35. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján
72. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

A ​kis herceg 5642 csillagozás

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

A varázslatos szépségű meseregény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról. A második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve 1946-ban jelent meg és indult világhódító útjára. Azóta több tucat nyelvre lefordították, számos magyar kiadást is megért, készült belőle opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk.

Eredeti megjelenés éve: 1943

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Libri díszkiadások Libri, Scolar, Jaffa

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
96 oldal · ISBN: 9789635616824 · Fordította: Burján Monika
>!
Helikon, Budapest, 2021
108 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634797401 · Fordította: Takács M. József
>!
Helikon, Budapest, 2020
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795247 · Fordította: Takács M. József · Illusztrálta: Antoine de Saint-Exupéry

80 további kiadás


Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

A kis herceg

Helyszínek népszerűség szerint

Föld


Kedvencelte 1843

Most olvassa 145

Várólistára tette 364

Kívánságlistára tette 298

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Frank_Spielmann I>!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Az első gondolatom ez volt: „Olvasd el, és sírj!”

Többször olvastam már ezt a könyvet, de csak most értettem meg. Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy ne legyek felnőtt. Most úgy vagyok vele, hogy ez életem legjobb könyve, életfilozófiám, Bibliám, abszolút kedvencem… Így kell írni. Vagy nem, mindegy is. Sajnálom a fölnőtteket, akik nem látják bele a „kalapba” az elefántot a kígyóban. Akik azt hiszik, hogy a pénz, a munka, az ész fontosabb, mint „megszelídíteni” valakit. Azokat, akik nem értik meg ezt a könyvet. De nyugi, ezt mindenki megértheti: csak gyerekké kell válni, és lehetőleg úgy is maradni. Nem szabad lesüllyedni a felnőttek szintjére.

Ezt a könyvet egy felnőtt testben élő gyerek írta felnőtt testben élő gyerekeknek. Mert mindenkiben ott él a gyerek: az igazi ember, a szív embere, a lélek embere, aki tud és akar élni, és ismeri a boldogság és a szomorúság (a kettő egymás nélkül nem létezik) árnyalatait. Jól csak a szívével… kár, hogy közhely lett ebből is… de, mint tudjuk: a közhelyek a legnagyobb igazságok, amiket elvileg mindenki tud. Persze csak akkor, ha még nem vált visszavonhatatlanul felnőtté.

132 hozzászólás
LunaNessuno>!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Ez a könyv maga a metafora. A kis herceg az érdeklődő gyerek, a felnőttek pedig közeli rokonok, ismerősök, akiktől a gyerekek mindig kérdezősködnek.

Évekkel ezelőtt megpróbálkoztam a könyv elolvasásával, de nem sokáig jutottam. Még nem értettem meg igazán. De már értem, és látom, miért ennyire különleges. A mesélő lehet bárki, hiszen mindenki életében megjelenik egy gyermek, aki elhalmozza a kérdéseivel, és nem tágít, amíg választ nem kap.

Sok klisés elemmel operál a regény, de szerintem ezzel nincs semmi baj. A gyerekeket is így tanítjuk; okosságokat mondunk nekik, amik mindenre igazak és sok embertől hallhatják. Mert valóban; jól csak a szívével lát az ember.

Megemlítésre kerül a barátság és annak fontossága is. Nem elég a kedvesség, türelemre is szükség van. Nem számít, honnan jön az ember, csak az a fő, hogy jó ember legyen. A jó embereket pedig nem nehéz megtalálni, csak türelmesnek kell lenni.

Az emberek leggyakoribb negatív tulajdonságai is felsorakoznak a történet során. Vajon hányan ismertünk rá magunkra? Erre elég, ha mindenki magában válaszol. A fő kérdés az, hogy ezeken lehet-e változtatni, és ha igen, akkor hogyan.

Megette vagy nem ette meg a virágot a bárány?

4 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Ez a könyv egy csoda. ❤
Gyerekként nem szerettem, mert nem láttam a bolygók, rózsák és csillagok mögé. A kis herceghez fel kell nőni. 27 éves koromra nőttem fel annyira, hogy megértettem.
Könnyes szemmel olvastam végig, mert rájöttem, mennyire nem jó „felnőttnek” lenni. Milyen csodálatos is lenne a világ, ha mindannyian egy gyermek lelkével szemlélnénk az életet, aki nem a számok alapján látja az értéket, aki meglátja a szépet az ő kis rózsájában, és aki felismeri egy kalapban a kígyót, aki megevett egy elefántot. A kis herceg megtanít arra, hogyan lássuk meg a különlegeset a felszín alatt. Ha egy kicsit mindannyian elgondolkoznánk, rájönnénk, hogy nem jó „királynak”, „üzletembernek” vagy „lámpagyújtogatónak” lenni. Bárcsak „kis hercegekkel” lennék körülvéve…
És most nézzünk fel az égre, leljünk vigaszt a szép emlékekben, hiszen azok örökké ott élnek a csillagokban, és döntsük el, hogy a mi bárányunk megette-e azt a virágot. Hiszen végső soron, ez tényleg mindent megváltoztat :)

15 hozzászólás
Karinthy P>!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Hát, szerintem az egy kalap…
Neeem, vicc volt. :)

27 évet várt a polcon rám, de tegnap előtt elunhatta magát, mert rám esett. Értettem én a célzást, ezt olvasni kell, most!
Először az volt a gondolatom, hogy te jó ég, miért ennyire népszerű ez a könyv? Tovább olvasva rájöttem, hogy miért, és még sok minden másra is.
Soha nem írtak még könyvet, amiben ennyi tömény bölcsesség ilyen kedves és rövid mesében lett volna összefoglalva. Kis iromány és mégis oly nagyság lakozik benne.
Szomorúan szép, avagy szépen szomorú.
A gyermekkor szépségéről szól, és ami még szebbé teszi, az az a felnőtt, aki papírra vetette.

Bármikor is olvasós – mindig sírós. Hiába tocsog vastagon az élete során ráömlesztett sziruptól, mégis jól gyomorszorít…

250 nyelvre fordították le, 140 millió példányban adták el…jobbnak kellene lennie a világnak…

Egy történet, amit mindenkinek meg kell ismernie, hisz az életünk során mindnyájan megmérettetünk, és ha eljön az a perc, tudnunk kell azt, hogy mi a helyes döntés.
Egyike azon írásoknak, melyek valóban olyan szükségesek, mint az ivóvíz a Szaharában tántorgó, kiszáradt embernek, akiben már majd kiszáradt minden, ami emberi és gyermeki. De akiben még van valami, ami a „fölnőttség " mellett megmaradt, abban újra kutat fakaszt a könyv, a tisztaság kútját…
Jó lenne kicsit mindig gyereknek maradni, látni a kalapban a kígyót és az elefántot, a csillagon a virágot, egymásban a barátot.
Sajnálom azokat a felnőtteket, akik nem látnak túl azon a bizonyos kalapon… :(
Sajnálatos, hogy az ember elfelejti, hogyan kell gyerekként a világra tekinteni.

Millióknak tetszik, idézik, kötelezővé tennék, egyetértenek vele, elérzékenyülnek, olyan egyszerű lenne, mégsem követjük a valóságban etikai iránymutatását, csak visszatesszük a polcra. Most emiatt szomorú lettem. :(

Hiszem, hogy jobb világban élnénk, ha mindannyiunknak lenne egy csukott óriáskígyót ábrázoló rajz a zsebében, melyet kevesen néznének kalapnak.

Igen, ez a mese felnőtteknek szól, hogy figyeljünk a gyerekekre. Szelídítsük meg őket, hogy igazán jól lássanak, hisz nem a felnőtté válással van a probléma…hanem a felejtéssel…

Néha felnézünk a csillagokra. Mindegyik más. Mindegyik különleges. És azokra gondolunk, akik fontosak nekünk és akiknek fontosak vagyunk…

Csodálatos történet a szívről, amely lát és a szemről, amely vak. Olykor csak kinézek az ablakon, és nézem a csillagokat: vajon melyiken lehet egy aranyszínű herceg, a rózsájával, a három vulkánjával, amely közül az egyik már nem működik, de soha nem lehet tudni, és a majomkenyérfáival?
Vajon még most is vár valakire a róka?
És miközben ezen gondolkodok nevetést hallok. Csilingelőt. Onnan, a csillagok felől…

Ez a könyv túl szép és túl ártatlan ehhez a világhoz.
Remélem nagyon sok ember van a világon, akinek megérinti a lelkét a történet egy kisfiúról, aki szeretett egy rózsát.

Ne keresd a kis herceget! Higgy benne!
A „ rózsánkat " pedig tartsuk az üvegbúra alatt…

( S ha netalán arra visz az utatok, kérve kérlek ne siessetek, időzzetek el egy kicsit ott, pontosan a csillag alatt. Ha akkor egy gyerek lép hozzátok, és nevet, és aranyhaja van, és nem felel ha kérdezik: nyilván kitaláljátok, ki az. S akkor legyetek kedvesek, és ne hagyjátok, hogy tovább szomorkodjon: írjátok meg nekem, hogy visszajött…)

„ Tudod, hogy a rózsa – te vagy – írta feleségének Antoine – és lehet, hogy nem mindig tudtalak gondozni, de mindig szépnek találtalak. "

Úgy szeretnék elmenni a kis herceg bolygójára és rajzolni neki valamit, amit szeretne… :)
Lehet, hogy elvetemült vagyok, de szeretném egyszer megtanulni fejből az egészet.

De akkor hol maradt mégis az a fél csillag az értékelésből? Nem tudom, talán csak fel kell néznem az égre, és ott a csillagok kacagásában meglelem.

Örülök, hogy részese lehettem ennek a kis utazásnak, biztos vagyok benne, hogy nem utoljára váltottam jegyet a kis herceg bolygójára.

12 hozzászólás
n P>!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

„Én – gondolta a kis herceg –, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé…”
Ma volt ötvenhárom percem, szelídségre vágytam.
Megkaptam.

5 hozzászólás
Málnika >!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

”Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.”

A kis herceg gyermekek és felnőttek közös kedvence, azonban az általa nyújtott olvasmányélmény teljesen más attól függően, mikor is olvassuk. Kisgyermekként inkább csak a cselekményre, a bájos aranyhajú hercegre és a csodás illusztrációkra fókuszálunk, és kevésbé értjük azt a hatalmas jelentőségű mondanivalót, amit ez az aprócska írás rejt. Ez a néhány oldal ugyanis nem csupán egy szimpla mese, hanem a leghasznosabb életvezetési tanácsadó, amit csak kaphatunk. Felnőtt perspektívából rávilágít arra, mennyire hasznosnak érezzük magunkat nap mint nap, miközben csupa haszontalansággal töltjük az időt, ami viszont igazán lényeges, és csak a szívünkkel láthatjuk, arra legtöbbször oda se figyelünk a nagy rohanás és fontosságérzet közepette. Ez a történet egy olyan kis csoda, amit mindenképp újra kell olvasni érettebb fejjel és több élettapasztalattal, köszönöm a NIOK-nak, hogy arra ösztönzött, ezt most megtegyem.

8 hozzászólás
Gréta_Ürmösi>!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Ez a könyv életem egyik legmeghatározóbb darabja. Valahányszor elolvasom, mindig valami más nyer értelmet benne és ez segít legyőzni az akkori nehézségeket az életben. Minden egyes mondata minden újraolvasásnál új élményekkel, bölcsességekkel gyarapít. Sokszor fogom még forgatni éltem során, ez biztos.

Nikolett0907 P>!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

„Akkor majd magad fölött ítélkezel-felelte a király. Az a legnehezebb. Sokkal de sokkal nehezebb saját magunkról ítéletet mondani, mint másokról. Ha képes vagy helyesen megítélni magad,akkor bölcs vagy.”

Vajon mit tudnék leírni, hiszen oly sok lélek itt hagyta már nyomát!?
Vajon mitől leszek több és egyedi, hiszen minden írás különleges, nincs párja a világon!
Nem gondolom, hogy nagy szavakkal kellene dobálóznom, mikor erről a kicsi kötetről mesélek.

Talán csak annyit tartok érdemesnek elmondani, hogy úgy érzem magam, mint a történet beli kis herceg. Folyton keresek és kérdezek és addig teszem, míg választ nem találok. Sokszor érzem magányosnak magam, pedig millió ember vesz körül és bár a csillagokat ritkán látom, amikor tehetem mosolyogva tekintek rájuk. Különlegesek a számomra, pedig ők is sokan vannak, egyformának tűnnek, mégis mindegyik egyedi.
És rajzoltam egy csillagot, mely csak nekem ragyog, de majd mikor eljön az én időm, boldogan engedem útjára.

Ezt a történetet nem tudom hányszor olvastam és biztos, hogy még sokszor fogom, de most először érzem azt, hogy felnőttként is gyermek vagyok és megértettem, hogy miről szól igazán. A második olyan kötet az életemben, amit bárhova elvinnék magammal és bárki kezébe belenyomnám, hogy olvasd el!
Az élet tele van csodákkal, érzelmekkel, de a rohanó világ már csak annak ad teret, ami csillog, amitől több vagy mások szemében. És elfelejted, ha leolvad a máz rólad, csupaszon csak a mag marad, ami pedig te magad vagy. Ha nem dolgozol magadon és nem akarsz fejlődni vagy nem fogadod el azt, aki ott legbelül lélegzik benned, akkor lehetsz te bárhol hatalmas király, a sötétben mindig magányos leszel.

Kedvenc!♥

>!
Helikon, Budapest, 2020
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795247 · Fordította: Takács M. József · Illusztrálta: Antoine de Saint-Exupéry
2 hozzászólás
Maminti9 P>!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Egy nagyon kedves történet a felnőtté válásról, elszigetelődésről, humanizmusról, emberi értékekről és a gyermeki naivitás lenyűgöző bájosságáról. Ennek ellenére sajnos nem az én könyvem, mely valószínűleg arra vezethető vissza elsősorban, hogy gyerekként mindig ferde szemmel néztem a könyv elején kék lepelbe burkolózó szőke herceget, az érdeklődésemet pedig elég hamar elvesztettem a sivatagba zuhant repülős résznél.
Azt gondolom, hogy ez a mese nem gyerekeknek való történet, mert számukra kevésbé érthető szimbolikája van, így a mondanivaló csak nehezen közvetíthető feléjük. Érdekes lehet azonban nekik a kis herceg kalandos utazása, illetve a szöveget megtörő illusztrációk. Az biztos, hogy ha már gyerek fejjel megismerkedett az ember a kis herceggel, mindenképpen érdemes felnőtt fejjel is elolvasni.
A mű valóban értékes tartalmat hordoz, de rendszeresen idézett mondatai kicsit közhelyessé tették, ezáltal elvesztette számomra az egyediségét. Ezek azonban nem a mű hibái. Azt gondolom, hogy a személyes véleményemtől elvonatkoztatva egyre aktuálisabb kérdéseket és problémákat feszeget a történet.
Az anyagi javak halmozása felé forduló világban egyre jobban érezhetjük, hogy az embereknek már tényleg nincs ideje arra, hogy megálljanak egy pillanatra és értékes, minőségi időt szánva bármit megismerjenek. Mindenki a saját világába szorul, és a kis bolygóján kívül nem sok mindennel foglalkozik. Az általunk rendkívül fontosnak hitt tevékenységeink egy része (akármennyire nehéz belátni) valójában haszontalan. Újra és újra csillagokat számolunk, utasításra lámpákat gyújtogatunk, hiúságunkat fényesítjük, pénzt számolunk és százezer frankot érő házakban lakunk. Közben nem tudjuk a csillagok nevét, nem foglalkozunk a naplementével, nem figyelünk mások érzéseire, a felbecsülhetetlen dolgokra nem fordítunk figyelmet, mert nincs pénzbeli értéke, és nem érdekel minket, miről mesél egy repedés a ház homlokzatán.
Időszerű e tekintetben is a kis herceg megállapítása, hogy annak ellenére, hogy felettébb nélkülözhetetlennek érezzük magunkat, és halmozzuk a tárgyi dolgokat, soha nem érezzük jól magunkat ott, ahol éppen vagyunk. Emiatt talán soha nem is lehetünk igazán boldogok.
Közben paradox módon, amíg a külvilággal egyre kevesebb kapcsolatot tartunk fenn, rettenetesen sokat foglalkozunk másokkal, de akkor is csak negatív vonatkozásban. Hiszen másokról még mindig könnyebb ítéletet mondani, mint saját magunkról.
Az értékek azonban nem az anyagi javakban rejlenek, mert az válik igazán értékessé, amihez kötődünk, legyen az bármilyen kis dolog. Közhely, de igaz, hogy sokkal szebb helyen élhetnénk, ha arra törekednénk, hogy a minket körülvevő világot megszelídítsük. Ha igazán boldoggá az tenne, ha a saját lelkünkben nyíló rózsát nem hanyagoljuk el, ezáltal képessé válnánk arra, hogy felelősséggel tartozzunk valakiért, akitől megfényesedik az életünk.
Néha igen is a legjobb dolog gyermeki ártatlansággal rácsodálkozni a világra, vagy a szabad 53 percben elsétálni a forrásig, és már háromkor örülni egy találkozásnak, ami csak négykor fog megtörténni.
Azt gondolom, időnként jobban tesszük, ha elgondolkozunk a közhellyé vált frázisokon, mert nem véletlenül váltak azzá. Anyagi javak helyett élményeket gyűjtsünk, szánjunk időt azokra, akiket szeretünk, mert százszor olvastuk már, de tényleg így van: ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

2 hozzászólás
Szöszmösz_Gorkie P>!
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Sajnos, nem lettünk barátok ezzel a könyvvel. :(
Pedig nagyon szerettem volna szeretni és megtudni, miért lett annyi ember kedvence, korosztálytól függetlenül. Valahol értem, a mondanivalója mindig aktuális lesz, de nekem semmi újat nem mondott. Végig vártam az érzést, amikor megszerettem, de nem jött. Becsuktam a könyvet és csak néztem, hogy ennyi? Lehet, hogy túl sokat vártam tőle?
Lehetséges, hogy ez az én hibám, aláírom, de egyszerűen nem fogott meg.
Talán, majd egyszer újraolvasom, hátha akkor megváltozik a véleményem.

>!
Móra, Budapest, 1973
108 oldal · keménytáblás · Fordította: Rónay György · Illusztrálta: Antoine de Saint-Exupéry
26 hozzászólás

Népszerű idézetek

girlhu>!

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

69. oldal, 21. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: szív
24 hozzászólás
Dün P>!

Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

17 hozzászólás
Exupéry>!

– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem – mondta a kígyó.

10 hozzászólás
Exupéry>!

– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…

69-70. oldal

6 hozzászólás
Valcsa P>!

Olyan titokzatos világ a könnyek országa.

33. oldal, 7. fejezet

Petra_c33 I>!

– Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hernyó · lepke
10 hozzászólás
girlhu>!

– Hát te mit csinálsz itt?
– Iszom.
– Miért iszol?
– Hogy felejtsek.
– Mit?
– Azt, hogy szégyellem magam.
– Miért szégyelled magad?
– Mert iszom.

13 hozzászólás
Cheril>!

– (…) Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…

66. oldal

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

P. L. Travers: Mary Poppins
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Neil Gaiman: A temető könyve
Colleen Houck: A tigris átka
Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi
Munkácsi Gabriella: A sziget vadásza
Shannon Hale: A Mesehősök Végzetkönyve
Szigeti Kovács Viktor: Lúna gyermekei
Serena Valentino: Ki a legszebb?
Neil Gaiman: Coraline