Barbapapa (Barbapapa 1.) 81% 28 csillagozás

Imádtam ezt sorozatot gyerekkoromban. Könyvben is aranyos.

A rajzfilmre halványan emlékszem, a Barba-család alakja maradt meg bennem, a sztoriból semmi. (A Hüp-hüp-hüp, barba trükk!-öt hiányoltam. :-))
Így jó volt megismerkednem Barbapapa történetével, egészen születésétől fogva. Nekem tetszenek az illusztrációk és a történet is megfacsarintotta egy kicsit a szívem. :-)
(Külön tetszik az utolsó kép, ahol felülnézetből látjuk a házat, a családot és Barbapapát, ahogy integetnek (nekünk?))

Nagyon szerettem a mesét, csak ezért vettem meg a könyveket. :)

Több szöveg elfért volna, bár gondolom, ha gyereknek olvassa az ember, akkor ki tudja pótolni a történetet. :)

Hopppá… emlékek garmadája akar a felszínre törni :)(:

Érdekes módon nagyon emlékszem, hogy gyerekként imádtam a mesét, de hogy mi volt benne arról halvány lilám sincs. Ami megmaradt, hogy volt Barbapapa és Barbamama meg a hüpp-hüpp-hüpp barbatrükk, és ennyi. Ezek után nyilván egyből ráraboltam a könyvekre amint megláttam őket a könyvtárban. És aztán a még mindig nem értem mit imádtam a mesében, mert a könyvek kicsit hogy úgy mondjam fapadosak. Még az első részek érdekesek, van történet, hogy született Barbapapa, hogy találta meg Barbamamát, de a harmadik, negyedik rész már ennyit sem ad. Az érzés, amit előhozott jó, de remélem azért a mesék ennél jobbak voltak.

Ez akár belga is lehetne, annyira WTF, már a maga kis visszafogott módján :) Nekem gyerekként kimaradt a sorozat, de szerintem elolvassuk majd a többi részét is :)

Barbapapa az idei évben szívünk csücske, és úgy örültem, amikor viszontláttam a Spar polcán, hogy gyorsan lenyomtam bolti olvasásként. A történet maga kedves, a rajzok stílusa is rettenetesen bejött, az egyik kedvenc képem az volt, amikor Barbapapa flamingónak próbálja tettetni magát. Örülök, hogy a sok kényszerű kalandja után végül helyére talált, meggyőzve a némileg ellenszenves anyukát (akinek legfőbb attribútuma – nem túl 21. századi PC módon –, hogy kötőtűvel rohangál), hogy meg lehet oldani azt a kertben élést, csak igazán akarni kell. :)

(könyvesboltban olvastam)Nekem olyan színtelennek tűnt, pedig anno a rajzfilmben pont azt szerettem, hogy jó színes. A szöveg szerintem egy az egyben a mese szövege.

Emlékeim szerint én nem voltam oda a barbamesékért. Vagy lehet, hogy már felnőtt voltam, mikor ment a sorozat a tv-ben? Na ezt most nem tudom…
Meglepő volt, ahogy megszületett, létrejött Barbapapa. A mese nem volt rossz, csak a szöveg nagyon kevés. Szerencsére az illusztrációkon akadt némi böngészni való. Részemről sajnáltam szegény Barbapapát. Megvetendő, hogy csak akkor kellett a családnak, amikor rájöttek, hogy hasznos élőlény.

Arra emlékszem, hogy gyerekként imádtam a mesét, de hogy mi volt benne, arra már nem teljesen, talán csak a Barba-család alakja maradt meg bennem, illetve a zenéje. :D
Könyvben is nagyon aranyos történet.