All ​the Light We Cannot See 21 csillagozás

Anthony Doerr: All the Light We Cannot See Anthony Doerr: All the Light We Cannot See Anthony Doerr: All the Light We Cannot See Anthony Doerr: All the Light We Cannot See Anthony Doerr: All the Light We Cannot See Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

From ​the highly acclaimed, multiple award-winning Anthony Doerr, a stunningly ambitious and beautiful novel about a blind French girl and a German boy whose paths collide in occupied France as both try to survive the devastation of World War II.

Marie Laure lives with her father in Paris within walking distance of the Museum of Natural History where he works as the master of the locks (there are thousands of locks in the museum). When she is six, she goes blind, and her father builds her a model of their neighborhood, every house, every manhole, so she can memorize it with her fingers and navigate the real streets with her feet and cane. When the Germans occupy Paris, father and daughter flee to Saint-Malo on the Brittany coast, where Marie-Laure's agoraphobic great uncle lives in a tall, narrow house by the sea wall.

In another world in Germany, an orphan boy, Werner, grows up with his younger sister, Jutta, both enchanted by a crude radio Werner finds. He becomes… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
HarperCollins, London, 2015
544 oldal · ISBN: 9780007548699
>!
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780008138301
>!
Simon & Schuster, New York, 2014
ASIN: B00IZGQ780 · Felolvasta: Zach Appelman

4 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

>!
brigi11 P
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Mindig félve kezdek bele egy olyan könyvbe, amit a figyeltjeim nagyon szerettek, mert mindig magasabbak az elvárásaim. Most sem volt ez másként és a könyv első 1/3-ig végig azon gondolkodtam, hogy mi a baj velem. Nagyon nehezen szippantott be és zavart, hogy ennyire „szét van tördelve”.
Kb. a felénél kezdtem el igazán szeretni. Tényleg egy csodálatos könyv, nagyon szépen megírva, a háború teljesen más oldalról is bemutatva. Nem is olvastam még ilyen könyvet, amiben ekkora szerepe lett volna a technikának és a rádiózásnak.
A végéért kicsit haragszom, mert vártam a csodát, de az sajnos nem jött.

>!
dontpanic P
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Jó, akkor én leszek az, aki jön értetlenkedni a díjesőn.

Engem nem győzött meg ez a könyv, egyáltalán nem. Ennél sokkal jobb könyveket írtak már a második világháborúról, illetve ennél sokkal jobb könyveket írtak már.
Szerintem rettenetesen túlírt, nagyon rossz a ritmusa. Dramaturgiai hiba, hogy már az elején található ’44-es fejezetekben lelövi, hova fut ki a cselekmény, mi a történet csúcspontja, mert így (számomra) elvesztették a súlyukat az odavezető fejezetek.

A rövid fejezetek olvasóként kényelmesnek bizonyultak, illetve tetszett a fényképszerű történetmesélés (Capa képei ugrottak be), de annyira széttagolták a sztorit, hogy egyszerűen képtelen voltam igazán bevonódni. Vonszolta magát a cselekmény, számomra egyáltalán nem volt sem izgalmas, sem magával ragadó, hanem egy idő után érdektelenné vált.

Nem érdekelt a szereplők sorsa. Marie-Laure-nek gyakorlatilag nulla személyisége van, Werner esetében már egy fokkal jobb a helyzet. A mellékszereplők ábrázolása sikerült a legjobban, illetve a szereplők közötti kapcsolat az, ami megmenti a helyzetet. A találkozások, az emberi kapcsolatok bemutatásában tényleg erős a könyv.

Igen, ez is egy patikamérlegen kimért könyv, a megfelelő összetevőkkel, de ha már hatásvadászt akart lenni, legalább lett volna hatása…

Hajlamos vagyok a rossz könyveket (najóóó, a nekem nem tetsző könyveket) valamiféle metairodalmi okokkal mentegetni (de csak mert ilyen nagy szívem van), pl. Philip Roth Kiégése esetében azt gondoltam, hogy igen, Roth ezen a könyvön demonstrálja, hogy milyen regényt írna egy kiégett író… és itt is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen miért is kéne nekem élveznem egy, a második világháborúról szóló könyvet? Mert sokaknak (civileknek és közkatonáknak) a háború valószínűleg pont ilyen volt: túlélés napról-napra (rövid fejezetek, amikben nem történik semmi), kilátástalanság, monotónia (vonszolódó történetvezetés), sivárság (érdektelen cselekmény). Szóval ilyen értelemben ez a könyv tényleg a háborúról szól (tudom, hogy ez baromi cinikusan hangzik, de tényleg nem úgy gondolom).
De az az igazság, hogy kezdem megunni ezt a fajta mentegetést, és azt gondolni, hogy talán lehet jogos igény, hogy élvezzem az általam olvasott könyvet. Ez a könyv pedig rendkívül lagymatag volt, persze, szép nyelvezet, patikamérlegen kimért szereplők, hangzatos mondatok és mesterkélt párhuzamok… de nem érintetett meg. Inkább jöjjön egy rossz könyv, ami megérint (Egressy Lila csík, fehér csíkja rossz könyv, de a vége megríkatott egy teli vonatkocsiban), mint egy kimatekozott könyv, ami nem mozgat meg bennem semmit.

Az utolsó fejezeteket élveztem a legjobban (és nem azért, mert végre vége:D), amik a szereplők a háború utáni sorsát mutatták be. Itt is rettentő nagy volt a ritmuskülönbség az előző fejezethez képest, de ez még tetszett is: a háború emlékei végtelenné nagyítódnak, az utánuk következő élet, az eseménytelenség hétköznapjai pedig gyorsított szalagon játszódnak.

És hogy valami pozitívval zárjam (de csak mert ilyen nagy szívem van:P), amit elviszek magammal az ez a mondat:

„Every hour, she thinks, someone for whom the war was memory falls out of the world.”

Mi vagyunk az utolsó, talán utolsó előtti generáció, akik még ismerhetünk második világháborús túlélőket. Figyeljünk rájuk.

>!
Hintafa P
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Gyönyörű történet, nagyon különleges módon megírva. Lenyűgözött az egész könyv: a rövid, szinte villanóképszerű fejezetek, a nagyon jól szabott mondatok. Nincs benne semmi mellébeszélés, se egy felesleges félmondat, sem pedig egyetlen oda nem illő szó sem. Pont ettől olyan feszes történet. Ahogy a tér- és az idősíkok váltakoznak, egyre izgalmasabb volt kivárnom, hogy miként fognak összeérni.
spoiler nem a csattanó volt a legfontosabb számomra, hanem az az út, ami addig bejár, és ahogyan bejárja.

Nagy hatást gyakorolt rám, sok-sok képe, és mondata velem maradt.

>!
Viki55
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Gyönyörű!!!
Nem tudom szavakba önteni milyen csodálatos is ez a könyv.
Nem számítottam rá, hogy ennyire elérzékenyülök a végére, őszintén szólva szinte biztos voltam benne, hogy mi lesz a vég-kifejlett, de az író teljesen meglepett. Egészen az utolsó fejezetig nem hittem neki, vártam a csodát, de nem jött.
Nagyon tetszett a könyv felépítése. Az időbeli ugrálás, a fejezetek rövidsége, a nézőpontok váltakozása. Fantasztikus, ahogy az író az egész történetet kisebb fonalakkal összehálózta, és az olvasó csak sejthette, hogy minden hova fog vezetni.
A szereplők kidolgozottak. Wernert és Marie-Lauret örökre a szívembe zártam.
A háború szerintem nagyon korrektül van ábrázolva a regényben. Teljesen el tudtam képzelni mindent,
A vége nem tetszett, de elfogadom, nem lehet mindennek úgy vége, ahogy az ember elvárja.

>!
Banditaa P
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Olvastam jót is, rosszat is erről a könyvről. Nekem valamiért tetszett. Pedig az egész második világháborús történet tőlem nagyon idegen, nem érdekel, nem köt le. Ez a könyv valahogy más. A szörnyűségek dacára van a könyvnek egyfajta furcsa bája, szépsége.
Aminek jobban örültem volna, ha a vége inkább Varázshegyes. Mert ez így egy kicsit szirupos volt, kicsit hatásvadász. Azt nem mondom, hogy ez a legjobb Pulitzer-díjas könyv, amivel találkoztam, de nem bántam meg, hogy elolvastam.

>!
Lex
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Tavaly elnyerte goodreads-en a legjobb könyv díjat történelmi fikció kategóriában (meg természetesen számtalan díjat is bezsebelt), úgyhogy nem kis elvárásaim voltak vele szemben. Egyrészről látom azt, hogy miért értékelték ilyen magasra, mire az a sok díj, másrészről viszont én nem tudok olyan könyvet dicsőíteni, aminek legalább a felén halálra untam magam. Sorry.

Az író stílusa csodálatos, lehengerlő, gyönyörű… Elképesztően adja át az érzéseket, olyanok a fejezetei, mintha egy-egy képet tárna elénk, és mindegyik vége rendkívül hatásos. Ezért mindenképp érdemes elolvasni a könyvét.

A történet azonban nem sikerült túl jóra. A szerkezete eleinte bejött, ugyanakkor egy idő után nehéz volt nem észrevenni, hogy rengeteg időt töltünk a múltban, és alig valamennyit a jelenben (ahol a lényeg történik!). Rögvest az elején elhúzza előttünk a mézesmadzagot, az 1944-es bombázással indítva, majd hopp, visszaugrunk 10 évet, és jó-jó-jó sokáig ott is maradunk. És így ugrálunk ide-oda az időben, amíg végül össze nem ér a két idősík. És nem mondom, hogy nem volt érdekes a múlt, hisz ez kellett ahhoz, hogy megismerjük a szereplőket, hogy közel kerüljenek hozzánk, hogy átérezzük a fájdalmukat, hogy megértsük őket, csak az a baj, hogy túlságosan elnyújtotta az író. Rengeteg fölösleges részt beletett, és én borzalmasan untam, még a félbehagyás gondolata is megfordult a fejemben. A harmadik harmada viszont jó volt a könyvnek, amikor már csak 1944-ben voltunk, és itt végre jó ütemben tudtam haladni. Ez a része nagyon tetszett, meg is könnyeztem bizonyos pillanatokat, és majdhogynem elfelejtettem azt is, milyen nehézkesen jutottam el idáig.

Az írót több minden is inspirálta, egy részről a telekommunikáció, másrészről Saint-Malo lebombázása és a háború alatt elrejtett értéktárgyak. És ebből hozta végül össze ezt a terjengős történetet, amiben engem egyedül Saint-Malo sorsa érdekelt, és az ott élő embereké. Amit sajnálok, hogy még igazi romantikus szállal sem bírta gazdagítani, pedig a fülszöveg kicsit azt sugallja. spoiler

A II. világháborúról születtek már könyvek, és fognak is még születni. Ez, mint említettem, az író stílusa miatt kiemelkedő darab, és szerintem érdekes volt az is, ahogy a francia és a német oldalt is láthattuk egymás mellett párhuzamosan. Viszont az szinte tuti, hogy még egyszer nem olvasom el.

A Saint-Malo-t ábrázoló borító a kékes tónussal szerintem csodálatos, és nagyon illik a könyvhöz. De a litvánok is nagyon szépet alkottak, teljesen lenyűgözött: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/ab/ed/2e/abed… És a svéd sem rossz: http://s.cdon.com/media-dynamic/images/product/book/boo…

Zeneajánló:
1. Debussy: Clair de Lune
Erről nekem már sok minden más jut eszembe, úgyhogy nem tudtam volna a regényhez kötni, de elvileg ez a könyv zenéje, erről van szó benne.
2. Jorge Méndez – Cold
https://www.youtube.com/watch…
Én ezt választottam, szerintem gyönyörű.

3 hozzászólás
>!
nero P
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Régen voltam úgy könyvvel, hogy nagyon kis adagokban olvastam azért, hogy minél tovább tartson. Kicsit mindig gyanakvó vagyok az agyandíjazott, agyondícsért könyvekkel, ráadásul nem vagyok nagy rajongója a II. világháborús regényeknek, de ebben az esetben nagyon kellemesen csalódtam.
Egészen különleges csemege ez a regény. Rövid villanásokban látunk három párhuzamos szálat, amelyek egyszercsak tökéletes, szoros fonattá állnak össze. Mindvégig tudjuk, hogy a szálak egyszer csak össze fognak érni, de valahogy mégis mindvégig egymás körül keringenek. Röpke villanásokban, 2-3 oldalas fejezetekben látjuk a fülszövegben is említett két főszereplő, a vak francia lány és az árva német fiú életében fontos szerepet játszik egy kincsvadász német tiszt, aki alapvetően befolyásolja mindkét főszereplő végzetét.
Nehéz lenne ezt a könyvet kategóriába sorolni, hiszen közvetve vagy közvetlenül számos olyan téma felbukkan benne, amelyek a hagyományos értelemben vett háborús regények sajátosságai, ám a történelem, a nélkülözések, bombázások, menekülések, a zsidóüldözés, a keleti front, a francia ellenállás, a hitlerjugend… csak a hátteret adják két fiatal történetéhez. Vagy talán fordítva? A két fiatal élete adja az apropót a történelmi események különleges eszközökkel való kiemeléséhez? Döntse el, aki olvassa. Érdemes.

>!
E_W
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Oké, hát én erről már magyarul sem tudtam normális értékelést írni, most meg még kevésbé…

Gyönyörű cím, gyönyörű történet. Nagyon alaposan kidolgozott, nagyon részletes, érzékszervekre ható regény, pontosan leírja a hangokat, a színeket, a formákat, mégsem érezni azt, hogy túl sokat magyaráz, hiszen ezek az apróságok teszik élővé a történetet.

Imádom, hogy elkerüli a kliséket, kiszámíthatatlan és izgalmas. spoiler

Számomra nem a háborúról, hanem a két főszereplő találkozásáról szól. spoiler Marie- Laure okos, és hihetetlenül bátor lány, Werner pedig <33 őt nem lehet nem a szívedbe zárni!

Ez még mindig csapongó értékelés volt, de legalább megpróbáltam.

Most pedig majd újra magyarul, hogy lássam, milyen (szinte) lehetetlen feladatra vállalkozott a fordító!

>!
Mafia I
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Nem kell mindent kimondani. Nem kell minden metaforát kibontani. Nem kell mindent párhuzamot a képünkbe tolni. Ez a könyv nagyon jó is lehetett volna, de olvasóként sajnos egyáltalán nem dolgoztatott meg.

>!
Rókus
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See

Bár pár embertől hallottam a könyvről, hogy kicsit vontatott, és nem egy izgalmas típusú regény, azért végül csak sikerült nekem is eljutnom a végére.

El kell ismernem, hogy tényleg viszonylag lassan bontakozik ki a végjáték, azonban pont ezért teljesen más műfaj mint egy „nem tudom letenni” "mi fog történni ezekután" könyv.
Egy lassan folydogáló, kissé morózus és szomorkás hangulatú sztorit tálal a regény, sok sok rövid fejezettel. A rövid fejezetek miatt, kiválóan alkalmas arra, ha valaki utazik buszon, és nem akar hosszabb időre belefeledkezni egy részébe.

Bár én személy szerint másra számítottam, bizonyára a díjak miatt amiket kapott, igenis sok érzelem van a könyvben és szépen összehozott történetről van szó. A realitás és a háború zordsága mellett, kapunk egy csöppnyi csillámport is, ami számomra legalábbis, igazán feldobja a történetet.


Népszerű idézetek

>!
Viki55

Open your eyes and see what you can with them before they close forever.

>!
Viki55

You know the greatest lesson of history? It’s that history is whatever the victors say it is. That’s the lesson. Whoever wins, that’s who decides the history. We act in our own self-interest. Of course we do. Name me a person or a nation who does not. The trick is figuring out where your interests are.

>!
Viki55

The way her fingers flutter through the space around her. Each a thing he hopes never to forget.

>!
Viki55

It is my favorite thing, I think, that I have ever seen. Sometimes I catch myself staring at it and forget my duties. It seems big enough to contain everything anyone could ever feel.

>!
Viki55

This, she realizes, is the basis of all fear. That a light you are powerless to stop will turn on you and usher a bullet to its mark.

>!
Lillás

Is it right,Jutta says, to do something only because everyone else is doing it?

>!
Lex

“He has killed me.” Awareness returns to Michel’s voice; he is looking up again. “Jacques, I mean. I am dead.”
“In the game?”
“Yes. But I can always begin again.”

>!
bobek84

and at the Napola school at Schulpforta, one hundred and nineteen twelve- and thirteen-year-olds wait in a queue behind a truck to be handed thirty-pound antitank land mines, boys who, in almost exactly one year, marooned amid the Russian advance, the entire school cut off like an island, will be given a box of the Reich’s last bitter chocolate and Wehrmacht helmets salvaged from dead soldiers, and then this final harvest of the nation’s youth will rush out with the chocolate melting in their guts and overlarge helmets bobbing on their shorn heads and sixty Panzerfaust rocket launchers in their hands in a last spasm of futility to defend a bridge that no longer requires defending, while T-34 tanks from the White Russian army come clicking and rumbling toward them to destroy them all, every last child

>!
AniRg

You know the greatest lesson of history? It's that history is whatever the victors say it is. That's the lesson. Whoever wins, that's who decides the history. We act in our self-interest.

84. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Chamberlain: The Dressmaker of Dachau
Kristin Hannah: The Nightingale
Alex Rosenberg: The Girl from Krakow
Ruta Sepetys: Between Shades of Gray
Irwin Shaw: The Young Lions
Anne C. Voorhoeve: My Family for the War
Thornton Wilder: Our Town
Mary Chamberlain: The Dressmaker's War
Francine Prose: Lovers at the Chameleon Club, Paris 1932
Amy Harmon: From Sand and Ash