Éjszakai ​repülés 72 csillagozás

Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

1900-ban ​született Lyonban, arisztokrata családban. 1944-ben tűnt el Korzika fölött, később derült ki, hogy felderítőgépét lelőtték a németek. Élete is, halála is legenda lett. Nem csoda. Hiszen a polgári repülés egyik úttörője volt, a szaharai és atlanti-óceáni postarepülő-vonalak felderítője és megszervezője, így élete bővelkedett regényes-romantikus fordulatokban. Kétszer le is zuhant, de túlélte, bár haláláig sejtjeiben hordta „a gyáva test emlékező iszonyatát". Balesetei, kényszerleszállásai mesebeli tájakra sodorták, megjárta a Kordillerák fagyos kőrengetegét és átvergődött a Szahara izzó holdbéli tartományain. Ám a legizgalmasabb és legfontosabb a szellem kalandja volt számára, a falusi éjszaka magányában, a majdnem üres szobában, az íróasztal mögött megélhető nagy kaland, az írás kalandja.Íróvá a mestersége, pontosabban hivatása avatta: repülésről, repülőkről szól négy regénye, meg arról, ami a XX. század „metró és mozi közé szorult" embernyája fölé szálló, csillagok… (tovább)

Eredeti cím: Courrier sud / Vol de nuit / Terre des hommes / Pilote de guerre

Eredeti megjelenés éve: 1931

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Fárosz, Klasszik, Híres könyvek

>!
Alinea, Budapest, 2015
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155303760 · Fordította: Rónay György
>!
Európa, Budapest, 2005
380 oldal · ISBN: 9630777304 · Fordította: Pór Judit, Rónay György
>!
Európa, Budapest, 2002
378 oldal · ISBN: 9630771098 · Fordította: Rónay György, Pór Judit

5 további kiadás


Enciklopédia 10


Kedvencelte 11

Most olvassa 13

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

Annak ellenére, hogy sosem olvastam, engem is fűznek bizonyos érzelmek A kis herceghez. No nem okvetlenül hozzá méltóak – tizenévesen gyakran találkoztam olyanokkal, akik fennen hangoztatták kötődésüket a regényhez. Rajongtak érte, idézgettek belőle, de sem magatartásuk, sem a mentalitásuk nem igazolta számomra a történetből általuk kiemelt nagy szavakat. Nincs annál rosszabb, amikor magasztos eszmék mögé bújva próbálja eladni magát egy nagyon is gyarlón viselkedő személy. A híres-neves „jól csak a szívével lát az ember” elszólás is már jóval azelőtt súlyát vesztette számomra, hogy bármilyen szinten is foglalkozni kezdtem volna az irodalommal.* Mindebből fakadóan sajnos továbbra sincs bennem semmiféle indíttatás A kis herceg elővételére, de maga Saint-Exupéry, a gyerekkönyvet író hadirepülő, az irodalmi panteonba bevonult aviátor nagyon is érdekes személyiségnek tűnik.

Az Alinea hagyományosan minőségi, bár a Helikon Zsebkönyvekkel egyre jobban összecsengő klasszikus sorozata jó alkalmat kínál az ismerkedésre: két kisregényt sikerült belezsúfolni a kötetbe, melyek nagyrészt igazolták számomra a Saint-Exupéry-re vonatkozó előérzeteimet. Legelsőre azt, hogy mennyire érzékeny ember volt ő. Máskülönben nem írhatta volna meg A kis herceget, főleg nem a világháború közepén, amikor a legtöbb tollforgató hadinaplókat, tudósításokat jegyezgetett a sátorlap alatt melegedve. Nehéz megfogalmazni, miben is nyilvánul meg ez az érzékenység, olvasni kell hozzá a szövegeket: nagyon szépen folynak benne össze az érzelmek, a hangulatok, az idegen tájak, a repülés technikai és szellemi szépsége, minden szónak nagy jelentősége van. Az írások hangvétele már-már lírainak nevezhető, ennek minden előnyével és hátrányával. A déli postagép egy magányos pilóta egyszerre monoton és feszült útját bemutatva tár elénk egy szerelmi kalandot – annyira nem nyerte el a tetszésemet, de az Éjszakai repülés minden tekintetben kárpótolt. Utóbbi történet a repülés úttörőinek kálváriáját örökíti meg, miközben megosztja befogadójával a nagy dilemmát: hány emberéletet ér meg a haladás? Mindkét sztorira igaz, hogy erőteljes vintage életérzés lengi őket be. Olyan korba kalauzolnak minket, amikor levegőbe emelkedni egzotikus, merész és veszélyes vállalkozás volt, a sivatagi postajáratok lebonyolítása, vagy az óceánátrepülés pedig felért egy hőstettel. Stílusa és témája miatt egyébként többször eszembe jutott olvasás közben Georges Arnaud, illetve számos más modern francia író egy-egy műve is – ha csak kicsit tekintek vissza az időben, Jean Rouaud esetében például biztosra veszem, hogy nagy hatással volt rá a jó öreg Antoine…

Az író kalandos, de nem feltétlenül boldog életútja már önmagában is megérne akár egy regényes feldolgozást, és saját írásaiban is érezni az életrajzi ihletettség adta plusz drámát. A harmincas években repülni, matrózéletmódot folytatni, és közben szenvedélyesen, szorongásig szeretni egy bohém nőt… mesés, hősies, de hálátlan szerep. Az utóbbi évek kutatásai szerint talán Saint-Exupéry halálát is az ebből fakadó stressz okozhatta végül. Szomorúan rövid életművet hagyott nekünk hátra, és bár nyilván eszembe sem jutna elvitatni A kis herceg klasszikus mivoltát, biztos vagyok benne, hogy a többi írása is kiemelt figyelmet érdemelne a közönségtől.

*Ennek dacára az egyik legrégebbi könyvjelzőmön éppen a fenti félmondat díszeleg…

>!
Alinea, Budapest, 2015
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155303760 · Fordította: Rónay György
3 hozzászólás
Gregöria_Hill>!
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

Én nagyon szeretem Saint-Exupéryt, eddig is be volt jelölve az Éjszakai repülés kedvencnek, de azt valóban csak arra értettem. Ez a zöld kötet azonban 3 kisregényt tartalmaz, talán A déli futárgépet is bejelölhetném. S-E olyan jelenidőből ír, hogy kicsiben sejthette, melankolikusan, de semmiképpen nem tudhatta a katonai és polgári repülés jövőjét, és ez megmenti a giccses nosztalgiától. Az ember rendes sajnálja, hogy már nem olyan veszélyes a repülés (közben meg az). Másrészt ez a szó szerinti felülről meg alulról nézés a világra egy különleges perspektívát ad az írásainak (különösen azzal együtt, hogy ráadásul nagyon jól ír). Ez egy olyan (életveszélyes) perspektíva, ahonnan a világról alkotott –néha elég sommás- nézetei nem coelhoi bölcsességeknek hatnak, amiket ráfotosoppolhatunk egy felhős-eges netről lopott fotóra, hanem igaznak. Ez nem rossz dolog, hogy valakinek hinni lehet, mikor olyanokat mond, hogy „A föld mélyebben megtanít önmagunkra, mint az összes könyvek: mert ellenáll nekünk.”- „Az ember akkor fedezi föl önmagát, amikor megmérkőzik az akadállyal.”. Tényleg mást jelent a „föld” és az „akadály” bizonyos körülmények között, például amikor mindjárt lezuhansz és nem tudod, alattad föld vagy óceán, előtted víz vagy hegy van, valahogy van neki egy súlya, amitől érvényes lesz. Betoldás: a barátaimmal mindig próbálok empatikus lenni, én is félek a kutyáktól és megkövetelem, hogy ezt vegyék figyelembe, de esküszöm, sose értettem, miért fél valaki a repüléstől. Betoldás vége.
Ezen kívül pedig senki nem tud oldalakon át úgy írni az időjárásról, mint S-E. Óh, kérlek, kérlek, beszélj még az időjárásról― ezt még rajta kívül nem kértem egy pasitól sem.

„a csillagok túlságosan fényesek, a levegő túlságosan nedves. Milyen különös éjszaka! Hirtelen romlik meg, szeletekben, mint egy hamvas gyümölcs húsa.”

anesz P>!
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

Eleinte zavart a sok név, aztán megbékéltem. A fő kérdés: mi lehet értékesebb az emberi életnél? Milyen eszme, milyen cél? Nagyon jól ábrázolt a pilóta kiszolgáltatottsága a földi személyzetnek. Ez utóbbiak is hibázhatnak, csak az emberéletekbe kerülhet. Fel lehet ismerni A kis herceg íróját, és nemcsak az erkölcsi mondanivalóról.

Citadella>!
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

Saint-Exupéry imádta a repülést. Két szenvedélye volt: a repülés és az írás – harmadikként sajnos az alkohol (az vesse rá az első követ!!!). A kis herceg Párizs-Saigon közti repülőúton géphiba miatt bekövetkezett zuhanásának eredményeként íródott, amikor is napokon át bolyongott a sivatagban.
Az éjszakai repülés négy novellát tartalmaz, mind a négy a repülésről szól. A déli futárgép az egyik legszomorúbb története. Nagyszerűen és sallangmentesen ábrázolja az érzéseket, egy szerelem történetét. A címadó novella a repülés „kőkorszakát” idézi fel, a nehézségeket, a gyakori géphibákat, az állandó küzdelmet, de menni kell, a postát vinni kell. Az ember földje talán a legszemélyesebb írása, melyben a hivatásával szembeni alázata és a barátait féltő ember bontakozik ki. A hadirepülő című novellája pedig jóval összetettebb, mint csupán a történet.

Saint-Exupéry történeteiben a férfiasság, a merészség, a keménység mellett ott van a halállal való szembenézés bátorsága, az érzelmesség, az érzékenység, a hősiesség és a bajtársiasság. A bárátok féltése mellett a keménység, az elszántság, hisz a nehézségek ellenére, annak tudatában, hogy bármi történhet, a feladatot el kell látni, mások számítanak rájuk. A barátok, a társak iránti megbecsülés, a tisztelet, a féltés mellett a hivatását imádó, a feladatokat mindenáron teljesítő ember látható mind a négy írásban. A kis herceg, a Levelek anyám, Az ember földje, a Citadella mind-mind tele van igen komoly gondolatokkal. No nem azokkal a csöpögős, divatos „okosságokkal”, sokkal inkább a találó, jó meglátásokkal és az igazi életbölcsességekkel.
Halála ugyanolyan „kalandos”, mint amilyen az élete volt.

ervinke73>!
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

Régen olvastam, bizony újra elő kellene keresni. Csak a hangulatra emlékszem, ami olvasás közben eltöltött. Hogy milyen szép dolog embernek lenni. Asszem, megkönnyeztem. De ezt ne mond el senkinek!

1 hozzászólás
vodota>!
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

Az az igazság, hogy nekem ezt majd újra kell olvasnom. Eléggé hullámzóan hatott rám, voltak részek, amik teljesen magukkal ragadtak, de olyanok is, amelyek nem maradtak meg bennem. Lehet, hogy egy kevésbé hektikus időszakban másképp hatna rám. De ez a könyv tele van kultúrával, messzi és egzotikus tájakkal és népekkel. Hihetetlen, hogy a harmincas évek óta mennyit változott a repülés, azokban az időkben láthatóan minden egyes út végződhetett nagyon rosszul is. Például maguk a támaszpontokon dolgozó emberek és pilóták is időről-időre tudomásul vették, hogy egy-egy társuk nem tér vissza.

Doma2>!
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

Négy történetet tartalmaz a kötet, nyilvánvaló életrajzi ihletésűek. A kedvencem talán a Déli futárgép, szívszorító és megindító, mégsem „sok”. Egyszerűen tökéletes.

Maja_könyvei>!
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

Nagyon jó ez a köny nekem tetszik remélem mindenkinek tetszik :)

Polyák_Margit P>!
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

Izgalmas könyv, a repülésről, a kultúrák sokszínűségéről. Az ő egyéni szemléltetési módján. Egészen egyénien írja le az időjárást, környezetet.


Népszerű idézetek

Soós_Norbert>!

Csak azért halunk meg, amiért élni is tudunk.

415. oldal (Európa, 1977) (A hadirepülő)

zerocrash>!

Attól félt, hogy időközben minden megváltozott, s most attól szenvedett, hogy minden annyira a régi maradt.

21. Oldal (A déli futárgép)

Kapcsolódó szócikkek: félelem · változás
zerocrash>!

(…) mert a világon semmi nem olyan védtelen, mint a remény.

23. Oldal (A déli futárgép)

Kapcsolódó szócikkek: remény
losdeftones>!

Oroszországban egy gyárban egyszer Mozartot hallottam játszani. Megírtam, és kétszáz szidalmazó levelet kaptam. Nem haragszom azokra, akik jobban szeretik a lebujokat. Nem ismernek más zenét. A lebujok gazdáira haragszom. Nem szeretem, ha lealacsonyítják az embereket.

csucsorka P>!

De a férfi feléje hajlik, és halkan, szelíden beszél. És Geneviéve igyekszik hinni benne, úgy, amilyennek mutatkozik, és hinni ebben a mennyei gyöngédségben, szeretni akarja a szerelem képmását, mert nincs más védelme, mint ez a gyarló képmás…
S aznap este a gyönyörűségben rátalál erre a vállra, erre a gyöngéd menedékre, s arcát belefúrja majd, mint egy haldokló állat.

Gregöria_Hill>!

Amikor egy-egy felhő rojtos szélébe érek, a fénycsóva egyre halványabb világosságot vet, azután egyszerre kialszik. Nem szeretem ezeket a tolvajnyelves érintkezéseket az éjszaka démonjaival.

259. oldal, Az ember földje

Renkou>!

Aki messze van, képzelődik. Az ember, mikor útnak indul, a gyöngéd vonzalmakat sajgó szívvel hagyja maga mögött, de ugyanakkor azzal a furcsa érzéssel is, hogy kincset ásott el a föld alá. Ezek a szökések néha annyi, de annyi sóvár szeretetről tanúskodnak.

A déli futárgép 23. oldal

floricsika28>!

Csak akkor lélegzünk szabadon, ha egy rajtunk kívül álló közös cél köt össze testvéreinkkel; ilyenkor ráeszmélünk, hogy szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.

275.

András_József_Tóth>!

-Tudod… a franciák istene… Nagylelkűbb a franciákhoz, mint a mórok istene a mórokhoz!
Néhány héttel azelőtt elvitték őket Szavojába. Vezetőjük egy vízeséshez kalauzolta őket; olyan volt a vízesés, mint egy csavart oszlop, és egyre mormolt.
– Ízleljétek meg – mondta.
Édesvíz volt! Víz! (…)
Isten megnyitotta zsilipjeit, és föltárta hatalmát; a három mór mozdulatlanul nézte.
– Mit néztek? Gyerünk…
– Várni kell még.
– Mit kell várni?
– A végét.
Meg akarták várni azt a percet, amikor Isten belefárad szeszélyébe. Isten fösvény, hamar megbánja.
– De ez a víz így folyik ezer éve!
Ezen az estén nem beszéltek a vízesésről. Vannak csodák, amikről jobb hallgatni. Különben az ember nem ért meg többé semmit, és kételkedni kezd Istenben.
– A franciák istene, tudod…

190-191. oldal, Az ember földje (Európa, 1972)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: A jövő század regénye
Jules Verne: A dunai hajós
Jules Verne: Nemo kapitány / 20 000 Leagues Under the Sea
Jules Verne: Húszezer mérföldnyire a tenger alatt
Jules Verne: Utazás a tenger alatt
Jules Verne: Cirkuszkocsival a Sarkvidéken át
Jules Verne: Utazás a Föld körül
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Jules Verne: Az Acélváros titka
Romain Gary: A virradat ígérete