Macskák ​társasága 89% 236 csillagozás

Ezzel a könyvvel rokon történet, csak most Hollandiában járunk. Kedves meseregény, mely sajnálatos módon elkerült, mikor még a célkorosztályhoz tartoztam.

Az írónő kiválóan ismeri a macskákat, cukin beépítette az olyan nüanszokat is a karakterek gesztusaiba, amiket tényleg csak az tudhat, akinek van cicája. Loncsos karakterét nagyon bírtam: megtépázott sorsú kóbor macska, akinek már nincsenek illúziói, az alkalmi kapcsolataiból származó rendszeres fialások termékeit pedig nyálas gügyögéstől mentesen nevelgeti, mocskos a szája, folyton lázad és bárkit elküld a búsba. Menő, hogy egy meseregényben ezt meg merték lépni :)

A végkifejlet egyébként meglepett, azt hittem, jön valami megrendítő drámai vég, hogy Minna spoiler, erre meg egy enyhén beteges húzással Tibbe gyakorlatilag spoiler. Vagy csak én vesztettem el a romlatlanságomat jóideje, de szerintem az ilyesmi nem vezet semmi jóra. spoiler

Hanem, hogy a kiadó egyetlen szóval sem említi meg az illusztrátort, azért az mégiscsak felháborító. Pedig szép grafikák voltak a könyvben.

Nagyon aranyos kis gyerekkönyv, akár macskakedvelő felnőtteknek is. Egyik főszereplőnk a cicából hirtelen fiatal nővé változott Minna, aki a cicák közt már túlságosan emberi, az emberek közt viszont túl macskai, ahogy fúj meg dorombol, vagy egérkék és madárkák után ácsingózik, a kutyák elől meg felszalad a fára… bár a heringárus annyira nem bánja, hogy néha hozzádörgölőzik. :D Mivel macska nővére elzavarja, Tibbe, a fiatal újságíró fogadja be, akinek kifelé áll a szénája a helyi laptól, mivel mindig csak cuki macskás dolgokról ír, amiknek nincs elég hírértéke. Szerencsére a holland kisvárosban mindenhol akad egy macska, aki kihallgatja a fontos beszélgetéseket, Minna pedig továbbra is ért macskául, így a Macskahírügynökségen keresztül tudja szállítani a híreket Tibbének.
Nagyon jól lettek ábrázolva szerintem a macskák, mindegyik igazi egyéniség és igazi macska. Ott van pl. Monopol, a szállodamacska, aki már igencsak terebélyes, mégis mindig kinézi a vendégek szájából a falatot, vagy az Iskolamacska, aki mindig lelkesen osztja meg a történelemórán elcsípett ismereteket, Ökumenika, a lelkész macskája, akinek a nevén mindig röhögnöm kellett, aztán a Dezodormacska, aki a helyi dezodorgyárban már olyan kifinomulttá vált, hogy nem szívesen vegyül kóbor anyjával, Loncsossal, aki a legnagyobb karakter volt a könyvben. A sokat megélt utcamacska, akinek mindig van egy alomnyi kölyke, akiről gondoskodni kell, de ő kemény macskanőci, nem kér az emberekből és a házimacska-létből. :)

”– Milyen furcsa állatfajta az ember! Ugyanolyan jellemtelenek, mint a kutyák – kiáltotta Loncsos.”

A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor történik egy baleset és senki nem akar tanúskodni, a macskák viszont pontosan tudják, mi történt. Tibbének le kell győznie a félénkségét, hogy ki tudjon állni az igazság mellett, Minnának pedig ki kell találnia, hogy szeretne-e visszaváltozni macskává, vagy most már inkább maradna ember. Nagyon bírtam a beszélgetését a pszichológussal, izé, beszélgetős doktorral, aki mondta neki, hogy bármelyik lehetsz, csak döntsd el, mit szeretnél. Megnézném én akármelyik pszichológus fejét, ha beülnék vele szembe és azt mondanám, hogy én a múlt héten még macska voltam, és nem tudom, vissza szeretnék-e változni. :D Nem hiszem, hogy ezek után hazaengednének. :D De az itteni hozzáállás nagyon pozitív volt.

”– És néha igazán zavarba ejtő, hogy egyszerre két lény vagyok, félig cica, félig ember.
– Aha… – mondta az orvos. – Bár az is zavarba ejtő tud lenni, ha valaki teljesen ember.
– Igen?
– Úgy bizony.”

Persze a végére minden rendeződik, csak azt hiányoltam kicsit, hogy nem derült ki több minden arról, hogyan változott át Minna, mi folyik abban a gyárban, de aztán rájöttem, hogy ez egy gyerekkönyv, az ilyesmi nem igényel olyan szintű magyarázatot. Igazán kedves, jópofa, szórakoztató történet, ami felnőtt fejjel is abszolút élvezhető és gyerekek kezébe is simán odaadható. Macskásoknak nagyon ajánlom.

Annak ellenére, hogy nem kedvelem a macskákat, kifejezetten élveztem ezt a rövid gyermekkönyvet. Nagyon jó a stílusa. Szerintem felnőtteknek is szórakoztató, és izgalmas a történet. Az illusztrációk is tetszettek. Lehet, hogy fogok még olvasni a szerzőtől.

Imádni való! Felnőtteknek is.

Hogyan talál egymásra egy szégyellős újságíró és egy félénk, macskai tulajdonságokkal bíró ifjú hölgy? Tulajdonképpen roppant egyszerűen: egészen véletlenül. Ráadásul kiderül, hogy Minna kisasszony közvetlen kapcsolatban áll a Macskahírügynökséggel, ami folyamatosan szállítja a ropogósabbnál ropogósabb híreket a feltörekvő Tibbének. Ám a holland kisváros lakóit egy szörnyű, hataloméhes ember tartja a markában, akiről még csak nem is gyanítható, milyen gonosz valójában. De aggodalomra semmi ok: a cicák akcióba lendülnek, és minden jó, ha a vége jó!

Szerintem igazán a már olvasni tudó, 8-10 év közötti kisdiákok élvezik a leginkább, de bevallom, engem is kifejezetten érdekelt a végkifejlet, mert a cselekmény sodró lendületű, élvezetes, és tényleg tele van kunkori farkincákkal és szüntelen nyávogással.

Bűbájos és kedves történet, amit minden cicaszerető a szívébe fog zárni – ezt garantálom! :)

Ez a könyv szeretette meg vekem anno az olvasást. :)
Így élmény volt újra olvasni, rám jöttek azok az élmények amiket 12évesen éltem át.

Könnyed olvasmánnyal rendelkezik ez a könyv, és hamar kiolvasható.
Minden macskás asszonynak bátran ajánlom ezt a könyvet.

Az egyik örök kedvenc! ♥
Azért is, mert macskabolond vagyok,
azért is, mert jó a történet,
azért is, mert az volt az első olyan kötelező amit megszerettem,
ééés azért is, mert anyukám is szereti és mindig együtt olvassuk. :)
Az a sok cicaaa, jaj! *-*

Hát ez egy nagyon cuki kis mese volt!
Eleve ott volt Minna, aki átváltozott cicából lánnyá – de egyszerűen imádtam, hogy az írónő összekeverte benne az ember és a macska tulajdonságokat. Például amikor elment a halashoz vásárolni, és szuggerálta magát, hogy most már nem kell sarokról sarokra osonnia, és nem kell kunyerálni halacskát, mert van pénze megvenni. És amikor jól érezte magát, dorombolt, vagy esténként kiült a tetőre és megbeszélte a többi macskával a macskaságokat (mert hogy továbbra is értette őket), amikor pedig nem tetszett neki valami fújt, a kutyák elől pedig villámgyorsan felmászott a fára.
Befogadja őt Tibbe, a félénk újságíró fiú, ő pedig cserébe szállítja a híreket – amiket az iskolamacskától / az önkormányzati macskától / a szerkesztőségi macskától / a hotelmacskától / a kutasmacskától / a lelkészmacskától hallott. A Macskahírügynökség egyszerűen zseniálisan működött.
Aztán történt egy szörnyű bűntény, amit egy túl fontos ember követett el, így senki nem tanúskodott ellene – a macskák azonban nem hagyják, hogy megússza, és szállítják az infókat Tibbének – és persze minden jó ha a vége jó!
Remek karakterek, egy nagyon jó történet, gyerekeknek lehet picit izgulni – egy színházi előadásként nagyon el tudom képzelni.

Noha nekem nincs macskám, azért van néhány macskás történet, ami nagyon magával tudott ragadni, de ez valahogy mégsem érintett meg annyira, mint vártam volna. Nem igazán kerültek közel hozzám a szereplők, szimpatikusabb volt Bibi és Loncsos, mint a főszereplők. De egyébként a sztori nagyon ötletes.

Cuki meseregény sok-sok macskával. Inkább a kisebb gyerekeknek, mint a kamaszoknak ajánlom… Szeretni fogják, mert nagyon olvasmányos és aranyos történet, így sikerélményt is jelent majd számukra, hogy milyen könnyen ki tudták olvasni :)