Az ​Excalibur keresése II. – A kard lovagjai (Mysterious Universe: York Ketchikan 6.) 88% 13 csillagozás

A Lazarine Űrállomás elpusztításával York Ketchikan és csapata, igencsak megbolygatta a Megrez aszteroidarendszer hatalmi egyensúlyát, aminek következtében mutánscsapatok özönlötték el a rendszert. A több tízezer hajót számláló ellenséges erők felvonulása a végsőkig feszítette a húrt és elég lett volna egy kis hiba, hogy kitörjön egy mindent elsöprő háború. Az Űrállomás a Döglött Hernyóhoz fedélzetén azonban York nem a küszöbön álló háborúval foglalkozott, hanem Mr. Andersson elméletével, miszerint az aszteroidaövben található Arthur király sírja. Már csak azt kellett volna megtudnia, hogy melyik szikla őrzi a legendás király sírját. Ha az megvan, akkor az Excalibur is csak egy karnyújtásnyira van.
Az első kötet esetében nem tudtam hova tenni a sci-fi – fantasy crossovert, pontosabban a történetben megjelenő mágiát és szellemeket. Azonban A kard lovagjai esetén a mitikus személyek és szellemek megjelenése már természetesnek hatott, és még egy kis szemöldökráncolást sem eredményezett tőlem.
A történetvezetés ismételten feszes, így nem jut ideje az olvasónak unatkozni. Ráadásul, mivel nem sablonos, így a változatosságával folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődést. Az elején még próbáltam kitalálni, hogy mi lesz a folytatásban, de lassan feladtam a hiábavaló találgatásokat. Ez nem azt jelenti, hogy logikátlanok lennének az események, sőt, nagyon is logikusan van felépítve minden, de ahhoz, hogy megértsük a történet menetét, meg kell ismernünk a világot, ahol szereplőink élnek és kalandoznak.
A szórakozás és a kaland garantált!

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/10/anthony-sheenard-az-excalib…

Nem vagyok a szerző nagy rajongója, de ebben a (két) könyvben szerintem kifejezetten összeszedte magát, és jellegzetes hibáiból (néha túl komikus, néha túl sötét, egyszer túl terjengős, másszor nem szól semmiről) összekovácsolt egy kiegyensúlyozott történetet. Tulajdonképpen ez Sheenard Katedrálisa: történelem + űroperett ideális keveréke
(Kár, hogy utána megint visszaesett: A hercegnő nyakéke, Ellopni egy Chagallt, Sötétség előtt… nekem mind felejthető darabok)

Várakozásomnak megfelelően az első rész után a másodikban fellelhető kelta illetve keresztény lovagi mondakör is hihető, fordulatos, jó sztori, a szokásos, szaporodó, elvarratlan szálakkal, remélem, lassan felveszi valamelyiket újból az író. Ezt a könyvet olvasni olyan volt, mintha a Star Trek Voyagerből elémtettek volna öt részt: a szereplők nagy része és a világ ismerős, az előtérben a sztori kerek egész, de hogy ki merre tart, mi a célja és eléri-e, azt a háttérvilág alapos ismeretében sem lehet tudni, pláne, hogy mit keres ott egy borg lány, és hogy került oda egy indián ősökkel rendelkező főhős – ez még pont stimmel is.

Nomármost lehet, hogy előbb az első részt kellett volna olvasnom, de az beszerezhetetlen és nincs nyár legalább egy* Mysterious Universe regény nélkül. Így sajnos kevésbé volt érthető és értékelhető a történet, az viszont biztos, hogy bár Szélesi újabb MU történeteiben kevésbé érhető tetten történészi minősége, a stílusa határozottan kiforrottabb lett az idő múlásával.

–
* Az első idén a Vadászat egy szimurgra volt, ami a szerző legújabb regénye, úgyhogy elég jól észlelhető volt a tíz év alatti fejlődés.