Végzetes ​játék 48 csillagozás

Anni Taylor: Végzetes játék

Meddig megy el az ember, ha rosszul szeret?

A kétéves Tommy Basko eltűnik egy közkedvelt belvárosi játszótérről. Hat hónappal később a szülei rejtélyes, versbe szedett üzeneteket kezdenek kapni Tommyról. A rendőrség szerint az üzeneteket nem az emberrabló küldi, de a kisfiú anyja, Phoebe biztos benne, hogy ezek egy játék részei, amit valaki vele akar játszani.

Phoebe nem hallgat a rendőrség tanácsára, úgy dönt, belemegy a játékba.

Kétségbeesetten próbál a rímfaragó nyomára bukkanni, még ha ennek az is az ára, hogy a házassága darabokra hullik.

Amikor az üzenet írójának sokkoló kilétére fény derül, Phoebe számára elkeseredett versenyfutás kezdődik az igazságért.

Ki vitte el Tommyt? És miért?

Kicsi Kék Fiúcska, hova lettél? Messzire el kivel mentél? Csak én tudom…

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kristály pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
520 oldal · ISBN: 9789634579878 · Fordította: Sziklai István
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
520 oldal · ISBN: 9789634579885 · Fordította: Sziklai István
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634574842 · Fordította: Sziklai István

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Hópárduc P>!
Anni Taylor: Végzetes játék

Nem volt rossz könyv.
A történet alapja, egy mindennapi félelme a szülőnek, hogy elveszíti a gyermekét.
Kicsit messziről indított az író és ahogy haladunk előre a könyvben, úgy tudódnak ki a titkok. Képet kapunk a múltról. Ami annyira már nem is egy rózsás idilli családi kép.
Csavarok és izgalmak.
A szereplőket különösebben nem kedveltem meg. Az apa sokszor visszataszítóan viselkedett.
Phoebe, hol szerethető volt, hol pedig utálatos.
Akik szeretik, a hasonló könyveket, azoknak ajánlom.

wzsuzsanna P>!
Anni Taylor: Végzetes játék

Egy jó pszicho-thrillerrel engem bármikor kenyérre lehet kenni, és szerencsére a különböző kiadók bőségesen ellátnak minket ebben a műfajban regényekkel. Ugyanakkor a nagy mennyiségből óhatatlanul következik, hogy nem mindig sikerül kifogni olyan történetet, ami a kellemes szórakozásnál sokkal többet nyújt (de hát persze az ember lánya általában már annak is örül), viszonylag sok író dolgozik hasonló témákkal és panelekkel. Ha nem is rengeteget, de azért elég sokat olvastam már ahhoz, hogy sokszor ne érjenek túl nagy meglepetések, így nagyon boldog vagyok, ha olyan könyvet olvashatok, ami rendelkezik valamilyen újszerű fogással, sajátos megközelítéssel, vagy éppen meglepő, de nem irracionális csattanóval. Nagy reményekkel vágtam bele a Végzetes játék olvasásába, korábban már voltak nagyon pozitív tapasztalataim a Könyvmolyképző Kiadó Kristály pöttyös könyveivel. Szerintem az mindig jó, ha egy kiadó viszonylag kevés regényt ad ki egy adott műfajban, mert így sokkal jobban tud ügyelni rá, hogy az a kevés viszonyt minőségi legyen. Szerencsére nem is kellett csalódnom, mert ebben a könyvben sok egyéb értéket is találtam a szimpla izgalom és dráma mellett. Anni Taylor regényében egy olyan problémakört jár végig, ami elég gyakorinak mondható, nevezetesen, hogy egy gyermek eltűnik. A kétéves kisfiú, Tommy éppen szüleivel tölti a napot a közeli játszótéren, majd amikor éppen egyik felnőtt sem figyel rá száz százalékosan, nyoma vész. Annak ellenére, hogy ez az alaphelyzet egyáltalán nem mondható ritkának, az írónő mégis tud egy kicsit csavarni a sablonos eseményeken, hogy ne tudjuk egy legyintéssel elintézni a dolgot. Ez a csavar pedig számomra az volt, hogy már a kezdet kezdetén érezhető, hogy a szülők, különösen az édesanya, egyáltalán nem tekinthető szokványos anya-karakternek (ennek részleteiről egy kicsit később). A kisfiú eltűnése után megindul az ilyenkor szokásos rendőrségi nyomozás, meghallgatnak minden szemtanút és utánajárnak minden lehetséges szálnak, de hat hónap elteltével úgy tűnik, nincs eredmény, és már nem is érdemes reménykedni abban, hogy Tommy előkerül. (…)
(…) Összességében úgy gondolom, hogy ez a regény megállja a helyét a jobb pszicho-thrillerek sorában, mert a puszta nyomozás mellett van benne egy nagyon komplex és érdekes lélektani háttér. Sok dilemmát felvet az anyasággal és a házassággal kapcsolatban, és felhívja a figyelmet arra is, hogy a nők még mindig nincsenek kellőképpen megtámogatva abban, ha nem tudják jól kezelni a megszületett gyermek gondozásából adódó nehézségeket. Izgalmas és olvasmányos, kellően összetett és jól ábrázolt karakterekkel, akikkel kapcsolatban a végsőkig nem tudjuk, hányadán állunk.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/11/vegzetes-jatek-…

buzavirág>!
Anni Taylor: Végzetes játék

Már a régebben megállapítottam, hogy nekem nem jönnek be a női pszichothrillerek, de a magasabb százalék meggyőzött, így ismét tettem egy próbát. Nem érte meg, nem tetszett, a szereplők sem, a történet sem, sok a körítés, legalább száz oldalnyi a felesleges töltelék…

2 hozzászólás
Slezi96>!
Anni Taylor: Végzetes játék

Izgalmas, fordulatokkal teli olvasmány. Végig izgultam olvasás közben. Gyorsan lehetett haladni vele, csak úgy faltam az oldalakat, sorokat.
Nehéz téma, de nagyszerűen megírt könyv.

szofisztikáltmacska>!
Anni Taylor: Végzetes játék

Azokat a pszichothrillereket szeretem a legjobban, amiknek az alapszituációja teljesen realisztikus, bárki számára teljesen átélhető és átérezhető, és a legzsigeribb emberi félelmeket ragadja meg. És mi lehet nagyobb félelem, mint az, hogy egy pillanatra félrenézel és eltűnik mellőled a kisgyereked?
Nem egy kiszámítható és sablonos történetről beszélünk, akkor sem, ha utólag már elég nyilvánvalóak az elejtett utalások. Nagyon tetszett, ahogy a szerző felépítette a karaktereket: kezdetben messziről szemléltük őket, mintha csak szembejönnének az utcán egy boldog családként, majd ahogy haladt a történet, úgy kerültünk egyre mélyebbre a két szülő fejében. És ez nem volt túl rózsás utazás, a kezdeti idilli kép hamar szertefoszlik.
Ha szeretsz a szereplők fejében lenni, ha szeretsz múltbéli titkokat felfedni, ha olyan könyvet akarsz olvasni amit át tudsz érezni, de mégsem halálosan nyomasztó, és olyan fordulatos, hogy tuti nem fekszel le aludni amíg nem végeztél vele, nos, akkor a Végzetes játék a te könyved lesz.

Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/11/03/anni_tay…

_V_K_ I>!
Anni Taylor: Végzetes játék

Kifejezetten tetszett. Izgalmas, pörgős, a végkifejlet pedig meglepett. Végig úgy gondoltam, hogy tudom ki vitte magával a kisfiút, de szerencsére az írónő csavart egyet a dolgon. Ajánlom azoknak, akik szeretik a realisztikus történeteket, és akiknek elegük van a tökéletes, hibátlan karakterekből.

BBetti86>!
Anni Taylor: Végzetes játék

Nem tudom eldönteni, mennyire tetszett nekem ez a történet. Van, ami jó volt benne, más meg egészen irritált. De nézzük sorba!

A történet váltott nézőpontban íródott. Ez olvasóként jó nekünk, hiszen több nézőpontból ismerhetjük meg a szereplőket és a történteket. Tisztább, kevésbé elfogult véleményt alakíthatunk ki. Többet is tudunk így – a cselekmény hozta rejtélyekre így jobban tudunk választ találni. Felmerül egy ponton, mennyire megbízhatóak ezek az elbeszélők. Újabban a megbízhatatlan elbeszélős történeteket is szeretem, így nekem jó móka volt, hogy kiszűrtem, ki mit szépít vagy hazudik még nekünk – a történetben magának – is. Volt, amire egész jól ráéreztem.

Ahogy jönnek a versek, és nő a feszültség, megindul Phoebe hajszája. Taylor két klasszikus thriller helyzetet hoz játékba: a Gázláng és Oidipusz esetét. Vagyis, el kell döntenünk, kinek hiszünk, és Phoebe áldozat vagy elkövető. Ő a Gázláng hősnője, akiről valaki el akarja hitetni, még saját magával is, hogy megőrült? Vagy Phoebe olyan, mint Oidipusz, aki tudtán kívül saját maga után nyomoz? Azt szerettem benne, hogy nagyon sokáig hihető maradt mindkét verzió.

Azzal viszont már bajban vagyok, hogy Taylor elkezdi a szereplőket egyszerre le- és felépíteni. Nem hősei vannak, hanem gyarló szereplői, akik mocskos dolgokat tesznek. Minél jobban megismerjük annál, annál esendőbbek és egyes dolgaik undoríthatnak. Luke, a látszólag mintaférj. spoiler
Phoebe, aki most szinte bele akar halni abba, mennyire hiányzik neki a fia. spoiler

Mindenkinek jó mocskos titkai vannak, és nem tudnák egyiket sem gúny nélkül jó embernek nevezni. Akkor mégis, kivel érezzek itt együtt? A végére a gyerekeken kívül sikeresen meg lett utáltatva velem mindenki. Nem szeretem, amikor egy szereplőt se kedvelhetek. Noha azt tudom értékelni, hogy nem tipikus hősies karaktereket kapunk, ez a ritkább verzió.

Van húzása a történetnek, a szöveg meg a thriller szórakoztató tipikus. Helyenként egyes szóismétlések zavartak – ugyanaz a kifejezés 2-3 sorban négyszer is már sok. De vannak érzelmek, van feszültség, az események pörögnek, könnyen olvastam.

zsanna525>!
Anni Taylor: Végzetes játék

Nehezen indult be a történet számomra,és mikor már úgy gondoltam,hogy tudom hol van a kisfiú,kiderült,hogy mégsem vagyok jó nyomozó :)

klaudia_kozak P>!
Anni Taylor: Végzetes játék

Sokáig törtem a fejem, milyen értékelést is írhatnék ehhez a könyvhöz. Leginkább olyat szerettem volna, amely mélyebb jelentéssel bír, ösztönözve az embereket arra, hogy fontolóra vegyék a Végzetes játék-ot, illetve, hogy komolyan vegyék azt.
Teljesen élvezhető pszicho-thriller, aminek jól áll a lélektani krimi zsánere is. Ám a vége elkapkodott, kiforratlan.
A főszereplő remekül hozza azt a nőt, akit kétségek gyötörnek az anyasággal kapcsolatban, aki nem tervezett gyermeket, ennek ellenére megpróbálkozik vele. Érezhető a kettősség a cselekedeteiben, elvesztette a gyermekét és ezt nem igazán lehet feldolgozni, de egy kis része meg is könnyebbült emiatt.
spoiler Bevallom, előítéleteim voltak a férjjel kapcsolatban.spoiler
Összességében remek könyv, a vége miatt vontam fél csillagot. Ajánlom mindenképpen, annak, aki kedveli az ilyen műfajú könyveket.

Maryse >!
Anni Taylor: Végzetes játék

Első könyves szerző korrekt műve, nem túl eredeti alapötlettel. A jó pszichológiai thriller egyik ismérve számomra a történetben rejlő sok lehetőség, nagyjából meg is találtam benne. A stílus eléggé kidolgozottnak tűnt.
Egy nagyon bonyolult és összetett eseménylánc fut végig a történeten, ennek ellenére maradt némi hiányérzetem, kb. a felénél kezdtem hiteltelennek érezni és ez az érzés a végéig megmaradt.
Tommy eltűnése után furcsa dolgok történnek, múltbeli titkok kerülnek elő, a hangulat pedig érthetően egyre komorabbá válik. Micsoda érzések és érzelmek kavarognak, főleg bűntudat, önvád, megtörtség.
A főszereplők, Phoebe és Lucas összetett figurák, Phoebe volt hitelesebb számomra.
Ha valaki szereti a sok fordulatot, a titkot, a drámát – egy kis kuszasággal a közepén – és éppen olvasnivalót keres, próbálkozzon vele, hátha többet lát benne.


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Luke és én ott voltunk a kétéves fiunkkal, Tommyval.
Te is ott voltál. És figyeltél.
Vártad a lehetőséget, hogy elvedd.
Addigra már megírtad a leveleket… a leveleket Tommyról, amiket hat hónappal később kezdtél küldözgetni nekünk.
A játék startra készen állt. Csak én nem tudtam róla.

Könyvmolyképző KU>!

Idegen hangok, férfi és női hangok kiabálták Tommy nevét. A fiam nevét. Rájuk akartam ordítani, hogy: Megijesztik. Ne kiabálják a nevét! Csak… találják meg!
De nem találhatták meg.
Mert már nem volt ott, hogy megtalálják.

Könyvmolyképző KU>!

Spekuláltak. Mindenki spekulált. Aaz anya tette. Vagy az apa. A fiúcska talán mégis beleesett a kikötő vizébe, belegabalyodott egy hajó köteleibe, amik aztán magával húzták a Sydney kikötőjének a mélyébe, oda, ahol sosem találják meg. És a média gondosan emlékeztette az embereket arra, hogy a kikötő tele van cápákkal.

mniki36>!

Ne engedd, hogy bárki lássa rajtad, mitől félsz! Ne hagyd, hogy bárki beléd lásson!

167. oldal

klaudia_kozak P>!

-Meglepődnél, ha azt mondanám, szerintem a nők nem szerethetik a férfiakat?
Oldalra billentettem a fejemet, meglepett vigyort villantva rá.
-Miért? Nem szerethetik?
-Nem. Azt hiszik, hogy igen, de sosem szerethetik úgy a férfit, ahogy a férfi szereti a nőt. A férfi szerelme egyszerű és teljes. Szereti a nő puhaságát, gyengeségét, szépségét. De a nő csak egy pontig képes szeretni, attól függően, mit nyújt neki a férfi. Amikor a férfi már nem tudja megadni azt, ami a nőnek kell, a nő elmegy.

318. oldal

klaudia_kozak P>!

Időnként olyanok vagyunk, akár az idegenek, csak elővesszük a házaspárok begyakorolt mozdulatait. Minden pár ilyen? Az ember előbb-utóbb rájön, hogy az, aki fénybe borítja az életét, ugyanaz, aki minden egyéb lehetőségére árnyékot vet.

95. oldal

BBetti86>!

Előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy ha vágyik valamire, küzdenie kell érte. Ha folyamatosan csak ad meg ad, a végén nem marad neki más, csak a sajnálkozás.

235. oldal

mniki36>!

Az ember előbb-utóbb rájön, hogy az, aki fénybe borítja az életét, ugyanaz, aki minden egyéb lehetőségére árnyékot vet.

95. oldal

mniki36>!

Időnként olyan dolgok történnek, amik arra kényszerítenek minket, hogy álljunk meg, és értékeljük át mindent az életünkben.

178. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Robotham: Mondj igazat
J.D. Barker: A hatodik éjszaka
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Lakatos Levente: Aktus
Niki Tailor: Mindenki hazudik
Gillian Flynn: Holtodiglan
Daniel Cole: Rongybaba
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz