A furcsa cím megfogott magának, valamint a fülszöveg is, főleg a történelmi helyszín, Konstantinápoly ostromának időszaka. Aztán amit kaptam, jóval több volt ennél.
A cselekmény több szálon, több idősíkon játszódik, de minden szálban feltűnik egy ókori mese, Aithón kalandjaival, aki madárrá akart válni, hogy eljuthasson egy égi országba, ahol minden csodálatos.
A karakterek összeválogatása mesteri: Omeir nyúlszájjal született a 15. században, akinek nagyon nehéz beilleszkedni a társadalomba, a külseje miatt. Az állatok és a természet közelsége adja neki az igazi boldogságot, az ökrei miatt kerül be aztán a Konstantinápoly ostromára igyekvő hadak közé, és így kerül Orbán hatalmas ágyúja közelébe is.
Anna Konstantinápolyban él, beteg nővére gondját viseli egy hímzőműhelyben, ami befogadta az elárvult lányokat…a kézimunka nem érinti meg lelkét, a könyvek és a szavak szeretete annál inkább, és ő lesz az, aki megtalálja Aithón történetét.
Napjainkban egy idős volt hadifogoly, Zeno Ninnis a helyi könyvtárban Aithón történetét próbálja színre vinni egy csapat ötödikessel, amikor a könyvtárba egy fiatal fiú érkezik, bombával felszerelkezve, hogy figyelmeztető csapást mérjen egy olyan cégre, ami az építkezéseivel rengeteg természetes erdőt irtott ki. Seymour autista, bár ezt egy szóval nem említi a könyvben senki, és az egyetlen hely, ahol boldog lehetett, az az erdő volt, ahol csend volt, nyugalom és ezt vették el tőle a munkagépek. Vagyis a klímaszorongás olyan táptalajra lel ebben a fiatalban, ami tökéletes alapja lehet a szélsőséges megnyilvánulásoknak. Zeno és Seymour életéről is rengeteg dolgot tudunk meg, ami aztán elvezeti őket ebbe a kis könyvtárba.
A harmadik idősík a 22. századba kalauzol minket, a Föld teljesen élhetetlenné válása után egy űrhajón Konstance próbálja összerakni a Felhőkakukkvár történetét, melyet édesapja annyit mesélt neki. Az űrhajón egyedüli túlélőként, a mesterséges intelligenciával kommunikálva követhetjük nyomon az ő történetszálát.
És ahogy ez a 3 idősík összeköttetésben áll egymással, na, az mestermunka, szerintem. Egyik szál sem volt sok, sem kevés, pontosan jól adagolta szerző a váltásokat is, mindegyik szál érdekes volt, fenntartotta végig az érdeklődést. A könyvek szeretete, az ókori műveltség elvesztése miatti fájdalom süt a lapokról, és mégis, ezen a bugyutának tűnő történeten ennyi ember tud osztozni az évszázadok során…ez az irodalom igazi ereje, és éppen ezért olyan csodálatos ez a könyv.
„Bárki is legyél, idegen, nyisd ki ezt, és tanulj a csodáiból!”