A ​jégkirálynő 57 csillagozás

Anthony Capella: A jégkirálynő

A Napkirály fényűző udvarában különös terv készül. XIV. Lajos mind nagyobb hatalomra vágyik, az angolokat szeretné szövetségesének. A cél érdekében semmitől nem riad vissza. A hagyományos diplomáciai eszközökön túl, beveti két „titkos fegyverét”: Carlot, a jégdesszerek mesterét és Louis de Keroulle kisasszonyt, az ellenállhatatlan kurtizánt. Mindketten pontosan tudják, mi a feladatuk II. Károly udvarában…
De mindezeken túl, mi köze lehet majd egymáshoz az első fagylaltkészítő mesternek és a híres szépségnek? És az hogyan lehetséges, hogy az olaszok nevéhez fűződő fagylalt először Angliában bukkan fel?

Anthony Capella újabb történelmi regénye, az írótól már megszokott szellemességgel, mesterien és szórakoztatóan fűzi össze a 17. század történelmi eseményeit a romantikus kalandokkal. Miközben szemünk előtt alakul át Európa történelme azt is megtudhatjuk: hogyan is kezdődött a jeges édesség utáni olthatatlan vágyunk…

>!
Geopen, Budapest, 2013
472 oldal · ISBN: 9639973596 · Fordította: Szabó Réka Eszter

Enciklopédia 10


Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bur3sz
Anthony Capella: A jégkirálynő

Osztom azon véleményeket, miszerint a Kávék költője jobb. Eleinte vitattam, de a regény utolsó 100 oldala meggyőzött. Nem a receptek gyakorisága okozta a törést. A történet valahogy nagyon ellaposodott. Elnaggyázódott. Mindezek ellenére tetszik Capella írói stílusa. A karakterei színesek, jó a történetvezetése. A regényei a valóságra épülnek. Lehet tanulni belőlük.

>!
Aurore 
Anthony Capella: A jégkirálynő

Örök igazság a Jégdesszertek könyvéből, miszerint „Kevés dologgal lehet olyan olcsón örömet szerezni, mint fagylalttal”. Pláne nekem. Gyerekkorom óta rajongom, csak akkoriban Magyarországon nem mindenhol lehetett jófajtát kapni, és kevésfajta íz volt kapható. Igaz, a másik örök igazság ugyanonnan: „Mindegy, hányféle új ízkombinációt találunk ki, mindig a legegyszerűbb fagylaltok a legjobbak”. A kedvencem a citrom volt, nagynénémé a csokoládé. Nem értettem akkoriban ezt, de most már tudom: nem csak nekem volt igazam a citrommal, hanem neki is a csokoládéval.

Az ismert világegyetemben a leges legjobb fagylaltot itt állítják elő: http://www.algelatone.com/. Aki teheti, egyszer menjen el Palermóban oda! A bazsalikomos citrom, a cukormentes kávé mellé ott van a diós gorgonzola is! Minden ízük őszinte és csalásmentes. Továbbá nincs két nap, amikor pont ugyanazok az ízek lennének a pultban – mindig tartogatnak meglepetést. Mióta ott jártam, mondanom se kell: igen kényes lettem.

Így aztán nem véletlen, hogy ez a könyv a francia s majd utána az angol udvarba vetődött olasz jégcukrászról szól. Korrektül összerakott történelmi romantikus gasztróregény, de a másik olasz slágerről szóló könyvvel, A kávék költőjével nem érhet fel, hiszen az egyszerűen hi-bát-lan. Itt kicsit „fagyos” a szerelmi szál, s kevésbé mélyen vannak tárgyalva a komoly társadalmi témák. Nagyra tette nálam ott a lécet A. Capella, az az igazság. Persze ha figyelmesen olvasunk, itt is van komoly téma elég: korrupció, egyenjogúság, hierarchia (megkérdőjelezése), üzleti titkok kontra a tudás fejlődése és elérhetősége mindenki számára, politikai döntések az alsónadrágból való motiválhatósága és így tovább. Ezek azok, amik miatt ez a szerző soha nem lesz egyenlő az egyszerű ponyvával, hanem inkább KKK (Kikapcsolódás könnyedén komolyan). Ha zsibbad az agyad, s pihentetni akarod, de elsorvasztani nem – tökéletes olvasmány.

>!
Geopen, Budapest, 2013
472 oldal · ISBN: 9639973596 · Fordította: Szabó Réka Eszter
2 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
Anthony Capella: A jégkirálynő

Ahhoz képest, hogy a fő motívum a történetben a jég, elég langyos a történet. Élvezhető, fordulatos, viszont túlontúl sok benne a fagyik pontos leírása, a recept (ok, hogy ez akár várható volt, viszont én léptékesen átugráltam azokat…). Egyébiránt a Tudorokhoz, legfőképp Henrikhez szokott szemem – lelkemnek a szerelmi szál is gyenge volt és slampos.
Mindezek ellenére tetszett, olvastatta magát és listázom a szerző kávés költeményét is.

4 hozzászólás
>!
szilvamag
Anthony Capella: A jégkirálynő

Nagyon élveztem a könyvet, a cselekmény magával ragadó volt az író stílusa pedig rendkívül gördülékeny és látványos.
Egyetlen hibát tudnék csak felróni a számára, az pedig a terjedelme, amelyet indokolatlanul hosszúnak éreztem. Rendkívül sok szó esett a fagylaltkészítésről, a különböző technikákról és ízesítésről, amiből bevallom a végére nekem már túl sok volt. Értem én, hogy mint szimbólum jelent meg a könyvben ez az édesség, ami a különböző társadalmi osztályok közötti különbségekre volt hívatott felhívni a figyelmet, de érzésem szerint ez kissé túlzásba lett víve. Így a regényben a gasztronómia lett túlsúlyban a romantika rovására, melyet bevallom kissé sérelmeztem, de a kiváló történelmi háttér mindenért kárpótolt.
Egyébként akit érdekelnek a történelmi kuriózumok, azoknak nyugodt szívvel ajánlom a könyvet.
Bővebben: http://goo.gl/s9fP62

>!
Risus P
Anthony Capella: A jégkirálynő

Nem ez az első könyv, amit olvasok az írótól, így olyan nagy meglepetést nem okozott.
Kifejezetten tetszett, hogy megtartotta jó szokását és ahogyan a másik könyvében a kávékról olvashattunk idézetet a fejezetek elején, itt a jégkrémekről.
Engem maga a történet nem nyűgözött le, pedig nem volt rossz, csak valahogy annyira nem érdekelt.
Viszont majdnem mindegyik fejezetnél legalább egyszer rám tört a jégkrém ehetnék.
Diétázás alatt nem ajánlom senkinek :D

>!
KoŁibri
Anthony Capella: A jégkirálynő

Imádtam! Ismét kimerítettem a sok összekuszált történelmi hazugságok tengerének mélyéből egy szelet igazságot, amiből rengeteget tanultam és nagyon izgalmas volt! Tudtam, hogy reális befejezése lesz, A kávék költője után már tudtam, hogy nem várhatok vattacukros fagylaltkrémes befejezést. Csak gasztronómiailag.

>!
Black_Venus 
Anthony Capella: A jégkirálynő

Már egy ideje gondolkodom, hogy mi jót is írjak erről a könyvről, a A szerelem étke és a A kávék költője után akkora csalódás volt, hogy mindenáron szeretnék valami jót felfedezni benne. De nehezen megy – főként a kihagyott ziccerek miatt. Mert érzem és értem én, hogy nagyon szeretné a fagylaltokkal lenyűgözni és elvarázsolná az Olvasót, de a fagylalt csak egyszer okoz sokkot és döbbenést, mikor életében először kóstolja az ember és lefagy, utána már egy a desszertek sokaságából, és mindenféle ízeket be kell vetni, hogy ne legyen egyhangú. Szóval már ez, az alaptéma is el van kalibrálva.
Volt lehetőség a korszak alapján arra is, hogy egy valóban vérbő, szaftos, érdekes konfliktusokkal teli történet szövődjön a Napkirály és I. Károly udvarában: érdekes lett volna a Napkirály udvarának egy kicsivel részletesebb bemutatása a történeten keresztül; vagy a Cromwell utáni idők Angliája, Károly élvhajhász udvara, a pamfletek, színházak, a politikai nyugtalanság, az új világba kivándorlás, a vallási viták és konszolidáció időszaka. A legérdekesebb szereplő Hanna, a ranter cselédlány, aki gyógynövényekkel „boszorkánykodik”, a zabigyerekét egyedül neveli és olyan harcos-konzervatívan szabadelvű, mondhatni protofeminista, összefoglalóan öntudatgombóc, hogy ilyen szereplőt talán még sehol nem olvastam. Vele szemben van a francia arisztokrata főszereplő lány, akinek csak az ősi neve és a szüzessége minden vagyona, na ezek közül is csak az utóbbi ér valamit, és az események sodrásában próbál evickélni, a legjobb döntés, amit hozhat, hogy teljesíti a francia király parancsát és az angol király szeretője lesz. Pedig esze még neki is van, még ravasz diplomata is, de valahogy a jellem meg az eltökéltség, a hit hiányzik.
Na, ez a legérdekesebb része a sztorinak, mégiscsak valami jó, a francia abszolutista uralkodó alatt és az angol parlamentáris monarchiában élő emberek viselkedése közötti kontraszt, és az a szabadság, amelyet az angolok spoiler magától értetődőnek vesznek.
És akkor a sztorit kiegészíti még a fagylaltkészítő olasz ficsúr, aki több fokozatú jellemfejlődésen megy keresztül, de mégis az a benyomásom róla, hogy biztos nem lennék jó cukrász, mert nagyon untam a salétromos jégkása-készítést és a páncélkesztyűvel jégdara-reszelést.
Nem venném el senkinek a kedvét tőle, strandolvasmánynak elég jó, és sokkal informatívabb és fordulatosabb mint a vámpíros romantikus sztorik. spoiler

>!
Hajnalcsillag
Anthony Capella: A jégkirálynő

Ez már a harmadik Capella könyvem volt. Szerintem igen hasonló stílusú mind a három regény. Akár azt is mondhatnám, hogy aki egyet olvasott az összeset olvasta. Igaz más a történet, és más a gasztronómia is. Tetszett, szórakoztatott, de nagyon hosszúra sikeredett. Egyszer olvasós. Ha a legjobb Capellát kéne kiválasztanom, akkor a Kávék költője lenne az.

>!
Amilgade
Anthony Capella: A jégkirálynő

Mit is jelent kémnek lenni a hideg, szürke Angliában? Ebből a könyvből megtudhatjuk, hogy miként használta ki XIV. Lajos II. Károly gyengéjét, és próbálta a franciák mellé állítani.

>!
eklaire P
Anthony Capella: A jégkirálynő

Egy picikét csalódás volt a vége, ezért is a fél csillag levonás. Cukormázas, happy end-es befejezésre számítottam, de így is tetszett. Kellemes történet, szívesen olvasnék folytatást.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Odilia P

Hallottam már, hogy a szerelmet a tűzhöz hasonlítják. De ez nem igaz. Ha megérintjük a lángot, elkapjuk a kezünket. A fájdalom hirtelen és gyorsan ér, de azután el is múlik.
A szerelem olyan, mint a jég. Észrevétlenül kerít hatalmába, lopva telepedik meg a testben, lebontva a védőgátakat, elfoglalva a szervek legrejtettebb zugait is. Nem forrósághoz, fájdalomhoz vagy égéshez hasonlít, hanem inkább egyfajta belső tompultsághoz, mintha maga a szív keményedne meg és változtatná az embert kővé. A szerelem öklébe zár, és olyan erővel szorít, hogy attól sziklák hasadhatnak ketté, hajótestek roppanhatnak össze. A szerelem feltörheti az útburkolatokat, porrá zúzhatja a márványt, lefonnyaszthatja a faágakról a leveleket.

256. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jég · szerelem
>!
Lyanna P

– Szerintem kétfajta szerelem létezik. Az egyik akaratunkon kívül kerít hatalmába, a másikat pedig mi magunk hívjuk életre. Az, amelyik kéretlenül toppan be, testi tünet, mint valami betegség. És ahogy a betegség is, legyengíti az embert. Olyan szerelem az, amely meggyötör, mert arra a kényszerre alapul, hogy a másikat birtokba vegyük, nem pedig arra, hogy szeressük és tiszteljük. De az a szerelem, amelyet mi magunk keltünk életre – amely két ember közös döntéséből születik –, az napról napra nő, és egyre erősebb lesz. Olyan, mint a tűzhely lángja, amelyet életben kell tartani, hogy főzzünk rajta, meg hogy melegen tartsa a házat, de nem engedhetjük addig tombolni, míg porrá nem égeti az egész várost, ahogyan azt a nagy londoni tűz tette. De az ilyen szerelemhez két ember kell. Egyedül nem megy.

451. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Aurore 

Kevés dologgal lehet olyan olcsón örömet szerezni, mint fagylalttal.

462. oldal (Geopen, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: fagylalt · öröm
2 hozzászólás
>!
Bur3sz

Az új nap feledést hoz a tegnapra:
Ne hagyd, hogy hasztalan múljék el a ma.

212. oldal

>!
Bleeding_Bride ISP

Néha jobb nem bolygatni, mi van a dolgok mélyén. Néha túlzottan is sok lehet a fény.

454. oldal

>!
Risus P

– A tökély lényege az egyszerűség, Demirco.

44. oldal (Geopen, 2013)

>!
Bleeding_Bride ISP

A féltékenység a köznépnek való – mondta tárgyilagosan. – Azoknak, akiknek csak ritkán és olyan kevés jut a gyönyör morzsáiból, hogy kénytelenek rajta úgy veszekedni és marakodni, mint koldusok egy darab kenyérhéjon.

56. oldal

>!
Risus P

– Mi tudósok vagyunk, nem pedig szakácsok – szerette mondani. A főzés a nők dolga. Mi a jég titkainak vagyunk a tudói.

17. oldal (Geopen, 2013)

>!
Aurore 

– Nem adhatom ki a titkaimat.
– Ebben az esetben, uram, jobb, ha nem érintkezik sokat a magamfajtákkal – mondta Boyle –, mivel a titkok, a mi jól megfontolt véleményünk szerint, az igazság esküdt ellenségei.

176. oldal (Geopen, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: igazság · titok
>!
Bleeding_Bride ISP

– A nagybátyám hozott Párizsba, hogy férjet találjak magamnak.
– És sikerült? – kérdeztem merészen. A hölgy bólintott. – Többet is, történetesen. Egy sajátot, meg néhányat a másokéi közül.

49. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Hooper: Eliza Rose
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
Juliette Benzoni: A vörös liliomos tőr
Budai Lotti: Shirzan bosszúja
Victor Hugo: A nevető ember
Philippa Gregory: A folyók asszonya
Justin Go: Porladó árnyak
R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában
Margit Sandemo: A magányos lovag
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös