Kiút ​a depresszióból 4 csillagozás

Anselm Grün: Kiút a depresszióból

Ez ​a könyv nem csak egyszerűen megismétli, amit már a depresszióról leírtak. Inkább mindaz, amit már tudunk, egyfajta háttért képez, amely alapján tudatosan a Biblia és a lelki hagyomány felé fordulok. A pszichiátria és a pszichoterápia a depresszió kezelését szolgáló lehetőségeikkel ösztönzést adtak nekem, hogy utakat keressek a Bibliában és a lelki hagyományban arra, hogyan tudnánk közeledni önmagunk felé egy másik szinten, azaz lelki szinten. Tehát a Bibliából szeretnék kiindulni, de figyelembe veszem a sivatagi atyák hagyományát is, azokét a korai szerzetesekét, akik számára a Krisztus utáni negyedik században fontos volt a szomorúság és csüggedtség témája. Ezért ezzel a könyvvel bátorítani szeretném az Olvasókat, hogy nézzenek szembe szomorúságukkal, kétségbeesésükkel és depressziójukkal, vizsgálják meg azokat, béküljenek ki velük, kérdezzék meg tőlük értelmüket, és helyezzék magukat depressziójukkal együtt Isten szeretetébe, abban a reményben, hogy Isten szeretete feloldja a… (tovább)

>!
Jel, Budapest, 2009
182 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639670624 · Fordította: Hernádyné Szemere Rita

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

sad_snail P>!
Anselm Grün: Kiút a depresszióból

Eléggé ambivalens a viszonyom ezzel a könyvvel. Amikor beszereztem, én és a depresszióm kinyitottuk, pár oldalon beleolvastunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy rosszabbul érezzük magunkat ettől az egész okoskodástól. Bevágtam a szekrény hátuljába, hogy látnom se kelljen. Aztán Isten tudja miért, de kis idő múlva újra elővettem. Voltak részek amikor egészen tetszett és megszerettem. Aztán a végére újra egyre jobban fusztrált. Csapongónak éreztem, egyik fejezet a másik után, próbál meggyőzni, hogy fogadjam el a depressziómat, mert azon keresztül vezet az út Istenhez, de közben meg persze mégis Kiút a depresszióból a könyv címe, tehát le is akarjuk győzni a betegséget. Az olvasás után úgy éreztem, hogy sokkal előbbre nem jutottam, kevés újat mondott a könyv, amiken hosszú, álmatlan éjjeleken ne agyaltam volna. Mindezek ellenére érzem, hogy a szerzőnek végülis igaza van, kap négy csillagot, csak egy kicsit úgy vagyok vele, mint Dosztojevszkij Ivanja: elfogadom én Istent, csak ezt a világát, ezt nem tudom elfogadni. Azért minden esetre egy hatalmas plussz jár azért a szemléletért, amivel a könyv kezdődik és végződik, hogy a lelki út, a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés mind érvényes és segíthet. spoiler

2 hozzászólás
szevaszka >!
Anselm Grün: Kiút a depresszióból

Szeretnék elnézést kérni a figyelőimtől, hogy az elmúlt néhány napban szétspammeltem idézetekkel őket. :)


Népszerű idézetek

sad_snail P>!

[…] a depressziós emberek különösen mély szeretet utáni vágyat hordoznak magukban. Gyermekként gyakran megtapasztalták a szeretet hiányát, és alkalmazkodtak, hogy elnyerjék szüleik szeretetét. Ám sohasem kaptak belőle eleget.

66. oldal (Jel, 2018)

szevaszka >!

A szeretet belső forrásából merítve kell szenvedő oldalunk, depressziónk felé fordulnunk. Nem kell legyőznünk a betegséget. Különben állandóan üldözni fog minket. Ám ha a szeretet bizonyosságát, amely bennünk rejlik, beletartjuk depressziónk szenvedő oldalába, akkor az megváltozhat. Weinreb tiltakozik az ellen, hogy a depressziós embert pusztán “esetnek” tekintsük, “akinek csak meg kell tanítani, hogy helytelenül látja önmagát és a világot. Hiszen éppen az állandó értelmező tanítástól lett beteg! Az intellektus túladagolásábqn szenved! Ez az ő drámája. Amire szüksége van, az nem magyarázatok, hanem a szeretet, betemetett alapjának felszabadítása.

64. oldal

szevaszka >!

Guardini számára a melankólia – végső lényegét tekintve – “szeretet utáni vágy”.

159. oldal

szevaszka >!

És Evagriosz még egy harmadik utat is ajánl: “Az aszkézis általunk tisztelt mestere (Nagy Makariosz) mondta egyszer, hogy egy szerzetesnek mindig úgy kell élnie, mintha másnap meghalna. Ezzel egyidejűleg azonban úgy kell bánnia testével, mintha még hosszú élet állna előtte.”

144. oldal

sad_snail P>!

Végső soron a depressziós az után vágyakozik, hogy szeressék anélkül, hogy minden erejét be kellene vetnie, és a szeretetet „ki kellene érdemelnie”.

65. oldal (Jel, 2018)

sad_snail P>!

Felnőttként a depressziós emberek másokért emésztik magukat. Mindent odaadnak, hogy valamiféle szeretethez hozzájussanak. Ám szeretetükkel minél több erőt adnak ki anélkül, hogy az lenne az érzésük, ők is visszakapnak valamit, annál üresebbek és kimerültebbek lesznek.

66. oldal (Jel, 2018)

szevaszka >!

Még bennünk él a mohó gyermek, aki állandó törődést követel, aki azt szeretné, ha simogatnák, és a középpontban állhatna. Annak belátása, hogy ezeket a gyerekes kívánságokat magunkban hordozzuk, és hogy arra vágyunk, mindenki szeressen bennünket, nagyon fájdalmas. Ám a depresszió arra kényszerít minket, hogy bevalljuk magunknak: már nek vagyunk kisgyermekek, akik kiabálnak, ha nem kapják meg, amire szükségük van. Ne ítéljük el ezt a sebzett és szegény gyermeket magunkban, hanem fogadjuk most el felnőttként szeretettel. Ha megértéssel fordulunk felé, akkor nem fog olyan hangosan kiabálni.

131. oldal

szevaszka >!

A depresszió ráirányítja figyelmünket a valódi örömre, amely mindig a belső szabadság megnyilvánulása. Aki szükségletei és kívánságai teljesülésétől függ, az mindig szomorúan reagál, ha nem kapja meg, amit szeretne. Aki azonban bensejében szabad, az képes örülni lelke belső gazdagságának. A szomorúságot nem lehet csak aszkézissel elűzni. Ellenkezőleg, a túlzott aszkézis még inkább szomorúságba döntheti az embert. Sokkal inkább az a fontos, hogy felfedezzük a valódi öröm forrását. És az bennünk van. Független szükségleteink teljesülésétől. A beteljesedett élet megnyilvánulása.

133. oldal

szevaszka >!

A bevezetésben már megemlített újságíró, Verena Hoehne utal egy új vizsgálatra, amely abból indul ki, hogy minden kezeletlen depresszió egyharmada túlzott aktivitás mögé bújik. Ezek gyakran aktív, sportos és életrevaló emberek, akik depresszióban szenvednek, a depressziót azonban elrejtik sokrétű tevékenységük leple alá.

139. oldal

sad_snail P>!

Sokan, akik lelki utat járnak, fegyelemmel, aszkézissel és imával küzdöttek hibáik ellen. Ám valamikor felismerik, hogy csak akarattal nem válhatnak más emberré.

99. oldal (Jel, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Linda Dillow: Egy mélyebb fajta csend
Szentírás
Christy Wilson Beam: Mennyei csodák
Gyökössy Endre: Mai példázatok
Philip Yancey: Az imádság
Francine Rivers: Visszhang a sötétségben
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
C. S. Lewis: Keresztény vagyok
Kondorosi Noémi: Ami a hittan órán kimaradt
Philip Yancey: Ahová a fény vetült