Városalapítók 71% 18 csillagozás

Erős kezdés, remek befejezés, a kettő között több száz fölösleges oldallal. Sajnálom, de ennyi maradt meg belőle.

(és igen, ez egy regény három felvonásban)

Az a tény, hogy 5 este aludtam el a könyv olvasása közben, talán megfelelően indokolja a csillagok hiányát. Nagyon unalmas volt a könyv első fele, érdektelen és béna küldetések során sem sikerült senkit megkedvelni vagy egyáltalán megismerni a szereplők közül. Később, amikor a könyv utolsó negyedében beindultak volna az érdekesebb dolgok, megcsillant valami magyarázatra szoruló dolog, rejtély – akkor meg kaptam egy lövöldözős videojáték-leírást, amit játszani sem túl izgalmas, hát még elolvasni. Mint ahogy írtam, a vége felé néhány kérdésre választ kaptam, de újabbak vetődtek fel… és akkor hirtelen az egésznek vége lett. Ha már végigküzdöttem magam a regényen, ne intézzenek el két bekezdésben a végén. Harmad ilyen hosszú könyvben jobban tetszett volna az eredetileg érdekes ötlet, és nem sajnáltam volna, hogy kimarad a falak színének leírása.

Végig untam, sajnos.
Nekem egy e-book -on volt meg a könyv és minden ű, és ő hiányzott, sőt az előtte lévő bető is, ez mégjobban rontotta az olvasási élményt, de nem ez volt a fő gond. A szereplők arctalanok, senki nevét sem tudtam megjegyezni, sem a keresztnevét sem a vezetéknevét, és nem tudtam elképzelni az űrhajót egyiket sem, sem a járműveket, sem a fegyvereket, sem semmit, 50 oldalban prezentálata az egyik űrhajó szétszedését, és fél oldalban összecsapta a végét, ami időparadoxon, és lehetetlenül kivitelezhetetlen szerintem.
Cselekmény nulla, akció jelenet kaotikus, és egy inkompetens űrhajólegénység, nincs karakteres vezető, mintha tejbe papit ettek volna ötven évig, és igazán elmagyarázhatta volna a nem nememlékszem nevű csaj miért halucinált.
Összeségében, a Városalapitók egy regény, hosszú bevezetés, után hosszú bla bla, és egy fusi lövöldözés, majd egy arconcsapós vége.

Nem csalatkoztam Sheenard/Szélesiben! :) Jó választás volt a novellái után a trilógia. Érdekes téma: egy világ, a Föld szülötteinek a „találkozója” egy bolygón, de a különlegessége a dolognak az, hogy a találkozó résztvevői különböző időpontban hagyták el a Földet, több évtized van közöttük. Eltérő fejlettség, eltérő viselkedéskultúra. Ereszd össze őket, aztán már megy is a regény-folyam. :D

Ez jó volt. A Föld ellen fellázadt kolónia története nem túl eredeti, de tetszett, hogy a háború nem a naprendszerben zajlik, hogy remekül kezeli a különböző időből érkezett emberek és a technikai különbségek okozta ellentéteket. Az időutazás itt nem egy titokzatos, bonyolító elem, hanem nagyrészt abból adódik, hogy akik később indultak, de gyorsabbak, utolérik a korábban indulókat. Különösen tetszett, hogy a harcok szkafanderben a bolygón és a hajóroncsokban meg felszínközelben repkedő űrsiklók között zajlottak. A végével kicsit elégedetlen vagyok, az Utána olyan elnagyolt, összecsapott lett, maradtak tisztázásra szoruló részek, hiányzott a válasz a miértekre, és nem derült ki egyértelműen az elfogottak szerepe sem. Bár nyilvánvaló, hogy a dolgoknak eleve így kellett történnie, még az is lehet, hogy végig a Katedrális kezében voltak az események :)

Először is, ami a fülszöveget illeti: ez egy regény, nem három. A három résznek nincs külön önálló epikai íve vagy cselekménye. Tehát egy.
Másrészt: míg maga a cselekmény leírása nagyon élvezetes, már-már filmszerű, furcsa érzés, hogy a rengeteg mozgatott szereplő teljesen arctalan marad, szinte semmilyen jellemvonás vagy tulajdonság sem köthető hozzájuk. Ráadásul, hogy még nehezebb legyen köztük eligazodni, hol vezeték-, hol keresztnéven kerülnek említésre mindenféle rendszer nélkül, és mivel a figurák amúgy sem jellegzetesek, roppant nehéz észben tartani, hogy ki kicsoda.
A nyelvi pongyolaságokat (legoptimálisabb és társai) jó lett volna kigyomlálni kiadás előtt a szövegből.
Az egyértelmű, hogy a történet, fordulatos, izgalmas. A szerző nagyon tudja, mi kell a scifikedvelőknek, és elég eredeti ötleteket vonultat fel, de könyv utolsó másfél oldala, az enyhén szólva is felér az olvasó szembeköpésével.