A ​piros notesz 236 csillagozás

Antoine Laurain: A piros notesz

Egy szép párizsi reggelen Laurent Letellier épp a könyvesboltja felé igyekszik, amikor az utcán elhagyott női táskát talál.
Nincs benne semmi, amiből kiderülhetne, kié, ám annál több személyes holmit rejt: fotókat, hajcsatot, egy üveg parfümöt, dobókockákat, mobiltelefon-töltőt, Patrick Modiano egyik regényét és egy feljegyzésekkel teli, piros noteszt. Miközben Laurent a noteszt lapozgatja és az ismeretlen nőtől származó feljegyzéseket olvasgatja, egyre erősebbé válik benne az elhatározás: meg kell találnia a táska tulajdonosát. Kitartó nyomozása szép lassan szerelmi fogócskává alakul, amely nemcsak az ő, de a titokzatos ismeretlen életét is fenekestül felforgatja…

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Park, Budapest, 2018
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553640 · Fordította: Kiss Kornélia
>!
Park, Budapest, 2018
192 oldal · ISBN: 9789633555088 · Fordította: Kiss Kornélia

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Laure Valadier · Laurent Letellier


Kedvencelte 17

Most olvassa 6

Várólistára tette 168

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
Antoine Laurain: A piros notesz

Jaj, de csodálatos kis könyv volt ez! Franciásan könnyed, romantikus, hangulatos, lehengerlően olvasmányos, ugyanakkor kiváló stílusban, irodalmi igényességgel megírt.Tele szeretni való szereplőkkel, még a macskák is egyéniségek, hangulatos helyszínekkel, és egy csomó irodalmi adalékkal. Igazi könyvmolyoknak való, derűs, rendkívül pozitív, kellemesen bekuckózós olvasmány.

6 hozzászólás
Málnika P>!
Antoine Laurain: A piros notesz

„…a lakás is egyfajta táska, milliónyi rekesszel, és mindegyik a lakója életének egy kis részletét rejti.”

Egy igazán bájos, könnyed, szerethető történet rejlik az olvasásra ösztönző borító mögött. A könyv maga is majdnem akkora, akár egy nagyobb méretű notesz, témája pedig egy táskarablás következtében különösen kibontakozó vonzalom. Élvezetes volt olvasni a párizsi helyszínen játszódó történetet, mely során a könyvesbolt-tulajdonos Laurent a megtalált táska tartalmára puzzle-darabokként tekintve próbálja összerakni a tulajdonos kilétét. Megdöbbentő volt tudatosítani a főszereplővel együtt, hogy a női táska rejtelmei és egy lakás mennyi mindent képes elárulni tulajdonosáról. A stílusa olvasmányos, helyenként mégis azt vettem észre, hogy nem igazán köt le, rövid terjedelme ellenére is túl lassan csordogál. A történet zárása viszont egyszerűen tökéletes, hiszen nemcsak a két főszereplő sorsát varrja el megnyugtatóan a szerző, hanem a megismert mellékszereplőkét is.

Márta_Péterffy P>!
Antoine Laurain: A piros notesz

Kevés kortársat olvasok-bár egy ideje megint egyre többet-ezt a könyvet itt láttam meg valakinél, gondoltam teszek egy próbát, totál ismeretlen, de érdekesnek tűnik. Jobbat nem is választhattam volna! Szellemesen könnyed stílus, szép történet, melyben nagy szerepe van a véletlennek, ami tudjuk, talán nem is létezik.
Na de senki ne gondoljon misztikumra, sem mágiára vagy efféle divatos sémákra-Párizsban vagyunk napjainkban. Megismerünk egy olyan belvárosi negyedet itt, ahol régi házak sorakoznak*, több könyvesbolt is van, tele érdekes figurákkal.
Ha „lecsupaszítom” a sztorit, lehetne giccsesen romantikus, ám a francia író elkerüli a csapdát, érzelgősség nélkül ábrázol érzéseket, élethelyzeteket.
Laurain játszi könnyedséggel ír, játszik a nevekkel is, főhőseink nevében visszaköszön az ő neve: a nő Laure, a férfi Laurent.
Érdekes szerepet kap még Patrick Modiano író, én őt sem ismertem eddig, ezen változtatni szeretnék.
Antoine Laurain-nek csak 2 műve olvasható magyarul, miközben GR-en láttam, hogy jóval többet írt, érdemes lenne még kiadni tőle, de van még pár szívemnek kedves szerző, akiknek könyveit alig adják ki már-vagy még.
* Régi ház és régi lift, vigyorogtam amikor saját liftünk hasonmásáról olvastam:)

6 hozzászólás
Mariann_ P>!
Antoine Laurain: A piros notesz

Nekem nagyon tetszett ez a történet.
Semmi olyan, ami lerágott csont, magam sem tudom miért „ kellett ” annyira olvasnom.
Egy nőt kirabolnak, elveszik táskáját, hazamenni nem tud , aztán olyan irányba sodródik élete, hogy eltűnik.
A táskát megtaláló férfi keresi, de olyan kevés információt rejt a táska, hogy majdnem reménytelen a kutatás.
De csak majdnem.
Aztán egy csipetnyi romantika is beleszövődik a történetbe.
Végig fenntartotta az érdeklődésemet, jó kis könyv volt.

olvasóbarát >!
Antoine Laurain: A piros notesz

„ Egy dolog felkutatni egy nőt, hogy visszaadjuk a retiküljét, de távollétében berendezkedni a lakásában, térdünkön a macskájával, na, az azért egészen más.”

Kellemes nyári olvasmány előállításának receptje:
Hozzávalók:
– izgalom az első oldalakon, aranyműves nő a sértett,
– könyvesbolt tulajdonos, aki pénzügyi tanácsadó volt korábban,
– talpraesett kamasz lány, aki jó kapcsolatot ápol apjával a szülei válása után is, és besegít a rejtélyek megoldásában,
– nyomozás egy talált női táska tartalmának felhasználásával,
– kortárs, sikeres francia szerzők műveinek megemlítése,
– romantikus találkozás.
Kellemes olvasmányemlékeket idézett több általam kedvelt francia szerző és műveik megemlítése. A lépésről – lépésre történő nyomozás sikereinek apró izgalmai, Patrick Modiano hangulatát (és őt magát is) (meg)idézi a kötet.

stippistop>!
Antoine Laurain: A piros notesz

Ó, hát ez olyan kis kellemes volt! Az és annyi, amennyit ígér ez a sejtelmes cím. Visszafogott és finom, amire az ember azt mondja: “olyan franciás”. Az utolsó mondatok különösen tetszettek, Amelie csodálatos életét idézik (vagy koppintják). Szeretem az ilyet.

8 hozzászólás
klaratakacs P>!
Antoine Laurain: A piros notesz

Egy romantikus könyv, ami még nekem is tetszett! Ugyan a főszereplők csak spoiler, de addigra mindent tudnak egymásról. Laurent és Laure, nem fiatalok, nem tökéletesek, mégis tudni, csodálatos pár lesznek. A sok herceg és macsó helyett Laurent mindenkinek. Intelligens, olvasott, könyvesboltja és ízlése van. Okos. Még a lányát is megszerettem.
Csendes, kereső történet, sok-sok irodalmi utalással. Biztosan többször olvasott könyv lesz.

2 hozzászólás
Niki P>!
Antoine Laurain: A piros notesz

A fülszöveg és a borító keltette fel a figyelmem, kíváncsian vártam, hogy mit hoz majd a történet. Nem volt rossz, de kicsit többet vártam. Valahogy kicsit izgalmasabbnak képzeltem a „nyomozást”. A könyv feléig nem történik szinte semmi érdemleges: főhősünk többször is átnézi a táska tartalmát, titkolózik a barátnője előtt a táska miatt, mintha legalább megcsalta volna, olvasgassa a naplót, többször is, újra és újra. Néha olyan érzésem, hogy kicsit sokkat gondol bele az egész történetbe. A második felében már kicsit beindul a történet, de még így sem hozta amit vártam. Egy könnyed kis történet, ami kicsit kikapcsolhatja az agyunkat ebben a tikkasztó kánikulában.

Sippancs P>!
Antoine Laurain: A piros notesz

Ez egy hihetetlenül hangulatos, könnyed, kedves, bohókás történet, amibe élvezet volt egy hétvégi délutánon belesimulni.

Deziréé>!
Antoine Laurain: A piros notesz

Nagyon sok jót hallottam már a könyvről és gondoltam én is meg tudom már miért ilyen jó ez a könyv, de annyira mégsem tetszett mint vártam.
A történettel nem volt semmi baj, csak annyira nem találtam érdekesnek, mint vártam. Aranyos és kedves történet, egy délutáni olvasásnak tökéletes volt.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Persze, ha jobban belegondol, a lakás is egyfajta táska, milliónyi rekesszel, és mindegyik a lakója életének egy kis részletét rejti.

116. oldal

Belle_Maundrell>!

Ha egész nap csak olvasnia kellene, na, az igen, az kitöltené az életét, de hát ez nem adatott meg neki.

125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
shadowhunter1975 P>!

Putyin, mondta a váróterembe belépő állatorvos. Két kiskutyás nő nézett fel a magazinból, amit éppen olvastak, tekintetük összeakadt. Az egyik döbbenten felhúzta a szemöldökét, a másik ingatni kezdte a fejét, szegény állat, mormolta. Chloé kivette a macskát a táskából. Putyin azon nyomban rémisztő képet vágott, és az orvos felé fújt. Mindig így örül, ha lát, mondta az orvos kényszeredett vidámsággal, ez a macska szakmám legjobb reklámja.

168-169. oldal (Park, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: macska
1 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Hány és hány dolgot teszünk meg vajon elvből, meggyőződésből, neveltetésből, pedig úgy nyomja a lelkünket, és nem is változtat semmit az események menetén?

89. oldal

Marina827>!

Jaja, igazad van, hasonlít rá, ez tutira ő, kiáltott fel Chloé, és idétlen röhögésben tört ki. […] A fiatalság ezen röhögéseknek az elmúltával ér véget. Később már sosem nevet így az ember. A világ és az élet teljes abszurditásának borzalmas felismerése valahogy megakasztja ezeknek a csuklásszerű, majdhogynem fullasztó röhögéseknek az erejét, nagyjából húsz évvel később pedig ugyanerre a gondolatra már csak rezignáltan sóhajtunk egyet.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Laurent Letellier
paoloni >!

Hirtelen egy Sacha Guitry-idézet jutott az eszébe: „Alvó embert figyelni egy kicsit olyan, mint nem nekünk címzett levelet olvasni.”

35. oldal

kicsibak P>!

Mindig is szerettem az olyan férfiakat, akiknek a pillantása szomorkásból – egyik pillanatról a másikra – cinkosan mosolygósba vált.

184. oldal (Park, 2018)

FORTUNATA>!

És mi lesz a neve, kiscsillag?, kérdezte Claire és Laurent. Putyin, felelte mosolyogva Chloé, és a hatást várta. Na nem!, kiáltott fel Claire, nem hívhatsz így egy macskát…

Szigno P>!

Egy dolog segíthet át a mindennapi nehézségeken: a rendkívüli iránti érzékenység.

(első mondat)

Nórcsy08>!

Valami ismeretlen okból nem adtuk át magunkat a kivételes szédülésnek, ami az első csók előtti pillanatban fogja el az embert. Elmentünk mellette, de olyan közel jártunk, hogy valami mégis megmaradt az érzésből.

149. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet
Vi Keeland: A beosztott
K. M. Holmes: Amíg a szerelem el nem választ
Farkas Andrea: A Főnök ajánlata
Elle Kennedy: The Mistake – A baklövés
N. Simon Barbara: A szerelem üzlete
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Lucy Score: Amit sosem fedünk fel
Rebecca Reed: Neon Nails