Il ​Piccolo Principe 96% 14 csillagozás

    Annyian írtak már róla, mégis kimeríthetetlen.
    A kis herceg talán az általam legtöbbször olvasott könyv. Annyira rövid, másfél-két óra alatt a végére is jutok. Nem akarom azt mondani, hogy mindig mást jelent, mindig mást találok benne, mert ez közhelyes és nem is feltétlenül igaz. Sokan mondják, hogy nem való gyerekeknek, inkább felnőtt olvasmány. Ez az állítás épp a könyv egyik „alaptételével” megy szembe. Nekem gyerekként ez a könyv adta az első katarzis élményt. Persze akkor még nem tudtam, hogy amit átélek, azt így hívják, de pontosan emlékszem az érzésre és minden körülményre. Másodikos voltam, egy novemberi szombat reggel értem a végére. Nem sírtam, de lelkem legmélyéig megrendültem, lekapcsoltam az olvasólámpámat, aztán sokáig feküdtem az ágyamban, és utána is egész nap furcsán éreztem magam. Talán ezt az élményt keresem, és kapom meg újra és újra, amikor elolvasom.
    off

Ez a harmadik nyelv, amin olvastam, és most sem jött be. Először alsó tagozatban nyomták le a torkomon magyarul, két Lenin bácsis olvasmány között, mint egy népi demokratikus szendvicset. Persze ennél nagyobb károkat is okozott a Népköztársaság pedagógiai berendezkedése.

Kamaszként franciául olvastam, szintén nem érintett meg. Most, ötvenhez közeledve bánt, hogy egy legyintéssel elmegy a szenvedélybetegek (az alkesz és a munkamániás mellett). Ez nem egy kisfiú nézőpontja – aminek szeretné a narrátor láttatni –, de nem is egy együttérző vagy felelős felnőtté. Ez felsőbbrendű közöny.

Egy kihívás miatt immáron olasz nyelven vettem kezembe a könyvet (a vicc, hogy franciául is megvan, noha – még – nem tudok franciául :-D). A történet még mindig csodálatos, magával ragadó és minden sora élvezetes. Bár az olasz verzióban akadtak szavak, amelyeket nem ismertem, a történetet már annyiszor olvastam, hogy nem okozott semmilyen fennakadást. Egyébként nyelvtanulásra is ajánlom, hiszen meglehetősen egyszerű történet. Mégis, ha választanom kell, hogy milyen nyelven olvasom el, akkor természetesen az anyanyelvem győz, szerintem sokkal szebb, hangulatosabb magyarul. A történet marad csillagos ötös (ettől sosem fog eltántorítani semmi).

Sokadjára is elementáris hatással volt rám a történet. Minden egyes mondata kincs (amit ki lehetne írni idézetként), gyönyörű, megható történet, szeretem a naivitását, a tanítását, a hangulatát. A pop-up változat csodálatos, úgy hajtogatam ki az aktuális képeket, mint egy gyerek (pedig tudtam már, hol mi várható :) ). Örök kedvenc.

Időnként kellenek a kihívások. Olaszul nem beszélek túl jól (még :)), de próbálkozom, és úgy gondoltam, a Kis herceg az a szint, ami még élvezhető is és hasznomra is válik az olasztanulásban. Ha másért nem, már ezért megérte volna. Emellett azonban jó időnként újraolvasni a Kis herceget, mert segít, hogy mi felnőttek ne vegyük magunkat annyira komolyan :) A történetet biztos mindenki ismeri már, igazi klasszikus történet. Méltán. Valószínűleg nem utoljára olvastam. Ki tudja, legközelebb talán megint valami más nyelven :)

Magáról a történetről nem sok újat tudok mondani,olaszul is szép és továbbra is imádom.
Helyenként egész jól értettem, helyenként sajnos inkább csak tudtam, hogy épp miről van szó.
Majd ha megint belevágok az olaszba, újra elolvasom, hátha mindent megértek belőle.
Ezt igazából a „Szerezzük be A kisherceget minden nyelven, amilyen országban jártunk” projekt keretében vettem meg és ezt legalább többé-kevésbé értettem is:D

Továbbra is az egyik legszebb és az egyik legtanulságosabb könyv, amit valaha olvastam.:)
Először eredeti nyelven, franciául olvastam, és úgy gondoltam, hogy idén megpróbálkozok az olasz változatával is. A favorit továbbra is a francia változata maradt, de olaszul is hatalmas élmény volt újraolvasni.

Nem csak magyarul, olaszul is nagyon megható és igaz…

A Kis Herceg a Kis Herceg minden nyelven. Az alapigazságai minden nyelven egyértelműek.