A ​sas lecsap (Alex Rider 4.) 87% 61 csillagozás

Izgalmas, pörgős, kiszámíthatatlan, és persze ebben a részben is van minden, mint a moziban spoiler.

Anthony Horowitz tanult az előző könyveinek hibáiból, ez pozitívum. Viszont negatívum, hogy ebben a könyvben görcsösen ki akarta ezeket javítani.
A recept most is pontosan ugyanaz volt, mint az előző könyveknél. Hétköznapi élet, ahol történik valami, ami felborítja a dolgokat. Aztán jön egy teljesen felesleges közjáték a lényeg elkezdése előtt.
Ezuttal azonban a könyv fő története nagyon ötletes lett. A játékot a valóságban játszani hatalmas ötlet. Egy celebet tenni főellenségnek szintén kreatív megoldás. És a sascsapás is remek volt.
De nem tudok elmenni amellett, hogy már megint a drog ellen kampányolt a könyvben. Annyi jobb motiváció lehetett volna, és egy buta megoldást választott.
Ez a bajom az Alex Rider könyvekkel. Ott van bennük a potenciál, remekül ír az író, élvezem olvasni, pörög az esemény, de olyan hibákat követ el, amiket talán kezdő írók sem tennének.
Kiemelném, hogy habár 2003-as a könyv, meglepő, hogy mennyi aktuális és napjainkat is befolyásoló eseményt pedzegetett.
Remélem a következő könyv már szakít a megszokott formátummal, és szintet lép.

Anthony Horowitz gondolatai írás előtt:
– Mivel lehet feldobni, megújítani Alex küldetéseit? Talán egy olyan kalanddal, amit saját maga fedez fel és visz véghez? Talán ez jó lehet. No, akkor írjuk meg gyorsan, de még egy főgonoszt is ki kéne találni. Nincs ötletem, de nem baj. Vegyünk elő az első könyv rosszfiúit, és kész. Ez még mindig kevés. Á, megvan írok hozzá még egy ködös utalást, amit ráér a következő könyvben kidolgozni. Mehet a nyomdába!
Nagyjából ezzel a rövid monológgal össze is tudnám foglalni a könyv lényegét. Sajnos nem ez lett a sorozat legjobb darabja. Pedig a változatossággal próbálta az író érdekessé tenni Alex eme kalandját. Hisz volt bikaviadal, számítógépes játék-szimuláció, biciklis üldözés, az eddigiekhez képest nehezen összerakható, de mégis érthető ördögi terv, és még sorolhatnám. Ennek ellenére a legnagyobb ismétlés éppen a főgonosz volt, és egy hős akkor hős, ha egy karakteres főgonosszal áll szemben vele, akit még nem láttunk. spoiler És ott volt még Jaszen Gregorovics, aki nem volt semmilyen. Pedig visszatérő szereplőként érdekessé lehetett volna tenni a személyét. Igaz, hogy erre volt kísérlet, (lásd prológus, vagy az utolsó ködös szavai). Az MI6 pedig töketlen ökrök gyülekezete Blunt-ostul, Jones-ostul. Eddig sem volt túl szimpatikus a szervezet, de azzal végkép ellőtték a pöttyöst, hogy a figyelmen kívül hagyták a legjobb ügynöküket. Tisztelet a kivételnek! Az jó ötlet volt, hogy ezúttal ne az MI6 legyen a kaland generálója, de azért kár volt így elintézni őket. EGy szó mint száz, sajnos nem lett olyan jó ez a könyv.

Ezt a könyvet azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a sorozatot, vagy hisznek benne, hogy lesz még ennél jobb. Viszont akik nem szeretik az ismétléseket, azoknak nem tudom jó szívvel ajánlani.

E könyv elolvasása nekem 324 percet vett igénybe.