Hála 2 csillagozás

Anóka Eszter: Hála

Az ​a fiatal, magányos, érzékeny és önérzetes nő, aki Anóka Eszter első novellás kötetében minduntalan felbukkan, az életből régtől fogva igen ismerős. Kétféle konvenciórendszer között próbálja megvédelmezni függetlenségét, szabadságát, emberi méltóságát. Az egyik szerint gyanús, megbízhatatlan, zavaros elem, mert a józan, polgári élethez szükséges kompromisszumokat nem hajlandó megkötni, nem ismeri el a férji jogot az asszony egyéniségének megcsonkítására. A másik konvenció azt várná el, hogy gátlástalanul éljen kötetlenségével, igények, elvek nélkül, ő azonban szerelemre, társra vágyik, s ezt a vágyakozást nem hajlandó kielégíteni az alkalmi ismerősöktől nyert pillanatokkal. E nézet szerint ez a nő futóbolond.
Anóka Eszter novellái hősies életküzdelemben ábrázolják napjaink emancipált asszonyát, többnyire külvárosi környezetben, szegénységben egyedül nevelve gyermekét, de néha értelmiségi, „belvárosi” környezetbe is becsempészi, sőt előfordul, hogy a Nóra-hagyomány szerint… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
266 oldal · ISBN: 963150266X

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Antonio Vivaldi


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

VargaÍriszDóra I>!
Anóka Eszter: Hála

(…) nem hiszek a jótékony hazugságban, és főként: biológiailag vagyok képtelen hazudni. Nagyot mondani, túlozni igen, az csak játék, de kérdésre egyenesbe hazudni?” (171. oldal)

Második találkozásom Anóka Eszterrel. Lesz még kettő. Több nem lehetséges. Sajnálom, hogy nem életében. Hisz lehetséges lett volna, egy szűk emberöltő választ el csupán minket. Hiába, életében nem jutott el hozzám létezésének tudata. Csak a halála után. De a posztumusz is jobb, mint a soha. Most éltetem hát, a halála után, nem mehetek vissza az időben. Soha nem mehetünk vissza az időben időben. Ezt nem szabad nem figyelembe vennünk. Nem akarok elkésett utókor lenni, falom ezért újabban a kortársakat. Anóka Eszter ugyan nem a szigorú értelemben vett kortárs, de ha nem kortársamként bánok vele, ugyan ki bánik vele kortársaként. Lehet, hogy én vagyok az utolsó lehetősége. Remélem, nem. Bizonyos azonban nem vagyok. Az utókorban semmiképp. Az utókor, félek, még kevésbé lesz kegyes a gondolkodó művekhez, mint a jelenkor. Szeretem az embert, aki Anóka Eszter mögött rejlik. Rejlik, nem rejtőz. Mert Anóka Eszter nem rejtőz. Mindent merészel elmondani magáról. Az álnév nem takar. Irigylem a bátorságáért. Persze az is lehet, hogy nem mindent tár fel magáról, magából, de amit elmond, az mindennek tűnik. Mindvégig igaznak éreztem olvasás közben. Az Ostrom békében és a Hála olvasása közben is. Nem a történetet, a történetbeszélőt. A történet pusztán eszköz. Az őszinteséghez. Az igazsághoz. Az önmagunk megmutatásához. Mert mindannyian arra vágyunk, bevallva-bevallatlanul, hogy megmutassuk magunkat. Nem hiszek a jótékony hazugságban, és főként: biológiailag vagyok képtelen hazudni. Nagyot mondani, túlozni igen, az csak játék, de kérdésre egyenesbe hazudni?

Bara_Éva>!
Anóka Eszter: Hála

Szomorú történetek, sok-sok női küzdelem. A szerző nem tudja, hogy győzött.


Népszerű idézetek

VargaÍriszDóra I>!

    Mélytengeri kép készült az állványon: áttetsző, kék-szürke vízben trópusi színes és világító halak nyüzsögtek, ránéztem a képre, és majdnem felkiáltottam, mert ez a kép végre sikerült, nem volt dilettáns munka, itt a szürke nem piszok volt, hanem az áramló víz, amelyen átragyogtak a tenger e csillámló élőlényei. Elnézést a hasonlatért, de a vízen úgy ragyogtak át, mint ahogy a tudatlan fiú tapogatózik az első, legelső szerelemben a női testen, és lázasan és ujjongva megtalálja a maga birtokolandó területeit. Ez a kép zseniális alkotás volt, egymaga feledtetett minden förtelmes dilettáns munkát, jó kép volt, a szépség és az értelem szövetkeztek benne kifejezni, hogy csak annyira vagyunk urai magunknak, mint az élőlények a víznek, vagyis egyáltalán nem, mégis élnünk kell életünket, tenni mindig azt az egyetlent, amire éppen képesek vagyunk, nem emlékezni, nem álmodozni; mért kell megértenem, amit teljesíteni nem vagyok képes?

46. oldal, Nász (Szépirodalmi, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: festmény
VargaÍriszDóra I>!

    Elhaladtak anyja háza előtt. A negyedik emeleti muskátlis ablakból sárga fény sugárzott. Marcsó maga előtt látta anyja barázdás, betegségektől, fájdalmaktól gyötört arcát, kócosan felkontyolt őszülő hajának keretében, okos, bátor szemét, amint férje kedvét fürkészi magáról megfeledkezve a szeretetben, ölében nyugtatott madárkáit: két kezét, melyek készek felröppenni, ha kell, gyorsak, szelídek, s végükön a tepsikörmöcskéket, anyja életének kis bánatait, hogy nem hold alakúak, hanem szögletesek.

101. oldal, Hála (Szépirodalmi, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: kéz
VargaÍriszDóra I>!

    Az asszony a helyére akasztotta a kagylót, kilépett a fülkéből, át a neonfényben virrasztó termen, a forgóajtóban megállt, egy belső hangra várt, az eligazítóra, mint a normál „A”. A hang beúszott, felerősödött, Vivaldi concerto hegedűi, a győzelemért versengő hegedűk telt zengése. Senki-semmi nem zavarta az asszonyt, a postáskisasszonyok szundikáltak üvegkalitkáikban. Az utcán egy-egy autó suhant a szélingatta lámpák fénykörében. A concerto diadalmasan zengett, az asszony megindult, kétszer fordult körbe az ajtóval, kiugrott belőle, leszaladt a lépcsőn, a szél a hajába akadt. Az asszony megtorpant, bal kezével lesimította haját, jobbjával végigsimított arcán, mert érezte, hogy mosolyog, és egy rendőrt se akart megzavarni egy éjjel egykor egyedül mászkáló asszony indokolatlan mosolyával.
    Két sarkot ment, alig háromszáz méter a zsúfolt belvárosban, hallgatta és teremtette a zenét, élvezte, hogy újraalkotja a kétszer alkotottat: Vivaldi hangjegyeit és a hangjegyeket hangra váltó pontos kamarazenekart. A zene maga volt a bizonyosság, legyőzte gondolatait, mert maga volt a gondolat.

124-125. oldal, Kristályszerkezet (Szépirodalmi, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: Antonio Vivaldi · zene
VargaÍriszDóra I>!

    Az öregember csak bólogatott, és igyekezett a háta mögé rejteni trombitáját. Gacsra hasonlított, meg Gacs anyjára is, e két hasonlóság alapján kezdtem azt hinni, hogy Gacs anyja nem eleve kiállhatatlan hisztérika, csak az évek során vált azzá, egy félresikerült házasságban. Vidd csak vissza a trombitád, Béla, szólt rá az öregasszony, láthatod, hogy én sem hozom az ecseteimet. És gyorsan a fülébe suttogta, amíg az öregember visszacsoszogott, hogy nem tudom, mi lesz velünk, Ildikó hogy fog bánni velünk, nem becsüli a művészetet, és ki nem állhatja az öregeket, ami érthető is, hiszen késői gyerek, és egész életében öreg rokonok kedvét kellett keresnie, aggódom Béluskáért, olyan átszellemült, finom ember, hogy az elejtett megjegyzéseket, a piszkálódásokat észre sem veszi, de ha Ildikó korlátozni fogja, hogy mikor és meddig trombitálhat, akkor búskomorságba fog esni, és könnyen lehet, hogy elemészti magát. Most fejezett be egy trombitaversenyt, kicsit süket vagyok, de gyönyörű, ha elfáradok festés közben, beosonok hozzá, és hallgatom, hogy gyakorolja.

53-54. oldal, Nász (Szépirodalmi, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: trombita
VargaÍriszDóra I>!

Nem lehet büntetlenül mászkálni az éterben, ha az embernek az életben kell élnie.

52. oldal, Nász (Szépirodalmi, 1975)

VargaÍriszDóra I>!

    – Találkoztam Szolnokon egy íróval. Három éve tanulmányozza a Tisza partoldalán fészkelő fecskéket. Az emberektől rég megundorodott, és azt állítja, hogy kénytelen lesz a fecskéktől is elfordulni, mert cselekvéseik hasonlítanak az emberekére, ami szerinte nem a fecskék magasrendűségét bizonyítja, hanem az emberek alacsonyrendűségét. Három éve nem jelentetett meg semmit, mert írásait fecskékre dolgozta át. Úgy véli, írásai ezáltal Kafka szintjére emelkedtek, európai irodalommá váltak […]

119-120. oldal, Fecskék (Szépirodalmi, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: fecske · Franz Kafka · Szolnok · Tisza

Hasonló könyvek címkék alapján

Ruby Saw: Beleszeretni
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár
Ripp Gábor (szerk.): Valahol majdan, egykoron…
Mátyus Aliz: El se hagy
Bihari Klára: Tisztességes asszony
Fenákel Judit: Lili utazásai
B. E. Belle: A telepi lány
Marilyn Miller: Túl a maffián
Ruby Saw: Leah