Az ​utolsó bevetés (Alex Rider 9.) 95% 30 csillagozás

Nagy kedvencem ez a sorozat, így kicsit szomorúan értem a végére. Persze, gyerekként olvastam azokat a részeket, amikor Alex is fiatalabb volt, így felnőttnént már tini Alex nagy kedvenc maradt.

Alex Egyiptomba utazik utolsó küldetésére. Maradt a kémregényekre jellemző kicsit a realitástól való elrugaszkodás, de most én reálisabbnak éreztem a történetet. És szomorúbbnak is, mivel el kellett búcsúznunk Alexéktől.

A történet egy igazi lezáró epizód. Drámaibb jelenetek voltak, mint eddig bármikor, és tele voltunk visszaemlékezésekkel. Amúgy kicsit szomorú, hogy az elején tele voltunk más szemszögekkel. A könyv harmada ilyen jelenetekkel volt tele, és csak azután kezdődik a történet. Mellékkarakterek is nagyobb hangsúlyt kaptak. Imádtam Smithers jelenetét. Annyira kellett a végére :) És Jack is most végre az egész könyv alatt velünk volt. Ennek örültem.

A végén örültem volna hosszabb lezárásért. Annyira szomorúan fejeződött be, és egyszerűen lezáródott ott. Kicsit keserédes volt. Tudtam, hogy még Gregorovics kapott egy saját könyvet, de az már nem Alex, és a Alex sorsáról sem tudunk meg többet.

Nagyon szerettem a sorozatot, és keserédes volt a befejezés. Főleg, amikor végére értem, és rákerestem az Alex Rider sorozatra. Úgy rémlett, hogy készülni fog belőle, és jól is tudtam. Már várom, de nincs sok infó még a sorozatról. Bezzeg, ekkor megtudtam, hogy Horowitz nem tud megválni Alextől, és folytatódnak Alex kalandjai. Annyira boldog voltam. Mégsincs vége :) Sajnos, rákérdeztem az Animus Kiadónál, vajon ők is kiadják ezeket a könyveket, és szomorú választ kaptam. Ettől függetlenül én angolul biztosan folytatni fogom.

Elérkeztem hát Alex kalandjainak végéhez. Bár van még egy kiegészítő kötet a „kedvenc gonoszomról”, Jaszen Gregorovicsról, illetve most láttam, hogy ezután a nagyon határozottan lezárt történet után – aminek jó része a búcsúzásról szólt és sok visszautalást tartalmazott a korábbi kalandokra, bevetésekre, főgonoszokra –, azért megjelent még két kötet angolul.
Ez a történet méltó lezárása az eddigieknek, Alex sem az a kiskölyök már, akinek megismertük off, érezzük, hogy itt az ideje, hogy az MI6 és az összes többi szervezet és titkosszolgálat végre békén hagyja. Ezúttal a forró Egyiptomba küldik őt egy suliba, hogy megfigyeljen valakit, de nyilván belekeveredik a sűrűjébe, ahogy már az lenni szokott. Örültem, hogy Smithers és Jack nagyobb szerepet kaptak, mint korábban, Smithers legutolsó „kütyüjét” pedig egyszerűen imádtam! :) off
Amilyen nehezen vette be a gyomrom az első részt, annyira megszerettem végül ezt a sorozatot.

Kedvenc könyvsorozat utolsó része, nagyon jó zárással, helyenként hatalmas csavarokkal. És Alexszel együtt felnőtt a könyv stílusa is, igazán lélegzetelállítóan félelmetes és a vége pedig gyötört, még amikor bezártam a könyvet, akkor is. Szerettem és egyszerre gyűlöltem is a szerzőt, amiért így alakította, ennyire lélektanilag hihetőre a könyvet. Igazán meglepett mennyi korábbi könyvben szereplő szálat mozgatott meg és épített be. Szóval tökéletes pont volt az i-re.

Ennyi összeesküvés és átverés egy könyvben! Imádom, ahogy A. Horowitz szövögeti a szálakat, egyszerűen zseniális ez az ember!
Ez a könyv remek befejezése a sorozatnak. Alex sokat fejlődött a kezdetek óta, most már kevesebbet pimaszkodik, szinte nem is érdekli mindaz, ami körülötte folyik. A végén se állt, hanem folytatta, bármennyire is fájt neki.
Tényleg sajnálom, hogy nem került be a végére egy „20 évvel később” fejezet.

Őszinte meglepetésemre a szerző megpróbált egy remek befejezést és végleges lezárást adni a könyvnek, ami mindenképp tiszteletreméltó, tekintve hogy ez nem sokaknak szokott sikerülni. És neki sikerült. Az elején kicsit akadozik a sztori, de aztán úgy a könyv felére már izgalmassá válik, és a végét szerintem akár még egy James Bond film is megirigyelné (na jó azért nem akármelyik). Külön kiemelném, hogy ez Alex első ügye, amit önerőből old meg, hogy végre nem azért nyer, mert az ellenfél n+1. alkalommal is lebecsülte, hanem tényleg 100%ban önmagára hagyatkozik. Na jó azért voltak gyenge pontok, például a CIA-s részt csak a hülye nem fogta fel gyorsabban Alexnél. Ne feledjük, annál az Alex Ridernél, aki egy pár résszel ezelőtt még harc közben is a kígyók tulajdonságait mondta fel bioszból… hát lehet hogy már nem vág annyira az esze?

Annak ellenére, hogy nem ez lett a kedvenc ifjúsági könyvsorozatom (gimisként sokkal jobban élveztem Tim és Nick kalandjait), és a kémregények sem az én világom, ez a kötet abszolút rendben volt. Kevesebb volt az akciójelenet, és bár a regény első pár fejezete a Skorpiáról szól és a készülő merényletről/tervről szól, Alex pedig nem is jelenik meg benne, mégsem volt annyira unalmas és vontatott, mint az előző kötetek első fejezetei. Igazi zárókötet volt ez, egy hosszú út lezárása, egy viszonylag szomorú befejezéssel (azt hiszem, nagyon régen éreztem már így utolsó kötetnél, mint most). Habár Horowitz kijelentette, hogy egy, Jaszenről szóló előzménykötetet kivéve nem tér vissza Alex-hez, a rajongói nyomás (és gondolom, főleg a pénz) nagy úr, így pár évvel később folytatódott a tini kém kalandsorozata. Ezek a kötetek feltehetőleg már nem jelennek meg magyarul (a szerző népszerűsége itthon eléggé megkopott), de ez jelen esetben nem annyira szomorú, mint amikor valóban félbehagynak egy sorozatot, hiszen minden szál elvarrásra került.

Nagyon jó könyv mindenkinek ajánlom!

Meglepően bevállalós végkifejlet.

Mindennek eljön a vége. Ez igaz volt Alex kalandjaira is. És ez a befejezés nagyon keserédesre sikeredett, de azt is merem állítani, hogy a legsötétebbre is. Így a végére a korábbi hibák szinte mind orvoslásra kerültek. A 2 könyv a sorozat végkimeneteléhez mérve fontos szerepet tölt be. A szokványos főgonosz helyett kapunk egy Skorpia-szociopatát, aki a változatosság kedvéért teljesen józanul méri fel a helyzetet spoiler. A sima kellesz-küldünk-győzöl séma is teljesen átvariálódott. És végül Alex személyiségében is változás következett be, még ha nem is a várt formában. Ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy jó legyen. Volt ugyan párismerős elem, mint az Alan Blunt eléri amit akar mozzanat, vagy a csak én tudom befejezni az ügyet megnyilvánulás, de ezt is kellően megcsavarva kaptuk meg. Mindezek ellenére egy kisebb hiányérzettel fejeződik be a könyv. Alex szenvedései egy más embert faragtak belőle, akinek már semmi keresnivalója a civil emberek között. Valahogy emiatt az amúgy logikus befejezés nem érződik teljesen helyénvalónak. És ez hagy egy keserédes utóízt az emberben. Ettől függetlenül egy remek történetnek tartom, ami méltó módon zárja le Alex kalandjait.

Azoknak tudnám ajánlani ezt a könyvet, akik kitartóan olvasták a sorozat korábbi köteteit, és azoknak. Viszont az, aki a boldog befejezést várja, az csalódni fog.

E könyv elolvasása nekem 494 percet vett igénybe.

Sorozat legjobb könyve, Izgalmas cselekmény, mely (még a szokásosnál is) kiszámíthatatlanabb. Ami az egyik oldalon még egy majdnem befejezett történet, a következő oldalon éppen hogy a visszájára fordul, és újabb kérdéseket hoz fel. Amiket persze a könyv végén le is zár, sőt az egész sorozat kerettöténetét is szépen lezárja.
A stílus a megszokott, egyedülálló Anthony Horowitz stílus, így mindent összevetve ez egy hibátlan könyv.