Manon ​Lescaut és des Grieux lovag története 33 csillagozás

Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​fiatal és szép Manon Lescaut-nak családja kívánságára kolostorba kell vonulnia. Az amiens-i fogadóban megismerkedik vele az ifjú Des Grieux lovag, és megszökteti Párizsba. A lovag apja, Des Grieux gróf rossz szemmel nézi kapcsolatukat, és fiát erőszakkal elszakítja szerelmesétől. A magára maradt Manon a gazdag De Brétignyhöz csatlakozik. A lány már nagyvilági életet él, amikor megtudja, hogy Des Grieux pap lett, és éppen arra készül, hogy megtartsa első prédikációját. Manon felkeresi régi kedvesét a Saint Sulpice-templomban, és felidézi együtt töltött boldog napjaikat. A lovag nem tud ellenállni a kísértésnek, és Manonnal megszökik a templomból. Des Grieux kártyázásból igyekszik eltartani nagyravágyó szerelmesét, egyszer azonban hamis játékkal vádolják meg, és mindkettőjüket letartóztatják. A lovagot apja kiszabadítja, de Manont száműzetésre ítélik. Des Grieux-nek sikerül a foglyok menetét kísérő őrt megvesztegetni, találkozhat kedvesével, de már nem tud segíteni rajta, az… (tovább)

Eredeti cím: L’Histoire du chevalier Des Grieux et de Manon Lescaut

Eredeti megjelenés éve: 1731

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1978
168 oldal · ISBN: 9632070534 · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil · Illusztrálta: Kass János
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1964
170 oldal · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil · Illusztrálta: Kass János
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1961
256 oldal · puhatáblás · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil · Illusztrálta: Bozóky Mária

4 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története

Bár Prévost remekműve 1731-ben látta meg a napvilágot, én olvasás közben sokkal későbbre, minimum a két Dumas idejére datáltam volna az írást – fogós stílusával, és viszonylag jól kibontható erkölcsi kérdéseivel együtt olvasmányosabb, hangulatosabb, élvezetesebb, mint Balzac és az öreg Dumas, korszerű gondolatvilága pedig a fiatal Dumas-t és Mérimée-t juttathatja eszünkbe. Az abbénak egyébként az irodalomtörténet szerint ez volt az egyetlen valamirevaló alkotása, noha gazdag bibliográfiát tudhat magáénak – hiába, a múzsa a leírt alkotókat is homlokon csókolhatja egyszer-egyszer.

A történet gyakorlatilag egy szerelemben összeforrt, a bűn útjára lépő pár útját mutatja be: a címszereplő fiatal lány és a belebolondult Grieux lovag hosszas botladozás után véletlenül összetalálkozik az elbeszélővel, hogy mi is megismerhessük a meséjüket – fogalmam sincs, honnan került a francia irodalomba ez az „ismeretlen ismerőstől hallottam, hogy…” felütés, de szerintem rém idegesítő. A sztorit két motívum határozza meg: Manon igényli a jólétet, a kényelmet és az anyagi biztonságot, míg Grieux olyan szenvedélyesen szeret, hogy ez az érzés minden szabályt felülír a számára. Amikor csalással próbálnak vagyont szerezni, a lovag mindent abban a biztos tudatban tesz, hogy valójában nem cselekszik rosszul. A bűn a szerelem nevében relativizálódik – Prévost még arról is gondoskodik, hogy a lovag elnyerje az olvasó szimpátiáját (legalább annyira, hogy ne szívesen álljunk ellenfelei mellé). Nem nehéz tehát belelátni a műbe egyfajta társadalomkritikát: a lovag erkölcsileg elítélhető embereknek okoz kárt, más esetben pedig csak követi a társasági életben elfogadott törvényszegési formákat – mindeközben mi magunk igazolva látjuk tetteit.
Manon alakja – nem véletlenül címszereplő – ennél is érdekesebb. Eleinte úgy tűnik, pénzéhes lányka, aki képes eldobni a szerelmét, ha vagyonra cserélheti, de saját jellemfejlődése és nehéz sorsa máshova vezeti őt. Bár kitart a lovag mellett, nem fél saját maga látszólagos tárgyiasításával csapdát állítani az utána ácsingózó, a szerelmet megvásárolni kívánkozó uraknak. Itt már nagyon erős az összecsengés A kaméliás hölgy-gyel, főleg abban az értelemben, hogy Manon öntudatos nő. Funkciója nem merül ki annyiban, hogy fájdalmat okozzon a hősszerelmes lovagnak, helyette az események formálójává válik. Okos és ravasz jellem, ráadásul folyamatosan fejlődik a történet alatt. Nem kérdés, hogy tragikus, ám meghatározó női karakter; a későbbi korok írói minden bizonnyal sokat merítettek belőle: Gautier Margittól kezdve Carmenen át Emma Bovary-ig rengeteg izgalmas és érdekes női hős kelt életre az ő árnyékából…

Nagyon klassz regény, a klasszikus franciák között üde színfolt, akár kikapcsolódásként is olvasható. Aki szerette mondjuk a Monte Cristo grófját, az minden további nélkül előveheti ezt is. Remek írás, az abbé végül mégis letett valamit az asztalra…

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1961
256 oldal · puhatáblás · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil · Illusztrálta: Bozóky Mária
8 hozzászólás
SteelCurtain P>!
Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története

Első pillanatban legszívesebben jól kiosztanám az elmúlt korok embereit, de aztán győz a józan ész – bölcs belátás, vagy gyógyíthatatlan lustaság? – , elvégre azért, mert hintó helyett zsúfolt buszokon közlekedünk, s kopott farmert viselünk, mindenféle cifra, fodros-szalagos ruházat helyett, melynek már felöltéséhez is komoly térképészeti ismeret szükségeltetik, mi is éppoly szeleburdiak és bumfordiak vagyunk, mint Prévost regényének szereplői. A végére sikerült megkedvelnem a főszereplő szerelmespárt, de csak legnyomorultabb helyzetükben tudták kivívni rokonszenvemet. A regény nagyobb részében tulajdonképpen kételkedtem ebben a hirtelen fellobbant szerelemben. Volt miért, hisz ez a páros nemcsak kifelé helyez üzleti alapra mindent, de egymással szemben is világos elvárásaik vannak. Ha száz évvel később játszódna a történet, azt mondanám, hogy erre a szerelemre alapozva részvényt lehetne kibocsátani.
Közhelygyűjteményként is használható. A nő nemcsak ingatag, de ingatlannal és ingósággal egyaránt megszédíthető. A férfi meg vagy fiatal, szegény és ostoba, vagy öreg, gazdag, és nemcsak ostoba, de szeretetreméltó is, akár egy fészekalja csörgőkígyó. Az éremnek persze két oldala van. Nyilvánvaló, hogy a pénzért kapható nő, s a szexet megvásárolni hajlandó férfi egymást feltételezi. De ez a rideg pénzügyi tranzakció néhány évszázaddal ezelőtt úgy tűnik sokkal őszintébb, nyíltabb volt. Bár ettől még cseppet sem lesz szimpatikusabb.
Közben borzasztóan irritált, amikor a derék lovag arról kesergett, hogy végtelen szegénységükben csak két szolgát engedhettek meg maguknak. Szegénységükben még az sem jutott eszükbe, hogy valami munkával keressenek pénzt. Nem vetem szemükre, mert ma sem azért végez munkát valaki, mert szegény, hanem azért szegény, mert munkát végez. Ám, hogy a lovag még az ügyesen elsajátított hamiskártyás mesterségét sem gyakorolja némi vagyongyarapodás érdekében, inkább szerelme áruba bocsátásával szélhámoskodva akar érvényesülni, az szerintem kommentárt sem kíván.

Iustitia P>!
Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története

„Az emberi természet olyan, hogy boldogságot csak a gyönyörben találunk, erről vitatkozni sem lehet, s igazán nem kell sokáig tépelődni, hamar eldöntheti bárki, hogy a legédesebb gyönyöröket a szerelem adja. Akit azzal hitegetnek, hogy máshol édesebb gyönyörökhöz juthat, rövidesen rájön a csalásra, és ezután a legkomolyabb ígéretekben sem fog hinni. Aki meg akar téríteni az erénynek, az feltétlen szükségességét hangoztassa, de azt se titkolja el, hogy rideg és gyötrelmes. A szerelem élvezetei múlékonyak, tiltottak s örök bűnhődés fogja követni őket – ilyen érvekkel harcoljon az erény bajnoka, s ami még nagyobb hatást tehet a lélekre, mondja azt, hogy minél megejtőbbek és édesebbek ezek a gyönyörök, annál bőkezűbben fogja jutalmazni az Ég, ha lemondunk róluk. De a szerelemnél tökéletesebb boldogságot nem ismer szívünk a földön, ezt nem lehet tagadni.”

Vaklarma P>!
Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története

A jó irodalmi mű, még több száz évvel megírása után is vált ki érzelmeket az olvasókból. Ez is ilyen. Bár az érzelem, amit belőlem kiváltott főleg a felháborodás volt. Manon feslett erkölcsű, felszínes és anyagias, a lovag pedig akkora papucs, hogy ezt bőséggel meg is érdemli. Sikerrel megutáltam mindkettőjüket a regény végére, bár lehet hogy pont ez volt a cél. No mindegy, a műből készült operát azért szeretem.

nettikeee P>!
Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története

Hetizálok 3,5 és 3,75 között…. :D
Nagyon kevés kötelező olvasmányt kedvelek. sőt!
Ezt is bepromózta a tanár, hogy milyen hűdeszuper… de nem. Rossznak nem mondanám, de azért mégsem volt az igazi. Értem én, hogy filozófiai meg morális határokat feszegetünk, és ez abban a korban nagyon menő volt. Én ezt értem. És ennek tudatában igenis tetszett a történet.
De mai szemmel nézve nem igazán mondanám valami izninek meg minden.
Mármint izgalmasnak talán. Rengeteg minden történik benne, sokfele ugrándozunk, de igazából mindegyik jelenet ugyanaz:
spoiler
fck. :D

lejla P>!
Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története

Nagyon olvasmányos, gyorsan lehet vele haladni. Mondhatni pörgős, ha egy 18. századi regényre illene ezt a szót használni. Érdekes volt, igyekeztem gyorsan pörgetni a lapokat, hogy megtudjam, mi történik ezzel a két szerencsétlennel szerelmessel. De azért, ha választani kéne, akkor sokkal inkább A kaméliás hölgy. Nem lehet a két regényt össze nem hasonlítani olvasás közben, noha egy idő után merőben más lesz a történet és a szereplők jelleme is sokkal gyarlóbb a Manon Lescaut-ban. Manon és Grízes lovag szerelme túl gyorsan bontakozik ki, egy szempillantás alatt a fogadóban. És végtelenül idegesítő, hogy soha egy pillanatra sem jut eszébe egyiknek sem, hogy valami tisztességes foglalkozásból is meg lehetne élni egészen addig, amíg spoiler nem kötnek ki. Nem éreztem a végén a feloldozást, az erkölcsi javulásuk és spoiler és de Grieux lovag jobb életre térése ellenére sem. Úgy érzem a lovag túl olcsón megúszta az egészet.
A kaméliás hölgyben spoiler Szebb jellemek, kidolgozottabb szerelmi történet, felemelőbb befejezés.

latinta P>!
Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története

A könyv nemrég került szemem elé, méghozzá Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy-ében ez volt Gautier Margit hagyatékának egy becses darabja. S ha már így hivatkozott rá az elbeszélő, el is olvastam.
Nem is találtam véletlennek a Dumas-regényhős ajándékát…

Úgy tűnik, mostanában elég sok olyan írást olvasok, amelyekben korábbi művekre hivatkozik vagy a szerző vagy valamelyik szereplője. Itt is ez történt:
http://moly.hu/idezetek/349992
http://moly.hu/idezetek/349997

Az is érdekes, hogy a vallomásszerűséggel „takaróznak” az írók, ezzel ugyanis egyrészt elhárítják a felelősséget maguktól a történet bármelyik elemével kapcsolatban is, másrészt pedig a hitelesség látszatát keltik azáltal, hogy – mindenféle következmények nélkül – az egyes szám első személyű elbeszélő „bőrébe bújnak”.
http://moly.hu/idezetek/349989

Ardnazil P>!
Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története

Nehéz véleményt írnom a regényről, hiszen egyrészt olvasmányos és kalandos, másrészt azonban a szereplők nagyon idegesítőek. Mintha felcserélődött volna a a férfi és a női szerep, hiszen a férfi túl érzelmes, a nő pedig túl kikapós. A nyelvezet nekem túlságosan fennkölt, de valami mégis arra vitt, hogy olvassak még több oldalt. A történet azonban mégsem kötött le, a végét pedig mintha összecsapta volna.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Az emberek nagy többsége nem tapasztal többet öt vagy hat érzelemnél, életük ezek között zajlik le, izgalmukat ezek okozzák. Ha elvesszük tőlük a szerelmet és a gyűlöletet, a gyönyört és a félelmet, többé semmit sem éreznek.

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · érzések
Ardnazil P>!

(…) semmi sem önt nagyobb bátorságot egy nőbe, mint annak a férfinak a bátorsága, akit szeret.

152. oldal (Magyar Helikon, 1978)

latinta P>!

    Könyveket kaptam, ezek kissé lecsillapítottak. Újból elolvastam legkedvesebb szerzőimet. Új ismeretekkel gyarapodtam. Kimondhatatlanul megszerettem a tanulást. Majd látni fogja később, mily sok hasznom származott ebből. Azoknál a fényeknél, amelyeket a szerelem gyújtott a lelkemben, Horatius és Vergilius műveinek egész sereg olyan részletét megértettem, amelyek azelőtt homályosnak tűntek fel előttem. Az Aeneis negyedik könyvéről készítettem egy szerelmi magyarázatot, szeretném, ha egyszer majd napvilágot látna, azt hiszem, a közönség élvezni fogja.
     „A hűséges Dido – tűnődtem munka közben – olyan állhatatos és kitartó szeretőt érdemelt volna a sorstól, mint amilyen én vagyok.”

28-29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dido
latinta P>!

Az emberi természet olyan, hogy boldogságot csak a gyönyörben találunk, erről vitatkozni sem lehet, s igazán nem kell sokáig tépelődni, hamar eldöntheti bárki, hogy a legédesebb gyönyöröket a szerelem adja. Akit azzal hitegetnek, hogy máshol édesebb gyönyörökhöz juthat, rövidesen rájön a csalásra, és ezután a legkomolyabb ígéretekben sem fog hinni. Aki meg akar téríteni az erénynek, az feltétlen szükségességét hangoztassa, de azt se titkolja el, hogy rideg és gyötrelmes. A szerelem élvezetei múlékonyak, tiltottak s örök bűnhődés fogja követni őket – ilyen érvekkel harcoljon az erény bajnoka, s ami még nagyobb hatást tehet a lélekre, mondja azt, hogy minél megejtőbbek és édesebbek ezek a gyönyörök, annál bőkezűbben fogja jutalmazni az Ég, ha lemondunk róluk. De a szerelemnél tökéletesebb boldogságot nem ismer szívünk a földön, ezt nem lehet tagadni.

71-72. oldal

Ardnazil P>!

Két szerető szív a világon mindenhol otthonra lel, hiszen az egyik a másikban apára, anyára, rokonra, barátra, gazdagságra és boldogságra talál.

150. oldal (Magyar Helikon, 1978)

latinta P>!

A hatalmasok és a gazdagok túlnyomó része ostoba. Ezt mindenki világosan látja, aki egy kissé ismeri az életet, s ebben a tényben a Gondviselés csodálatos igazságossága nyilatkozik meg, mert ha az ész együtt járna a gazdagsággal, a gazdagok túlságosan boldogok volnának, a többi ember pedig túlságosan nyomorult. A Gondviselés testi és lelki jó tulajdonsággal ajándékozta meg a szegényeket, hogy ezekkel az eszközökkel harcolhassanak nyomorúságuk és szegénységük ellen. Vannak, akik szórakoztatják a hatalmasokat, s ilyen módon részesülnek gazdagságukból, rendszerint ugyanis rászedik őket; mások tanítják őket, megpróbálnak úriembereket faragni belőlük. Ez ugyan nagyon ritkán sikerül, de az isteni Bölcsességnek nem is ez a célja, hanem, hogy a szegények fizetséget kapjanak munkájukért, azoknak a költségén éljenek, akiket tanítanak, egyszóval akár így, akár úgy, a gazdagok és a hatalmasok ostobasága a szegény ember leggyümölcsözőbb tőkéje.

41. oldal

latinta P>!

     – Szerelem, szerelem! Úgy látszik – mondta fejcsóválva a komoly hivatalnok, miközben utánam nézett –, hogy a józan ész és a szerelem sohasem fognak egymással összeférni.

131. oldal

Ardnazil P>!

Nem emelték volna istenséggé a szerelmet, ha nem tenne gyakran csodákat.

15. oldal (Magyar Helikon, 1978)


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kármán József: Fanni hagyományai
George Sand: A megszelídült farkas
George Sand: Mauprat
Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
Voltaire: Kandidusz vagy minden jól van ezen a világon
Anatole France: A Lúdláb Királynő
Voltaire: Candide vagy az optimizmus / Candide ou l'optimisme
Jean-Jacques Rousseau: Emil, vagy a nevelésről