A ​láng légiója (Draconis Memoria 2.) 59 csillagozás

Anthony Ryan: A láng légiója

Az ​ébredő tűz folytatása, a varázslattal és kalandokkal átszőtt Draconis memoria-trilógia második része, A vér éneke New York Times-bestseller szerzőjétől!

A hatalmas Vashajó Kereskedelmi Szindikátus birodalma működtetéséhez és védelméhez évszázadokon keresztül a sárkányok véréből nyert elixírekre és a véráldottak különleges képességeire támaszkodott.

Egy korábban legendának hitt elsöprő erő váratlanul felébredt korokon átívelő álmából, és legmohóbb vágya, hogy az emberek világát egyszer s mindenkorra a lángok martalékává tegye.

Lizanne Lethridge, a Szindikátus titkosügynöke a generációkkal ezelőtt élt Őrült Feltaláló nyomában járva egy olyan kegyetlen börtönvárosba épül be, ahol már minden egyes túlélt nap jelentős eredménynek számít.

Eközben Claydon Torcreek, a lajstromozatlan véráldott és Corrick Hilemore, a Vashajó tengeri kapitánya maroknyi csapatukkal egy, a végtelen déltengeri jégpáncél alá temetett, ősi titok… (tovább)

Eredeti mű: Anthony Ryan: The Legion of Flame

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Fumax, Budapest, 2017
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700128 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2017
608 oldal · ISBN: 9789634700869 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Kedvencelte 9

Most olvassa 10

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 87


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Anthony Ryan: A láng légiója

Ryan trilógiájának első kötete számomra a tavalyi év egyik nagyon kellemes meglepetése volt. A történet háttérvilága, az alapos vérfrissítésen átesett toposzok, s nem utolsó sorban a kalandos történetszövés engem azonnal megnyert magának.
A folytatásról írt első néhány értékelését olvasva pedig megnyugodtam, hogy a trilógiák középső kötetére jellemző töltelék jelleget sikeresen elkerülte az író, így aztán mikor végre túlestem a téli olvasmányaimon* gondoltam, ideje lenne valami tüzesebbet kézbe venni, természetesen adta magát, hogy ezzel a regénnyel tegyek próbát. **

Az első rész epikus fináléját követően az alaposan felbolydult világban igyekeznek boldogulni a korábban megismert főhőseink, de kapunk egy új nézőpontkaraktert is, akinek köszönhetően merőben szokatlan módon, belülről követhetjük nyomon a világ meghódítására spoiler induló sárkányok és csatlós seregük, az elfajzottak harcait. spoiler

A másik szálon Lizanne, a Vashajó Szindikátus véráldott spoiler titkosügynökének kalandjain lehet izgulni, aki a dekadens és belterjes arisztokrácia által irányított Krovantin Birodalom egyik legveszélyesebb zugába, egy fegyenctelepként működő bányászvárosában próbálja megtalálni azt a titokzatos figurát, akit a híres-hírhedt spoiler Feltalálónak tartanak.

A harmadik szálon Claydon, a véráldott kontraktor spoiler és a haditengerész Hilemore hadnagy immár vállt vállnak vetve küzdi el magát a déli sarkkörön túlra, ahol Claydon látomását spoiler követve igyekeznek kitalálni, hogy hogyan is tudnák megmenteni a világot.

Adott tehát az izgalmas és jól kidolgozott háttérvilág, az előző résznél is fókuszáltabb cselekmény, s Ryan zseniális húzása, hogy ezek részéve tudta tenni azokat az elegánsan megidézett és modernizált SFF toposzokat, amelyek miatt annak idején beleszerettem a műfajba.
Merthogy én ebben a regényben szinte az összes gyermekkori kedvenc történetem főbb motívumait megtaláltam, méghozzá úgy, hogy ezeket az író nem otrombán tolta az arcomba, hogy nesze, itt a nosztalgia-nyalóka, szopogasd, hanem oly módon beépítve a világ hátterébe és a cselekménybe, ami számomra különösen tetszetős volt.
Meggyőződésem, hogy annak, aki kicsit is járatos az SFF zsánerben egy-egy helyszín, vagy fordulat valahonnan jólesően ismerős lesz.
Fordulatból pedig van bőven, és igencsak feszes tempóban követik is egymást. A főszereplők egyik cseberből igencsak gyorsan keverednek egy még nagyobb vederbe, szóval, aki a hangsúlyozottan kalandregényes ízt keresi a fantasyben, ezt a kötetet még az előzőnél is jobban fogja élvezni.

Összefoglalva, ez a sorozat a kalandregényes stílus***, az itt-ott erősen retro hangulat és klasszikus SFF toposzok intelligens felhasználása miatt szerintem bárki számára élvezettel fogyasztható, és a hozzám hasonló veteránok pedig még külön pikáns ínyencségeket is találhatnak benne.

* Téli mese, Tél katonája, Sarki regék, Télkovács
** Bár meg kell jegyeznem, hogy a regény nagyjából harmada a sarkvidéken játszódik, így a fogcsikorgató hideg csak nem akart elillanni az olvasmányaimból.
*** Azt azért elismerem, hogy emiatt kicsit kevésbé árnyaltak a szereplők, hiszen nagyon esemény, és nem annyira karakter centrikus a sztori és a számtalan fejezetvégi függővég sem annyira kifinomult írói fogás, de hát ennyit én még el tudok nézni. :P

>!
Noro 
Anthony Ryan: A láng légiója

A sárkányok már évezredek óta az emberi fantázia birodalmának kedvencei. Sokáig megmaradtak emberfeletti lényeknek, amelyek a kegyetlen szörnyeteg vagy a bölcs félisteni lény szerepét játszották, de mindenképpen csodálatot keltettek. Néhány évtizede bukkantak fel az első olyan irodalmi kísérletek, amelyek letaszították a sárkányokat a trónjukról, szolgának vagy hátasnak kiáltva ki őket. De talán még egyetlen szerző sem ment olyan messze e teremtmények modernizálásában, és a ma népszerű, sötétebb hangvételű fantasyhez igazításában, mint Anthony Ryan. Nála a sárkány ugyanis haszonállat, amelyet varázserőt hordozó véréért tenyésztenek. De amint a sorozat második részéből kiderül, a hüllőket egy kissé alábecsülték…

Akárcsak az első kötet, ez a könyv is kitűnő képviselője a kortárs epikus fantasynek, amely nem szégyell tudományos és technológiai ötleteket ötvözni egy remek mágiarendszerrel, valamint a vadkapitalista gyarmatosító világnézettel. Hősei vállalkozók és részvényesek, varázslói szerződéses munkások, a világot pedig talán csak egy feltaláló képes megmenteni. A megismerhető világ tovább bővül: Lizanne új küldetése a Birodalom mélyére vezet, ahol még dacolnak az új korszakkal, és egy belterjes nemesség kezében van az irányítás. Clay egy elveszett civilizáció nyomait követi, és meglepő tudásra tesz szert a sárkányok és a romlottak eredetéről. (És amikor azt írom, hogy „meglepő”, akkor olyasmire gondolok, amire még veterán fantasy rajongók se nagyon gondolnának.) Végül első kézből nyerhetünk betekintést a romlottak (a sárkányok által megfertőzött mutánsok) életébe is – róluk most csak annyit, hogy ők volnának az a bizonyos légió a címből, és náluk ötletesebb „sötét sereggel” már rég találkoztam.

Ryan stabilan tartja az első kötetben felállított szintet, továbbra is végtelenül fantáziadús, a története soha nem lassul és mindvégig izgalmas, hősei pedig hozzák a kellő badass-faktort. A Draconis Memoria talán a most magyarul futó fantasy sorozatok legjobbika.

1 hozzászólás
>!
NewL P
Anthony Ryan: A láng légiója

Az író a szokásához híven megint több nézőpontból követi az eseményeket, jól tagolt részekre osztva. Ez a kötet még kalandregényesebb, szövevényesebb, izgalmasabb, mint az első kötet volt. A világ itt már ismertebb, a szereplők a helyükön, már csak a hullámvasutat kell követni, amire az író szegény karaktereket ültette. Ráadásul újabb ismereteket adagol, szép lassan, ami ha nem is magyarázott még meg mindent, de már közelít felé. És most rohadtul kíváncsi vagyok mi lesz a vége a történetnek.

>!
zamil
Anthony Ryan: A láng légiója

Sokkal hosszabban olvastam mint terveztem, de nem volt sajnos rá időm.
Nagyon vártam ezt a könyvet, mert az első rész egyből kedvenc lett, minden megvolt benne, amit szeretek a fantasyban, sőt még hozott pluszt is. Ezek itt is megmaradtak, de a történet olyan irányba csavarodott amire nem voltam felkészülve, persze nem rossz, izgalmas, de mást vártam ezért éreztem visszaesést az első részhez. Valahogy a föld alatti világba való barangolás és az ottani titkok eltértek az eddigi varázslattól.
Nagyon várom a harmadik részt, mert megint sikerült úgy abbahagyni a könyvet, hogy hosszú legyen a várakozás.

>!
B_Petra
Anthony Ryan: A láng légiója

Ritka jó második kötet, és ilyet talán még nem is írtam soha.
Sokat váratott olvasás ez az könyv mivel úgy terveztem, hogy csak akkor kezdek bele mikor már a harmadik kötet is meglesz, nos ez nem sikerült de a hosszú véráldottak nélküli szünetnek meg lett az eredménye, csak a fontosabb eseményekre és szereplőkre emlékszem , mégiscsak eltelt másfél év az olvasások között, kellett volna egy kék transz, de kifogytam termékből, hisz háború dúl emberiség kontra a romlottak légiója, spoiler serege között. Már a kapitalizmus sem a régi.
Akcióban nincs hiány, még mindíg sikerült meglepnie, és nem untam el kedvenc kémnőnk életét, cselszövéseit, bárhogy takargatjuk brutalitását sem, változatos helyszineken, és különféle politikai berkekben. A nézőpont karakterek közül még mindíg ő a kedvenc.
A kalandregény szekció is szimpatikus, Clay aki talán megfejtette a reljtélyt, utazása során talán a legérdekesebb, mit rejt a múlt?, az ősi civilizáció?, Hogyan lehet ilyen zseniálisan ötvözni a mágiát, a tudomány-tehnikát ,a kalandregényt és a apolitikát, azt kell mondjam keveseknek sikerül.
Fényezném tovább, de minek, csak ennyit még, sárkányos fantasy, szerződéses varázslókkal , nem nagyon kell több a fantasy rajongónak.

>!
Razor SMP
Anthony Ryan: A láng légiója

Az ébredő tüzet úgy fejeztem be, hogy csak maradjon a folytatásra ez a színvonal. Nos, szerencsére maradt. A történet röviddel az előző rész után veszi fel a fonalat, az előző rész három nézőpontját megfejelve egy negyedikkel. A regény nagy részében a négy nézőpont valójában csak kettő: Hillemore a történet egy pontján erősen háttérbe szorul, míg az új, negyedik nézőpont valódi szerepe, hogy bepillantást nyújtson a fehér drák seregébe, ill. megmutassa, mi is zajlik a világban. A két "fő"nézőpontból megmondom őszintén – akárcsak az előző résznél –, Clay szála volt számomra az érdekesebb, Lisanne-nál kellett némi idő, mire ráhangolódtam, de aztán idővel ott is szépen beindult a sztori. Az összképet tekintve elégedett vagyok a regénnyel és várom a befejező részt.

>!
Fumax, Budapest, 2017
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700128 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Nuwiel SP
Anthony Ryan: A láng légiója

Folytatást olvasni nem jó, ha régen volt az első rész. Főleg, ha féltégla. De Anthony Ryan valahogy megcsinálta, elég támpontot tudott adni ahhoz, hogy előjöjjenek azok az emlékek az első részről, amik mindenképp fontosak voltak. Emellett azt sem bántam, hogy önvédelmi eszköznek is kiváló méretű könyv lett a munkájának eredménye: Lizanne kalandjai a Korvantin Birodalomban a regény egyik legjobb szála volt. Külön piros pont a harmadik szálért, ami a fehér drák seregét mutatta be belülről, egy romlottá változtatott ember szemszögéből. Clay szála nem igazán tudott lekötni, pedig a világ építését leginkább ő végezte az elveszett világba tett látogatásával, abból derült ki leginkább, hogy mi történt a múltban, mi a regénybeli konfliktus alapja. Kíváncsian várom a harmadik részt, hogy fogja Ryan lezárni a sorozatot.

3 hozzászólás
>!
kvzs P
Anthony Ryan: A láng légiója

A láng légiója szerencsére nem egy átlagos második rész. Ryan a világépítésben magasabbra teszi a lécet, és megmutat régmúlt eseményeket és bizonyos konfliktusok kezdeteit, illetve egy új szálon keresztül bepillantást nyújt a romlottak világába is, így rákényszeríti az olvasókat, hogy folyamatosan értékeljék újra a már ismerni és érteni vélt dolgokat.
A könyvben a cselekmény folyamatosan pörög, és főhőseink állandóan embert próbáló szituációkba keverednek, mi meg csak reménykedhetünk, hogy a kevésbé ártalmas döntést fogják meghozni…
Ha valaki szereti egy kicsit elszakadni a jól ismert fantasy toposzoktól, vagy csak kíváncsi, hogy hogyan lehet újra értelmezni jól ismert elemeket, akkor mindenképpen olvassa a sorozatot!

>!
ftamas
Anthony Ryan: A láng légiója

Őszinte leszek, ha lenne 3. rész, akkor rögtön elkezdeném olvasni, annyira tetszett.

A történet 3 szálon játszódik.
Az egyik szálon továbbra is a kémkedés az első cél, főszerepben egy titkos ügynökkel, akinek a képességei a ködszerzetet idézik.
A másik szál az ellenség nyomulása, ahol a csatákat csaták követik.
A harmadik szál a rejtélyeké és a kalandoké. Egy viszonylag kis csapat kutat és keresi a választ és a reményt.
Így, ha valaki olvasta az első részt tudja, hogy ott is így volt, de a könyv mégsem ismétlés. Újabb területeket ismerünk meg. Újabb talányok derülnek ki. Mindemellett pedig egyre több a sárkány, egyre véresebb a harc és egyre fokozódik az izgalom.
Egy olyan birodalomban járunk, ami leginkább fantasy, de mégis jelentős szerepe van a technológiának. A rég letűnt civilizációnak leáldoztak és eljött a sárkányok világa. Vagy mégsem?

Továbbra is egyértelmű, hogy olvasta Sanderson ködszerzet, vagy McClellan lőpormágus ciklusát , mint ahogy az is, hogy remekül merített belőle ötleteket.

1 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Anthony Ryan: A láng légiója

Másfél éve olvastam a Draconis Memoria első részét, így voltak kétségeim, hogy mennyire lesz könnyű visszarázódni a történetbe. Már majdnem az elején elijesztett a könyv, mert pont Sirus-é az első fejezet, akiről nem ugrott be rögtön, hogy ki is ő és kellett pár oldal, mire eszembe jutott.

Miután minden a helyére kerül, Az ébredő tűzhöz hasonlóan izgalmas, fordulatos sztorit olvashattam. A történet ismét több szálon halad és a szerző nagyon jól szövi őket. Alig van egy-egy nyugisabb pillanat, szinte mindig történik valami. A három főszereplő közül ezúttal Clay szálát találtam a legjobbnak, míg korábban inkább Lizanne-é volt a kedvenc. Bár ha kedvencet emlegetek, ez a cím inkább a drákoknak jár – Ryan vad sárkányai adják a könyv lelkét.
Várom a harmadik részt, mert nagyon kíváncsi vagyok, mi kerekedik ki ebből az egész történetből.


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– Értem, mit mondasz – vágott közbe a nő. – Azonban nehezemre esik elhinni.
– Nincs más hihető magyarázat. Nem elfogadni egy bizonyítékokkal alátámasztott következtetést alapjában irracionális álláspont, és mentális ingatagságra utal.
– Töröltek már képen téged valaha, úgy istenigazából?

>!
Fumax KU

– Megvannak a maga elképzelései, nekem is megvannak a sajátjaim.
– Akkor sajnálattal közlöm, hogy nem jósolok hosszú jövőt a kapcsolatnak. Így volt az urammal is, mielőtt kinyírtam volna. Jövedelmező kis csempészvállalkozást vezettünk együtt Észak-Kestriában. Fiatalok voltunk, de a csempészvilágban nőttünk fel, és elég jól ismertük a szálakat ahhoz, hogy megéljünk belőle. Az Első Forradalom utáni tisztogatások kiirtották a régebbi korosztályt és a konkurencia nagy részét is, úgyhogy néhány évig a fene se háborgatott minket, és jól megszedtük magunkat. Húsz éves koromra a város legszebb házában laktam, annak minden cicomájával. Tartózkodj a vagyontól, kedvesem, mert egyszerre puhulsz el és leszel vakmerő tőle! Jött a nap, amikor a császár úgy látta jónak, hogy új gyarmati kormányzót nevez ki, aki megháromszorozta annak a csúszópénznek az éves összegét, amit az elődjének fizettünk. A férjem azonban hallani sem akart róla, ugyanis a gazdagság vakmerővé tette, ahogy mondtam. Ám a pökhendiség is egyfajta gyengeség. – Egy pillanatra elhallgatott, és nosztalgikusan felsóhajtott. – Ha szerettem valaha férfit, az ő volt. Megszakadt a szívem, amikor mandragórát kevertem a vacsorájába. Nem volt más választásom, érted? Egy másik bandával bármikor megvívtunk volna, de a birodalommal szemben nem maradt esélyünk. Ezért megtettem, amit meg kellett, és súlyos árat fizettem érte.

>!
Fumax KU

– Gyönyörű, nem igaz? – kérdezte a grófnő, és mosolyogva fordult Lizanne-hez.
– Mit akar? – kérdezte a másik, és a ceremoniális tisztelet minden nyoma kiveszett a hangjából. Szemtanúk nélkül feleslegesnek, még egy kissé gorombának is tűnt folytatni a mímelést.
A grófnő apró kacajt hallatott. Szemlátomást nem vette magára a sértést.
– Hát nem élvezheti két szakmabéli a kellemes kilátást, miközben váltanak egy-két szót?
– Évekig próbált megöletni. Most meg csacsogni akar?
– Hogyne. – Sefka grófnő közelebb hajolt, és összeesküvő suttogássá halkította a hangját. – A Sanctum tele van a birodalom legrosszabb agyalágyultjaival. Gondolom, a sok évszázadnyi belterjesség tehet róla. El sem tudja képzelni, milyen régóta nem volt részem egy igazán érdekes beszélgetésben.

>!
Deidra_Nicthea IP

– Úgy hiszem, Bledthorne kapitány művelt ember lehetett.
– Há' nem sok előnye származott belőle – (…).

479. oldal

>!
ftamas

Mi a pénz valódi meghatározása?

A pénz egy kollektív kényszerképzet. A gazdagok és a szegények közt létrejött, kimondatlan és csalárd egyezmény, amely értéktelen zálogtárgyaknak tulajdonít értéket a társadalmi biztonság káprázatáért cserébe.

274. oldal

>!
Dávidmoly 

A nő most először mosolyogva felelt: a szája egy olyan ember öntelt mosolyába fordult, aki élvezi, hogy többet tud a másiknál.

278. oldal, Huszonkettedik fejezet: Lizanne

>!
Dávidmoly 

– Évek óta nem korbácsoltam meg senkit. De még biztosan emlékszem, hogyan kell.

426. oldal, Harmincötödik fejezet: Lizanne

>!
Dávidmoly 

Bledthorne idejében a déli sarkvidéket alig térképezték még fel, és a térképészek szokás szerint üresen hagyták a déli végek nagy területeit, csupán a következő szavakat feltüntetve: „Ismeretlen – csak saját felelősségre hajózható.”

483. oldal, Negyvenegyedik fejezet: Hilemore

>!
Dávidmoly 

Válsághelyzetben a titkolózás is segített.

487. oldal, Negyvenegyedik fejezet: Hilemore

>!
Dávidmoly 

– Nehéz dolog végezni a saját testvéreiddel, meg kell hagyni. De mint minden egyéb, a gyakorlattal ez is könnyebb lesz.

499. oldal, Negyvenkettedik fejezet: Lizanne


A sorozat következő kötete

Draconis Memoria sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Sanderson: A törvény ötvözete
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Django Wexler: Az Ezer Név
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Cinda Williams Chima: Lángvető
J. R. R. Tolkien: A hobbit