633109083 · Fordította: Vargyas Zoltán

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Antoine Leiris

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Franciaország · Stade de France · Bataclan


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 51


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Letaglózó, felfoghatatlan tragédia, ami 2015. november 13-án a párizsi Bataclanban történt. Antoine levelet írt a merénylőknek. Én levelet írtam Antoine-nak.

Itt olvashatjátok: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/11/antoine-leiris-csa…

2 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

„..ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok.”
Ez a könyv a remény…a remény arra, hogy a világ nem fordul ki önmagából, bármennyire is szeretnék néhányan; a remény arra, hogy az erőszak nem erőszakot szül; a remény arra, hogy a fájdalom is képes a helyes iránymutatásra; a remény arra, hogy mindig van miért élni, bármennyire is nem mindig így gondoljuk…
Megrázó. Szívszaggató. Igaz. Egy történet, amit mindenkinek meg kellene ismernie.

>!
Sippancs P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

„Távolról nézve az ember mindig úgy érzi, hogy aki túlél valami veszedelmet, az egy hős. Tudom, hogy nem vagyok az. A végzet lesújtott, ennyi az egész. Nem kérte ki a véleményemet.”

Becsülöm és nagyra tartom Antoine hozzáállását, én ugyanis nem tudok nem haragudni és nem gyűlölni, elfogadni ezt a helyzetet, mert ami 2015. november 13-án a Bataclanban történt, az számomra a lehető legkegyetlenebb és emberhez nem méltó cselekedet.

Szívet tépő, megrázó, emberi történet, amely a rövidsége ellenére tele volt mély érzésekkel.
Bárcsak ne kellett volna olvasnom, és bárcsak semmissé tudnám tenni azt a napot! :(

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

„Én azt hittem, hogy ha egyszer eltűnne a Hold, akkor visszahúzódna a tenger, hogy ne lássák sírni. Hogy a szelek nem táncolnának tovább. Hogy a Nap nem akarna többé felkelni.”

Torokszorító.

>!
KATARYNA
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Szabad-e még gyávának lennem?Szabad-e haragudnom? Szabad-e besokallnom? Szabad-e fáradtnak lennem? Szabad-e sokat innom és cigiznem? Szabad-e más nőkkel találkoznom, többé nem találkoznom nőkkel? Szabad-e soha többé nem szeretnem? Szabad-e nem rendbe tennem az életemet, nem akarnom új életet kezdeni? Szabad-e, hogy ne legyen kedvem játszani, parkba menni, történetet mesélni? Szabad-e hibáznom? Szabad-e rossz döntéseket hoznom? Szabad-e szórakozottnak lennem? Szabad-e nem viccesnek lennem? Szabad-e cinikusnak lennem? Szabad- e bal lábbal felkelnem? Szabad-e elkésnem a bölcsődéből? Szabad-e ottfelejtenem a házi finomságokat (mert legszívesebben ottfelejteném őket)? Szabad-e rosszkedvűnek lennem? Szabad-e nem mindent elmondanom? Szabad-e banálisnak lennem? Szabad-e kicsinek lennem? Szabad-e félnem? Szabad-e nem mindent tudnom? Szabad-e nem akarnom? Szabad-e képtelennek lennem valamire?

Szabad…

120 oldal mélység… feketeség és sírógörcs. Megmagyarázhatatlan… felfoghatatlan.

Csak azért sem gyűlöllek titeket
Én igen.. ott pusztuljanak el mind, ahol most vannak. Egytől egyig..

7 hozzászólás
>!
sarahangel P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Először azt hittem, ez egy kitalált történet, de aztán rájöttem, hogy nagyon is valóságos. A szomorú és kegyetlen valóságból merít, egyúttal reményt és útmutatást is ad nekünk arra, hogyan válaszoljunk egy olyan helyzetre emberséggel, ahol pedig minden okunk meglenne a gyűlöletre. Rövid, ám annál szívhez szólóbb, megható és szomorú történet.

>!
Snow_White P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

„Péntek este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket. Nem tudom, kik vagytok, és nem is akarom tudni, halott lelkek vagytok. Ha az Isten, akiért vakon öltök, saját képére teremtett bennünket, akkor a feleségemre lőtt golyók mindegyike egy-egy seb a szívében.”

„Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege.”

Emlékszem arra a 2015. novemberi estére, amikor döbbentem olvastam a híreket a neten. Terrortámadás történt Párizsban. Rengeteg a halott. Akkor azt gondoltam, milyen elborult elme képes ilyesmit tenni, válogatás nélkül ölni ártatlan embereket. Azóta sem tudom felfogni, megérteni, hogy tudják valakinek olyannyira átmosni az agyát, hogy ilyet tegyen. Rövid kis olvasmány, de annál megrendítőbb. Mindenkinek el kellene olvasnia.

3 hozzászólás
>!
zsuzana P
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Néhol azt éreztem,hogy egy betolakodó vagyok egy gyászoló családban. Nagyon nehéz és tragikus témája van. Engem a hideg rázott míg olvastam. Számomra ez a könyv a gyász feldolgozásáról szólt. Mindenki másként dolgozza fel. Az író úgy,hogy kiírta magából. Remélem segített neki.

>!
cintiatekla
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Megrendítő könyv, amire azt hiszem, szüksége van a világnak, szüksége van sok embernek, hogy másképp is lehet gyászolni, és az erőszakra nem csak az erőszak a megoldás. Ha tehetitek, mindenképp olvassátok el!

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2016/11/antoine-leiris-…

>!
Emlékmás
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Letaglózó erejű, mélyen megindító „könyv” ez.
Őszinte.
A szavak kissé kevésnek bizonyulnak kifejezni valami olyan mélyen tragikusat és fontosat, amit Antoine Leiris képes szavakba önteni.
Mennyire semmi az ember. Az élet valóban olyan nagy kincs, tényleg olyan értékes? Akkor hogy lehet, hogy elég egyetlen pillanat, egyetlen bomba, egyetlen gonosz lény, és már nincs is… anya, apa, gyermek, szerető, barát… Hogy lehet valami, ami ennyire kivételes, ennyire triviális és mulandó egyúttal?
A könyv írója hihetetlenül bátor. Nem csak azért, ahogy viselkedett, hanem amiért mindezt így, ebben a formában el merte mesélni, át volt képes adni. És közben mindvégig elkerülte, hogy hatásvadász legyen. Nem kér, nem is vár el szánalmat, sem sajnálatot, sem együttérzést. Persze mindezt úgyis megkapja, de éppen azért, mert nem kéri. A mi szívünk magától szakad meg, mert akarva-akaratlan azonosulunk vele és kisfiával. Az ő tragédiája akár a mienk is lehetne. Imádkozunk, hogy ne legyen, de hiszen ők sem hitték, hogy ez megtörténik velük. Olyan törékenyek vagyunk. Annyira aprók, porszemnél is kisebb csillámok. És mégis, Monsieur Leiris megmutatja, milyen erős is lehet valaki, akit ekkora fájdalom ért. A feladás, a megadás, az összeomlás helyett választhatjuk a küzdést, a kitartást, az ÉLETET.
Persze sokat segít, ha van kiért, kikért élnünk. Mondjuk a kisfiúnkért. Az nagyon sokat segít. De a fájdalom sosem múlik el, és ha csak más miatt vagyunk erősek, az hosszútávon kevés lesz, mert hangozzon bár önzőn, mi is itt vagyunk. Igen, ez rólunk is szól. Nem csak máson kell segítenünk, magunkon is kell. És a gyűlölet nem segít. A gyűlöletet le kell tudnunk győzni, felül kell rajta emelkednünk, különben elemészt.
Ez az írás egy csoda. Egy apró, mégis óriási csoda. Egy ember legintimebb, legőszintébb gondolatai, amik szépek, mert igazak és igazak, mert őszinték.
És mert megmutatja, hogy mindannyian különlegesek vagyunk. Minden ember az. Minden… Ember.


Népszerű idézetek

>!
Madama_Butterfly P

De nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok.

Kapcsolódó szócikkek: Antoine Leiris · gyűlölet
>!
Dariaa

Mint egy futó szerelem, elsöprő szenvedély, a bánat is szépen elmúlik. A megélt szerelem élő visszfénye. Megvan a szépsége, mélysége, átölelem, magamhoz szorítom. De tudom, hogy már majdnem elhagyott. Keres magának egy másik szerelmest, hogy azt gyötörje, s itthagy engem nyomorult útitársával: a gyásszal.

106. oldal

1 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P

Olyanok voltunk, mint két kis építőkocka, amit egymás mellé kell tenni, mert kiegészítik egymást.

>!
Dariaa

Én azt hittem, hogy ha egyszer eltűnne a Hold, akkor visszahúzódna a tenger, hogy ne lássák sírni. Hogy a szelek nem táncolnának tovább. Hogy a Nap nem akarna többé felkelni.

56. oldal

>!
brabiviki

Láthatósági mellényt kéne kiosztani azoknak, akiket el akarunk kerülni.

35. oldal

>!
sissiwolf 

A könnyeket nem lehet megszámolni, nem lehet a harag ingujjával letörölni. Akiknek nincs kit hibáztatniuk, azok egyedül maradnak a bánatukkal.

Kapcsolódó szócikkek: könny
>!
KATARYNA

Ezeket kellett megírnom, pillanatfelvételeket egy életből, melynek elakadt a lélegzete. Várom az estét, amikor, bár arcom már fekete, de szám még rózsaszín, ajkamat ágyban fekvő kisfiam homlokára tapasztom. Utolsó csók attól az embertől, aki voltam, aki úgy szerette az anyját, mint senki más, aki még kíváncsi emberként nézte végig születését, aki olyan életről álmodott, melyben van időnk szeretni egymást. Korábbi életünk utolsó pillanata. Amikor elalszik, csendben a sötétség karjaiba omlok. Holnap meglátogatjuk az anyját, holnapra majdnem elkészül ez a könyv. Nem fog meggyógyítani. A halálból nem lehet kigyógyulni. Azt csak megszelídíteni lehet. Az állat vad, éles karmai vannak. Épp csak egy ketrecet próbálok eszkábálni, hogy abba zárjam bele. Itt van mellettem, habzó szájjal várja, hogy felfaljon.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jackie Kay: Trombita
Novák Éva: Egy másik nő
Honoré de Balzac: Goriot apó
Jostein Gaarder: A narancsos lány
Helen Fielding: Bridget Jones babát vár
Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?
William Wharton: Apa
Cormac McCarthy: Az út
Birtalan Ferenc: Tarisznyában a tenger
Székely András: Jöttek, láttak, legyőztek