A kollektív tudattalanban C.G.Jung azonos, ismétlődő és állandó motívumokat ismert fel. Ezeket nevezte archetípusoknak, más néven ősképeknek, melyek egy adott élethelyzetekben és kapcsolatokban aktiválódnak. Egyetemes archetípus például az anya vagy az apa képe. De léteznek úgynevezett férfi ősminták is. Jungnál négy ilyennel találkozunk: a király, a mágus, a harcos és a szerető alakjával. A különböző életszakaszokban más-más archetípusok léphetnek fel dominánsan, illetve azt is fontos megjegyezni, hogy mindegyiknek van erőssége és árnyoldala. Ezek az ősminták olyan egyetemes energiával rendelkeznek, melyeket megérezve magunkban semmihez sem fogható támogató erővel találkozunk. Képesek eligazítást nyújtani, egyfajta térképet adni önmagunkhoz, működésünkhöz.
Anselm Grün kötetének megírását az inspirálta, hogy környezetében egyre inkább találkozott a férfiak identitáskereső kérdéseivel, magatartásával. Az először 2003-ban megjelent kötet mit sem veszített aktualitásából, hiszen sok dolog van, ami elbizonytalaníthatja a férfiakat, hogy mit is várnak tőlük manapság? Szerencsére láthatjuk, hogy számos férfikör alakul, amelyekben a férfiak beszélnek saját férfivoltukról. Persze nem olyan könnyű megtalálni ezeket a csoportokat, pedig az, hogy csak saját maguk vannak jelen, felvállalhatóvá teheti számukra saját gyengeségeiket, elhagyhatóvá teszik számukra azokat a viselkedési sémákat, melyeket nők jelenlétében vesznek fel – állítja Anselm Grün. A szerző 18 férfi archetípust mutat be, és nem is akárhogy, hanem magát a Bibliát használja fel, és annak szereplői közül hozza a zarándokot, az apát, az apátlant, a mágust, a vezért, a harcost, a királyt, a szerelmest, a vértanút, a prófétát, a szenvedő igazt, a kópét, a misszionáriust, a vad férfit, a bölcs öreget, a sziklát, a barátot és a gyógyítót.
A könyvet kétszer egymás után hallgattam meg, illetve olvastam el, mert teljesen elvarázsolt az a szépség, ahogyan Grün atya a férfiakról beszélt. Minden archetípusra válasz érkezett a saját női mivoltomból. Egyébként ezek az ősminták ugyanúgy megvannak bennünk nőkben is, és szintén életfeladatainkhoz kötve erősödnek fel, vagy halványulnak el. Bár minden részlete tetszett a gondolatsornak, mégis kiemelném azt, ahogyan a katolikus pap az agresszióról beszél. Harcos szentjeink eltűntek ugyan a világból mostanság, de az a hatalmas erő, ami feszíti a férfi nemet az eredendően ott maradt bennük. A kérdés, hogyan találhat jó utat magának ez a megzabolázhatatlannak tűnő energia. Mind a tizennyolc férfi erős, a maga útját járja, kezdetben nem tökéletes, hibáiból tanul, integrálja saját árnyékoldalait.
„A férfiaknak azonban pont a mélységek és magasságok, erő és gyengeség, fény és árnyék, bizalom és félelem, szeretet és gyűlölet váltakozásában kell erősnek maradnia. A férfi keresi a harcot, a küzdelmet. Tudja, hogy veszíthet is, ez is benne van a pakliban. A férfi nem szereti a túl könnyű utat. ”
Anselm Grün végtelen tisztelettel beszél azokról a tulajdonságokról, amiket sokszor rejtünk, titkolunk, vagy épp a mai trendek kívánnak az asztal alá söpörni. Öröm volt olvasni a férfiak barátságáról, a lovagiasságukról, méltóságukról, erejükről és belső küzdelmeikről. Szerencsére időközben a kötet női párját is lefordították magyarra, így mindenki számára elérhető az Éld, ami vagy címmel megjelent „Königin und wilde Frau”, melyet testvérével Linda Jarosch-al közösen írt Anselm Grün.
Mindkét kötetet ajánlom mindenki figyelmébe!
