Az ​elnök kalapja 28 csillagozás

Antoine Laurain: Az elnök kalapja

A ​könyvelőként dolgozó Daniel Mercier magányosan vacsorázik egy párizsi étteremben; egyszer csak illusztris vendég, François Mitterrand telepedik a szomszéd asztalhoz. A vacsora végeztével a köztársasági elnök ottfelejti a kalapját, Daniel pedig úgy dönt, megtartja emlékül a fejfedőt, nem sejtve, hogy ezzel egész addigi élete fenekestül felfordul. A talizmánként szolgáló fekete kalapnak köszönhetően az átlagos kisember szakmai pályafutása meredeken felível. Mielőtt azonban a kalap segítségével a politikai hatalom rejtélyes működésébe is beleláthatna, a könyvelő – hasonlatosan a köztársasági elnökhöz – elveszíti a kincset érő tárgyat…

A híres fekete kalapról szóló modern mese sziporkázóan szellemes és ironikus; hitelesen idéz fel egy korszakot, miközben az emberiség régi közös vágyáról is szól: milyen jó lenne néha egy kis varázslat, hogy legtitkosabb álmaink valóra váljanak…

Antoine Laurain az 1970-es évek elején született Párizsban. Eddig megjelent hét regényét… (tovább)

Eredeti mű: Antoine Laurain: Le chapeau de Mitterrand

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Park, Budapest, 2017
200 oldal · ISBN: 9789633554234 · Fordította: Kiss Kornélia
>!
Park, Budapest, 2017
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553657 · Fordította: Kiss Kornélia

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

François Mitterrand


Kedvencelte 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Antoine Laurain: Az elnök kalapja

Egyre divatosabb a minimalizmus, a tárgyi birtoklástól való elrugaszkodás vágya és gondolata – ugyanakkor van a kézzelfogható mütyürökben valamiféle jelképes erő, ami a nyilvánvalón túlmutató jelentéstartalommal tölti őket meg. Itt nem csak az emlékekről lehet szó, hiszen a véletlenül közelünkbe kerülő tárgyak döntő befolyással is lehetnek életünkre. Az elnök kalapja erről szól – egy ruhadarabról, ami gyökeresen megváltoztatja néhány átlagember sorsát…

Mitterrand kalapja nagy utat jár be a történetben – négy különböző személy kezében fordul meg, és bár csak egyikük tudja, kitől is származik a bohókás fejfedő, mindannyian sokat köszönhetnek neki. Persze nem holmi mágikus hatalom, vagy a tulajdonosától visszamaradt aura miatt, hanem pusztán a lélektani folyamatok következményeként: a kalap felbukkanása olyan hatással van az aktuális főhősre, hogy hozzásegítse egy-egy nagy döntés meghozatalához, avagy önbizalmat öntsön belé a vágyott nagy tettek véghezviteléhez. Megmagyarázni mindezt nem lehet, főleg úgy nem, hogy olykor elég elvont élethelyzetekben bukkan fel a kalap: a könyvelő és a szerető után speciel egy kiégett parfümkészítőhöz keveredik, majd egy bigott jobboldali, elitista fickóhoz – sem ők, sem az író, és mi sem tudjuk megmagyarázni, miért hat rájuk úgy a kalap, ahogy. De nem kételkedünk benne, hogy a furcsa tökfedő indítja el a lejtőn leguruló, végül nagyra hízó hógolyót…

A szövegben egyébként akad egy nagyon szellemes húzás: a szerző éppen akkor töri meg a cselekmény már kiismert szerkezetét és felépítését, amikor kezdjük unalmasnak vélni a történetszövést. Ezzel együtt a stílus kellemes, bár a nyolcvanas évek életérzése helyett engem mindig inkább az ötvenes évekbe repített vissza. Az egyetlen zavarba ejtő motívum magának Mitterrand-nak az alakja: már-már félisteni státuszban leledzik, mintha idehaza személyesen Szent István járna-kelne Budapest utcáin. Nem tudtam, hogy ekkora kultusz övezi a személyét még a XXI. századi Franciaországban is.
Laurain regénye könnyed kikapcsolódást nyújt, talán túl könnyedet is – nem sokon múlott, hogy alatta maradjon az ingerküszöbömnek, ezért egy fél csillagot lespóroltam róla.

>!
Park, Budapest, 2017
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553657 · Fordította: Kiss Kornélia
1 hozzászólás
>!
robinson P
Antoine Laurain: Az elnök kalapja

Vannak néha olyan élethelyzetek, amikor valahol mindenki vár valami váratlan, isteni csodára életében, ami kilendíti a holtpontról. Erről mesél Az elnök kalapja, ami egy szép történet izgalmas karakterekkel,

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/10/az-elnok-kalapja.html

>!
Bélabá P
Antoine Laurain: Az elnök kalapja

Furcsa, egyedi történet. 1986. végén járunk, egy csipetnyi francia retró: gasztró-, kulturális- és politikai időutazást kapunk a szerzőtől. Mindezt absztrakt történet kertében. Jó ötlet volt a kalapos sztori, és az, hogy így vagy úgy eljut több emberhez. Mintha népmesei ihletésű regényt olvasnánk. Nem magas röptű, egy könnyed múltbéli kaland. A borítón az áll: „Imádni fogják, akik szerették Muriel Barberytől A sündisznó eleganciáját.” Igen, én nagyon kedvelem azt a regényt, ez mégsem tudott olyan erőteljes hatással lenni rám. Gondolkodtam menetközben 4 vagy 4,5 legyen-e a végső kalkulus. 4,5-re (4,4 pont) pontozom a vége miatt, az egész fordulatos, izgalmas lett. Amúgy kívülállóként nehéz volt a francia politikai viszonyokról olvasni, de sebaj, ebből is lehetett tanulni. Szerintem az író retróra vágyott, s felidézte saját kamaszkorát. Alapvetően nem rosszak a francia kortárs regények, ez is egy szerethető történet közülük. Gyorsan haladós, kikapcsolós könyv.

3 hozzászólás
>!
Amapola P
Antoine Laurain: Az elnök kalapja

„Varázslatos!” – mondja a borító, „Bájos, szórakoztató, hajszálnyit elgondolkodtató.” – mondom én. Szeretem ezeket a „vándortárgy” által összekötött epizódokból építkező történeteket.
(Filmen pl. ezt:
https://port.hu/adatlap/film/tv/a-hold-kegyeltjei-le-fa…)

>!
Sister P
Antoine Laurain: Az elnök kalapja

Ha valaki azt mondaná, hogy egy kalapnak mágikus ereje van, minden valószínűséggel kinevetnénk. Pedig François Mitterrand fejfedője négy olyan ember életét változtatta meg gyökeresen, akik nem is számítottak a végső lökésre, pláne nem egy szokványos ruhadarabtól…

Egy könyvelő, egy fiatal lány, egy kiégett parfümőr és egy politikailag megingathatatlannak tűnő idősebb úr életébe pillantunk bele éppen akkor, amikor valamilyen sorsfordító döntés előtt állnak. Egyikük élete sem kimondottan izgalmas, mégis magával ragadó az a hétköznapi kedvesség és őszinteség, amivel történetük megelevenedik. Miközben a kalap egy varázslatos utazást jár be, a háttérben életre kel a 80'-as évek Párizsa is. Bár nekem helyenként túl sok volt a politikai töltelék, ennek ellenére Laurain meséje imádni valóan bájos, szellemes és valósággal süt róla a francia sárm. :)

Ui. A tanárnő ismét fantasztikus munkát végzett, a fordítás is élvezetes, gördülékeny, és roppant igényes!

>!
Belle_Maundrell
Antoine Laurain: Az elnök kalapja

Nyáron olvastam A piros noteszt, szóval volt némi elképzelésem arról, hogy mire számítsak az írótól, és hozta is azt, amit vártam. Aranyos, könnyed történet, természetesen némi francia bájjal. Töredelmesen bevallom, hogy én még nem hallottam Mitterrand elnökről, szóval olvasás közben nem is tudtam, hogy tényleg létező személy volt-e, vagy az egész csak fikció, de aztán az epilógusnál már nagyon gyanús volt, és itthon meg is világosodtam. (Köszönöm, Gugli.) Érdekes volt, ahogy a kalap megváltoztatta az emberek életét, meg hogy mindenki hogy ragaszkodott hozzá. A francia politikában és az 1980-as évek Franciaországában nem nagyon vagyok otthon, úgyhogy volt néhány utalás, ami kissé homályos maradt, de amúgy tetszett, hangulatos volt.
És muszáj megjegyeznem, hogy én könyvben még nem láttam ennyi osztrigát. Szerencsére élőben sem, de jesszus, mennyit betoltak. :P

>!
szofisztikáltmacska
Antoine Laurain: Az elnök kalapja

A múltkori megismerkedésünk nagyon jól sült el, úgyhogy nagy várakozásokkal telve vettem a kezembe Antoine Laurain másik magyarul megjelent könyvét, Az elnök kalapját. Igazság szerint ezzel kellett volna kezdenem, ha szigorúan betartanám az időrendet – A piros notesz később jelent meg magyarul, mint Az elnök kalapja –, azonban engem az előbbi könyvének fülszövege sokkal jobban felcsigázott. Kár volt azonban tartani tőle, mert Az elnök kalapja is ugyanolyan kedves és könnyed történet mint A piros notesz, csak mindezt a hatást nulla romantikával éri el.
1986-ban járunk Franciaországban, és ez a kis időutazás igazán üdítően hatott rám. Szánom bánom, de nem sok mindent tudok a franciák történelméről a kötelező körökön kívül, ezért is voltak kissé idegenek a politikai utalások (illetve a sok, számomra semmit sem mondó név) és a tény, hogy ez a furcsa kalapos elnök ennyire kultikus személyiség volt a maga idejében. Utánaolvastam, és az a bizonyos kalap milliókért kelt el Mitterrand halála után, szóval kezdem sejteni, mi inspirálta a szerzőt a könyv témájához. A történet nagyon ötletes és szórakoztató, nincsenek benne nagy meglepetések, mégis olvastatja magát, mert a szereplők annyira hétköznapian tökéletlenek.
Bővebben: http://szofisztikaltmacska.blog.hu/2018/07/05/antoine_l…

>!
Léda_22
Antoine Laurain: Az elnök kalapja

Sokkal többet vártam a Piros notesz könyve után. Kicsit találtam csak szórakoztatónak, de a végén a csattanó epilógus tetszett.

>!
Zsebilany
Antoine Laurain: Az elnök kalapja

A piros noteszt olvastam előbb, tetszett a stílus. Ebben a könyvben sem csalódtam. Minden történés sok kis dolog összessége. Egy kalap ami mindent megvaltoztat, erőt ad. Mindenkinek kéne egy ilyen kalap az életébe egyszer.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell

Életünk minden fontos eseménye valójában jelentéktelen apróságok egymásutániságának következménye.

25. oldal

>!
Belle_Maundrell

Elég egy véletlen, néhány egymással váltott szó, és tessék, máris megszületik egy kapcsolat. És elég egy véletlen, néhány egymással váltott szó, és tessék, máris vége ugyanannak a kapcsolatnak. Előtte a nagy semmi. Utána üresség.

66. oldal

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell

Daniel Mercier nagy nehezen átverekedte magát a lefelé siető tömegen, és elindult felfelé a Saint-Lazare pályaudvar főlépcsőjén.

7. oldal

>!
Belle_Maundrell

– Sok kávét kell ám inni, Balzac többliternyit megivott egy nap, nyilván olvasott Balzacot.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Honoré de Balzac
>!
Belle_Maundrell

Szicíliai citrom, bergamott, zöld mandarin, tangerin, ciprus, bazsalikom, borókabogyó, kömény, szantálfa, pézsma, ilang-ilang, pacsuli, ámbra, na meg egy kis vanília. Ez az Eau d'Hadrien, Annick Goutal 1981-es kompozíciója, elemezte Pierre Aslan. Volt még egy illat a kalapon, ráadásul nem is olyan régen kerülhetett rá: bergamott. jázmin, Herkules-gyökér, vanília, írisz és tonkabab. Pierre akár oda-vissza fel tudta volna sorolni a második parfüm alkotórészeit. Merthogy ez a legendás Solstice. Az ő parfümje. Pierre Aslané, az orré.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ámbra · bazsalikom · bergamott · ciprus · citrom · mósusz (pézsma) · vanília
>!
Belle_Maundrell

Amit Aslan „másik élet”-nek nevezett, tulajdonképpen nem volt más, mint a kvantummechanika és annak a valószínűségszámítás szerint történő gyakorlati alkalmazásának tökéletes illusztrálása. A valószínűségszámítás ugyanis abból a feltevésből indul ki, hogy életünk minden egyes választása új univerzumot hoz létre, amely azonban nem jelenti azt, hogy a másik megszűnne létezni. Mintha az életünk egy fa volna, amely egy erdőnyi párhuzamos életet rejt, és ezekben az életekben nem vagyunk teljesen saját magunk, de teljesen mások sem.

111. oldal

>!
Belle_Maundrell

Hát, igen, az élet néha más utakra visz bennünket, az ember észre sem veszi, hogy kereszteződéshez ér, a sors nagy GPS-e nem az előírt útvonalat követi, azt pedig egyetlen jelzőtábla sem mutatja előre, hogy innen már nem tudunk visszafordulni. A létezés Bermuda-háromszöge egyszerre mítosz és valóság. Egy dolog azonban biztos: ha az ember belekerül az örvénybe, többé már soha nem járja az eredetileg neki szánt utat.

167. oldal

>!
Belle_Maundrell

Bezárkózott a dolgozószobába, odaállt az ablakba, és olyan bosszús arccal bámulta Rouen szép városát, ahogyan Jockey szokta Dallast figyelni a Ewing Olajtársaság épületének magasából, mert éppen valami nem stimmel az üzleti dolgaiban. Csak sajnos neki nincs minibárja, mint a sorozatban, ahová most odamehetne, hogy öntsön magának egy pohárral.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dallas
>!
Amapola P

… az „angyalok része” annak a néhány deciliter óbornak vagy konyaknak a neve, ami anélkül párolog el a dugón vagy viaszon keresztül, hogy kinyitnánk az üveget.

75. oldal

1 hozzászólás
>!
Amapola P

„Mittrand”, a jobboldali érzelműek ilyen rövidített formában ejtették ki a nevet – volt ebben egy csipetnyi a régi jó Franciaországból, no meg a szélsőjobból is, noha ezt soha nem merték volna még maguknak sem bevallani.

A „Mittrand” egyfajta belépési kódnak számított. Ez a nemesi felmenőkkel büszkélkedő baráti társaság élvezettel használata a francia nyelv néma e-jének formabontó változatát, vagyis ott harapták el a betű kiejtését, ahol nem is kellene.

144. oldal

Kapcsolódó szócikkek: François Mitterrand

Hasonló könyvek címkék alapján

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Guillaume Musso: Az angyal hív
Anna Gavalda: Édes életünk
Patrick Modiano: A Kis Bizsu
Patrick Modiano: Nászút
Anna Gavalda: Vigaszág
Michel Houellebecq: Behódolás
Patrick Modiano: Hogy el ne tévedj
Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban