Szutyoksári 94% 102 csillagozás

Szutyoksári vagyok… Szutyoksárik vagyunk mind!
Legitimált mozgalmat akarok Szutyoksárinak!

Nagyon kedves mese, nagyon szerethető főhőssel és történettel. Bennem is biztosan elveszett egy Szutyoksári, bár talán nem volt ennyire rossz a helyzet, de én a magam részéről ki nem állhatom a patikarendet, a skatulyából húzták ki mondatokat. Ezerszer inkább vagyok Szutyoksári, mint más!!!!!!

Nekem ez nagyon tetszett. Talán azért, mert én is a mai napig kiöntöm az abroszra az italomat, leeszem magam vagy felfröcskölöm esőben a sarat a nadrágomra, netán beleülök valamibe. A gyerekem se volt soha az az élére vasalt, miközben a barátnője folyton úgy nézett ki, mint akit skatulyából húztak ki. Ez volt, amikor bántott, de aztán rájöttem, hogy ez biztos a génekben van.;-) És ez nem azt jelenti, hogy szeretem a rendetlenséget vagy a koszt, de teljes szívemből együtt érzek a világ Szutyoksáriaival, akiknek nem mindig minden sikerül úgy, ahogy szeretnék, de alapvetően jót akarnak, és mint a végén kiderül, még akár hősök is lehetnek.

Jót nevettem Szutyoksári kalandjain, de nem élnék vele együtt!! :-)

Nagy sikere volt, a gyerekek nagyon nevettek. Felszabadító ez a káosz, ami minden egyes történetben elszabadul. És azt is jó hallani, hogy végső soron nem akkora tragédia, ha az ember néha egy kicsit koszos lesz. (Vagy gyakran. És nagyon.)

Mocskosul jó volt! Piszkosul élveztük! :D

A mesekönyv főszereplője egy kislány, Szutyoksári, aki minden igyekezete ellenére sem tud tiszta maradni. Galibák sorozatát okozza akaratlanul, és kutyája, Koszmók, igazi hű barátként, nem marad ki a kalandokból. A könyv hat történeten ( Szobafogság, Habfürdő, Mindenkit kopaszra, Szutyoksári és az esküvő, Anyu beteg, Születésnap) át mulattatja olvasóit. Szutyoksári sohasem tétlen, és sohasem akarattal tesz rossz fát a tűzre. Csupa tenni akarás, jóindulat, gyermeki báj jellemzi, megfűszerezve egy kis hebehurgyasággal, figyelmetlenséggel, meggondolatlan ötletességgel.

Szutyoksári alakja nem csak kedves, szórakoztató, hanem nagyon szerethető is. Valahol magában hordozza mindazt, amit néha gyerekként mi is átéltünk, átélhettünk, és ráébreszt arra, hogy a jó, örömteli gyermekkorból nem hiányozhat a pancsolás, esőben tapicskolás, sárgyúrás, festék fröcskölés, porban fetrengés, önfeledt, folyton-folyvást megismétlődő beszutykolódás.

http://gyerekkonyvolelo.wordpress.com/2012/03/28/annie-…

Annyira aranyos és néha meghökkentő, amennyire egy mesekönyv csak lehet. Mindenki, gyerekek és felnőttek remekül szórakoztunk, sokat nevettünk, és nagyon megszerettük a főszereplőt.
Szutyoksári kalandjai nem feltétlenül tanulságosak, de őszintén nem hiányzott ez belőle. :)

Szutyoksári abszolút kedvenc ❤
Még bölcsis volt a lányom, amikor kapta, azóta sok-sok kisgyereknek meséltem a munkahelyemen, és már sokadszor itthon, ha jót akarunk derülni Sárin. ☺

Először a név kapott meg, hogy ezt meg kell nézni, ilyen címmel-névvel milyen lehet. Aztán, hogy olyan idős, mint én. Valahogy ez bevésődik az ember agyába… :) Aztán mikor megláttam a könyvtárban, tudtam, hogy ezt régóta akarom, de zavarba jöttem, mert annyira mainak tűnt. Szóval, naná, hogy kihoztam. Aztán egy kicsit csalódtam benne. Se a rajzok, se a történetek nem olyan fenomenálisak. De aztán figyelmeztettem magam, hogy ez mikor íródott, mikor adták ki, milyen gyerekkönyvek voltak az én koromban… És mindehhez képest ez nem is olyan rossz. Kész. Pont. Most már ismerem. Legfurcsábbnak azért mégis azt tartottam, hogy egy fodrász csak úgy ukk-mukk-fukk leborotvál 9 kölyköt kopaszra… No meg egy kutyát!!! Szóval, mese ide vagy oda, de ennek a mai történetnek itt igencsak kilóg a lába. Ja, és hogy egy kislány, aki már tud írni-olvasni, kopaszra nyíratja magát. No, én se vagyok igazán lányos fajzat, de azért ilyesmit kikértem volna magamnak annak idején!