A ​sötét oldal 66 csillagozás

Anthony O'Neill: A sötét oldal

„Egy jó zsaru. Egy korrupt rendszer. Rejtélyes gyilkosságok. Kolóniák a Holdon. Üldözések. Gyilkos robotok. Mi kellhet még?”
Peter Clines

Purgatórium a különc milliárdos Fletcher Brass törvénytelen holdbéli kolóniája: háborús bűnösök, gyilkosok, szexmániások és kalandvágyó turisták mekkája. Az egész világegyetemben nem lehet jobb kábítószereket, olcsóbb plasztikai sebészeket vagy baljósabb útleírásokat találni. Brass feketepiaci mennyországában azonban érik a baj. Egy száműzött zsaru érkezik erre az elvadult új határvidékre, és azonnal egy könyörtelen gyilkosságsorozat ügyében kell nyomoznia, amelyben maga Brass és a nem kevésbé ambiciózus lánya is gyanúsított.

A sötét oldal a tudományos SF, a brutális krimi és a holdbéli kalandregény ötvözete; egy feszült, stílusos és akciódús thriller, amelyben az izgalmakat csak a holttestek száma múlja felül.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
352 oldal · ISBN: 9789634192640 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192633 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Dante


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Anthony O'Neill: A sötét oldal

Azon ritka esetek egyike ez a kötet amikor azt kaptam amit vártam, sőt a különleges sajátosságai révén még többet is. Kicsit ugyan elbizonytalanodtam, mikor a kiadó elkezdte a könyvből vett idézetekkel – a Brass-kód bölcsességeivel – promózni a könyvet. Nekem nem hiányoztak az olyan műmájer aranyköpések, mint hogy „Sose verd a fejed a falba. Verd bele valaki másét.” és társai, de bíztam benne, hogy csak kontextusból kiragadott hangulati elemek. Részben ez így is lett, de végeredményben aztán meg mindegy volt. :)

Nem voltak nagy igényeim, egy sci-fi környezetbe helyezett szórakoztató noir ponyvát szerettem volna olvasni. A sötét oldal két szálon fut, és a nyomozós vonal tökéletesen hozza is ezt az irányt, a Holdra hívott Justus hadnagy szemszögéből bemutatott detektív száltól azonban nem is érdemes többet várni a kötelezőnél.

Ennél sokkal érdekesebb volt a fél Holdon keresztülszáguldó droid történetvonala. O'Neil ebben lényegében egy eszelős road-tripet mutat be, ahol a fékevesztett gép holtestek garmadáját hagyja maga mögött, az áldozatok révén azonban tucatnyi mikrotörténetet ismerhetünk meg. Van itt minden, geológusok, kannibálok, vallási fanatikusok, pitiáner csempészek, levitézlett zenészek. A történet ezen a szálon tobzódik az ötletekben és a fantáziadús minisztorikban. A látszólag különálló történetek olykor pedig ironikus összekacsintásokkal kapcsolódnak össze, jelentősen növelve az olvasási élményt. Egyértelműen ez a könyv sava-borsa.

Különösen kedvemre való volt, hogy a fenti két szál rövid fejezetekre tagolódó szerkezetben, „gyors vágásokkal” váltogatja egymást. Az egész könyv olyan érzetet keltett, mintha egy hol lazábban, hol szorosabban összefűződő novellafüzért olvastam volna. A fejezetek ráadásul a lényegre szorítkoznak, mindegyiknek meg van a maga helye és funkciója a történetben; ezzel pedig a regény megkíméli az olvasót a felesleges szócsépléssel járó leíró és átvezető részektől. Ez a forma felerősíti a „mikrotörténetek a nagy egészben” koncepciót, egy igazán különleges elegyet hozva létre.

A sötét oldal nekem egyértelműen az év egyik kellemes emléke eddig. A sztori mint nagy egész lényegében egy csontra rágott kliséhalmaz, de a kreatív szerkezeti és történetvezetési megoldások messze kiemelik az átlagból.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192633 · Fordította: Pék Zoltán
1 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Anthony O'Neill: A sötét oldal

Vajon csak mai napság dívik az a trend, hogy szinte bármely alapmotívumra rá lehet (és néha úgy érzem, szinte kényszeresen rá is kell) aggatni a sci-fi köntösét? Nem vagyok annyira jártas a zsáner történetében, hogy erre hiteles választ adhassak. Azonban ha A sötét oldalról lerángatom ezt a csili-vili ruhadarabot, akkor egyúttal meg kell, hogy kérdőjelezzem a regény alapkoncepcióját is, továbbá meg kell állapítsam, hogy funkciótlanná válik az egyébiránt aprólékosan, részletgazdagon kidolgozott helyszín, mint a történet komfortos nyughelye is. Ebben az esetben az egész olybá tűnhet az olvasó számára, mintha egy – a bakter csíkos zoknijáig pontosan mérethelyes – terepasztalt egy helikopterről ejtenének a helyére a vasútmodell-kiállításon.

A lényeg az, hogy nem értem, miért kell egy faék egyszerűségű krimi noir-t, „lunatikus” környezetbe helyezni, ha a sztori vezérszála mögé csak sokszoros áttéttel, és ímmel-ámmal tudok tudományos-fantasztikus hátteret képzelni spoiler.
Amennyiben csak a regény két fő történetszálát veszem alapul, a helyszín lehet bármely „bűnös amerikai nagyváros” és annak kétes tisztaságú környezete. A skizoid spoiler sorozatgyilkos bárhol lecsaphat, de a „tiszta kezű, megvesztegethetetlen, jó zsaru” is vívhatja kilátástalan küzdelmét akármelyik földi ország politikai hatalommal bíró maffia-oligarchájával. Szóval mindehhez szerintem nem szükséges a Holdig menni, hacsak nincs valami súlyos, mögöttes tartalom a szerző szándéka szerint. Márpedig itt semmi ilyenre nem leltem.
Anthony O’Neill erősen kontrasztos szimbolikával dolgozik ebben a regényben. A fény és a sötét oldal, a transzparens átláthatóság és az árnyékvilág nem is mindig háttérbe húzódó mammonjai látványosan, szinte filmszerűen élesen feszülnek egymásnak. Lehetetlen nem észrevenni a számos popkulturális utalást, párhuzamot, vagy egyenesen koppintást, de akár még egy kis aktuálpolitikát is beleképzelhetünk a történetbe. Hiszen van itt bizony Sin City, meg Batman Gotham-je, de fantáziadúsabb olvasók számára még a huncut hajszerkezetű President Trump is kikacsint a sorok közül. Ami viszont hiányzik belőle, az az egyedi, megismételhetetlen ötletre épülő történet, a saját sztori.

Technikai kivitelezését tekintve olvasmányos, szórakoztató, de mérhetetlenül egysíkú, minden feszültséget, csavart, vagy önálló gondolatot nélkülöző regény. Tipikus egyszer olvasós könyv. Könnyed szórakozásra vágyó olvasóknak ajánlható.

P.S.: A magyar kiadás csodaszép lett, igazi élvezet kézbe venni.

2 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Anthony O'Neill: A sötét oldal

Bár érdekes volt olvasni a könyvet, de semmi pluszt nem adott. Jobban ki lehetett volna aknázni a helyszínben rejlő lehetőségeket. A végét is sejtettem.
Az alapötlet klisés – egy új rendőrnyomozó érkezik a korrupt városba. Neki semmi sem fontosabb az igazság kiderítésénél, senkit és semmit nem kímél.
Eközben egy őrült gyilkos spoiler ámokfutásba kezd, hullák tucatjait hagyva maga mögött.
Dióhéjban, ha eltekintünk a helyszíntől, egy szimpla krimit kapunk. Ettől függetlenül az író nem ír rosszul.

>!
csartak MP
Anthony O'Neill: A sötét oldal

„A zseni saját maga megváltója."/"A depresszió a lusták mentsvára.”
Megvallom őszintén az első oldalakon tetszettek bizonyos Brass-kódok.
Mindig is vegyes érzelmekkel figyeltem az efféle elbizakodott önbizalmat, különös kegyetlenséget, elsöprő törtetést.
„Jó, ha van riválisod. Még jobb, ha betöröd a koponyáját.”
Hát az tuti, ropognak a koponyák, röpülnek a testrészek. De egy idő után kezd öncélúvá válni a dolog. Miért ismerünk meg egy-egy szereplőt, ha utána ripityára törik a koponyáját.
„Lásd meg Eldorádót. Foglald el Eldorádót. Keress másik Eldorádót.”
Hiányzott a gyilkos motivációja. Csak frázisokat sorol.. viszont: Kegyetlen? Inkább emberi. Mert ilyen is lehet.
Ehhez a Holdon lévő helyszínhez meg annyit tennék hozzá, (mint lényegtelen infót) szóval szép meg minden hogy így kiépült ebben az alternatív valóságban, mi meg még mindig Armstrong lábnyomából élünk lassan 50 éve. (éppen ezért nem is hiszek benne, pedig tanulmányoztam pro és kontra dolgokat)
Nekem mindenesetre tetszett az a sci-fibe ágazott krimi, összességében szórakoztató és hangulatos volt. De kicsit végig féltettem Justus hadnagyot, hogy mikor törik be neki is a koponyáját. spoiler

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
352 oldal · ISBN: 9789634192640 · Fordította: Pék Zoltán
>!
deen
Anthony O'Neill: A sötét oldal

Röviden jellemezve: krimi a Holdon. Jelen esetben az, hogy nem a Földön vagyunk adott egy pluszt a könyvnek, hiszen annyira mások itt a körülmények, az emberek élete olykor csak hajszálon múlik, annyira veszélyes itt az élet. Mégis maga a történet nem hagyott mély nyomot bennem. Igaz izgalmas volt, és végig növekedett a feszültség, még az új zsaru, Justus is jó karakter volt, de igazából a történet már jól ismert szálakat mozgatott. A cselekmény két szálon futott: adott a droid útja, amiben bevallom engem a mellékszereplők történetei jobban érdekeltek és a nyomozás a velejéig romlott Purgatóriumban, ahol a zsaruk viccet csinálnak a munkájukból. Néha nagyon zavaró volt, hogy amikor az egyik cselekményszálon kezdtek érdekessé válni az események, átváltottunk a másik szálra. Ez eléggé darabossá tette az olvasási élményt, még akkor is, ha közben a két szál folyamatosan közeledett egymáshoz. A történet vége pedig borítékolható volt, amibe azért került egy kis csavar, de ennél azért valamivel többet vártam volna. Kikapcsolódásnak jó volt.

>!
Bíró_Júlia P
Anthony O'Neill: A sötét oldal

„Egy jó zsaru. Egy korrupt rendszer. Rejtélyes gyilkosságok. Kolóniák a Holdon. Üldözések. Gyilkos robotok. Mi kellhet még?”

Nem az a kérdés, mi kellhet még, hanem az, hogy mindezt hogyan is kellett volna egy alapszinten konzisztens egységgé összedolgozni. Merthogy O'Neill hiába öntötte össze a fentieket és rázta nem keverte jó sokáig, meg talán még a szerkesztője is megvonta a vállát az egészre vetett rá egy pillantást, csak nem sikerült kapcsolatot teremteni az elemek között, túl azon, hogy ugyanazokon a lapokon szerepelnek egymás után, nagyjából lineáris rendben, nagyjából a fülszövegben megállapított sorrendben.
Nem is az bosszantott vele kapcsolatban, hogy inkább Holdra kilőtt noir krimi, mint bármi más, azokért élek-halok, ha olyanom van. Mármint a noir krimikért. Ha muszáj, bevallom, hogy a Holdért is. De az már egyébként rohadtul, hogy spoiler . Szóval nem kicsit éreztem úgy, hogy indokolatlanul sokat áldoz a történet a látványosság oltárán, miközben logika konzisztens történet maga annyira azért nincs is.
A holdkórosok epizódjai eleinte kifejezetten érdekesek voltak,csak ne lett volna világos már a könyv harmadánál, hogy spoiler . A krimi szál pont annyit csavarodik,amennyire elsőre látszik, hacsak azt nem számítjuk újabb csavarnak, hogy mire kiderül, a szóba jöhető két személyből melyik ki a hunyó, addigra igazából már senkit nem érdekel,maximum szerencsétlen Justust. A befejezést pedig javaslom kifelejteni a későbbi kiadásokból, mert az a záróepizód az egész regénynek beteszi a zsilipajtót.
Hogy mindehhez hogy lett két és fél csillag? Leginkább, mert a feladat meg lett oldva, helyenként kifejezetten szórakoztató villanások vannak benne, főleg a noir krimis elemek felidézése és megcsavarása tekintetében. Kár, hogy a humor meg nem éri el a paródiának olvashatóság küszöbét, valami azt súgja, hogy jobban működne.

Ugyanitt: spoiler

>!
NewL P
Anthony O'Neill: A sötét oldal

Hát (tudom hát -tal nem kezdünk mondatot, de most mégis) ez nagyon nem az én könyvem. Számomra csak egy olyan „túl” érzést keltő könyv lett. Túl bonyolított, túl noir hangulatú, túl scifis. Az író vette a „Sin City” alapérzést, hozzámixelt egy kis sci-fit, egy kis krimit, egy kis robotikát, sok gyilkosságot, és megfejelte egy érdekes élet elvvel (BRASS kód). A könyv a kezdetén nagyon tetszett, de aztán ez nálam az unalomba fulladt, ahol előre kitaláltam a motívumok nagy részét, és azt hogy mi lesz a történet vége (amiben csak kicsit tévedtem).
Minden ellenérzésem dacára, a fordító újra minőségi munkát végzett, öröm volt olvasni a mondatait.

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Anthony O'Neill: A sötét oldal

2018 első olvasmánya.
Könnyed és gyorsan haladós. Ez néha előny!
Néha nem, mert nem adott a könyv semmi olyan pluszt, hogy amikor év végén visszatekintek, akkor megakadjon rajta a szemem és azt mondjam magamban, igen, ez egy emlékezetes könyv volt.
Mindezek ellenére egy olvasást megért. A Holdon játszódó krimi. Nyomozgatás és sok-sok vér. Talán a történetben maga az ötlet ragadott meg leginkább, hogy a bűnözőket a Holdra telepítik, majd egy egész város nő ki, a maga korrupciójával, intrikáival és szereplőivel. Milyen lehetne a Holdon az élet? Alacsonyabb gravitáció, a sugárzástól való félelem, stb. …egy egészen más világ. A végére úgy-ahogy összeállt a krimi szál is, nagyjából helyére rázódtak a darabkák. Így teljesnek tekinthető a történet…remélem nem lesz belőle trilógia! :D

4 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Anthony O'Neill: A sötét oldal

A regényt legjobban jellemző szó a béna. Nem rossz, nem falhoz csapkodósan szörnyű. De nem is jó. Látszik, hogy az írónak vannak ötletei, de nem igazán jó tollú ahhoz, hogy ezeket ki is fejtse, hogy egy érdekes történetbe ágyazza és hozzá még karaktereket is kreáljon. Mármint akik nem sablonosak, mint a folyton közmondásokban beszélő orosz vagy a hájas rendőrfőnök. Egyszerűen az egész könyv nem képes felkelteni az ember érdeklődését, mert amikor bedob egy ötletet, azt nagyon gyorsan unalomba fojtja. Ilyen például a gyilkos robot. Komolyan, a második-harmadik gyilkosságnál még izgultam, mi lesz (sőt, néhol még humoros is képes volt lenni), de aztán csak rezignáltan figyeltem, hogyan növekszik a hullák száma, miközben a helyzet nem lett érdekesebb. A történet másik része, Justus nyomozása viszont még ennél is rosszabb. Izgalmas lehetne ez a Hold, de nem sikerül élővé tenni, egyszerűen csak egy korrupt amerikai város másolata pár apró „sci-fiséggel”. A nyomozás elég vérszegény, a sok szójáték meg csak sóhajokat tud kicsalni belőlem. A végső nagy leleplezések borítékolhatóak, a katartikusnak szánt jelenetek üresek és szürkék, az egész regény annyira esetlen…
Igen, látom én is, mit akar nekem elmondani a szerző. Látom Bras „kódjának” kritikáját, meg minden ilyesmit, de nem hat meg. Ezek önmagukban nem elegek, mert unásig ismerősek. Egyszer el lehet olvasni, nem fáj senkinek, csak annyira rossz látni, hogy mennyire béna, hogy botladozik az egész könyv. El is felejtem most ezt itt gyorsan.

>!
ViraMors P
Anthony O'Neill: A sötét oldal

Tetszett is meg nem is…
Az elején határozottan érdekesnek tartottam mindkét szálat. A gyilkos robotot, ami az agyába ültetett, elmebeteg Brass-kódot szó szerint értelmezve száguld hullákkal szegélyezett útján. És a tökéletes ellenpontját, a jó zsarut, aki igazán maga sem tudja, miféle játszmába és labirintusba keveredett bele, de mert nem tehet mást játszik, és közben próbál hű maradni saját magához. Érdekes ellenpontjai voltak egymásban végig a könyvben, és egy ideig sokat vártam attól, amikor végül összefut a két szál összefut, de valahol a könyv két harmadánál elhalt az érdeklődésem.
A legnagyobb bajom, hogy mindkét vonal meglehetősen repetitív. A robot halad, megáll, kérdezősködik, gyilkol, elveszi, amire szüksége van, megy tovább. Aztán kezdi elölről. Justus pedig nyomoz(na), de bárkitől bármit kérdez, mindenki terel, esetleg sztorizgat valamiről, ami érintőlegesnek tűnik, de ha rákérdez, akkor kb mindig az a válasz, hogy „nem mondtam semmit”…
A szöveg olvastatja magát, szó szerint pörögtek az oldalak, a stílusa viszont elég egysíkú, időnként kissé hatásvadász. A megfelelő helyeken elhelyezett utalások miatt remekül ki lehetett találni előre a csavarok nagyját is. az utolsó harmada meglepni egyáltalán nem tudott, addigra inkább már csak túl akartam rajta lenni.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

Noktürnitás ("végtelen éj"), ezt a nevet kapta az ég a 328 óra folyamatos sötétség alatt a Túloldalon: szennyezésmentes, szívszaggatóan tiszta, lenyűgöző végtelenség. Se napfény, se földfény, se felhőtakaró, se atmoszféra, se a vadvilág moraja vagy susogó fák: csak te, a fekete szféra alattad, és a kozmosz csupasz fensége feletted.

177. oldal

>!
Dávidmoly

Csak egy holdkóros élne a Holdon.
A Hold egy halott szikla, azaz egy nyolcvanegy trillió tonnás halott szikla. Közel négymilliárd éve halott, és téged is holtan akar látni, már amennyiben egy halott szikla akarhat bármit is.
Elég gyorsan elpatkolhatsz ám a Holdon. Eltemet egy sziklaomlás. Rád szakad egy lávabarlang. Fejest zuhansz egy kráterbe. Meteorit találja el a lakómodulodat hetvenezer kilométer per óra sebességgel. Mikrometeor lyukasztja ki az űrruhádat. Egy hirtelen jövő elektromoskisülés-sorozat cafatokra robbanthat egy zsilipben. Pillanatok alatt megölhet egy meg-csúszás, egy vágás, egy felszakadt illesztés, egy hibás oxigéntartály.
Vagy kinyiffanhatsz lassan is. Egy meghibásodott vezeték elzárja a légszűrőket. Egy számítógépes programhiba tönkreteszi a klímarendszert. Egy különösen ronda patogén – zárt térben elszaporodó mutáns baktérium – öl meg pár nap leforgása alatt. A felszínen termikus sokkot kaphatsz a napfény és árnyék közti hatalmas hőmérséklet-különbségtől. Egy napkitöréstől úgy odakozmálsz, akár a túlmikrózott vacsora. Ha lerobban a járműved, megfulladsz az űrruhádban.
De kipurcanhatsz akár fokozatosan is az évek folyamán. A holdpor úgy beeszi magát a tüdőd legmélyebb réseibe, akár az azbeszt. A kémiai gőzök és gázszivárgások hosszas elviselése tönkreteheti a légzőrendszeredet. Az alacsony gravitáció – a földinek egyhatoda – végzetesen elgyengítheti a szívedet. A kozmikus sugárzás, vagyis a kialudt napok és fekete lyukak galaktikus sugarai eldeformálják a sejtjeidet. Nem is szólva a pszichológiai tényezőkről – ingerhiány, álmatlanság, paranoia, klausztrofóbia, magány, hallucinációk –, amelyek úgy megkeverik az elmédet, akár egy pakli kártyát.
Összefoglalva: a Holdon megölhet a környezet, megölhet egy baleset, és megölheted saját magadat.
És persze másik ember is megölhet. Gengszterek. Terroristák. Pszichopaták. Idealisták. Vagy megölhetnek pusztán azért, mert túl sokba kerül életben tartani téged.
Csak egy holdkóros – renegát, pária, mizantróp, adrenalinvadász vagy tömeggyilkos – maradna egész életében a Holdon.

9–10. oldal, 1. fejezet

1 hozzászólás
>!
Razor SMP

– Nem tudom, mi lesz a vége, és ki marad állva, de azt tudom: Dvá medvegyja v odnoj berloge nye zsivut. „Két medve nem lakhat egy barlangban.”
Justus komoran bólint.
– Ezek az orosz mondások nagyon baljósak.
– Purgatóriumban még inkább.

245. oldal, 35. fejezet

>!
csartak MP

Leonardo Grey mintha érezné a feszengését, megnyom egy másik gombot, mire a járművet megtölti a zene: The Very Best of Enya.
– Szereti a klasszikus zenét, uram?
– Néha – feleli Justus. – Néha.

>!
NewL P

SZEMELVÉNYEK A BRASS-KÓDBÓL
Ne csak fogd, ragadd meg.
Irtsd ki a gyomot, még mielőtt gyökeret ver.
Mosolyogj. Mosolyogj. Mosolyogj. Ölj. Mosolyogj.
Vetkőzz ki magadból. Gyakran és teljesen.
Kapitulláció? Még lebetűzni sem tudod.
Ha elég tollat teszel rá, bármi repülhet.
A légy sohasem tudhatja, mikor fogsz lecsapni.
A munkás olyan, mint a kutya: néha paskold meg a fejét. Ha kell, altasd el.
Hazudj. Hazudj. Hazudj. De ne felejts.
Mozogj. Mozogj. Amíg mások alszanak, te mozogj.
Sosem tudhatod, mikor fog esni. Ezért mindig legyen nálad kifogás.
Keresd meg Ózt. És légy te a Varázsló.
Jó, ha van riválisod. Még jobb, ha betöröd a koponyáját.
Ha nem tudod eltüntetni a nyomaidat, tüntesd el azokat, akik látják.
Könyörületes cselekedet a nyaki verőérre menni.
Ne engedj betegségnek. Elvből.
Nyilvánosan rázz vele kezet. Privátim fejezd le.
A barátok segítenek. Mindenki más élősdi.
A pénz szeretete minden haladás gyökere.
Lásd meg Eldorádót. Foglald el Eldorádót. Keress másik Eldorádót.
Mások irigysége elfogyhatatlan lakoma.
Csak a racionalizálás tartja benned a lelket.
Sose verd a fejed a falba. Verd bele valaki másét.
Ne szegd meg a törvényt. A Törvényt szegd meg.
A vesztesek vesszőfutásra kényszerülnek. A győztesek vesszőzik őket.
A zseni saját maga megváltója.
Nem szolgálhatod egyszerre Istent és Mammont.
Addig nem vagy igazi konkvisztádor, amíg a magasba nem emeled a király fejét.
A depresszió a lusták mentsvára.
Mi értelme más bőrébe bújni? Hacsak az a bőr nem jobb a tiédnél?

6. oldal

>!
NewL P

És szürreális érzés kecsketenyésztésről beszélni három megcsonkított tetem mellett ebben a furcsa kamrában a párnázott plafon alatt, ultraibolya-lámpák között. Körülöttük fű nő. És alpesi virágok. Méhek zümmögnek. Égkék falak veszik körbe őket, rajtuk festett felhők, akár egy régimódi filmdíszlet. Nem is szólva a kecskékről, amiket megzavart a nagy nyüzsgés, és negyven láb magasra felugrálnak, nekikoccannak a plafonnak – biztos ezért párnázták be –, aztán kecsesen visszahullnak. A véres belsőségektől eltekintve akár egy szombat délelőtti rajzfilm is lehetne.

33. oldal, 6. fejezet

>!
Katie_Sue P

Minden ember hold: megvan a sötét oldala, amit sose mutat meg senkinek.

Mark Twain

>!
Dávidmoly

Amikor a Hold túlsó oldaláról készített legelső képeket tanulmányozva a szovjetek úgy döntöttek, hogy az egyik hatalmas sötét foltot úgy nevezik el, Mare Moscoviense, azaz Moszkvai-tenger, a Nemzetközi Csillagászati Unió eleinte bőszen tiltakozott, rámutatva, hogy a holdtengereket Riccoli óta lelkiállapotokról nevezik el: a Nyugalom tengere, a Derültség tengere, a Veszélyek tengere, Álmok tava. Az eredményükre szenvedélyesen büszke szovjetek makacsuk ragaszkodtak a névhez, és a hidegháború diplomáciájának mintapéldájaként az unió végül beadta a derekát, elfogadva, hogy a „moszkvai” is lehet lelkiállapot.

233. oldal, 34. fejezet

3 hozzászólás
>!
Dávidmoly

– Nem tudom, mi lesz a vége, és ki marad állva, de azt tudom: Dvá medvegyja v odnoj berloge nye zsivut. „Két medve nem lakhat egy barlangban.”

245. oldal, 35. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Mur Lafferty: Hat ébredés
Blake Crouch: Hamis emlékek
Bakti Viktor: Integrálva
Blake Crouch: Sötét anyag
J. D. Robb – Susan Plunkett – Dee Holmes – Claire Cross: Csöndes éj
Robin Cook: Invázió
Lavie Tidhar: Oszama
Debra Driza: Mila 2.0
Dean R. Koontz: Ne félj!