A ​két pápa 82% 68 csillagozás

Először is: mindenkinek ajánlom, vallásosoknak és nem vallásosoknak, illetve bármilyen vallásúaknak, akiket picit is érdekelnek a katolikus egyházon belüli viszonyok. Miközben két pápa története Bergoglio kardinális (a későbbi Ferenc pápa) és XVI. Benedek pápa kapcsolatát dolgozza fel, alapos és szemléletes portrét rajzol Anthony McCarten mindkét férfiról.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/01/a-ket-papa.html

Nagyon alapos könyv, de sikerült azért fogyaszthatónak is maradnia.
Szerintem a szerkezete is ügyesen lett összerakva, hogy megismerjük az előzményeket, részletesebb betekintést kapunk nem csak Ferenc és Benedek életébe, hanem az adott kor eseményeibe is, mielőtt érkezik a „finálé”.
És igen, egyet tudok érteni a megállapítással, hogy Ferenc nem csak a hívőknek szimpatikus, szerintem is sikerült egy nagyon jó embert választani Róma püspökének.

Számomra ez eddig az év legjobb olvasmánya.

Először azonban nem tudtam hova tenni a kötetet, amin a fülszöveg sem nagyon segített, mivel nem tudtam belőni, hogy milyen hangvételű könyvre számíthatok. Egy tényanyaggal teli, száraz adathalmazt kapok vagy olvasmányos tényközlést? Feltárja-e az esetleges mögöttes motivációkat, vagy csak a felszínt kapargatja a Vatikánt övező titoktartás jegyében? Mutatóban közöl néhány információt, vagy ténylegesen ad is valamit?

Erre a választ már a kötet első oldalain megtaláltam, és utal rá a fülszöveg is: a szerző úgy gyúrja a tényeket, nyilatkozatokat, életutakat egységes narratívává, hogy közben végig olvasmányos, amit jó néhány regény is megirigyelhetne. Olvasás közben azon kaptam magam, hogy falom a sorokat, pedig ez ennyi tényanyagnál, évszámnál nem jellemző nálam. Mégis megvolt McCarten stílusában az a valami, amitől egy könyv letehetetlenné válik számomra. Mégpedig az, hogy olyan természetességgel írt erről a két emberről – Benedekről és Ferencről –, gyerekkorukról, tanulmányaikról, munkájukról és pápaságukról, mintha közelről ismerné őket, mintha mindennap találkozna velük. Ez pedig annak fényében, hogy „csupán” önéletrajzokból, interjúkból, nyilatkozatokból, kiszivárgott információkból dolgozott, szerintem nagy teljesítmény. Egy kiváló író ismérve. Még úgy is, hogy a történetszövésben azért szép számmal akadnak spekulációk. Mindazonáltal olyan jól írta meg, hogy akár így is lehetett, és ez az egyik legjobb ebben a könyvben: mindenki eldöntheti maga, hogy mennyi az igaz belőle. Viszont az tény, hogy bármit is gondolunk a Vatikán pápaválasztási folyamatának vagy éppen a szexuális bántalmazási botrányok kezelésének igazságtartalmáról, amennyire tőle telik, teljes képet fest a két egy időben élő pápáról, és ez a szerző szövegszövési képességének és kitartó kutatómunkájának köszönhető.

A teljes cikk az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/04/22/konyvkritika_…

Már egy ideje halogatom, csak a polcomról kacsingatott felém. Amikor belelapoztam, kicsit félve kezdtem bele, mert elég tömör oldalakról van szó, és semmi párbeszédről, viszont kíváncsi is voltam rá, és jelen esetben is a kíváncsiságom győzött.
Azt leszámítva, hogy kicsit nehezebben olvastatta magát a tömény szöveg, jó volt, hogy részekre volt bontva. Maga a felépítése is tetszett. Megismerhettük mindkét pápa életét gyermekkorától kezdve, milyen családba születtek, milyen körülmények közt nevelkedtek, milyen események alakították az életüket, miért lettek papok, milyen bűnöket követtek eé, és mennyire voltak jó emberek. És mindez úg, hogyolvasmányossá sikerült, nem egy történelmi könyvet olvastam, nem is életrajzot, de még dokumentumregénynek sem mondanám teljes egészében. Valahol ezek összesége volt olyan szépen összerakva a fejezetek, hogy egy pillanatra sem volt számomra unalmas, és bár elég sok háttérinfót tudtam, nagyon új és érdekes infóval gazdagodtam. Most már a filmre is nagyon kíváncsi vagyok :)

Ez a könyv leginkább életrajz és történelem, mellesleg a Vatikánról és a pápák megválasztásáról szól, szóval nem szórakoztató könyvnek íródott. Kiválóan megfelel a fentieknek. Örülök, hogy elolvastam, mert történelmi szempontból is rengeteget adott. Valószínűleg nem csak én vagyok az a személy, aki ennyire keveset tudott Argentina dicstelen 70-es éveiről, a kivégzésekről, az emberek eltűnéséről, a rezsim tisztogatásairól…stb. Innen származik Ferenc pápa. A leköszönő Benedek (emeritus) pápa német. Egészen elképedtem, hogy mégis mennyi hasonlóság van a két ember között. Megemlíthetném még a botrányokat, a belharcokat…de szerintem ezt a könyvet tényleg érdemes elolvasni, mert egy összetett képet ad erről az egész pápaságról.
Volt egy érdekes mondata a könyvnek, mert ugye Benedek pápát megszólták azért mert lemondott, és ilyen 1415 óta nem volt. Méghozzá az, hogy aki egyszer pápa lett, annak pápaként kell meghalnia is. Ezt tovább gondolva eszembe jutott, hogy itt valóban helytálló ez a gondolat, mert ez nem egy betöltött tisztség, hanem valamiféle szolgálat Isten, Jézus, a Szentlélek és a keresztények felé, amiről nem lehet, nem szabad lemondani. Egy másik könyvben olvastam, hogy a pápai szolgálat napi 14-16 órás munkát igényel, tehát a pápa elég hamar belehal a kimerültségbe. Egyik kivétel ugye II. János Pál pápa, akit nagyon fiatalon választottak meg, és azóta figyelnek erre, hogy ilyen hosszú ideig ne legyen senki ebben a tisztségben. Érdekes volt arról is olvasni, hogy milyen kitételeknek kell megfelelnie egy pápának, tehát a kb. 120 bíboros közül csak kb. 15 a papabile. A papabile az, akit esélyesnek tartanak a pápaságra. Ez függ a tudásától (pl. hány nyelven beszél), a támogatottságától, és a kiépített kapcsolataitól is. Sok mindent kell figyelembe venni. Összefoglalva: ezt a könyvet megéri elolvasni, rengeteg információval szolgál. Érdekfeszítő és olvasatja magát.

Először a filmet néztem meg, ami teljesen lenyűgözött. Különösen Ferenc pápa élete volt számomra érdekes, mivel róla kevesebb információval rendelkeztem. Aztán a molyboltban megvásároltam a könyvet, ez volt az első molyboltos vásárlásom. Kaptam plecsnit is érte, nagyon örültem neki. A könyv igen nagy csalódás volt számomra, csapongott itt-ott, sokat sejtetően kapargatta a felszínt. Az igazság az, hogy Joseph Ratzinger életét jobban ismerem, elég sok művét olvastam. A Hittani Kongregáció prefektusaként kiváló érdemeket szerzett, sajnálom, hogy ebben a könyvben a XXI. századi egyház másról sem szól mint a hibáiról, dogmatikusságáról, eltussolt ügyeiről. Szomorú, hogy ezt látják, nem tudom, hogy Ferenc pápa mennyire tud megfelelni az elvárásoknak, mert elvárások mindig vannak de egyszerűségével, nyitottságával meggyőző tud lenni.
A könyvet nem ajánlom jó szívvel, de a filmet igen.

Nehéz ezt a könyvet értékelni, az biztos. A négy csillag egyáltalán nem a stílusnak, főleg pedig nem az írónak szól, sokkal inkább a témának. Megdöbbentő, sokkoló, és néhol számomra gyomorforgató a valósága. Láttam a filmet is, de ez ahhoz képest jóval mélyebbre kalauzol a két, 21. századi katolikus egyházi vezető életébe. Az írás tele van ugyan száraz tényekkel, de Anthony McCarten remekül tálalja, és egy gördülékeny stílusú könyvet ad a kezünkbe, amelyben mesterien bánik a pártatlansággal, és talán csak néhol sejteti minimálisan a saját álláspontját.
Azt gondolom, ebben a mai társadalomban egyébként is nehéz ezekhez a témákhoz hozzányúlni, túl kényes, túl fájdalmas, és az igazság mégiscsak többféle lehet. Magam sem tudom, mit higgyek néha, így készséggel elismerem, hogy egy egyházat jól vezetni gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás. Ez a könyv két nagy ember életéről, döntéseiről és hibáiról szól, de a könyv végére érve magam is úgy hiszem, ezentúl pártatlan maradok a témában. És ez az írás most valóban ráébresztett arra, hogy az élet minden területén érdemes néha kicsit messzebbről szemlélni a dolgokat.
Mindenesetre érdemes volt olvasni, és továbbra is kedvelem az írót, mert már több film kapcsán is meggyőzött.

Roppant alapos munka, amiből széles körűen meg lehet tudni mindent Benedek és Ferenc pápáról, a két pápa helyzet fennállásának okairól és körülményeiről. A szerző egyaránt kitér a pápák karakterére, az általuk követett politikára és az egyház problémáira is.
Mennyire objektív? Én valamiféle reménykedést véltem belőle kiolvasni, mely szerint Ferenc képes lesz reformokat hozni, és új arculatot adni a katolikus egyháznak. Nyíltan nem írja le, de szerintem sokkal szimpatikusabb neki Ferenc, mint Benedek.
A regény időkezelése kis híján kaotikus. Minden fejezetnek megvan a maga témája, de a fejezeteket nem lineárisan, hanem logikai elv alapján rendezte sorba. Az első pápaválasztás II. János Pál halála után, a két fő esélyes életrajza. Benedek lemondása, újabb választás, Ferenc programja – amibe beiktatja, miért tartja magát bűnösnek a férfi, és megint visszatér a múltba, Argentína zűrzavaros korszakába. Lépeget a történet az idő folyamában ide-oda, és bár a logikai kapcsok miatt nem lehet benne elveszni, nem árt hozzá egy történelmi előismeret, hogy igazán értsük is a cselekményt.
Amiben jó a könyv, hogy kihangsúlyozza a két pápa közti különbséget. Hogy megmutassa, milyen válságban van az egyház. Ahogy sugallja, mi vezethetett Benedek lemondásához.
Jó abban, mennyire sok forrásból dolgozik, milyen tényszerű.
De pont ez az, amiért nem tetszett annyira. Hiányoltam az emberi oldalt, az érzelmeket, főleg, amikor az egyik mondatban rám dobott 3-4 számadatot, hogy a következőben még 2-3 fokozza, helyenként még táblázatokat is bevetve.
Talán, mert a filmet előbb láttam, és abban nagyon jó emberi drámák voltak, ebből most ezt a részt hiányoltam. Tájékozottabbá tett a könyv, de szórakoztatni és mélyen lekötni nem tudott.

Határozottan érdekes volt, pláne, hogy azért jelentős része kvázi találgatás, együtt gondolkodás az olvasóval, hogy vajon így lehetett e…
Sajnálom, hogy rengeteg hivatkozott, idézett könyv nem jelent meg – még – magyarul. A vallási angolomat nem érzem ehhez elég stabilnak.

Ritka esetek egyike, amikor jobban szeretem a filmet, mint a könyvet. Ez elkerülhető lett volna, ha előbb elolvasom és nem megnézem. Hiányoltam azt a kapcsolatot, ami a két pápa között, vagy inkább a két színész között megvolt. Nem volt kimondottan regényes a történet, inkább úgy éreztem, hogy ismeretterjesztőt olvasok. (Egyébként lehet, hogy annak is van szánva, nem tudom.)
Ugyanakkor nagyon érdekes volt. Összefoglalja a múltjukat, a jelenüket, ahogy párhuzamban léteznek egymás mellett. Az egyházon belüli problémákat. Jó összefoglaló volt, úgy éreztem, kicsit inkább Ferenc pápa felé húz az író. Bár a végén megpróbálja kicsit egyenlő szintre hozni a két pápát, de tényleg végig úgy éreztem, hogy ezt is csak azért teszi meg, hogy tiszteletet mutasson XVI. Benedek iránt is.