Indigó ​nyár 32 csillagozás

Antje Babendererde: Indigó nyár

„A legelső pillanattól kezdve éreztem, hogy tele van titkokkal, amelyeket sötét mélyén rejteget. Az óceán beszélt hozzám. Ki vagy? – kérdezte.
– Smilla – suttogtam, és hirtelen sós könnyeket éreztem a számban.”
Magányos strand a Csendes-óceán partján, egy hely, amelyet megtölt a varázslat. Smilla számára ez La Push. A cserediáklány és barátai az indiánrezervátumban állítják fel sátraikat. De miért viselkedik Conrad, az egyik helyi fiatal, ilyen ellenségesen a szörfösökkel? Mit titkolhat Alec és Josh, akik már egy évvel ezelőtt is voltak itt?
Egy sorsdöntő fordulat nyomán Smilla a titokzatos Conradot egy egészen más oldaláról ismeri meg, és beleszeret. Amint ez a többiek számára is nyilvánvalóvá válik, hirtelen jeges hangulat uralkodik el a csapaton, Smilla pedig megtudja, mi is történt valójában az előző nyáron.

Eredeti mű: Antje Babendererde: Indigosommer

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pongrác, Budapest, 2012
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155131226 · Fordította: Tátrai Zsuzsa

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Conrad Howe · Smilla Rabe


Kedvencelte 10

Most olvassa 1

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
christine 
Antje Babendererde: Indigó nyár

_„A legelső pillanattól kezdve éreztem, hogy tele van titkokkal, amelyeket sötét mélyén rejteget. Az óceán beszélt hozzám. Ki vagy? – kérdezte.
– Smilla – suttogtam, és hirtelen sós könnyeket éreztem a számban.”_

Még sosem olvastam indiánokról, így nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hogyan is közelíti meg az írónő ezt a világot – az eredmény pedig tetszett, valószínűleg többször olvasós lesz.

Bővebben: http://zivatar-christinekcoldman.blogspot.com/2017/10/a…

>!
brena
Antje Babendererde: Indigó nyár

Én még mindig el akarok menni La Push-ba…és megnézni mindent:)))
Igen benne volt a Twilight…de attól mert ott játszódik,és vannak indiánok még nincs vámpír is benne….szóval ennyi a hasonlat, ha nagyon a Twilighthoz akarjuk hasonlítani,de ennyi erővel az összes vámpíros könyv Twilight utánzat?!
Meg van a maga varázsa a könyvnek,nem lett kedvenc,de Smillára emlékezni fogok egy darabig az biztos (annyira fura ez a név…)!Leginkább a part a víz a táj leírása tetszett.
És igen, sok benne a közhely,a szituációk már már fájóak..,de összességében nem volt rossz. Mondjuk nem értem a sok lábjegyzetet,magyarázatot,helyenként meg angol szöveg több sorban és semmi fordítás hozzá,de az, hogy mit jelent a liberális szó meg van magyarázva lap alján…ez fura volt nekem,és az óriási margó és az apró betűk is…én kis margó nagy betűre szavaznék, levehető borító nélkül….:)))

6 hozzászólás
>!
Hiranneth
Antje Babendererde: Indigó nyár

Kellemes csalódás volt a könyv számomra. Smilla, aki 15 évesen egy nála idősebb fiatalokból álló csapattal 3 hétre szörfözni megy La Push-ba, elnyerte a bizalmamat. Bár néha itt is voltak olyan tettei, amik kicsit furcsák voltak, de alapvetően ő tényleg a korának megfelelően és hihetőén viselkedett.
A helyszín persze hozta magával az utalásokat a vámpírokra, vérfarkasokra és Twilight-ra, de engem nem nagyon zavart.
Conrad alakját kifejezetten kedveltem.
Akárcsak a regény hangulatát.

>!
ayachii
Antje Babendererde: Indigó nyár

Ezt a könyvet még néhány hónappal ezelőtt nyertem a Pongrác Kiadótól, és azóta vagy időm nem volt olvasni, vagy amikor végre lett egy kis időm, nem volt hangulatom ezt elkezdeni. Viszont tegnap itthon ragadtam a hófúvások miatt, szóval gondoltam belekezdek a könyvbe.
Fogalmam sincs mit vártam, de biztosan nem azt amit kaptam. Nagyon kellemes csalódás volt. Úgy terveztem, hogy majd nekikezdek a könyvnek, a hétvégén pedig szép lassan befejezem. Ebből az lett, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtem, képtelen voltam becsukni. Valamikor éjfél körül sikerült rávennem magam, hogy tegyem félre másnapra, de már akkor is csak 2-3 fejezet maradt belőle. :D
Ahhoz képest, hogy kint szakadt a hó és fújt a hideg szél, én a könyvnek hála a tengerparton ücsörögtem, a szörfösöket néztem a fürdőruhámban és süttettem magam a napon. :)
Már az első oldaltól kezdve magával ragadott az egész, nem tudnám megmondani pontosan mivel, csak hogy egy percig sem untam miközben olvastam.
Ez az egész indián dolog is nagyon érdekelt, mivel mindig is odavoltam azokért a dolgokért, emberekért, kultúrákért amik egy kicsit is mások, mint én vagy a körülöttem lévő dolgok. Jó volt megismerni a quileute indiánok hagyományait, szokásait, életüket. Szívesen elmennék én is La Push-ba, hogy felfedezzem az ottani helyeket. :)
A karakterek szerintem nagyon jól meg lettek írva, és az is tetszett, hogy két szemszögből olvashatjuk, így legalább egy kicsit „helyi szemmel” is láthatjuk a dolgokat. Bár először egy kicsit zavart, hogy Smillánál múlt időben olvasunk, aztán Conradnál pedig átugrunk jelenbe, de egy idő után ezt is megszoktam.
Nem hiszem, hogy magamtól beszereztem volna ezt a könyvet, bár érdekelt a fülszöveg alapján, viszont így még jobban örülök, hogy megnyertem, mivel kár lett volna kihagyni. Nyáron még biztos kézbe veszem a strandon vagy akár itthon napozás közbe, mivel úgy még jobb hangulata lesz az egésznek. :)

>!
katacita I
Antje Babendererde: Indigó nyár

Új mániám az amerikai kultúra, életstílus és történelem, és ehhez erősen kapcsolódik a bennszülöttek és a leszármazottaik élete és kultúrája. Azt sosem döntöttem el, hogy a Team Jacob vagy Team Edward tábort erősítem-e, de az Indigó nyár után inkább Jacobre szavazok. Szerencsére néhány vicces utaláson kívül nem kerül szóba a Twliight, de hát mégiscsak La Pushban történtek az események. Ami egyébként egy szegény, döglött kisváros, ahol a helyi erők nem mutatnak túl nagy vendégszeretetet az oda szörfözni érkező fehér amerikaiak iránt.
A történet tetszett és a helyszín is, a kivitelezés viszont nem annyira. Vagy amiatt volt döcögős, hogy német, vagy a fordítás nem sikerült annyira, de kicsit úgy éreztem, mintha egy C kategóriás tévéfilmet néztem volna, életszerűtlen kifejezésekkel és párbeszédekkel volt tele.
Az utolsó mondatnál meg elázott a lap a sok nyáltól.
Ezt leszámítva azért egészen szerettem olvasni, de valószínűleg többet ki lehetett volna hozni belőle.

>!
Miss_Laky
Antje Babendererde: Indigó nyár

Én őszinte leszek és elmondom, hogy ez a könyv baromira tetszett!
Még meglepetést is okozott bizonyos mértékben (itt gondolok a halálesetre)… Az elején rögtön beleszerettem, hiszen Red Hot Chili Peppers-es idézetek vannak benne, és tudni kell, hogy én imádom azt a bandát.:) Egyszerűen magával ragadt a könyv szörfös feelingje, és hirtelen, a tél közepén én is elvágyódtam arra a partra. Hogy kipróbáljam magam.
Az is tetszik, hogy a regény tökéletesen ellentmond Az Alkonyatnak, mégis vannak benne apróbb részletek, amiknél elbizonytalanodik az ember. Hál istennek a történet végig a földön marad, és nem száll el a fantázia irányába.:)
Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit ismerkedni indiánokkal, a szörfösök életérzéseivel és a tengerrel.:))

>!
Greywind
Antje Babendererde: Indigó nyár

Kellemes, nyári olvasmány volt, még számomra is elviselhető mennyiségű Twilight-utalással. Szerettem az elhagyott öböl hangulatát, emberiek voltak a szereplők, múlttal, botlásokkal, gyengeségekkel.

>!
msziszi87
Antje Babendererde: Indigó nyár

Nem akarok itt többsoros véleményt írni :) Nekem tetszett, igaz olvastam már ennél jobbat is!


Népszerű idézetek

>!
s_l_m

– Nem. – Conrad megfordult, és hátával a korlátnak támaszkodott. – Nincsenek ostoba „Üdvözöljük La Pushban!” útikalauzok, mert nem akarunk még több idegent idecsábítani. Már az is elég, amit ez az írónő okozott a vámpíros könyvével. Amióta megjelent, nyaranta fogszabályzós lányok rohangálnak közöttünk.

193. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Conrad Howe
>!
christine 

A vágy, hogy közéjük tartozzam, nagyobb volt a csend iránti igényemnél.

61. oldal

>!
kemiviki

La Push? A hely neve valahogy ismerősnek tűnt, de nem tudtam, honnan. Később, amikor egyedül voltam a szobámban, felcsaptam a laptopomat, és szétnéztem a Google-on. A quileute indiánok oldalán kívül, akik La Pushban élnek, számos vérfarkas- és vámpíroldalt is találtam, és akkor minden beugrott. Körülbelül egy évvel ezelőtt Sanna, a barátnőm kölcsönadott egy könyvet, hogy feltétlenül olvassam el. Twilight volt a címe, és egy lányról szólt, aki beleszeret egy Forks nevű kisvárosba való, szép vámpírba.
[…]
A Twilight szabályos vámpírőrületet váltott ki, ami egyébként engem megkímélt. Inkább földhözragadt típus vagyok.

19. oldal

2 hozzászólás
>!
holle

Végül elértük a Quileute Indiánrezervátumot, és feltűnt La Push helységnévtáblája. Alá egy további táblát erősítettek a következő felirattal: NO VAMPIRES PAST THIS POINT! Bárkik is legyenek ezek a quileute indiánok, gondoltam, mindenesetre van humoruk…

33. oldal

2 hozzászólás
>!
s_l_m

Egyszer a biciklimet szerettem volna kitolni a garázsból, és láttam, ahogyan Alec végigsimította a deszkáját. Elbújtam az egyik szerszámos polc mögé, és forrón kívántam, bárcsak az a deszka lehetnék, és Alec legalább feleekkora szeretettel nézne rám, és érintene meg.

20. oldal

5 hozzászólás
>!
s_l_m

– Soha nem fogod elárulni az okodat, igaz? Mert fehér vagyok. Mert egy vagyok közülük.
– Nem vagy az – felelte. – Holló vagy, a dédapás pedig bálnavadász volt.
Hűha! – gondoltam. A quileute indián fiúkat állatnevekkel és bálnavadász dédapákkal lehet behülyíteni.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Conrad Howe · Smilla Rabe
>!
christine 

Egy biztos volt, Mark Landon szemet gyönyörködtető látványt nyújtott.

74. oldal

>!
kemiviki

Talán az első benyomás is csalóka volt, és megismerkedhetek néhány helyi emberrel. Kíváncsi voltam rájuk – hogyan élnek most, és hogyan éltek korábban. Még semmit sem tudtam a quileute indiánokról, azonkívül, hogy az őseik farkassá tudtak változni. De ez talán csak az írónő képzeletéből pattant elő, aki a Twilightot írta, a vámpírregényt.

52. oldal

>!
s_l_m

A hullámverés hangját túlharsogta Josh lejátszója. Ez zavart, de nem akartam én lenni az első, aki kikapcsoltatja vele a zenét. A vágy, hogy közéjük tartozzam, nagyobb volt a csend iránti igényemnél.

60-61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Smilla Rabe
>!
kemiviki

[…] Csak Brandee panaszkodott arra, hogy rosszul aludt. Állítólag rejtélyes hangokat hallott, ezért le sem merte hunyni a szemét.
– Talán vérfarkas volt – vélte Janice. – Itt egy rakás van belőle – mosolygott huncutul.
– Igen, már én is hallottam – mondtam, és kihalásztam két ropogós szalonnaszeletet a serpenyőből.
– Vérfarkasok? – kérdezte Josh a gőzölődő kávéja mögül. – Honnan a csudából szeditek ezt?
Janice lenyúlt maga mellé, és felemelte Stephenie Meyer Twilightjának szétolvasott zsebkönyv példányát.
– A következő alkalommal talán jobban tájékozódhatnál a szörfparadicsomod helyi jellegzetességeiről – mondta Joshnak. – Nem csak hullámok vannak.

72-73. oldal

2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Anna Jürgen: Az irokézek fia
Karl May: A Medveölő fia
Karl May: Winnetou és Old Shatterhand
May Károly: A fekete táltos
B. Traven: Embervásár Mexikóban
Sherman Alexie: Junior
Mary Pope Osborne: Indiánok táborában
Celia Rees: Farkasszem
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv