Megbékélés ​Istennel 3 csillagozás

Sérült istenképeink gyógyítása
Anselm Grün: Megbékélés Istennel

„Sok keresztény nem tud őszintén hinni az irgalmas Istenben, mivel a moralizáló prédikációk elhomályosították istenképüket, és rossz lelkiismeretet oltottak beléjük. Sokan fájdalmasan hordozzák a negatív istenképeket, amelyeket az egyházi igehirdetés és szüleik vallásos nevelése hagyott örökül rájuk. Vannak, akik végleg szakítanak Istennel, amikor elutasítják ezeket a megbetegítő istenképeket. Mások szeretnének hinni Istenben, de nem tudják, hogyan jussanak túl elhomályosult istenképeiken, s hogyan találkozhatnának az igaz Istennel. Nekik szeretnék segíteni ezzel a könyvvel, hogy szemükre vegyék spirituális történetük megsebző és gyógyító tapasztalatait, és ezen az úton rátaláljanak a kiengesztelődésre Istennel és önmagukkal.”

Eredeti cím: Versöhnung mitt Gott – Verletzende Gottesbilder heilen

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Bencés, Pannonhalma, 2013
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633140499

Enciklopédia 6


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Dominicana
Anselm Grün: Megbékélés Istennel

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

Jó könyv ahhoz, hogy elindítson a negatív, rosszul rögződött istenképektől való gyógyulás felé. Biztatást, bátorítást ad ehhez az úthoz, hogy – mint az egyik fejezetben említett író – eljussunk az istenmérgezéstől egy elviselhető Istenig. Sőt, több mint elviselhetőig.
El fogok még gondolkodni többször is a kiírt idézeteken, hogy hatni tudjanak rám. Aztán, ha úgy adódna, miért is ne rohanhatnék oda gondolatban a könyv szerzőjéhez, már messziről kiáltozva: „Anzelm atya! Anzelm atya! Sikerült, megértettem! Igazad van, köszönöm! Áldott legyen az Isten!”
Az örömöt meg kell osztani valakivel. ;-)

>!
PTJulia P
Anselm Grün: Megbékélés Istennel

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

Hasznos és hiánypótló könyv a témában! Még gyermekkorom hitoktatásában és prédikációiban is a legjobb jószándékkal, de jelen volt egy-egy romboló istenkép. Azt gondoltam, hogy ezektől én már függetlenítettem magam, de a könyvet elolvasva rádöbbentem, hogy bizonyos képeknek mennyire mélyen van a gyökerük, és mennyire tudják alakítani a személyiséget, erősíteni az egyes karakterjegyeket.


Népszerű idézetek

>!
Dominicana

Létezik a bánatnak olyan formája, amely a mélybe ránt. Csalódtunk önmagunkban, és ez letaglóz. Elvetjük magunkat, mint csődöt mondott, félresikerült szerencsétlent – a bűnbánatnak ez a formája azonban nem segít hozzá a megtéréshez. (…) Ha a bűnbánat önmagunk büntetésévé és kárhoztatásává válik, akkor nem változtat rajtunk, csak ránk bizonyítja tehetetlenségünket: azt az érzést, hogy nem tehetünk másképp.

A valódi bűnbánat azonban valami más. Nem önmagunk elítélését jelenti, hanem azt, hogy nemet mondunk a bűnre és készek vagyunk a jövőben másként élni. A valódi bűnbánat, amely a hibák világos tudatában megváltoztat valamit, megerősít.

123-124. oldal

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

Kapcsolódó szócikkek: bűnbánat
>!
Dominicana

Istent sugározni annyi, mint nyugalmat, szépséget, szabadságot, békességet és szeretetet sugározni. Ha az emberek ezt érzik bennünk, akkor az Istenről való beszéd is eljut hozzájuk.

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

>!
Dominicana

Nem tudjuk a bizonyosság pozíciójából levezetni mások számára, hogy Isten létezik és mindig velünk van, de a másik emberrel együtt útra kelhetünk, hogy keressük Istent. Hívő létünkre nem állhatunk a nem hívők fölött. A keresésben szolidárisak leszünk egymással. Kézen fogjuk őket, hogy együtt járjuk Isten megsejtésének és megtapasztalásának útját. Kicseréljük velük gondolatainkat a csend, a zene, a természet, az emberi találkozások által szerzett tapasztalatokról, hogy e tapasztalatok révén megsejtsük a megtapasztalhatatlant. Mindnyájan másképp értelmezzük majd tapasztalatainkat. A hívő istenélményként fogja értelmezni a természet, a zene vagy művészet által szerzett élményeket. A másik inkább úgy fogja értelmezni, hogy valami csodálatos dolog érintette meg. De ezzel máris igen közel kerültünk egymáshoz.

102-103. oldal

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

>!
Dominicana

Ami engem illet, ha Istenről beszélgetek az emberekkel, nem kérdezem meg: „Hiszel-e Istenben, vagy nem?”, mert hiszen akkor tovább kellene kérdeznem: „Mit értesz Istenen?” Sokan, akiknek bajuk van Istennel, egészen határozott istenképeket hordoznak magukban, és persze elutasítják őket. Számomra az a döntő, hogy nyitott-e a másik a titokra. És ha becsületesen szemléli önmagát, ha reflektál természettudományos ismereteire, ha van érzéke a művészet iránt, akkor rá fog találni az ember alaptapasztalatára, amely Karl Rahner szerint abban áll, hogy „ki van téve a létét átható titoknak”.
Az az ember, aki nyitott életének titkára, minden létezés titkára, szívében már megnyílt Isten számára, bensejében már érti, kicsoda Isten. Erre a nyitottsága építve aztán már beszélhetek Jézus Krisztusról, aki emberi alakban felragyogtatja Isten titkát, és aki azt hirdeti nekünk, hogy Isten, „a maradandó Titok a mi legbelső valóságunkká válik”.

110-111. oldal

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

>!
Dominicana

A bűntudat mindig kellemetlen. Másfelől azonban hozzátartozik az emberhez, hogy bűnössé válhat, és válik is. Aki tagadja az ember bűnre való képességét, az a méltóságát tagadja. Albert Görres müncheni pszichiáter ismételten hangsúlyozza ezt; ő úgy véli, hogy a valódi bűn iránti érzék elvesztése végső soron az emberi mivolt elvesztését jelenti. „Ha az ember nem érzékeli többé bűnössé válásának lehetőségét, akkor egzisztenciájának lényegi mélységét, a tulajdonképpeni és őt kitüntető valóságot, szabadságát és felelősségét nem érzékeli többé.” Ha eltompul a bűnösség tudata, akkor az emberben lévő rossz többé „nem rossz lelkiismeretként nyilvánul meg, hanem már csak ködös félelemként, vegetatív disztóniaként”. Bűntudat helyett ekkor a kudarctól való félelem és a depresszió kínozza az embert.

63-64. oldal

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

Kapcsolódó szócikkek: bűn · bűntudat · depresszió
>!
Dominicana

Sokan azt kérdezik, hogyan találhatnák meg Istent. Vágyakoznak Istenre. Sejtik, hogy a vele való kapcsolat javukra válna, de nem tudják, hogyan ismerjék meg, hol keressék őt. (…) Előadásaim alkalmával néha felteszik nekem a kérdést: „Mit mondjak a barátomnak, akinek nincs érzéke Isten iránt? Nem tud hinni Istenben. Szívesen találkozna vele, de nem képes rá. Engem kérdez, hogyan kell megtapasztalni Istent.” Erre nézve a következő négy utat javaslom kedves olvasóimnak.

1. Az első út saját bensőnkön át vezet: nézzünk magunkba! Bele fogunk botlani a gondolatainkba és érzéseinkbe: bosszúságba és félelembe, irigységbe és féltékenységbe, bűntudatba és annak megsejtésébe, hogy az életünk nincs rendben úgy, ahogy van. Hatoljunk egyre inkább e gondolatok mélyére, amíg el nem érjük lelkünk legmélyét. Most talán azt kérdezik, hol van a lelkünk mélye. Nos: ott sejthetjük meg, ahol minden elcsendesül bennünk, ahol az az érzés lesz úrrá rajtunk, hogy talapzatra bukkantunk a lelkünkben, ahonnan nincs tovább. Ott próbáljunk megpihenni és elgondolni, hogy e csendnek a terében végső soron a lét alapjára, Istenre bukkanunk. Most sem tudjuk elképzelni Istent, de mindennek alapjaként sejtjük meg őt.

2. A második út talán így festene: helyezzük, kedves olvasók, mindkét kezünket mellkasunk közepére, és érezzük azt a meleget, amely tenyerünk alatt keletkezik. Érezzük meg azt a vágyakozást, amely e melegben föltámad bennünk. Talán szeretetre, nyugalomra, boldogságra, békére vagy beteljesedése vágyakozunk. Megérezhetjük ezt a vágyakozást. Az Isten utáni vágyakozásban már jelen van Isten. Sejtsük meg vágyakozásunban Isten nyomát. Közvetlenül nem érezhetjük Istent, de észrevehetjük az ő nyomát a szívünkben.

3. A harmadik út így lehet eredményes: nézzük meg a természetet! Vegyük szemügyre a rét virágait! Mit látunk ott? Csak egy színes rétet? Vagy magát a szépséget? Érzékeljük-e az életet, az élet teljességét? Mi a szépség; mi az élet? Éljük bele magunkat a természet mélységébe! Akkor olyan elevenséghez jutunk el, amely mindent áthat; ahhoz az isteni Lélekhez, amely az egész természetet betölti.

4. A negyedik út a következő: hallgassuk Mozart vagy Bach zenéjét! Mit hallunk vajon, amikor Mozart A-dúr klarinétversenyének lassú tételét hallgatjuk? Mit hallunk, amikor a „Jesus bleibet meine Freude” kezdetű Bach-korált hallgatjuk? A zene révén vajon nem Isten nem hallható titkát halljuk-e? Nem csendül-e föl a lelkünkben valami, amit már nem lehet megmagyarázni, ami nagyobb minden zenei interpretációnál? Ha engedjük, hogy valóban megérintsen a muzsika, akkor megsejthetünk valamit, ami nagyobb az embernél: megsejthetjük Istent. Vagy hallgassuk meg figyelmesen Mozart Koronázási miséjének Agnus Dei tételét! Ugyanaz a dallama, mint a Figaró házassága című operában a grófné szerelmi áriájáé. Ebben a dallamban a szerelem válik hallhatóvá, összeolvad benne az emberi és az isteni szerelem. Ha az ember a szerelem mélyére hatol, akkor az emberi szerelemben, annak minden szenvedélyében végső soron Isten szerelméhez merészkedik közel.

Ez a négy út nem képes az ember elé „varázsolni” Istent, ezek sem szavatolják Isten megtapasztalását, és nem is járható valamennyi út mindenki számára. Minden ember más módon érezheti meg, hogy szívének mélye szólongatja. De ha elindul azon az úton, amely megérinti a szívét, és végig is megyek rajta, akkor eljut ahhoz a ponthoz, ahol nyitottá válik valami nagyobb számára, ami meghaladja; akkor megsejt valamit Istenből.
Nem vagyunk képesek fogalmainkba kényszeríteni Istent, és olyan módszerekkel sem tudjuk magunkat mellé kényszeríteni őt, mint a meditáció vagy a reflexió. De megnyílhatunk a felfoghatatlan, a leírhatatlan, a titok számára.

99-102. oldal

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

>!
Dominicana

A hit jellegzetessége a bizalom, de az állandó keresés is. Hiszünk Istenben, de keressük is őt, próbáljuk megtapasztalni. Ám ha ez sikerül, megint eltűnik előlünk, hogy újból keresésére induljunk.

147. oldal

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

Kapcsolódó szócikkek: hit
>!
Dominicana

Az Istenben való csalódást számos kereső keresztény is átéli, akik sok-sok imádságos és meditációs fáradozásuk ellenére sem tudják megtapasztalni Istent. Isten nem mutatkozik meg nekik. Nem szól hozzájuk. Az a benyomásuk, hogy távol marad tőlük. Szeretnék megérezni Isten közelségét, de hát nem érzik. Az ilyen kereső, és ugyanakkor csalódott embereknek azt mondom: „Vágyakozol az Istennel való találkozásra. Vágyakozásodban már ő van jelen. Istent nem érezheted közvetlenül, de vágyakozásod révén ő már belevéste szívedbe jelenlétének nyomát. Csak érezd át vágyakozásodat, és akkor Isten nyomát érinted a szívedben. Már ez is valami.”

21-22. oldal

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

>!
Dominicana

„Isten az, ami feltétlenül érint engem.” (Paul Tillich)

105. oldal

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása

Kapcsolódó szócikkek: Isten
>!
Dominicana

Azt, hogy miképpen bánjunk a bűnnel – s hogy közben ne veszítsük el önbecsülésünket –, Jézus az okos intéző példabeszédében mutatja be. (…) Sok olvasót bosszant ez a példabeszéd. Azt mondják: “Ez mégsem járja! Hiszen erkölcstelen dolog az, amit az intéző művel! Becsapja az urát.” De Jézus éppen ezt a bosszankodást tekinti alkalomnak, hogy szóljon hozzánk. (…)

Akár akarjuk, akár nem, életünk során újra meg újra bűnbe esünk. A példabeszéd ezt az elherdálás képével fejezi ki. Semmi nem akadályozhatja meg, hogy elherdáljunk valamit a vagyonunkból, a képességeinkből, az erőinkből. A kérdés az, hogyan reagálunk arra, ha ezt a szemükre hányják. Az intéző monológot folytat: “Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.” (Lk 16,3)

Mi többnyire ezen a két módon reagálunk a bűnre. Az egyik az, hogy keményen akarunk dolgozni. Elhatározzuk, hogy mostantól nem követünk el több hibát. Összeszorítjuk a fogunkat, megfeszítjük erőinket. Ez azonban csak megkeményedéshez és görcsös akaráshoz vezet. Keménnyé válunk magunkkal szemben, de keményen ítélünk meg másokat is.

A másik út az, hogy elfogadást koldulunk. Örökké mentegetőzünk, amiért egyáltalán élni merünk. Önostorozásunkkal jelentéktelenné, értéktelenné fokozzuk le magunkat, állandóan elismerést és törődést kunyerálunk, közben pedig elveszítjük minden önbecsülésünket.

Az intéző egy harmadik utat választ: “Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, amikor uram elmozdít az intézőségből.” (Lk 16,4) Kreatívan bánik a bűnével. Magához hívatja az adósokat, és a gazdag ember rovására elengedi adósságuk egy részét. Ez az egyetlen lehetőség maradt számára. Tudja, hogy adósságát nem rendezheti sem kemény munkával, sem koldulással, csak felhívásnak veheti, hogy emberségesen bánjon másokkal. (…) Mivel Isten irgalmasan megbocsátja bűneinket, tekinthetjük ezeket a bűnöket felszólításnak, hogy mi is bánjunk könyörületesen magunkkal és az emberekkel.

121-123. oldal - A bűntudattal terhelő istenkép gyógyítása

Anselm Grün: Megbékélés Istennel Sérült istenképeink gyógyítása


Hasonló könyvek címkék alapján

Szentírás
Szeghy Ernő: A belső várkastély kapuja
Arnaldo Pigna: Krisztus követése az evangéliumi tanácsok fényében
A reménység szavai
Daniel-Ange: Sebeket gyógyító szeretet
Phyllis Tompson: Hudson Taylor / Isten sohasem vall kudarcot
Victor Sion: Élj a jelenben!
Jacques Loew: Elmélkedések Jézus Krisztusról
Philippe Madre: Törekedjetek a karizmákra!
Lisa O. Engelhardt: Isten a barátom