Megjelenésének várható időpontja: 2019. október 25.

Gépnarancs 833 csillagozás

Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs

A Gépnarancs 1962-ben látott napvilágot, s azóta mit sem veszített aktualitásából. Nemcsak mert cselekménye a pontosan meg nem határozott jövőben játszódik, hanem mert Burgess írói képzelete és nyelvteremtő zsenialitása a napi politikánál is, a múló irodalmi divatoknál is időtállóbb. Ezt az antiutópista történetet egy tizenéves bandavezér, a jókedvvel kegyetlenkedő, ugyanakkor igen éles elméjű és a klasszikus zene iránt rajongó Alex mondja el, a maga egyéni, orosz eredetű szavakkal megtűzdelt szlengjén. Az ő egyszerre taszító és vonzó személyiségén keresztül kapunk képet az alattvalóira gondolattalan, gépies konformitást kényszerítő Államról, amely a fiatalok számára életformává vált erőszak visszaszorítására az „agymosástól” sem riad vissza – holott ez az erőszak paradox módon már a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze, amikor az állati ösztönöknek kell eluralkodniuk a tudaton, hogy az ember legalább az embertelenségben ember maradhasson.

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Helikon, Budapest, 2019
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793526 · Megjelenés időpontja: 2019. október 25.
>!
Helikon, Budapest, 2016
220 oldal · ISBN: 9789632276359 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Trubadúr, 2016
200 oldal · ISBN: 9789632278452 · Fordította: Gy. Horváth László

7 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Alex · Oscar Wilde


Kedvencelte 244

Most olvassa 35

Várólistára tette 596

Kívánságlistára tette 303

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Bélabá P
Anthony Burgess: Gépnarancs

Dárgije drúzjá!

Mózsná ez a könyv kicsit már elavult. Vége van a szovjetszkoje birodalomnak. Ettől függetlenül vigyázó glázotok Mockba-ra vessétek! Gyévuski i málcsiki!
Burgess kraszívüj történetet írt meg, bár kicsit grubij volt pár résznél.
Túl sok russzkaja recs vala benne, így az értékelésem is élethű talán.
Néha jókat lehetett szmehelni, máskor megdöbbentem.
Szerintem már kicsit idejét múlt knyiga, 4 zvezda a jutalom (4,1). Akit ez bánt, attól bicsibocsibocsánat!

15 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Anthony Burgess: Gépnarancs

Miután túltettem magam azon a kezdeti benyomáson, hogy vagy az agyammal van valami, vagy a magyar nyelvtudásommal, vagy simán csak hibás példányt sóztak rám a könyvtárban, apránként ha meg nem is barátkoztunk, de kibékültünk egymással.
Merthogy a szabad akarat, az elvehető-e az embertől, és ember marad-e az ember akkor is, ha nem ura önmagának, és nem hozhat önállóan döntéseket, avagy géppé válik-e ettől? Én azt mondom, nem az ördögtől való ez az átnevelés, aminek Alázatos Narrátorunk alávettetett. Inkább neveltessen át, mint hogy itt garázdálkodjon nekünk, a frászt hozva a szegény, törvénytisztelő állampolgárokra. Meg annál még cudarabbakat is.
Az optimális persze az, ha az illető törvényt nem tisztelő elem önnönmagától tér jobb belátásra, és dönt úgy, hogy ezentúl a társadalom hasznos és becsületes tagja lesz. Hogy mi idézte elő A. N.-unkban eme üdvös változást, melynek jegyében belátta tévútját, és önszántából a változás mellett döntött, az nem derül ki, de ha mindez az átnevelés hatása volt, hát azt mondom, megérte. Még mindig inkább legyen törvénytisztelő kényszer hatására, mint hogy saját szabad akaratából garázdálkodjon.

Eme fukar csillagozás leginkább az olvasmányélménynek szól, ami azért nem tendál túlontúl meggyőzően a skála „tömör gyönyör” vége felé. Meg valamelyest annak is, hogy nem ad választ a kérdésekre, amelyeket felvet, de még irányt se nagyon.
Hanem a nyelvezete, az csodás!

2 hozzászólás
>!
eme P
Anthony Burgess: Gépnarancs

Ó testvéreim, csak tátottam a rótomat és meresztettem a glázomat. Ilyen horrorsó gavarittyolást nem tudom, még olvastam-e. Alázatos Narrátorunk villámszkóró megvett kilóra. Bár az elején egy málenkissé nehéz volt, mert nem panyimáltam mindent, de vígyeltem, hogy nem is olyan nehéz ez, és a végén már a jegyzeteimben én is használni kezdtem ezeket a szlóvókat.
De mivel kedves moly-drúgjaim közül nem mindenki olvasta ezt a horrorsó könyvet, inkább áttérek a finom sztárüj stílusra, hogy ne kelljen törniük a galavájukat azon, hogy mit gavarittyolok én itt összevissza.

Hogy az emberre, ki növekedni és édesedni képes, kinek végül dús leve kicsordul Isten szakállal övezett száján, hogy tehát az emberre oly törvényeket és feltételeket erőszakoljanak, melyek machanikus szerkezetté degradálják őt, ez ellen szállok toll-kardommal síkra…

A jóság belülről fakad (…). A jóságot választjuk. Ha az embernek nincs meg a választási lehetősége, megszűnik ember lenni.

Mert mi az Úr akarata? A jóságra szavazna az Úr, vagy a jó választhatóságára? Nem jobb-e bizonyos értelemben az, aki a rosszat választja, mint az, akire rákényszerítik a jót?

Minduntalan Dosztojevszkij jut eszembe erről a regényről. Kérdésfelvetése a szabad akaratról, bűnről és bűnhődésről, jóról és rosszról és így tovább.* Persze itt sok minden más, és sok minden hasonló is egyben. Alexet nem érzem eléggé tudatos lázadónak, ő nem cselekvő egyén, hanem beindított gépezet már a történet elején, nem meggyőző, amit a másik brancs választásáról és a nagy gépezetek elleni hadakozásról mond.
A végrehajtott „javítási”, módosítási kísérletek pedig később elérik céljukat: pavlovi reflexszé változtatják a rosszról való lemondást, de nem a jó választását. Elérik azt, hogy megalázkodva, szolgalekűvé válva, mindenkinek kiszolgáltatva igazi jó keresztény fiú legyen Alexből. Isten irgalmazzon nekünk.
A gépnarancs a nagyok játéklabdájává lesz, ide-oda röpül anélkül, hogy bármit tehetne ellene. Később is, mikor már a mélyhipnopédia és egyéb eljárások eredményeként elméletileg vissza kellett volna térnie a régi Alexnek – elfogadja a régi-új perügy-belügyminiszter segítségét, a jó állást… És lassan megbékél a világgal.
Nincs itt már raszkolnyikovi bűnhődés és megtérés. Csak valami furcsa unalom van, beleszürkülés a hétköznapokba, Ludwig van magát a mindenki romantikus Liedje váltja fel.
Túl durva ez az egész ahhoz, hogy egyszerű kamaszkori lázadásnak és a felnőtté válás beletörődő megnyugvásának olvassuk a történetet, pontosan ezért döbbentett meg a fiatalság – kondicionáltság, géplét párhuzam a végén. A felnőttnek van választási lehetősége, tudatosan választja azt, amire másokat erőszakkal kényszerítenek? A hatalom, a szabályok elleni lázadás egyféle reflex volna, amit elnövünk, vagy választott út, amelyről végül akarva-akaratlan letérünk, és elismerjük a választás lehetetlenségét, miközben úgy érezzük, hogy a jót választottuk?
Na? Mi legyen?
Kedvenc könyv lenne, ha tudnám a befejezésre a választ.

*”Az én vágyam nem az a társadalom, amelyben nem követhetek el rosszat, hanem az, amelyben – noha bármilyen rosszat elkövethetek, ne akarjam azokat elkövetni.” (Dosztojevszkij: Jegyzetfüzetek)

2 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill
Anthony Burgess: Gépnarancs

Összességében végül mégsem utáltam, mint a szart, de nem is lett a kedvenc könyvem, az is biztos. Sajnos az sem segített sokat, hogy a főszereplő csávó akkor sem lett volna szimpatikusabb, ha végig csak rózsákat nevel és almát szed, mivel idegbajt kapok, ha valaki ennyit beszél levegővétel nélkül. Legszívesebben beragasztottam volna a száját, hogy csituljon egy pillanatra, de a fikciónak sajnos csak úgy lehet betömni a száját, ha becsukjuk a könyvet, bár szerintem ez még akkor is folytatta. De legyen ez az én bajom, hogy nem tudom órákig hallgatni valakinek a bazseválásat, egyelőre nem tudok helyette jobbat mondani :) meg látom, hogy sokaknak pont ez tetszett. Miután az utálatos első részen túljutottam duzzogva (például azt is utáltam, hogy haladván fontolva a szövegben az önbíráskodás egyre elfogadhatóbb megoldásnak kezdett tűnni, itt meg kellett állnom azért és tisztázni ezt az ügyet indulatoktól mentesen magammal, hogy álljon meg a menet, ne menjen már el az eszem!) különben is egyre jobb lett. Bár van még rajta gondolkodnivaló bőven, az üzenetet is köszönöm, megkaptam, azt hiszem. A brutális bevezetést nem tudom feledni, ezért egyelőre a regény zárásával nem vagyok megbékülve (hát majd kinövi a gyerek-- fiatalság bolondság, mi? – na jó kicsit sarkítottam; és nálam az, hogy intelligens meg szereti a komolyzenét nulla pontot se ér, kicsit se befolyásol, simán lehet rossz ember, aki szereti a virágokat, láttam már olyat). Szóval én néha untam a rizsát, avval együtt, hogy tisztában vagyok vele, hogy szerves része az egésznek, emiatt -1 csilivili.
És egy valamit jobb, ha tisztázunk: testvéred ám neked a tatai hóhér.

26 hozzászólás
>!
gabiica P
Anthony Burgess: Gépnarancs

Nem igazán tudtam megszeretni. Sem a főszereplőt, sem a történetet. A nyelvezetet meg aztán végképp nem. Elég sok oldalon rágtam keresztül magam, mire ráéreztem a szlengre, amit az író használ, elég nehezen értettem meg, talán ez az egyik legfőbb oka annak, hogy nem igazán szerettem.
Alapvetően érdekes az elgondolás, talán tényleg tudtam volna élvezni, ha nem azon töröm folyamatosan a fejemet, hogy mi mit is jelent pontosan. Újabb ok, hogy megtanuljak oroszul.

>!
Stone
Anthony Burgess: Gépnarancs

Na? Mi legyen? Vígyeltem a horrorsó filmet is, de panyimáltam a könyvet is, és most gavarittyolok róla egy málenkissé, csak ne szmeháljatok!
Eltartott kb 40 oldalig, míg hozzászoktam a nyelvezethez és megértettem a jelentéseket, mi mire vonatkozik, utána már élvezetes volt az olvasás is.
A könyvet állítólag az ihlette, hogy Burgess feleségét, a világháborúban, a londoni villanyoltás alatt, dezertáló amerikai katonák megtámadták és kirabolták.
Kubrick készítette filmet gyakran vádolják azzal, hogy a célja az erőszak bemutatása volt. De a film nyelvezete nem tehet róla, hogy megmutatja, amit a könyvben is leírtak, és ha pofon kell vágni a nézőt, akkor Kubrick mindig is tudta mit kell belevenni a kivágásba.
Alex egy értelmes kamasz. Tele unalommal és a fiatal csikók zabolátlan vérével, egy teljesen leszabályozott társadalomban. Kitörés csak az erőszakon keresztül, erőszak alkalmazásával lehetséges. Kábítószer, pia, verekedések, lopások és gyilkosság. Javítóból, a börtönbe egyenes út vezet. Az elburjánzó erőszak ellen a párt igyekszik fellépni, mechanikus emberi hústömeget darálni a megátalkodott, irányíthatatlan, haszontalan bűnözőkből. Az eljárás sikeres, a szabad választás megszűnik. Az akarat kitagadva a létezésből. Milyen élet az amelyikben nincs meg a választás lehetősége? Érdemes-e élni így, vagy rövidre vágva meg kell oldani a problémát és kisétálni egy nyitott ablakon a szabadság felé?
Alex programozása visszafordíttatott. Alex saját akarata újra él, és Alex mégsem választja a régi életét. A csikó felnő és más dolgok kezdenek fontosak lenni. Érdekes elméje lehetett Burgess-nek. Jöhet tőle a többi könyv.

>!
bonnie9 +SP
Anthony Burgess: Gépnarancs

Ötlet és a megvalósítás: önmagában véve nagyon nagy. Burgess kitalálta, megírta és született egy olyan undorítóan és visszataszítóan jó disztópia, mint mondjuk az 1984.
A sokat vitatott erőszak: azt kell mondjam, rég álltam ilyen közel ahhoz, hogy elhányjam magam olvasás közben, pedig egészen jól bírom az erőszakot, amíg csak írásos formában találkozom vele. De Alex és társai egyszerűen gyomorforgatóak voltak. És nem ismervén, hová és milyen úton tartunk igen, én még a híres művekről sem szeretem tudni nagyon, hogy miről szólnak és miért híresek, nem, nem olvasok fülszöveget és tudni sem akarom a lényeget erősen gondolkodtam a könyv röppályájának ívéről. Aztán eljutottunk valahova, ahol megértettem, mi a búbánatos pokolért zseniális/tiltott/kultusz alapmű ez.
A nyelvezet: Na ez egy érdekes kérdés. Most azt mondhatom, szerencsém volt, mert ugyan általánosban én már egy fia cirill betűt nem láttam, de az élet úgy hozta, hogy felnőtt fejjel meg kellett tanulnom oroszul. És még így is belekerült jópár oldalamba, mire ráállt az agyam erre a félorosz fonetikus szlengre. Hiába az alapszavakat használja, mégis: egyszer magyar, egyszer szlenges ugyanaz a szó (pl.:mésztó, malakó, ruka, licó, gláz, plattyol, gavarittyol, rót, sztárüj, stb.), az egyértelműeket zárójelben megmagyarázza, a megfejhetetlent meg nem. És cirill betűk nélkül, a fonetikusan átírt szleng magyarul ragozva, hát hősiesen bevallom a horrorsón megfejtése 3 oldalamba került, pedig pofonegyszerű. És a növekvő hányinger mellett azt éreztem, ez fárasztóbb, mintha teljesen idegen nyelven olvasnék. Aztán persze beáll a tudathasadás, folyékonyan olvastam, de kérdem én, mit csinál az a mai fiatal, aki nem tanult és nem is fog oroszt tanulni? Tudom, az eredeti szöveg angol-oroszt használ, és jobban érvényesül, de azt hiszem, kis hazánkban ez bizony megérne egy újrafordítást, még akkor is, ha az teljesen eltérne az eredetitől – teszem azt angol-magyar szlenggé alakulna. Jelen állapotában szerintem, az én korosztályom alatt egyre ritkább lesz az olvasótábora.
A vég: úgy olvastam, Burgess eredetileg 21 fejezetre tervezte (az amerikai nagykorúság korhatára miatt), de szétbontották az európai és az amerikai kiadást. A 21. csavart befejezés csak az európaiba került bele. Nekem jobban tetszik a lezárás a 20. fejezetnél.

10 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Anthony Burgess: Gépnarancs

Uhuuuhúú testvéreim, hát micsoda horrorsó sztoricska ez itt! Az elején marha nehéz ám megérteni, miről gavarittyol ez a málcsik, de aztán villámszkóró rááll az agy. Prímán végigvígyelhetjük a kicsi Alex ocsmányka fiatalságát, hogyan slattyognak erre-arra a drúgjaival könnyű zsozsót keresve, s nem lacafacáznak akkor se, ha meg kell tolcsókolni pár csoloveket érte… Sőt! Kifejezetten horrorsó, ha közben folyik egy kis króv.

„A zsebünk teli volt gyéngivel, úgyhogy zsozsó miatt nem kellett összetolcsókolnunk egy vén kakadut valami átjáróban, hogy vígyeljük, mint úszik a vérében, mialatt mi négyeljük az osztanivalót, erőszakoskodással se kellett frászt hoznunk valami ősz hajú sztáraja ptyícára egy boltban, hogy aztán röhögve eltépjünk a pénztár belével. De hát a pénz nem minden, ahogy mondani szokás.”

A jó világ nem tart sokáig, az egyik vén ptyíca jobblétre szenderül, miután kicsi Alex kupán vágja egy szoborral. Drúgjai átverik, s így biza a milicák kezére kerül, onnan meg a dutyiba. Ott kapja a lehetőséget, hogy újra jó málcsik legyen belőle, aki hasznos tagja lesz a társadalomnak és a többi. Egy új eljárással ráveszi a szervezetét, hogy az erőszakra fájdalommal, rosszulléttel reagáljon. Aztán ittyi mehet is a domba, ahol ef és em már várja… vagyis csak azt hiszi, mert hát ki lesz ebrudalva onnan…

Oszt jöhet a brühühü, merhogy régi drúgja milica lett, no meg mindenhol bántják szegény kis Alexet, hiszen a licóját nem cserélte fel, megismerik régi ellenségei és azok, akiket megtolcsókolt korábban… most már csak kricsálhat ő is, mint azok, nincs több britva és lopás, sőt, még a zenét is elvették tőle… így kerül véletlenül ama csolovek házába, kit egy régi nocson kiraboltak, megvertek, s mint kiderül, a feleség be is krepált a történtek hatására… Hát én testvéreim, vártam, hogy majd a bekattant csolovek elkapja Alexünk grabancát oszt jó kis kínzásoknak veti alá, de nem, nem ismeri meg, s még ő segít olyan barátokat keríteni, akik visszahozzák régi énjét. (mikor rájön arra, hogy honnan ismerős neki Alex, már késő, s őt hiszik bolondnak)… Nohát, a végén Alex öngyilok akar lenni, de az se sikerül, kórházba kerül, ahol a dokik se lógatják a nógájukat, kigyógyítják Alexet túlontúl erőszakmentes énjéből.

S a legvégén ittyi a drúgjaival ismét az utcán, de lassan valami megváltozik. Látja régi drúgjait, ahogy robotálnak, s lassan ő se vágyik másra, mint a saját domjában bepittyelni egy császa horrosó csájt… rájön, hogy bizony a kicsi Alex felnőtt, s ha Bóg is úgy akarja, rendes csolovek lesz belőle – magától…

„Igen igen igen, erről volt szó. A fiatalság letelik, ó, igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem is annyira állat, inkább ilyen málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang, nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember.”

>!
Bleeding_Bride ISP
Anthony Burgess: Gépnarancs

Megértettem, láttam, egyetértek – egy remekmű.
Elviselhetetlennek tűnt számomra, kínlódva olvastam, sóhajtoztam közben – nem az én könyvem.

Szükséges volt az „általános műveltségemhez”, viszont meg lettem volna nélküle.

>!
luthienlovemagic IP
Anthony Burgess: Gépnarancs

Emlékeim szerint a Mechanikus narancs volt az első Stanley Kubrick film, amit láttam, és egyben az egyik legbetegebb alkotás, amivel valaha összehozott a sors. A szereplők ruházata különösen irritált, még szerencse, hogy a könyv alapján másként képzeltem el a karakterek kinézetét. Egyébként tanulságos film volt, és a könyv sem kevésbé az.

Nem rémlett, hogy fiataloknak külön szleng nyelvet írt a szerző, így az elején nem értettem, hogy miért beszélnek úgy a szereplők, ahogy. Mikor aztán pár oldal után felfogtam, és nagyjából belejöttem, mi mit is jelent, onnantól barátok voltunk a könyvvel. spoiler A hatása nem is maradt el, mert a könyv olvasása után napokig úgy akartam beszélni, mint ahogy a történetben a főhős.

A nyelvezet mellett az írásmód volt a másik, ami nagy hatást keltett nálam. Végig a főszereplő szemszögében vagyunk, ami miatt az ő érzelmein, gondolatain van a hangsúly. Főleg az volt érdekes, ahogy a saját tetteiről gondolkodik, spoiler Szinte mindig Alex fejében vagyunk, ezért a történet disztópikus világa kissé darabosan tárult elém, ami az elején zavaró volt, de a végére egész jól kirajzolódott a háttérvilág.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/04/anthony…


Népszerű idézetek

>!
Csi P

Az az ember, aki többé nem választhat, megszűnik ember lenni.

141. oldal (Európa Diákkönyvtár)

>!
Bur3sz

– Könyveket látok a hónod alatt, testvér. Nagy öröm olyasvalakivel találkozni manapság, aki rendszeresen olvas, testvér.

9. oldal

4 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Nem jobb-e bizonyos értelemben az, aki a rosszat választja, mint akire rákényszerítik a jót?

6 hozzászólás
>!
seabird P

Érdekes, hogy a való világ színei csak akkor igazán valószerűek, ha vásznon vígyeli az ember.

119. oldal (Európa, 2014)

>!
psn

A jóság belülről fakad, 6655321-es. A jóságot választjuk. Ha az embernek nincs meg a választási lehetősége, megszűnik embernek lenni.

Kapcsolódó szócikkek: jóság · választás
>!
fülcimpa

Miféle világ ez különben is? Ember a Holdon, emberek röpködnek a Föld körül, mint muslincák a lámpa körül, de a földi törvényre és rendre ügyet se vet már senki.

>!
Batus

Rettenetes grjáznüj vónnüj egy világ ez, Ó testvéreim.

173. oldal

14 hozzászólás
>!
szöszmösz I

A szabadság hagyománya a legfontosabb. Az egyszerű emberek hagynák odaveszni, ó, igen. A nyugodt életért eladnák a szabadságot. Ezért kell őket bökdösni, bökdösni…

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
John Wyndham: A triffidek napja
Robert Merle: Állati elmék
Angela Carter: Esték a cirkuszban
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Matthew Lewis: A szerzetes
John Fowles: A lepkegyűjtő