A ​piros notesz 126 csillagozás

Antoine Laurain: A piros notesz

Egy szép párizsi reggelen Laurent Letellier épp a könyvesboltja felé igyekszik, amikor az utcán elhagyott női táskát talál.
Nincs benne semmi, amiből kiderülhetne, kié, ám annál több személyes holmit rejt: fotókat, hajcsatot, egy üveg parfümöt, dobókockákat, mobiltelefon-töltőt, Patrick Modiano egyik regényét és egy feljegyzésekkel teli, piros noteszt. Miközben Laurent a noteszt lapozgatja és az ismeretlen nőtől származó feljegyzéseket olvasgatja, egyre erősebbé válik benne az elhatározás: meg kell találnia a táska tulajdonosát. Kitartó nyomozása szép lassan szerelmi fogócskává alakul, amely nemcsak az ő, de a titokzatos ismeretlen életét is fenekestül felforgatja…

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Park, Budapest, 2018
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553640 · Fordította: Kiss Kornélia
>!
Park, Budapest, 2018
192 oldal · ISBN: 9789633555088 · Fordította: Kiss Kornélia

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Málnika P
Antoine Laurain: A piros notesz

„…a lakás is egyfajta táska, milliónyi rekesszel, és mindegyik a lakója életének egy kis részletét rejti.”

Egy igazán bájos, könnyed, szerethető történet rejlik az olvasásra ösztönző borító mögött. A könyv maga is majdnem akkora, akár egy nagyobb méretű notesz, témája pedig egy táskarablás következtében különösen kibontakozó vonzalom. Élvezetes volt olvasni a párizsi helyszínen játszódó történetet, mely során a könyvesbolt-tulajdonos Laurent a megtalált táska tartalmára puzzle-darabokként tekintve próbálja összerakni a tulajdonos kilétét. Megdöbbentő volt tudatosítani a főszereplővel együtt, hogy a női táska rejtelmei és egy lakás mennyi mindent képes elárulni tulajdonosáról. A stílusa olvasmányos, helyenként mégis azt vettem észre, hogy nem igazán köt le, rövid terjedelme ellenére is túl lassan csordogál. A történet zárása viszont egyszerűen tökéletes, hiszen nemcsak a két főszereplő sorsát varrja el megnyugtatóan a szerző, hanem a megismert mellékszereplőkét is.

>!
stippistop MP
Antoine Laurain: A piros notesz

Ó, hát ez olyan kis kellemes volt! Az és annyi, amennyit ígér ez a sejtelmes cím. Visszafogott és finom, amire az ember azt mondja: “olyan franciás”. Az utolsó mondatok különösen tetszettek, Amelie csodálatos életét idézik (vagy koppintják). Szeretem az ilyet.

8 hozzászólás
>!
Kovaxka P
Antoine Laurain: A piros notesz

Bájos, franciásan könnyed, Párizsban játszódik. Pontosan azt kaptam tőle, amit vártam: pár órás kikapcsolódást, bekuckózást, léleksimogatást. Nincsenek benne nagy meglepetések, sztori a fülszövegben, a vége borítékolható. Viszont olyan kedvesen van becsomagolva! A szereplők azonnal megkedvelhetők, nem csöpögős, ráadásul könyvesboltos az egyik főhős! Szerepel benne Modiano spoiler és a könyves utalások is melengették a szívemet. A párbeszédek elmaradása sokakat zavart, nekem szépen belesimult a szövegbe, mintha végig a piros notesz feljegyzéseit olvastam volna. Ajánlani fogom a barátnőimnek.

>!
Deziréé
Antoine Laurain: A piros notesz

Nagyon sok jót hallottam már a könyvről és gondoltam én is meg tudom már miért ilyen jó ez a könyv, de annyira mégsem tetszett mint vártam.
A történettel nem volt semmi baj, csak annyira nem találtam érdekesnek, mint vártam. Aranyos és kedves történet, egy délutáni olvasásnak tökéletes volt.

>!
Lady_L P
Antoine Laurain: A piros notesz

Olyan tipikus kuckózós stílusban megírt, lassan csordogáló rövid kis történet, benne mindennel, ami megfogja a női célközönséget a fene belé, még engem is: könyvesbolt, macskák, Moleskine-notesz, Párizs, a vége ráadásul tényleg nyílt utalás Amelie-re. Ha nem lett volna benne annyi jele, hogy az író jól ismeri Franciaországot, meggyanúsítottam volna, hogy ez az Antoine Laurain valójában Daniela Thiele legújabb írói álneve. Nicolas Barreau 2.0 De mindenképpen egy jobb, finomított változat biztos azért, mert tényleg francia – jaj, de undok vagyok!:D. Majd észben tartom, mert kell az ilyen néha, cuki kis intermezzo a hétköznapokban.
Mellesleg én is Habanitát használok (na jó, többek közt:D). De eddig is tudtam, hogy nem ebben a világban élek:D

19 hozzászólás
>!
Boritek70 P
Antoine Laurain: A piros notesz

Nem egy világmegváltó könyv, de nekem tetszett. Olyan érzésem volt, mint mikor kibontok egy tábla csokit, nem ér óriási meglepetés, hogy édes lesz, de attól még jól esik ízlelgetni a kis kockákat egymás után. Ez olyan franciás kis csoki volt, semmi extra meglepetés, de kedves történetével, amely egy párizsi könyvesbolttulajdonos és egy „aranyos” hölgy találkozásáról, illetve nem találkozásáról szól, ráadásul macskák is szerepelnek benne, be tudta lopni magát a szívembe. Látnék fantáziát a folytatásban is. Au revoir! :)
Egyébként az olvasásakor eszembe jutott, hogy kerültem már hasonló helyzetbe, ellopták a táskámat, és egy utcával odébb egy kertbe dobták be, ahonnan is másnap felhívtak, hogy mehetek érte. Szerencsére a pénztárcámon és a telefonomon kívül nem vittek el belőle semmit, és mivel akkor vártuk a kisebbik fiunkat, a kiskönyvemben a férjem telefonszáma is szerepelt, így el tudtak érni. Ugyan nem olyan romantikus a sztori, mint a Piros notesz, és még macska sincs benne, de legalább viszonylag jól megúsztam :).

>!
Felixa
Antoine Laurain: A piros notesz

Olyan ez a könyv, mint egy kis színes üveggolyó. Szivárványos történetével simogatja az olvasó lelkét. A helyszín (Párizs nálam mindig befutó!) varázsa pedig különös hangulatot kölcsönöz a történetnek. A végkifejlet már az elején borítékolva van, de teljesen feledésbe merül olvasás közben. Egyszerű, könnyen és hamar olvasható könyvecske. A párbeszédek elmaradása volt az egyetlen zavaró dolog, de efölött is hamar át lehet siklani. Tipikus női olvasmány.

>!
szilvamag P
Antoine Laurain: A piros notesz

A piros notesz egy roppant kedves romantikus komédia, melynek varázsához Párizs utánozhatatlan hangulata és annak összes alkotóeleme hozzájárul. Én nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, jó érzéssel töltött el és a lelkemet is simogatta kicsit. Ráadásul a hangulatát és stílusát leginkább Nicolas Barreau regényeihez tudnám hasonlítani – akit egyébként is nagyon szeretek –, úgyhogy nincs okom panaszra, örülök, hogy rátaláltam.
Bővebb értékelés: http://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2018/09/antoine-…

>!
Belle_Maundrell 
Antoine Laurain: A piros notesz

Aranyos, könnyed könyvecske, egy szuszra el lehet olvasni. A hangulata olyan tipikus franciás, és van benne könyvesbolt meg macskák, szóval már előnnyel indul. Egyestés kikapcsolódásnak tökéletes, kedves történet… egészen addig, amíg eszembe nem jutott, hogy tulajdonképpen mennyire para lenne a valóságban, ha valaki az elveszett táskám tartalma miatt rám kattanna és kinyomozná, hol lakom. Persze ez így könyvben nagyon cuki és szórakoztató, meg tudjuk, hogy Laurent nem volt pszichopata, csak hát na… ha már egyszer felszínre kerültek a negatív gondolataim, akkor maradnak. :P De igazából inkább az a gondom vele, hogy én nem sok fantáziát láttam Laure-ban. Vagyis nem értem, hogy Laurent számára mi volt benne olyan különleges, mert azon kívül nem sokat árult el a táskája, hogy furákat álmodik, van egy macskája és szeret olvasni meg jegyzetelni. A fülszöveg alapján sokkal izgalmasabb személyiségre számítottam, engem nem igazán varázsolt el. Ettől független tetszett a történet, bájos volt. És én is szeretem a Moleskine noteszeket, tök szépek. Meg drágák is. És még a frissen lakkozott piros körmöm is illett hozzá, szóval adok magamnak egy piripontot a stílusos olvasásért.

Olvasás közben eltöprengtem, hogy az én táskám mit árul el rólam, ha kihagyjuk a pénztárcát, az iratokat és a telefont: van benne víz (itthon újratöltögetős), az aktuális könyvem, kézfertőtlenítő, zsepi, egy megviselt, bécses noteszke (egyszer eláztatta a kézfertőtlenít, és a gerince is leszakadt), 50 faktoros naptej (ez viszont drága, adjuk meg a módját) és ajakápoló, egy bordó (és néha egy piros) rúzs, napszemcsi, tollak, sarki szedres Neutrogena kézkrém, egy levél Cataflam és Algoflex Forte (lö migrén esetére), egy fekete esernyő, tanév közben egy füzet, és egy kis szürke kő, ami gőzöm sincs, honnan van. Meg néhány kallódó buszjegy és blokk. A noteszem elárulja az órarendemet (teremmel együtt), az albérlet wifi-kódját, apám e-mail címét, hogy mikor és milyen útvonalon „szereztem be” drága kicsi Pearl nyuszkómat, egy csomó számot, ami az oldalszámokat jelzi, ahol valami idéznivalót találtam, az észleléseimet, a beadandók és referátumok dátumát néhány diszkrét felkiáltójellel, pár aranyköpést az egyetemről, és egy-két órai jegyzetet, amikor nem volt nálam se füzet, se papír. És ha reggel hagynám el a táskámat, akkor valószínűleg áfonya is lenne benne. Amúgy meg elég szakadt már szegénykém, szóval vagy igénytelennek, vagy csórónak néznének. :P

2 hozzászólás
>!
Sister
Antoine Laurain: A piros notesz

Kellemes, bájos és rendkívül jó stílusú történet. Nem meglepő módon elsősorban azért emeltem le a könyvtári polcról, mert már Az elnök kalapja is nagyon tetszett, A piros notesznek azonban mégsem sikerült leköröznie. Ennek ellenére azt hiszem, a maga módján, ez egy roppant kedves, franciás sármmal átitatott romantikus bújócska, ami bárki szívét könnyen elrabolja.

Főhősünk egy könyvesboltos, aki maga is kicsit kívülálló az életét tekintve. Ám a sikátorban meglelt táska valósággal felpezsdíti az egyhangú napokat – mint amikor a fekete-fehér film egy csapásra megtelik a szivárvány minden színével. A hölgy is igazán neki való, ez szemmel látható, és szurkolunk a végsőkig, hogy igazán egymásra találjon ez a két kis csodabogár lélek.

Túl nagy meglepetés nem fog érni, viszont Párizs és a könnyed, lezser elegancia megteszi a magáét, így a könyvet épp olyan jólesően fejezzük be, mintha a legkrémesebb csoki mousse-t kanalaznánk az utolsó falatig.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Málnika P

Persze, ha jobban belegondol, a lakás is egyfajta táska, milliónyi rekesszel, és mindegyik a lakója életének egy kis részletét rejti.

116. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Putyin, mondta a váróterembe belépő állatorvos. Két kiskutyás nő nézett fel a magazinból, amit éppen olvastak, tekintetük összeakadt. Az egyik döbbenten felhúzta a szemöldökét, a másik ingatni kezdte a fejét, szegény állat, mormolta. Chloé kivette a macskát a táskából. Putyin azon nyomban rémisztő képet vágott, és az orvos felé fújt. Mindig így örül, ha lát, mondta az orvos kényszeredett vidámsággal, ez a macska szakmám legjobb reklámja.

168-169. oldal (Park, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
kicsibak P

Mindig is szerettem az olyan férfiakat, akiknek a pillantása szomorkásból – egyik pillanatról a másikra – cinkosan mosolygósba vált.

184. oldal (Park, 2018)

>!
Marina827

Jaja, igazad van, hasonlít rá, ez tutira ő, kiáltott fel Chloé, és idétlen röhögésben tört ki. (…) A fiatalság ezen röhögéseknek az elmúltával ér véget. Később már sosem nevet így az ember. A világ és az élet teljes abszurditásának borzalmas felismerése valahogy megakasztja ezeknek a csuklásszerű, majdhogynem fullasztó röhögéseknek az erejét, nagyjából húsz évvel később pedig ugyanerre a gondolatra már csak rezignáltan sóhajtunk egyet.

72. oldal

>!
tzs000

A szemben lévő épület egyik ablakában észrevett egy széken üldögélő fekete macskát, aki mintha őt bámulná mereven.

27. oldal

>!
Szigno P

Hány és hány dolgot teszünk meg vajon elvből, meggyőződésből, neveltetésből, pedig úgy nyomja a lelkünket, és nem is változtat semmit az események menetén?

89. oldal

>!
Nórcsy08

Valami ismeretlen okból nem adtuk át magunkat a kivételes szédülésnek, ami az első csók előtti pillanatban fogja el az embert. Elmentünk mellette, de olyan közel jártunk, hogy valami mégis megmaradt az érzésből.

149. oldal

>!
Nórcsy08

„Vannak azután azok a rejtélyes lények, mindig ugyanazok, akik, mint valami őrszem, úgy vigyáznak ránk életünk minden egyes útkereszteződésénél."

155. oldal

>!
kicsibak P

Amint betette a lábát az előszobába, azonnal elöntötte az érzés, ami akkor kap el bennünket, ha nagyon sokáig távol voltunk. Az ismerős helyek és tárgyak, amiket eddig a megszokás fátyla rejtett el a szemünk elől, és addig néztük őket, hogy a végén már nem is láttuk, mintha hirtelen újra előtűnnének. Minden sokkal erőteljesebb és hangsúlyosabb, mint amikor egy fénykép újra eredeti színeit mutatja, és az élessége is a régi.

152. oldal (Park, 2018)

>!
Belle_Maundrell 

Az üveg mögött sorjáztak Laurent könyvei, az egész kollekciója, a régi fűzött példányok, az eredeti első kiadások, a Pléiade-sorozat kötetei, és azoknak az íróknak a dedikált regényei, akik valaha megfordultak a Piros Füzetben. Persze máshol is voltak még könyvek a lakásban, de ebben a szekrényben voltak azok a példányok, amikhez Laurent igazán ragaszkodott. Még arra is figyelt, nehogy egymás mellé tegye azoknak az íróknak a regényeit, akik ki nem állták egymást. Így például Céline nem kerülhetett Sartre, Houellebecq pedig Robbe-Grillet mellé.

82. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Guillaume Musso: Az angyal hív
Nicolas Barreau: Egy este Párizsban
Guillaume Musso: Mi lesz velem nélküled?
Anna Gavalda: Vigaszág
Marc Levy: Utóirat Párizsból
Nalini Singh: Vonzódás
Guillaume Musso: Holnap
Nina George: Levendulaszoba
Nicolas Barreau: Álmaim asszonya
Christine Féret-Fleury: Juliette nagy utazása