A ​tűzkirálynő (Hollóárnyék-trilógia 3.) 134 csillagozás

Anthony Ryan: A tűzkirálynő

„A ​Szövetséges ősidők óta köztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyőznünk. Hanem egy legendát.”

A mindig harcra kész Lyrna királynőnek Alltor véres ostroma után össze kell gyűjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a fővárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szövetkezni: olyan férfiakkal és nőkkel, akiknek szörnyű ereje a Sötétség rémisztő hatalmától ered.
Vaelin Al Sorna ismét a legfőbb hadúr szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos Szövetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi földekre, hogy rátaláljon valakire, akit szinte lehetetlen legyőzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat…

„Ryan mindent hoz,ami csak jó a fantasyben: sötét történet, ősi mágia, kegyetlen összeesküvések,… (tovább)

Eredeti mű: Anthony Ryan: Queen of Fire

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Fumax, Budapest, 2016
768 oldal · ISBN: 9786155514623 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2016
762 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514548 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Nortah Al Sendahl


Kedvencelte 13

Most olvassa 14

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 92


Kiemelt értékelések

>!
Rodwin
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Derekas küzdelem volt ez az olvasás, sokszor igazán nehezemre esett az olvasás, mert borzasztóan untam egyes részeket. Pedig az első rész máig nagy kedvencem, Ryan hihetetlen jól indította a sorozatát, pont olyan volt, ahogy én szeretem, lassú és mégis volt benne valami ami nagyon tetszett.
A második rész olvasását is nagyon élveztem, ott már érezhető volt a színvonal esése, és a nézőpont váltás se tett túl jót.
Itt meg hosszú oldalakon nem történt semmi, sokkal élvezetesebb lett volna véleményem szerint, ha 200, 300 oldallal rövidebbre fogja.
De azért érdekelt, hogy mi lesz a hőseink sorsa és, hogyan zárja le az egészet.
Reva, Frentis, Vaelin azért hozzám nőttek, de lényegesen megszaporodtak a nevek, lehet ez sem tett túl jót a minőségnek. Ryan még nem egy Martin.
Kedvenc részem a volári birodalomban játszódott, illetve sok csatajelenet nagyon a kedvemre valónak volt megírva.
Mindenesetre nem bántam meg, hogy végigolvastam. Az első rész egy szép emlék marad.
Azért bizakodok Ryan kapcsán, mert az új trilógiája jól indul a visszajelzések alapján. Csak, nehogy ott is kifulladjon a végére.
A külcsín nagyon szép, de ezt megszokhattuk már a kiadótól. De mint tudjuk, nem minden a külső…

>!
Fumax, Budapest, 2016
762 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514548 · Fordította: Matolcsy Kálmán
25 hozzászólás
>!
Noro 
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Ryan első trilógiájában a klasszikus, hősies fantasy irányzatában merült el, és többé-kevésbé azt is hozta, amit az olvasók manapság elvárnak e könyvektől. A világ kidolgozott, a főhősök árnyaltak, a csaták izgalmasak, a mágia hangulatos, a fordulatok kegyetlenek. Szereplői olyan dolgokon mennek keresztül, amik megkérdőjelezik eddigi világnézetüket és alapvetően változtatják meg őket. Mindez erősen karcolgatja a grimdark határvonalát, és csak azért nem sorolnám mégsem oda a könyvet, mert a főszereplők minden drasztikus húzásuk mellett (és ezekből volt egy pár) is megőrzik a lelkiismeretüket.

A probléma az, hogy a sorozat előrehaladtával mindez egyre kevésbé alkot koherens egészet. A szerző nem volt képes a lényegre, az egyedi és kreatív elemekre, illetve a valóban fontos szereplőkre összpontosítani. Pedig ötletek voltak szép számmal: a befejező kötetben végre az “áldottak” mágiája is megkapja az őt megillető szerepet, valamint a Hit, a túlvilág és a különböző mítoszok mögött felsejlő valóság is remek lett volna, ha nem veszne el a részletek között. spoiler Egy alapos átszerkesztés után (amit nekem most fejben kell elvégeznem) ez bizony nagyon is emlékezetes, világteremtő fantasy lehetett volna.
Kár, hogy a könyv mindig megtalálja az alkalmat, hogy még egy monstre csatával, még egy tucat fölösleges mellékszereplővel terhelje olvasóját. Ráadásul Ryan mintha irtózna attól, hogy mentőövet dobjon, és egy-egy fél mondattal felidézzen korábbi, lényeges eseményeket. Persze mindezzel koránt sincs egyedül – tulajdonképpen egy kortünetnek esett áldozatul. Az apokalipszis modern lovasai a gazdasági válság, a globális felmelegedés, és a túl hosszú fantasy regények. Szerencsére az író új könyve, Az ébredő tűz, már sokkal következetesebb szerkesztésen esett át.

5 hozzászólás
>!
Janina13
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Sajnos sok időt hagytam a 2. és 3. rész elolvasása között, így elég sok mindent felejtettem el, főleg neveket, helyszíneket…..De szerintem valahol elmaradt pár nap/hét a két rész között, ami nekem nagyon hiányzott…
Talán ha egyszer újra elolvasom az egész sorozatot, akkor rájövök, hogy mi hibádzik….
Mindenesetre nekem 5*, hiába sokaknak nem tetszik az utolsó rész (ezért is húztam sokáig), nekem tetszett. Más volt, kissé hiányos, kicsit kapkodó és zilált, de én szerettem.

>!
elge76 P
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Vége lett ennek a sorozatnak is, és mondhatnám, hogy végre, mert az igazság az, hogy már alig vártam, hogy befejezhessem.
Ugyanis egészen megdöbbentő módon untatott.

Anthony Ryan trilógiáját, mint általában minden trilógiát, egyben kell nézni, felesleges lenne a könyveket külön-külön kezelni, és ebből a szempontból bizony csúnyán elvérzik.
A történet első könyve zseniális, az elejétől a végéig minden egyes szó a helyén van, imádtam azt a kötetet. Talán ez volt az, ami miatt bedőlhettem a cselnek. Nem is értem, hogyan tudta ennyire elrontani a 2 soron következő folytatást.
A második rész egy egészen másfajta hangulatot tükröz, az első kötet fényében sokszor éreztem azt, mintha nem is ő írta volna, csak a nevét adta mellé. A második kötetben ugyanis, az egyik megismert főszereplőnk, Vaelin pl. csak vendégszereplőként van jelen, és tulajdonképpen lépésről-lépésre, fokozatosan hullik szét apró darabjaira a történet. Tipikusan a sokat markol de keveset fog esete történt. Ahogy anno írtam is annak az értékelésénél, pl. a könyv első felében alig történik valami. Nagy luxus ez így.
Nos, itt a harmadik könyvben is valami hasonlót éreztem, csak a tempó lett egyenletesebb, de ez sajnos nem menti meg a történetet, és nem takarja el a hibákat sem, sőt, csak még jobban felfedi őket, hiszen gyakrabban kerül a szemünk elé, és amikor azt hinnénk, hogy végre túl vagyunk rajta, akkor X számú oldallal később ismét előkerül.
Hogy miről beszélek?
Hőseink filozofálgatnak, közben peregnek a semmitmondó oldalak, aztán harcolnak egy kicsit, megint filozofálgatnak, megint üresjárat sok-sok-sok oldalon keresztül, megint harcolnak, és így tovább egészen az utolsó oldalig.
Ahogy a második rész, sajnos ez a könyv sem lett jó, mélységesen csalódnom kellett.

(Úgy látszik a Goodreads szavazatok nem szoktak tévútra vezetni, hiszen konkrétan ott is csak az első könyv aratott osztatlan sikert. Hallgatnom kellett volna rá, na de nem baj, tanulópénz, legközelebb nem követem el ezt a hibát).

Szóval háromból egy, ami akárhogy is nézzük, eléggé problémás egy állítólagos New York Times bestseller szerzőnél.
Gyenge közepes, ennyit tud ez a sorozat, és őszintén megmondom, alig vártam, hogy becsukhassam végre ezt az utolsó kötetet. Tipikusan egy olyan sorozat, amit soha többet nem fogok újra elolvasni, mert időpocsékolásnak érezném.

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a három könyv cirka 2200 oldalából, legalább az 1/3-át ki kellett volna vágni, és 2 darab könyvben kiadni a sztorit. Sokkal feszesebb tempót és sokkal kiegyensúlyozottabb hangulatot teremthetett volna a szerző. De valami oknál fogva széthúzta az egészet 3 könyvre, amivel szemlátomást nem is nagyon tudott mit kezdeni, mert képtelen volt érdemi tartalommal feltölteni a keletkező hiányt.
Erre a részre, és úgy összességében a teljes sorozatra, sajnos nem tudok 2 csillagnál többet adni, messze nem kiemelkedő, közel sem egyedi, és még csak nem is előremutató, az első rész fényében mindez különösen fájó pont.
Egy szigorúbb szerkesztői kézzel még akár jó is lehetett volna. Kár érte.

27 hozzászólás
>!
NewL P
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Egész jó befejezése lett a sorozatnak, minden szál lezárásra került. Ettől függetlenül ennek a kötetnek az olvasásával lassan haladtam, én úgy kb. 200 oldallal rövidebbre vettem volna, hogy elkerüljem a majdnem unalomba fúló részeket. Egy kicsit kevesebb csatajelenet, egy kicsit kevésbé véres leírások, és így lehetett volna a történet ívére koncentrálni.
Minden ellenérzésem dacára ez egy jó zárókötet volt, és a sorozatot még így is szeretem.

>!
Arcturus
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Mondjon bárki bármit, ez a kötet nekem sokkal jobban tetszett, mint a második. Az elsőnél nem jobban, ahogy nem tetszik jobban pl. Az idő rövid története a Mielőtt megismerteleknél. Egészen más a kettő, nem hasonlítom össze, és a maga nemében mindkettő nagy kedvenc. Na valami ilyesmit érzek az első kötet, meg e között. Egészen más lett a stílus, a minden. Mindkettő megfogott, és mindkettő közel áll hozzám.

És kicsit olyan érzésem van, hogy befejezetlen a történet. Érdekes világot hozott össze Ryan, az biztos.

>!
Razor SMP
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Annyira nem volt rossz, mint az értékelésekből számítottam rá, de az tuti, hogy nagyon hosszú és annak ellenére, hogy közvetlenül a második rész után olvastam, néha meg kellett állnom xy szereplőnél és elgondolkodnom, ki is ő pontosan? Egyszerűen túl sok karaktert mozgat a regény. Az elején meg is ijedtem, mikor az eddigi négy nézőpont karakter mellé bejött egy ötödik, de az szerencsére átmeneti volt, viszont a cselekmény legalább megkövetelte. Egyébként elvoltam az egyes szálakkal, bár Vaelin északi túrája túlzás volt, hiába ott derült ki sok minden a háttérről. Ehhez képest a finálé szerintem elég meh volt, valami nagyobb szabásút vártam volna, illetve a befejezéssel se voltam kibékülve, legalább egy pár sort elvártam volna még, kivel mi lett.

>!
Fumax, Budapest, 2016
762 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514548 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
ViveEe P
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Nem volt jó könyv, mégsem utálom. Szimplán elvett egy hetet az életemből, de nem bánom, hogy elolvastam.
A kötettel az a legnagyobb baj, hogy annyi karakter van benne olyan sok eseményszállal, hogy egyrészt nehéz követni, másrészt feleslegesen ennyire r*hadt hosszú a könyv. Négy karakter sorsa váltja egymást és ezt annyira elvette az izgalmat számomra, hogy csak olvastam, de ennyi. Mire visszatértünk az adott szereplőhöz megvolt legalább 60 oldal másokkal.
Ez így túl nagy, túl sok feleslegesen. És ennyi menetelés meg kardvillogtatás engem nem is érdekel.
Lezárult a történet, nem bánom, hogy megismertem a világot, de ennyi elég is volt belőle.

2 hozzászólás
>!
Szilárd_Berke I
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Derekas küzdelem volt… hogy eljutottam a 228-ik oldalig. Őszintén sajnálom, mert az első kötet igazán kiváló! A másodiknál már éreztem a színvonal romlását: dagályossá vált a mű, és egyre érdektelenebbé váltak a főszereplők (számomra) – kísértetiesen hasonló „élmény” volt anno Brent Weeks Éjangyal trilógiája…
Nos, a lényeg, hogy a harmadik kötetre végletesen felhígultak a karakterek. Vagy azért, mert „túl sokan” lettek, vagy mert egyszerűen nem sikerült a szerzőnek olyan helyzetet és atmoszférát teremtenie, amelyben a fordulatos cselekmény elvinné a hátán őket – merthogy nincs ilyen, hogy fordulatos cselekmény. Akadnak csetepaték, személyes drámák, de valahogy tét nélküli valamennyi.
Tényleg próbálkoztam, de az a helyzet, százával várnak rám egyéb könyvek a műfajból… Nem értem, ki hibázott, szerző vagy szerkesztő, de mindegy is. Az első kötet megmarad szép emléknek.

>!
ftamas
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Ez a befejező rész és minden szál le is zárul. A történet lassan, komótosan halad, amin azért lehetne gyorsítani. Nekem tetszett, de azért újra nem olvasnám és nem a történet miatt, hanem azért mert iszonyatosan túlírt. Mind karakteralkotásban, mind történetben nem lenne rossz, csak kéne neki egy igen jó szerkesztő és pöpec könyv lehetne belőle.

Azért nem bántam meg, hogy elolvastam és továbbra is azt mondom, hogy az íróban megvan az a szikra, hogy nagyon jó író lehet belőle.

Amúgy a borító ( ami amúgy szép ) szerintem jobb lenne, ha nem lenne rajta az az idétlen…


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– Egy napon hazatérhetsz.
A lány melléje lépett, és gyász árnyalta a pillantását.
– Ott már nem látnak szívesen… mert szégyen esett rajtam. Egy férfi sem akar majd feleségül venni, és az asszonyok is kerülni fognak a szégyenfolt miatt.
– A néped igencsak szigorú szokások szerint él.
– Már nem az én népem. – Fejével a varitájok felé intett, akik éppen az új testvéreiket segítették fel, és néhányan bátorító szavakat suttogtak nekik.
– Most már ők a népem, meg a többiek. Te egy új nemzet királya vagy.
– Nekem már van nemzetem, és a királynőm nemigen tűr meg egy másik koronás főt a királyságban.
– A nővér szerint te vagy az országod legnagyobb hőse. Nem érdemelnél saját földbirtokot?
– Illián nővér hajlamos túlozni, és egyébként is, a Hit szolgái nem kaphatnak saját földet.
– Igen, már ő is mesélt a hitetekről. Fura dolog ilyen áhítattal imádni a halottakat.
Lemera megrázta a fejét, aztán visszament a főtáborba. Búcsúszavait elvitte a szellő. – A halottak nem tudnak viszontszeretni.

>!
Rodwin

– Az asszonyom férjnek hívott, a gyermekeim apának – felelte. – Csak
ezek a nevek számítottak valamit.

650. oldal

>!
Rodwin

– Semmi sem fogható az otthon illatához, mi testvér?

171. oldal

4 hozzászólás
>!
Rodwin

De az emberek sajnos emberek maradnak, akármilyen kényelemben
éljenek is. Hazudnak, viszálykodnak, árulóvá lesznek, és akármennyit
is ad nekik valaki, mindig többet akarnak.

578. oldal

>!
h_zsofi

Ha a szerelem el is ragadja a szívünket, a testünk továbbra is a vágy rabja. És az áruló vágy minden lélekben ott lakozik.

480. oldal

>!
h_zsofi

– Mit ér az élet, ha olykor nem kacaghatunk egy jót?

261. oldal

>!
Sastojci

Mostanában fárasztanak a fiatalok, mindig olyan szörnyen őszinték.

577. oldal (4. rész, 1. fejezet - Vaelin)

>!
Janina13

Az élet a benyomások véget nem érő sora, szakadatlan változás és határtalan változatosság. Nem arra születtünk, hogy belefáradjunk, és én sem fáradtam még bele. De mindig is tudtam, hogy egyszer véget ér, hiszen éveim számának dacára én sem vagyok örökkévaló, és nem is volna helyes, ha az lennék.

>!
h_zsofi

Vannak olyan álmok, amelyekből nem lehet felébredni.

167. oldal

>!
Sarah96

A múlt tisztelete hasznos, de nem hagyhatjuk, hogy útját állja céljainknak.

85. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Jacek Dukaj: Más dalok
Wayne Chapman: Észak lángjai
Kristin Cashore: Fire – Zsarát
Peter V. Brett: Napháború
David Farland: Rúnalovagok
Django Wexler: Az Ezer Név
Erika Johansen: Tear végzete
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme