A ​holtak galaxisa (Mysterious Universe: York Ketchikan 6.) 77% 15 csillagozás

Anthony Sheenard egy feszesre szabott kalandtörténettel örvendezteti meg a Mysterious Univers, azon belül is a York Ketchikan rajongókat. Látványos színhelyeken, gyors, pörgős üldözésekkel és fordulatokkal zsúfolt történetvezetéssel szórakoztatja az olvasót. Túl sok idő nincs filozofálásra, hiszen az idő szűkös, a problémák pedig egyre terjedelmesebbek, amik az üldözők útjába állnak. Persze, York nem lenne York, ha nem vágná ki mindig magát a szorult helyzetekből.
A történet lehetne faék egyszerűségű is, ha nem Anthony Sheenard neve díszelegne a könyv borítóján. Itt senki sem az akinek látszik, és mindig van egy újabb meglepetés, ami más színben tünteti fel az események láncolatát. Aki figyel, az gyanakodhat és tippelhet is, de valószínű, hogy az igazságon ő is legalább annyira meg fog lepődni, mint a főhősünk, York.
Az elénk táruló világok is igen változatosak, mint hangulatban, mint politikai berendezkedés szerint. Igaz, a kettő nem áll túl messze egymástól, hiszen egy kemény diktatúrában a táj és a hangulat is igen zord, és itt a vicceknek is más élük van. De éppen ez a szép az egészben. Nem egy homogén világot kapunk, ahol minden egyforma és a globalizáció uniformizált mindent. Mindegyik bolygónak megvan a sajátossága…
Ez a York Ketchikan történet kicsit sötétebbre és komorabbra sikerült, mint a többi, amit eddig olvastam. A humor egy kicsit háttérbe szorul, de ahol megmutatkozik, ott akkora lendületet ad, hogy kitart a zord részeken is. Egy jól megkomponált történet, ahol a végére minden a helyére kerül, és nem maradnak elvarratlan szálak.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/05/anthony-sheenard-a-holtak-g…

Hozta a Ketchikan-könyvek megszokott színvonalát. Kellemesen pörgős és humoros. Talán kissé sötétebb volt, mint a korábbiak, de ez nem ártott neki.

Csalódnom most sem kellett. Mr. Ketchikan társaságában nem lehet unatkozni. Ez most talán picivel komorabb hangvételű történet volt. Tény hogy az izgalmi faktort rontja, hogy Yorkot úgy sem érheti baj, de végül Poirot is mindig rájött, hogy ki a gyilkos. :) Én kedvelem, mert mindig visszafiatalodom húsz évvel, ha ilyeneket olvasok. :)

Még vagy tíz éve olvastam az eredetit, az első MU-élményeim egyike volt (na jó, legalább az ötödik, de mivel huszonegy kötet figyel eddig a polcon a sorozatból, nyugodtan nevezhető korainak) a kisregény a Holtak galaxisa című cherubionos antológiában, a főszereplő pedig még a York Katchikan (sic!) nevet viselte (Szélesi írta is valahol, hogy talán nincs még egy olyan szerző, aki elfelejtené a főszereplője nevének helyesírását). Azóta Anthony Sheenard / Szélesi Sándor szép számban alkotott mindenféle történeteket, többek között más szerzőkkel közösen a Mysterious Universe sorozathoz, adódott a történet átírása és kibővítése, hogy jobban passzoljon a jelenlegi MU univerzumhoz. Még egy bőr lehúzása ugyanarról, avagy sem, mindenesetre én élveztem, visszaröpített gimis koromba, amikor még a spórolt pénzemet szorongatva nézegettem valamelyik nagyobb könyvesbolt polcait és leemeltem az Ellopni egy Chagallt c. kötetet (a főszereplővel ellentétben én fizettem is az alkotásért), hogy aztán otthon beszippantson a tipikusan kamaszoknak szóló, pörgős, szórakoztató, akciódús sztori, melyben mindig van helye néhány érdekes fegyvernek, űrhajónak és hiányos öltözetű női mellékszereplőnek.

–
Bővebben szokás szerint a blogon: http://kultnaplo.blogspot.com/2013/02/anthony-sheenard-…

York sztorija a következetes névelíráson túl eléggé szupermenesre sikerült, és mivel tudni lehet előre, hogy ő mindent túlél, ez levesz az izgalmakból. A történet viszont csavaros, akciódús, sajnáltam, hogy nem lett hosszabb. Sokkal élvezhetőbb lett, mint a NOS korban játszódó írások, de azért a Chagallt nem múlja felül :)