A ​hamu birodalma (Draconis Memoria 3.) 125 csillagozás

Anthony Ryan: A hamu birodalma

A Draconis ​memória-trilógia harmadik, befejező része a nagy sikerű Hollóárnyék sorozat New York Times-bestseller szerzőjétől!

A Vashajó Kereskedelmi Szindikátus hadihajóit több száz éve drákvér fűti, a cég hatalmát a véráldottaknak köszönheti: ők azon kevesek, akik képesek elfogyasztani a drákok véréből készült terméket és szabadjára engedni a benne lakozó félelmetes mágikus erőket. Ám a vállalat világát most éppen az fenyegeti, ami eddig létezésének záloga volt.

Egy elképzelhetetlen erejű, mitikus sárkány éledt fel, bestiák és emberek seregeit gyűjti maga köré, hogy letarolja a világot. A véráldott kalandor, Claydon Torcreek, Lizanne Lethridge, a Szindikátus titkos ügynöke, és Corrick Hilemore, a Szindikátus hajóskapitánya, akiket küldetésük az ismert világ három különböző sarkába vezérelt, közös erővel szállnak szembe a fehér drákkal és szolgáival, a romlottakkal.

A teljes emberi civilizáció jövője forog kockán. A nemrég… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Fumax, Budapest, 2021
600 oldal · ISBN: 9789634702078 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2018
620 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700500 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2018
844 oldal · ISBN: 9789634700500 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Corrick Hilemore · Claydon Torcreek · Lizanne Lethridge · Loriabeth Torcreek


Kedvencelte 16

Most olvassa 4

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

A Draconis Memoria trilógia számomra az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb fantasy kalandregény sorozata lett, amely jelenleg éles versenyben áll a Wax és Wayne-nel spoiler a képzeletbeli dobogó legfelsőbb fokáért.

A trilógia első két részéről, a világ alapvetéseiről és arról, hogy személy szerint nekem miért is tetszettek az előző részek itt https://moly.hu/ertekelesek/2418213 és itt https://moly.hu/ertekelesek/2721664 írtam.
Ezekhez már viszonylag kevés dolgot tudok hozzátenni a befejezés kapcsán. Ami a korábbi kötetekben jó volt – a konzisztens világépítés, a sárkányvér, mint szűkös gazdasági erőforrás, a késő XIX. századot idéző társadalmi feszültségek, a gyorsan pörgő események, a világ számos szemszögből történő ábrázolása – az szerencsére továbbra is megmaradt, és amiben kevésbé – nem túl mélyen árnyalt, és ezért érzelmileg kissé közömbös karakterek, és a hatásvadász írói eszközök* – nos, ott sincs érdemi változás.

Maga a történet ott folytatódik, ahol az előző kötet abba maradt: az egész emberi fajt mélyen gyűlölő Fehér drák, az uralma alá vont sárkányokkal és az általa kreált romlottak seregével sorra dúlja fel az emberek országait és egyre inkább növeli a haderejét, miközben a Vashajó Szindikátus és a Krovantin Birodalom is a széthullóban van**, és szinte lehetetlen feladatnak tűnik megfelelő haderőt felállítani az egyre nyomasztóbb túlerőben lévő sárkányhadak ellen.
Ez a regény ennek megfelelően elég gyorsan átcsúszik a korábbi részek kaland/kémregényes stílusából egy nagyívű, számtalan katonai hadműveletet és csatát nyomon követő military fantasybe. Ryan itt sem hibázik, és a hadviselő felek stratégiája és taktikai húzásai, a számos logisztikai és ellátmányi probléma, a háború politikai aspektusai (amelyek gyakran reménytelenül kicsinyesek: az egyes emberek egész egyszerűen képtelenek felismerni a veszély valódi mértékét és a világ pusztulásának lángjainál is a saját pecsenyéjüket sütögetnék) is izgalmasan lettek megírva.
Személy szerint engem kevésbé lehet levenni a lábamról a military fantasy toposszal, mint az elveszett világ típusú kalandokkal, de szerencsére Ryan a világot is tovább építi, és továbbra is fontos motívuma a regénynek a messzi múlt spoiler és olyan új technikai eszközöket vetnek be, és a véráldottak mágiájával kapcsolatos tudás is olyan új megközelítést kap, amelyek tényleg epikus mértékben alakítják át az ismert világot.

Két kisebb kifogás miatt nem lett csupán öt csillag ez a kötet is. Az első merőben szubjektív: személy szerint néhány harcérintkezéses jelenetet könnyű szívvel lecseréltem volna bármilyen, a világ múltjával foglalkozó fejezetre. A második viszont már objektívebb: a hosszas felvezetés és a számtalan kaland után kicsit összecsapottnak és felszínesnek éreztem a magyarázatokat és emiatt némi hiányérzet maradt bennem.

* Természetesen továbbra is a fejezetvégi függővégekre gondolok, amelyek pörgetik ugyan a lapokat, de egy idő után már nekem is herótom lett tőlük.
** A VHSZ, amely a teljes gazdaságát a drákvérre építette egy globális pénzügyi válságba manőverezte be magát, míg a Krovantin Birodalomban még mindig dúl a leginkább a francia forradalomra emlékeztető lázadás nyomán kitört polgárháború.

Noro P>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

A Draconis Memoria sorozat nagyon jó érzékkel ötvözi a modern, iparosodott világot és a mágia teremtményeit. Vadkapitalista társaságok és még náluk is vadabb, ámde az ágyúk tüzét mégis respektálni kénytelen sárkányok csapnak össze a trilógia rendkívül izgalmas végjátékában. Az elmúlt évszázadokban elejthető nagyvadakká és vállalati erőforrásokká degradálódott drákok lázadása felborítja a “termékre” épülő világrendet. (A természet bosszúja az ipari károkozás miatt? Vagy a klasszikus fantasy archetípusok támadása a steampunk mozgalom ellen? Többféle metaforát is be lehet látni a történet mögé, ha épp kedvünk van elméleteket gyártani, de nem állítom azt, hogy a szerző bármit is “üzenni” akart volna ezzel. Mármint azon túl, hogy tűzokádó sárkányok géppuskás léghajók ellen, öcsém! :D)

A trilógia befejező kötete nem áll elő olyan zseniális meglepetésekkel, mint az előző rész, de az abban foglaltakat remekül építi bele a történet folyamába. A vállalati világnak végül szembe kell néznie azzal, hogy a sárkányok egészen mások, mint aminek gondolták őket. A cselekmény pörgését, dinamizmusát az is segíti, hogy Ryan kellő természetességgel használja a gőzhajókat, léghajókat és a kéktransz kommunikációját a különböző történetszálak összekötésére. Bár az epikus sztori a fél világot lefedi, a főhősök mégis kapcsolatban vannak egymással a modern világ eszközeinek köszönhetően, ez pedig sokat dob a történet összhangján. Az egész könyv ennek (is) köszönhetően folyamatosan pörög, egyik krízisből a másikba vezeti az olvasót, és maradéktalanul kihasználja mind a 600 oldalt. Arról nem is beszélve, hogy tetemes könyvgyűjteményemben nem sok olyan pofás kötet található, mint a Draconis… három része, amelyekre már csak ránézni is öröm.

6 hozzászólás
Razor P>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

Jelentem: nem cseszte el! Ryan az előző trilógiája végét eléggé túltolta, viszont A hamu birodalma hozta a trilógia előző két részének szintjét, ráadásul nem is lett váratlanul +200 oldallal hosszabb. A történet fonalát közvetlenül a második kötet után veszi fel, szóval egyből belecsap a lecsóba és pár kisebb szünetet leszámítva végig pörög, minimum egy valaki szálán tuti csatáznak. A nézőpontkarakterek száma nem gyarapodott (szerencsére), maradt az előző kötetből ismert négyes. A láng légiójánál megjegyeztem, hogy Hilemore kissé háttérbe szorult. Nos, ezúttal a három emberi szereplőnk kb. egységes játékidőt kapott, Sirus pedig hozta az előző részbeli szintjét, szóval ez rendben volt. Amin még dolgoznia kell Ryannek, az a trilógiái befejezése. A tűzkirálynő nagyon kurtán-furcsán ért végett. Ez a könyv azért egy fokkal jobb, de úgy éreztem, hogy pár dolog csak oda van csapva, egy-két plusz fejezetnyi kibontásért szerintem senki nem haragudott volna. No de annyi baj legyen, összességében nagyon élveztem ezt a trilógiát, soha rosszabbat tőle!

>!
Fumax, Budapest, 2018
620 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700500 · Fordította: Matolcsy Kálmán
Morpheus>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

Az első két rész után valahogy kimaradt az utolsó, de most bepótoltam. Idő kellett, mire a rozsda lepergett a fogaskerekekről, és előjöttek az emlékek. Három szálon keresztül haladtunk előre, és nem mindegyik bizonyult egyformán érdekesnek, de összességében elégedett vagyok a történettel, bár a fehér sárkány terveit így utólag egyáltalán nem értem, és egyéb hiányosságokat is látni vélek, de mindegy, minden jó, ha a …

Aoimomo P>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

Először is: Megcsináltam! :D

Igen, ez egy nehéz szülés volt, ha a könyv első felét nézem, ami 300 oldal, szóval nagyjából egy karcsúbb könyvet kitesz. Mostanra bizton mondhatom, hogy nem szeretem Ryan szöszmötölését. Kicsit nyersebben fogalmazva, halálra tud untatni. Nem sok olyan könyv van, ami ennyire érdekelt, miközben fizikai szenvedést okozott az olvasásnak még a gondolata is. Szörnyű párosítás, akkor már legyen csak rossz és tehessem félre, de ez nem rossz, csak… ehhh.
És ott van a fennmaradó 300-320 oldal, ami egy nagy lélegzetvételnyi folyamatos ütésváltás. Itt pedig az az érdekes helyzet állt elő, hogy nagyon élveztem, mintha egy sakkjátszmát néztem volna.

Aztán meg kell említenem, hogy haragszom is az íróra, mert indít itt minket Ádámtól- Évától, összekalapál egy igen összetett és egyedi világot és a végén olyan olcsó húzásai vannak, hogy csak néztem, mint a luki nyúl.
Ami nagyon meglepett, hogy az első kötetben még szívből utált Lizanne a harmadik részre majdhogy a kedvenc karakteremmé avanzsált (de persze nem, oda bebetonozta magát H.) és Claytől néha hányni tudtam volna. Minden esetre azt nem mondhatom ezek után, hogy nem kaptam karakterfejlődést :P
spoiler
A halott halovány romantikus intermezzokat nagyon gáznak találtam, nem kell ezt minden áron erőltetni, könyörgöm!

Összességében azért hiányozni fognak, a csudába is, mégis csak megvívtunk egy háborút együtt…

3 hozzászólás
zamil>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

Érdekes lett, hova fejlődött ez a trilógia, talán az utolsó részben már túlságosan elszabadultak
a dolgok, szinte nem szól másról csak a végső csetepatéról. Lehet emiatt éreztem az előző részeknél gyengébbnek. Hiányzott belőle az amikor a különböző történetekbe, érdekes húzások kerültek. Ebben a részben valahogy elfogytak ezek a csavarok, vagy amik voltak nem voltak olyan érdekesek.
Ettől függetlenül jól le lett zárva, és jól szórakoztam végig, biztos, hogy emlékezetes marad az olvasása, mert tele volt egyedi ötletekkel, nem is beszélve a világról.

bartok_brigitta P>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

Nagyon pörgősen kezdődött a könyv, hiszen onnan indult, ahol a középső zárult, így egyből az események sűrűjében találhatja magát az olvasó; már az első oldalaktól kezdve egyértelműen haladtunk a végjáték felé. Úgy érzem, hogy ebben a kötetben már nem annyira a világépítésen volt a hangsúly, sokkal inkább a már meglévő dolgok egészültek ki, és néhány esemény új megvilágításba került. Látványos ütközetek, meghökkentő és lehengerlő fordulatok születtek ebben a könyvben, amelyek olyan írói bravúrral lettek papírra vetve, hogy a betűk helyett, magukat a jeleneteket láttam magam előtt. Sokat fejlődött a karakterek kapcsolata egymással. Elmélyültek a barátságok, az ellentétek és a gyengédebb érzelmek, de ezek nem rombolták, hanem építették a cselekményt.
Valamiért a szemszögkarakterek közül ismét Lizanne szála érte el nálam legnagyobb érdeklődést. Számomra a kémnő karaktere nagyon jól sikerült, de különösen azokat a jeleneteket szerettem, ahol Tekelával, vagy Morvával szerepelt együtt. Clay fejezetei is nagyon izgalmasak voltak, és neki hála megismerkedhettem Vén Jackkel! Annak is nagyon örültem, hogy spoiler is visszatért. Érdekes szálként jelentkeztek Lewella naplóbejegyzései, amelyből megismerhettük, hogy hogyan alakul a forradalom és a Vashajó helyzete a sárkányok „fellázadásával”, a készlethiánnyal. Ezúttal már Hilmore-nak is sikerült felkúsznia a kedvencek sorába. Még Sirust is megkedveltem, hogy a fene vigye el.
Összességében zseniális zárókötet volt, és nagyon sajnáltam, hogy vége lett a történetnek, szívesen olvastam volna még arról, hogy hogyan sikerül a régi alapok romjain egy új világot létrehozni. Tartozom egy végső vallomással; az utolsó fejezetekre már a nevekkel is egészen megbarátkoztam. Jó szívvel ajánlom a trilógiát!

Fallen_Angel>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

A hamu birodalma egy nagyon jó sorozat szép befejezése. Az előző részek eseményei után elkerülhetetlenül haladunk a végső csata felé, bár szereplőink még hosszú utat járnak be, mire addig eljutunk. A drákok eddig is a sorozat lelkét adták, ezt Ryan szépen kiegészítette a technológiai újításokkal, ezzel egy egyedi világot hozva létre.
Érdekes módon mind a három részben más főszereplő volt a kedvencem, ezúttal leginkább Hilemore, bár Sirus szála is nagyon ütős lett a végére. A különböző nézőpontok pedig ezúttal is hasznára váltak a sztorinak.
A végén még elbírtam volna egy-két fejezetnyi levezetést, de végül is nem panaszkodhatok, így is jó volt.

ftamas>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

Ryan megcsinálta. Ez a trilógia befejezése és ez is jó könyv, annak ellenére, hogy nekem az első két rész talán jobban tetszett, talán azért, mert azok sokkal de sokkal többet tettek hozzá a világhoz, mint ez a kötet, ami inkább a meglévő elemekből építkezik. Ez a kötet kicsit olyan mint egy baromi nagy csata, pörgős és jó. A fehéret gyűlöltem, mert miatta pusztulnak a sárkányok. ( Ráadásul úgy, hogy nincs felhasználva a vérük. ) Talán a végét egy kicsit elkapkodta Ryan, de jó író egyértelműen!
Mindamellett, hogy maga a történet jó, hozzá kell tenni, hogy a könyvek kívülről és belülről is pofásak. Keménykötésűek, a borítók gyönyörűek és a betűméret is teljesen jó.

kvzs P>!
Anthony Ryan: A hamu birodalma

A régi világnak vége. A fehér drák, illetve romlottakból, és kék, zöld és vörös fajtársaiból álló rabszolgaserege pedig azért küzd, hogy mindent elpusztítsanak, és az összes embert igába hajtsák. Ez a változás arra kényszerít mindenkit, hogy átgondolják az eddigi ellenségeskedéseket és szövetségeket, és összefogjanak a túlélés érdekében.
Ryan az egész világot megmozdítja, és felforgatja, és a közös összefogás mellett azt is megmutatja, hogy az emberek egy része még a legnagyobb veszély árnyékában sem tud kilépni a megszokott szerepéből, és csak a kicsinyes, önző céljaival foglalkozik.
A nézőpontkarakterek most is egyik veszélyből a másikba csöppennek, és elég sűrűn kell meghozniuk nehéz és fájdalmas döntéseket, és feláldozniuk mindent, ami fontos a túlélés érdekében.
A történet befejező fordulata nagyon tetszett, bár a végső lezárást kicsit kurtának találtam. Ennek ellenére még mindig az egyik legjobb mostanában olvasott sorozatnak tartom a Draconis Memoria-t.


Népszerű idézetek

Noro P>!

– Minden tudás veszélyes, minden tudás értékes.

301. oldal

Razor P>!

Malynda – olvasta Loriabeth a nevet, amelyet Bozware a gőznaszád oldalára festett szépen kanyarított, vörös és fekete betűkel. – Nem lehetne valami vérszomjasabb neve?
– A volt feleségem neve – felelte a főgépész, majd a derekát dörzsölve felegyenesedett a motor mellől, amin éppen meghúzott egy csavart. A hajó korlátján keresztül leugrott a Feljebbvaló fedélzetére. – És biztos lehet benne, kisasszony, elég vérszomjas asszony volt, még a válás után is.

164. oldal, 12. fejezet, Clay

Kapcsolódó szócikkek: Loriabeth Torcreek
Deidra_Nicthea I>!

Lizanne keze megállt a láncon, és csücsörítve fontolgatta a hallottakat.
– Igen – fűzte hozzá. – Gondoltam, hogy így lesz. – Azzal ismét nekilátott húzni a láncot, a tégely felé eresztve a fickót.
– Lizanne! – Az apja a létra tetején állt, a futástól kifulladva, és szörnyülködve bámult a lányára. – Mit művelsz?
– A vaskohászok azt mondták, nem fog rontani a minőségen – válaszolta amaz, és tovább húzta a láncot.

441. oldal

Dávidmoly>!

A nevem Sigmend Talwick. A Sanorahi Hírszerző főtudósítója vagyok. Megkérdezhetem a becses nevét?
Hogyne – hagyta faképnél a nő. – A nevem: Törődj a Magad Látóverte Dolgával asszony!

19. oldal, A feltaláló árnyéka – Előszó

SzRéka P>!

A világ tele van szörnyű emberekkel – akarta mondani. – Keményítsd meg magadat, és tarts kéznél egy töltött revolvert!

Kapcsolódó szócikkek: Lizanne Lethridge
Aoimomo P>!

– Hajózott már a Vörösdagályon, Scrimshine úr? – kérdezte a kormányost.
– Néhányszor, főnök. – A volt csempész fáradtan elmosolyodott. – Ami az illeti, nem a legbarátságosabb hely. A varesztiek imádnak csórni, de azt nem bírják, ha tőlük csórnak. Ha engem kérdez, há' elég képmutatók.

SzRéka P>!

Ezután pedig, azt hiszem, rendkívüli módon leiszom magamat.

SzRéka P>!

– Vastag felhőzet van előttünk, főnök – mondta ehelyett. – Alacsonyan ül a horizonton. Úgy néz ki, hamarosan megkapjuk a magunkét.
– Mikor nem, Scrimshine úr?
Ez a megjegyzés röpke kacajt váltott ki a hídon tartózkodókból, és halovány láng ébredt Hilemore mellkasában. Azok után, amin átmentek miattam, még mindig nem felejtettek el nevetni – gondolta.

Kapcsolódó szócikkek: Corrick Hilemore
SzRéka P>!

Szörnyű nagy az óceán – emlékeztette az állatot. – Nem vagy a foglyom, Jack. Ha menni akarsz, menj!
Jack egy pillanatra kiemelte a fejét a hullámok közül, és két vízsugár csapott ki az orrlikából, miközben olyat horkantott, amelyet leginkább lesajnálónak lehetett nevezni.

Kapcsolódó szócikkek: Claydon Torcreek
Aoimomo P>!

A vareszti első próbálkozásai során egy egész sor dolgozó ugrott fedezékbe, amikor egy alkatrészekkel teli rekeszt egy ágyúgolyó sebességével repített át az üzemcsarnokon.
– Én mindig csak dobálóztam a termékkel – vont vállat tettetett közönnyel. – Az Okanas családnak csak arra kell a véráldott, hogy harcoljon, nem pedig rakodjon, mint valami felmagasztalt sörösló.
– Láttam hogyan harcolsz – vágott vissza a kémnő. – És söröslónak se vagy jobb, mint harcosnak.
[…]
Kivett egy feketével teli fiolát a kezeslábasa zsebéből, és odatartotta.
– Próbáljuk újra, jó? Ha a nap végére felemelsz nekem öt tonnát, megmutatom, hogyan kell egy csepp feketével összetörni egy térdkalácsot.


Hasonló könyvek címkék alapján

Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Steven Erikson: A Hold kertjei I–II.
Steven Erikson: A Hold udvara
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.
Michael J. Sullivan: Legendák kora
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség
Brent Weeks: A Vértükör
Brian McClellan: A birodalom vére