A ​láthatatlan fény 353 csillagozás

Anthony Doerr: A láthatatlan fény Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Marie-Laure ​LeBlanc, a Természettudományi Múzeumban dolgozó zseniális lakatosmester lánya hatéves korában megvakul. Az apja elkészíti számára Párizs tökéletes makettjét, hogy a lány tájékozódni tudjon a fények városában. Ám mire elkészül a miniatűr várossal, a nácik lerohanják Franciaországot és megszállják Párizst…
Werner Pfennig egy német árvaházban él és különös képességgel bír: mindenféle rádiót képes megjavítani és megszólaltatni. Tehetségére hamar felfigyelnek, s Werner egy náci katonai iskolában találja magát, ahol kénytelen szembesülni a rendszer embertelenségével…
A náci invázió elől Marie-Laure apjával egy távoli, tengerparti kisvárosba menekül, nagyapja egykori házába, nem utolsósorban azzal a megbízatással, hogy elrejtsék a Lángok Tengerének hívott és sötét legendákkal övezett gyémántot, amelyet a megszállók égre-földre keresnek. A háború azonban hamarosan utoléri őket, és Marie-Laure retteg a hírhedt gyémánt átkától…

Anthony Doerr lírai szépségű… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Alexandra, Pécs, 2023
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635826896 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Alexandra, Pécs, 2022
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635823345 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Alexandra, Pécs, 2018
542 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633576250 · Fordította: Csonka Ágnes

2 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Marie-Laure LeBlanc · Werner Pfennig

Helyszínek népszerűség szerint

Franciaország · Németország · Saint-Malo · Schulpforta


Kedvencelte 54

Most olvassa 35

Várólistára tette 518

Kívánságlistára tette 415

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Ez a könyv az amerikai szépirodalmi bestseller-iskola kiemelkedő produktuma – az utolsó vesszőig megtervezett szöveg, a gyönyörűen felépített hatásmechanizmus iskolapéldája. Tulajdonképpen két párhuzamos történetet mesél el: egyik főszereplője egy vak francia lány, aki sokat lóg a párizsi természettudományi múzeumban, a másik pedig egy árva német srác, mellékesen matematikai zseni – kettejük sorsa pedig a szövetségesek által körülzárt Saint-Malo-ban találkozik, ’44-ben. Ugye, milyen hatásvadász? Ha még ehhez hozzáveszem, hogy szerepel egy elátkozott gyémánt is, meg egy olyan náci, aki csak épp annyira különbözik a Becstelen brigantik kulcsnémetjétől, hogy ne számítson plágiumnak, továbbá vannak itt bátor francia ellenállók, szőnyegbombázás, keleti front, plusz néhány kozmikus véletlen, és nem utolsósorban némi erősen hangsúlyozott analógia Verne Nemo kapitány-ával… szóval látszólag minden adott ahhoz, hogy összeroskadjunk az émelyítés megatonnái alatt. De nem. Nem roskadunk össze, hanem megadjuk magunkat – hat ránk a szöveg, még azokra is*, akik nagyjából-egészében sejtik, hová fog kifutni ez az egész. Ez az, ami ennek könyvnek az elképesztő erejét adja: hogy a már ismerős toposzokat virtuóz egységgé képes gyúrni. És hát ezért könnyű a hatásvadászatot is megbocsátani neki – mert tényleg hat.

Azt hiszem, a titok az, hogy Doerr a szöveg megformálásában egy egészen bátor újítást alkalmazott: nyúlfarknyi, egy-négy oldalas fejezetekkel operál, amitől a történet izgalmasan szaggatottá válik, ráadásul ilyen terjedelemben jóval intenzívebben (már-már fotóminőségben) kapjuk meg a cselekménymorzsákat, amik úgy pezsegnek végig az ember gerincén, mint holmi robbanócukorkák. Ehhez még hozzájön a közvetett hatás: ettől a szerkesztéstől az olvasóban felébred a „na még ezt a pici fejezetet elolvasom…”-érzés, aztán persze még egy picit, meg még egy picit… nagyon nehéz letenni.

Egy zseniális drámai szerkezet ez a könyv: végigzongorázza az érzéseinken a teljes kétségbeeséstől egészen az euforikus boldogságig és vissza. Egy regény a szeretet határairól, és hogy van-e bűnbocsánat, ha magunknak nem tudunk megbocsátani. (Ez költői kérdés, nem kell válaszolni.) Ez a fajta szöveg húzza be az olvasókat az irodalomba – nagy szükség van ilyesmire, hálás is vagyok neki. És hát lőjetek lábon, ha öt éven belül nem csinálnak belőle minimum négy Oscar-ra** hitelesített hollywood-i szupermozit.

* A merészen idebiggyesztett többes szám alatt valójában (szignifikáns adatok híján) csak engem kell érteni.
** A férfi mellékszereplő, a rendezés és a legjobb film tuti, és valószínűsítem még a női főszereplőt is.

35 hozzászólás
_Eriii>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Ez a könyv minden várakozásomat felülmúlta olyan gyönyörű volt. Egy csoda volt. Rengeteg második világháborús könyvet olvastam, de ez szerencsére teljesen más. Aki szereti Ruta Sepetys könyveit azoknak mindenekfelett ajánlom, mert hasonló. Csupán annyi eltéréssel, hogy ez a könyv szépirodalmilag sokkal szebben van megírva. Gyönyörű szófordulatokkal, gyönyörű mondatokkal van szerkesztve. Letisztult, stílusos, egyedi. Ebbe is mint minden második világháborús könyvbe megvan a kegyetlenség a lehetetlenség, de ami igazán tetszett az az, hogy teljesen más megközelítésből olvashattam egy ilyen könyvet. Kedvenc nem is kérdéses…

1 hozzászólás
Kriszta_89 P>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

A hetekbe jött ki belőle a sorozat és elkezdtem nézni, de az első rész után abbahagytam, annyira megérintett, mondom nekem ezt előbb el kell olvasnom, mielőtt végignézem.

Szuperlatívuszokba tudom csak dicsérni és oldalakon keresztül tudnék róla most ömlengeni. Az én szívemhez és lelkemhez ennyire közel rég került egy történet és ennyi szereplő, egyszerre simogatta és facsarta a szívem, a könnyeimmel küzdöttem közben, annyira megérintett és magával ragadott.

Az egész történet ahogy meg van írva zseniális, amely módon a szavak követik egymást, a gondolatok egymásba karolnak, úgy egy zenész sem tudna szebbet komponálni. Voltak olyan fejezetek, amik filmszerűen pörögtek előttem, ahogy a képek váltották egymást, közvetlen zuhanás a magaslatokból a mélységekbe. Az író remekül tudja az értelmeket közvetíteni és az olvasóra hatni vele. Az egész mű felépítése is nagyszerű, ahogy a végére összeérnek a szálak, libabőr.

A végére én mást vártam egy picit, viszont így ülepedve azt mondom már, hogy ez így teljesen jó, megadja az egész mű ritmusához azt a végszót, ami sokáig kong az olvasó lelkében, mint egy hatalmas robbanás.

Marie-Laure, Werner, Daniel és Etienne LeBlanc köszönöm, de legfőképpen Anthony Doerr-nek, hogy ezt megalkotta a könyvét.

3 hozzászólás
Naiva P>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Ennél szebb történet nem is lehetett volna 2023 utolsó olvasmánya. Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt ez a könyv főként a tengerentúlon rengeteg figyelmet kapott. Az egyedi története és gyönyörű írásmód miatt most már én sem vonom kétségbe, hogy miért.
A történet a II. világháború vége felé játszódik, amikor a szövetségesek megkezdik a francia Saint-Malo városának bombázását, hogy kiűzzék a megmaradt nácikat. A két főszereplőnk Marie Laure, egy vak francia lány, aki nagybátyjával Párizsból menekült. Werner, a német hadsereg rádiószakértője, aki a városban rekedt. Éppen akkor, amikor az ostrom kezdődött. A történet során ide-oda váltogat az időben, valamint a két főszereplő nézőpontja között, hogy lássuk, hogyan került a két fiatal szereplő erre a háború sújtotta helyre.
Úgy gondolom, hogy a könyv jól ábrázolta a második világháborút, ráadásul két nagyon különböző élethelyzetben lévő szereplő szemszögéből elmesélve. Alig vártam már, hogy a két szereplő találkozzon végre. Ezerszer meghaltam, miközben ezt a könyvet olvastam. Titokzatos, szívszorító és egyszerűen ragyogóan szép. Az összes létező csillagot megérdemli.

2 hozzászólás
Trixi_Adzoa P>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Ez a könyv egy CSODA, mint már korábban mondtam. Csak ismételni tudom magam.
Egy gyönyörű köntösbe bújtatott II. Világháborús regény, amit nem lehet letenni, és az 540 oldal nagyon kevésnek tűnik. Még mindig folytatni akarom.

Szerintem ez a valaha legjobban szerkesztett könyv, amit olvastam. A cselekmény 2x2 szálon fut:
1. Marie-Laure LeBlanc: a francia – Párizsban élő – vak kislány, akinek életét meséli el a könyv két időben, a háború elején/előtt, és a végén.
2. Werner Pfennig: a német – Zollvereinben élő – árva kisfiú, akinek életét meséli el a könyv szintén két időben, a háború elején/előtt, és a végén.

Marie-Laure 6 éves korában megvakul, de apjának köszönhetően megtanul együtt élni a vakságával. Apja – a párizsi Természettudományi Múzeum lakatosmestere –, hihetetlen kézügyességgel faragja ki először Párizs, majd Saint-Malo városának makettjét, hogy Marie-Laure megismerje a város szerkezetét, az utcákat. Egy idő után Marie-Laure egyedül is képes tájékozódni, a miniatűr városnak köszönhetően.
Werner egy rettentő okos, jó eszű kisfiú, aki vonzalmat érez a matematika, mechanika, elektrotechnika iránt már gyermekkorában is. Húgával találnak egy tönkrement rádiót, amelyet többször szétszed, újra összerak, és közben megérti a működését. Ennek köszönhetően bármilyen rádiót képes megjavítani. Ennek köszönheti, hogy árva létére egy magas rangú német tiszt beajánlja a schulpfortai náci iskolába. A mechanika tanára felfedezi a rádiókhoz, motorokhoz való érzékét, és még tovább képezi. spoiler

Mindkét gyerek egyik pillanatról a másikra ott találja magát a II. Világháborúban.

Marie-Laure apjával menekül Párizsból a náci megszállás elől, táskájában a Lángok Tengere elnevezésű értékes gyémánttal. Saint-Malo-ban – Marie-Laure nagyapjának öccsénél – Étienne-nél szállnak meg. Marie-Laure és bácsikája sok boldog, és érdekes percet töltenek együtt. Olvasnak! Étienne felolvas Marie-Laure-nak, Marie-Laure pedig neki Braille-írásos könyveiből. Imádnivalóak együtt. Mint két gondtalan gyermek.

Werner egyetlen egyszer kéri meg tanárát, hogy haza mehessen húgához látogatóba. Az a büntetése, hogy kiküldik a frontra 16 éves korában. Sokat dolgozik rádiókkal, sokat utazik volt iskolatársával, rengeteg idegen rádióadást mér be. Időközben folyamatosan érzi, hogy a húgának igaza volt, ez egy rossz világ, és nem muszáj mindent megtenni azért, mert mások is azt teszik. Egyre rosszabbul érzi magát a náci eszmék között.

spoiler*

Olvassátok, megéri. Azt hiszem, egyáltalán nem véletlen az a Pulitzer díj. A stílusa számomra tökéletes. Könnyen olvasható, letisztult, szépen fogalmazott, cselekménydús, és a rövid váltakozó fejezetek miatt könnyű abbahagyni bárhol, könnyű újrakezdeni és még könnyebb nem letenni :-)

*Csak az nyissa ki a spoilert, aki nem akarja elolvasni a könyvet, mert a végkifejlettre utal.

15 hozzászólás
meseanyu P>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Számomra újszerűen közelítette meg ezt az időszakot, ami feltétlenül értékelendő. Nekem nagyon bejött a szerkesztés is, szeretem a rövid fejezeteket, a több síkon játszódó történeteket. Szimpatikusak voltak nagyon a főhősök, jól volt felépítve a történet, izgalmas volt, magával ragadó, volt egy-két nagyon erős jelenet is. Az egyetlen kis csalódás volt számomra, hogy stílusban mást vártam, mert sokszor elhangzott a dícséret, hogy milyen szépen ír Doerr, és bár én is igényesnek éreztem a szöveget,nekem sokszor inkább szikár volt, nem volt olyan megkapó, mint vártam.

2 hozzászólás
belle_ P>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Sokszor szembejött velem ez a könyv külföldi oldalakon, de leginkább akkor kaptam fel a fejem rá, amikor megláttam, hogy megjelent a sorozathoz az előzetes. Attól még inkább megjött a kedvem, hogy megismerjem a történetet.

Két idősíkon fut a történet: az egyik még a háború előtti éveket mutatja be, majd a háborúba vezető időszakot; a másik pedig már a háború utolsó heteit/napjait láthatjuk. Több szereplőnek a nézőpontjába is betekintést nyerhetünk, de a porondon két fiatal van, akik gyermeki létük ellenére belecsöppenek a második világháború kegyetlenségébe.

Az egyik főszereplő, Maire-Laure egy vak kislány, akinek az apjával együtt el kell menekülniük egy rokonhoz, mert az apukánál egy nagyon értékes tárgy van, amit a nácik keresnek. A másik főszereplő, Werner az árvaházban tölti mindennapjait húgával, ahol megtanul összeszerelni és megjavítani rádiókat. Erre a tehetségére a nácik is felfigyelnek és egyik napról a másikra egy kiképzőtáborban találja magát.

Nincs gyors cselekménye a regénynek. Sokáig csak a hétköznapokat látjuk, ahogy Franciaországban behúzódni kényszerül mindenki a négy fal közé a németek lerohanása miatt. Így engem sokkal jobban érdekelt Werner fejezetei, ahol a katonai tábor került terítékre. Nagyon sok kegyetlenkedés, megfélemlítés és a fiúk egymás elleni kijátszása volt látható.

Lehet sejteni, hogy mire akarja az író kifuttatni az eseményeket, de még így is volt pár rész a végén, amibe belesajdult a szívem. Világháborús könyveket sosem könnyű olvasni, pláne, ha gyerekek szerepelnek benne, de ez különösen fájdalmas volt. Kíváncsian várom a sorozatot, Hugh Laurieval és Mark Ruffaloval.

Morpheus>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Valóban, nagyon szépen van megírva… Ezzel be is fejezem a dicséretét, ugyanis folyamatosan az volt az érzésem, hogy nem emberek mozognak a könyvben, hanem hangyák, amelyeket egy tudós nagyítóval figyel. Vagy vadembereket, akiket az antropológus az objektivitás ürügyén távolságtartással figyel, mondhatni egy üveglap mögül. Maguk a szereplők is esetlegesek, tulajdonképpen mindegy, hogy egy hangyabolyban – egy időintervallumban – mely hangyákat figyelnek meg, mindegyiknek lesz valamiféle története. Megszületnek és meghalnak… És közben mindegyik hangya találkozik más hangyákkal, hosszabb-rövidebb ideig egymás közelében vannak, együttműködnek vagy harcolnak, majd elválnak, esetleg később újra találkoznak (vagy nem). Mindegyik hangya életét meghatározza biológiájuk, pszichológiájuk és szociális környezetük. Determináltak, szabad akarat nem létezik, azaz talán életükben egyszer fellelhető annak a nyoma, hogy az előre megjósolhatóhoz képest másképp cselekedtek. Szóval szigorú ok-okozat és determinizmus.
Tudom, hogy a tudomány ezt nyomja ahogy a csövön kifér – ezzel tulajdonképpen összepacsizva mindazokkal, akik hangyává akarják süllyeszteni az embereket. Igenis, kikérem magamnak, nem vagyok hangya, se szimulákrum, hanem mindezeken túl ember, azaz szellemi lény is, és ha valami olyan szépen van megírva, hogy Darwin könnye is kicsordul, akkor sem szabad ezzel a látásmóddal azonosulni. Egyre inkább megyünk megint abba az irányba, ahol az embereket szimulákrummá akarják silányítani. Éppen ezért az embereket arra kéne tanítani, hogy igenis mindenki felelős a saját életéért, hogy igenis létezik szabad akarat, hogy mindenki döntsön és cselekedjen felelősségteljesen, lelkiismeretesen, és ne a jelszavakat harsogja együtt a már beidomított szimulákrumokkal. És természetesen azt, hogy a szabadságunkat hogyan lehet megvalósítani, elérni. Ilyen példákat felmutatni a könyvekben!
E könyv írójában egy riadt tudóst látok, aki a biologizmus, pszichologizmus és szociologizmus önmagára zárt labirintusából halálra rémülten (és beletörődően) cincog kifelé.

3 hozzászólás
smetalin>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Mikor egy olyan könyv kerül az ember kezébe, ami a II. vh-ról szól, annak a 80 %-a a zsidó üldözés és szörnyűségek a tartalma. Éppen ezért ez a könyv eltér ezektől, hisz ebben nincs szó a zsidóságról persze a szörnyűség az marad, hisz háború van.
Ez a történet egy francia vak kislányról szól és egy német árja kisfiúról. Az egyik itt van a másik ott, mindketten tizenévesek mikor kitör a háború, mindketten tele vannak álmokkal, tervekkel. Őket követhetjük nyomon 4 éven keresztül, hogyan alakul az életük, az egyikőjüknek menekülni kell mert megszállták a hazáját, a másikra rá kényszerítenek egy olyan idealizmust amiben nem hisz. Természetesen egyszer majd találkoznak is, de addig míg ez a pillanat eljön, megismerhetjük őket, a rádiózást, Vernét, egy szénbánya kilátástalanságát, egy gyémánt köré szőtt legendát, szeretetet, hazafiasságot és a szörnyűségeket amik egy háborúban történnek.
Ami kicsit zavart, s ezt már mások is említették előttem, az a fejezetek rövidsége, volt amelyik 1,5-2 oldal volt csak. Mire az ember belelendült volna egy részbe, snitt, vágás, jött a másik szereplő élete.

szallosas P>!
Anthony Doerr: A láthatatlan fény

A fülszöveg alapján igen ígèretesnek tűnt a könyv, ès valóban. Egy csepnyi unatkozás, vontatott rèsz sincs.
A fejezetek nagyon rövidek. Ritka a három oldalas köztük, de valamièrt így tökèletes. Olyan, mintha széttört csigaházak darabjai lennènek, ès a vègère sikerülne összeilleszteni a darabokat.
A cselekmèny ugrál az időben, de nem zavaró módon, könnyű kiigazodni, ès minden mondatot èlvezet olvasni!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Trixi_Adzoa P>!

Ki tudta, hogy a szeretetbe bele lehet halni?

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Franciaország · Marie-Laure LeBlanc · Saint-Malo · szeretet
Trixi_Adzoa P>!

– A jólét alapja a kegyetlenség! A drágalátos nagyanyáitok csakis azért ülhetnek a teájuk meg a süteményük felett, mert nektek ott az öklötök a fegyveretek markolatán!

180. oldal

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború · Németország · Schulpforta
Trixi_Adzoa P>!

– Hát maga nem akar élni, mielőtt meghal?

283. oldal

Trixi_Adzoa P>!

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború · történelem
Jesper_Olsen>!

Helyes dolog megtenni valamit – teszi fel a kérdést Jutta –, csak mert mindenki más megteszi?

143. oldal

Trixi_Adzoa P>!

– Veled az a baj, Werner – szólal meg Frederick –, hogy még mindig azt hiszed, az életed a sajátod.

236. oldal

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború · Németország · Werner Pfennig
Jesper_Olsen>!

– Maga úgy gondolja, Madame, hogy a mennyországban tényleg szemtől szembe látjuk majd Istent?
– Lehetséges.
– És ha az illető vak?
– Én úgy gondolom, ha Isten azt akarja, hogy lássunk valamit, akkor azt látni fogjuk.

305. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten · mennyország · vakság
Trixi_Adzoa P>!

    Saint-Malo: a várost négy oldalról víz veszi körül. Csak egy vékony szál köti Franciaország többi részéhez: egy töltés, egy híd, egy homokos földnyelv. Mi először is malóiak vagyunk, így tartják Saint-Malo lakosai. Másodsorban bretonok. Franciák, ha minden kötél szakad.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Saint-Malo
Trixi_Adzoa P>!

Majdnem négy év telt el azóta, hogy utoljára Braille-írást tapintott, de a betűk úgy bukkannak fel az emlékezetéből, mintha tegnap hagyta volna abba az olvasást.
     Jules. Verne. Nemo. Kapitány. Első. Rész. Második. Rész.
    A bácsikája nyakába ugrik, és átkarolja.
– Azt mondtad, nem tudtad végigolvasni. Gondoltam, ahelyett, hogy én olvasom fel neked, te is felolvashatnád nekem.
– De hát hogyan…?
– Monsieur Hébrard, a könyvesboltból.
– Amikor semmit sem lehet kapni? Ráadásul ez nagyon drága…
– Sok barátot szereztél ebben a városban Marie-Laure.
    A lány hasra fekszik a padlón, és kinyitja a könyvet.

381. oldal

vikike911>!

A szél vajon miért nem mozdítja meg a fényt?

493. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Kate Quinn: Alice hálózata
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban
Kristin Hannah: Fülemüle
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában