Szintén ​Fickó 5 csillagozás

Annus József: Szintén Fickó

András bácsinak van egy kutyája, Fickó. Pontosabban Szintén Fickó, lévén hogy az előzőt is így hívták. Fickóval csodálatos dolgok történnek, hiszen okos és ügyes kutya, ráadásul minden kalandja remek ürügy kedves gazdájának, hogy elmeséljen egy történetet, amely humoros kapcsolatot teremt múlt és jelen között. Ahogy elbeszélésében egymásra vetül a múlt és a ma képe, úgy ötvöződik a regényben mese és valóság, kaland és való élet. Annus József szórakoztat, s közben elmondja a magyar parasztság történetének egy fejezetét – mindkettőt igazi író módján.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1980
108 oldal · ISBN: 9631120880 · Illusztrálta: Jenkovszky Iván

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

S_Évi P>!
Annus József: Szintén Fickó

Imádtam András bácsi történeteit, nagyon szépen ki tudta színezni őket. Igazi mesemondó az öreg, akinek mindig van egy kutyás története, és természetesen minden kutyáját Fickónak hívták. Öröm volt olvasni, csak kár, hogy ilyen rövidre sikerült.

Sziduri P>!
Annus József: Szintén Fickó

Bájos könyv András bácsi anekdotáival, amelyekben mindig felbukkan valamelyik egykori okos, hős, csintalan kutyája. Jó érzés töltött el, mint mikor gyerekkoromban nagyszüleim történeteit hallgattam a régi időkről.


Népszerű idézetek

Sziduri P>!

– Aztán vigyázzatok! – ennyit mond csak és igen csendesen. – Föl ne robbanjatok, a hétszentségit, mert akkor anyátok agyonver benneteket!
Röhögünk. Az öreg nem érti, miért.
– Akkor már verhet! – kiáltja oda az unokája.
– Így van – szól bele Miska is. – Mihály bátyám is úgy van, mint anyám a nyáron. Azt mondja, amikor a Marosra mentünk fürödni: én nem bánom, de ha belefulladtok, haza ne merjetek jönni, mert agyoncsaplak benneteket…

10-11. oldal (Móra, 1980)

Sziduri P>!

Nocsak, elég az hozzá, ott lépegetek egy alkalommal a strázsán, szedegetem a lábam ugyancsak, mert két óra őrség után hideg volt ott nagyon, hiába szoktuk meg. A bakancs is hitványka. Majdnem úgy voltam, mint az egyszeri ember: csizmában járok én, csak mezítlábas nyomot hagyok…

40. oldal (Móra, 1980)

Sziduri P>!

Megállít például a vén Gazdagh Jóska bácsi:
– Na, hogy mondja az iskola?
– Hát… – vonom föl a vállam, mert felelni az efféle kérdésre igen nehéz.
– Na, ide hallgass! Van-e még szalonnátok a kamrában?
– Nem sok, olyan féloldalnyi.
– Na, az éppen elég. Kettévágod, elviszed estendőn az iskolához. Az egyik felét az egyik sarkához kötöd, a másikat a másikhoz. De jó erősen ám! Majd meglátod, reggelre elhúzzák a kutyák az iskolát…
Az öreg jóízűen nevetett a saját tréfáján, én azonban csak hümmögettem. Nem láttam be, miért kellene az iskolát a helyéből kutyákkal levontatni. Jól éreztem én ott magam a sok gyerek között, aztán meg a Pintér kisasszony nem is osztogatta lépten-nyomon a körmösöket, nádpálcás pacsikat.

44-45. oldal (Móra, 1980)

Sziduri P>!

Hát maradjon, bánja a fene, de csak láncon! Ezt mondta az apám. Hej, nagyon nem tetszett a kutyának ez az ítélet, pedig én úgy csináltam meg a dolgot, hogy a nagy eperfa meg a kútágas közé kifeszítettem egy vezérdrótot, azon futott a lánca végén egy karika. Így hát futkoshatott azért kedvére. (A drót miatt el is nevezték a szomszédok telefonos kutyának.)

80. oldal (Móra, 1980)

Sziduri P>!

Partra fut föl a falu szélén a mai temető is. András bácsi megtöppedt sírhalmán vetett porcsin koszorúja fut körbe. Bent a közepén azonban kinőtt egypár gyomnövény. Már nyúlok érte, hogy kitépjem, kezem azonban megáll a levegőben. Nézem a növényt. Amit más gizgaznak vélhet, az nekünk virág. Meg is kellene néznem a nagy könyvben, hogyan nevezték el a tudósok ezeket a sárga apróságokat. Naprózsának talán. Ő másként mondta ezt is: örökégő.
Hagyom hát, világítson neki.

108. oldal (Móra, 1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ulrike Rylance: Tényleg semmi gond!
Diana Wynne Jones: A másik palota
Szász Imre: Basa
Kiss Dénes: Eb vagy kutya
Czifferszky István: A sete bárány és a kuvasz
Felix Salten: Renni
Jack London: A vadon szava
Marion Bullard: Kocog
Louis Pergaud: Miraut kutya nem eladó
Nicholas Edwards: A hóvihar