Ez a könyv egy CSODA, mint már korábban mondtam. Csak ismételni tudom magam.
Egy gyönyörű köntösbe bújtatott II. Világháborús regény, amit nem lehet letenni, és az 540 oldal nagyon kevésnek tűnik. Még mindig folytatni akarom.
Szerintem ez a valaha legjobban szerkesztett könyv, amit olvastam. A cselekmény 2x2 szálon fut:
1. Marie-Laure LeBlanc: a francia – Párizsban élő – vak kislány, akinek életét meséli el a könyv két időben, a háború elején/előtt, és a végén.
2. Werner Pfennig: a német – Zollvereinben élő – árva kisfiú, akinek életét meséli el a könyv szintén két időben, a háború elején/előtt, és a végén.
Marie-Laure 6 éves korában megvakul, de apjának köszönhetően megtanul együtt élni a vakságával. Apja – a párizsi Természettudományi Múzeum lakatosmestere –, hihetetlen kézügyességgel faragja ki először Párizs, majd Saint-Malo városának makettjét, hogy Marie-Laure megismerje a város szerkezetét, az utcákat. Egy idő után Marie-Laure egyedül is képes tájékozódni, a miniatűr városnak köszönhetően.
Werner egy rettentő okos, jó eszű kisfiú, aki vonzalmat érez a matematika, mechanika, elektrotechnika iránt már gyermekkorában is. Húgával találnak egy tönkrement rádiót, amelyet többször szétszed, újra összerak, és közben megérti a működését. Ennek köszönhetően bármilyen rádiót képes megjavítani. Ennek köszönheti, hogy árva létére egy magas rangú német tiszt beajánlja a schulpfortai náci iskolába. A mechanika tanára felfedezi a rádiókhoz, motorokhoz való érzékét, és még tovább képezi. spoiler
Mindkét gyerek egyik pillanatról a másikra ott találja magát a II. Világháborúban.
Marie-Laure apjával menekül Párizsból a náci megszállás elől, táskájában a Lángok Tengere elnevezésű értékes gyémánttal. Saint-Malo-ban – Marie-Laure nagyapjának öccsénél – Étienne-nél szállnak meg. Marie-Laure és bácsikája sok boldog, és érdekes percet töltenek együtt. Olvasnak! Étienne felolvas Marie-Laure-nak, Marie-Laure pedig neki Braille-írásos könyveiből. Imádnivalóak együtt. Mint két gondtalan gyermek.
Werner egyetlen egyszer kéri meg tanárát, hogy haza mehessen húgához látogatóba. Az a büntetése, hogy kiküldik a frontra 16 éves korában. Sokat dolgozik rádiókkal, sokat utazik volt iskolatársával, rengeteg idegen rádióadást mér be. Időközben folyamatosan érzi, hogy a húgának igaza volt, ez egy rossz világ, és nem muszáj mindent megtenni azért, mert mások is azt teszik. Egyre rosszabbul érzi magát a náci eszmék között.
spoiler*
Olvassátok, megéri. Azt hiszem, egyáltalán nem véletlen az a Pulitzer díj. A stílusa számomra tökéletes. Könnyen olvasható, letisztult, szépen fogalmazott, cselekménydús, és a rövid váltakozó fejezetek miatt könnyű abbahagyni bárhol, könnyű újrakezdeni és még könnyebb nem letenni :-)
*Csak az nyissa ki a spoilert, aki nem akarja elolvasni a könyvet, mert a végkifejlettre utal.