Hogyan ​írtam véletlenül egy könyvet? 26 csillagozás

Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Katinka imád történeteket kitalálni. Még csak tizenhárom éves, de már pontosan tudja, hogy író szeretne lenni, méghozzá híres író. Szerencsére a szomszédban lakik egy írónő, aki szívesen fogadja, és némi kertészkedésért cserébe kijavítja az irományait, és írói tanácsokkal látja el.
Katinka pedig egyszer csak azon veszi észre magát, hogy az életéből egy regény lett, és az írás során egyre jobban megismeri önmagát, és feldolgozza fájdalmait.
A könyv írói tanácsait bármelyik írói ambíciókkal rendelkező gyerek és felnőtt bátran megfogadhatja, és a könyv végében található vonalas lapokra pedig megírhatja a saját történetét!

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Abszolút Könyvek Pagony

>!
Pagony, Budapest, 2019
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634104544

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Jártatok már úgy, hogy megláttok egy könyvet, és egyből beleszerettek a borítójába, majd ugyanebben a pillanatban a címét is elolvassátok, és akkor már tudjátok, hogy ez a könyv kell nektek?

Így jártam én ezzel a könyvvel, és már csak abban reménykedtem, hogy a tartalma is legalább annyira fog tetszeni, mint a külseje, vagy a címe.

Kívánságom meghallgatásra talált, ez az ifjúsági regény, amelyet a kiadó a 9-12 éves korosztálynak ajánl, minden könyvmolynak a kedvence lehet, akik pedig még az írással is próbálkoznak, azok imádni fogják.

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2019/06/annet-huizing-ho…

Molymacska P>!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Könyvfesztiválon császkáltam, mikor a Pagony standjánál megláttam ezt a könyvet. Elsőre vonakodtam megvenni, mert nem túl szép, hogy az ajánlás 9-12 éves korú személyekre terjed (én nem vagyok potenciális olvasó?!) de aztán csak megvettem, azzal a gondolattal, hogy majd maximum ifjúsági könyvet olvasok egyik este.
A könyv pedig iszonyú pozitív meglepetés volt. A történet alapvetően három szálon fut: Katinka családjának problémáival ismerkedhetünk meg, a szomszéd írónő, Lidwien életével, és az írói leckékkel.
Katinka története nagyon erős volt: ez lényegében az a könyv, amit ő ír, de mégis nekünk, olvasóknak is nagyon fontos ez, hogy betekintést nyerhetünk egy tizenéves lány életébe, aki elvesztette az anyukáját, és ezt a gyászt hogyan dolgozza fel. Nagyon tetszett benne, hogy tényleg egy tizenéves problémáit láthatjuk, és azt is, hogy mennyire aprólékosan fejti ki a problémák halmazát. Egyszerűen zseniálisan folyik a történet, és csak izgulni tudunk Katinka miatt.
Lidwien története már kicsit komorabb, hiszen egy idős nő, és a legtöbb problémája köthető az íráshoz, a hírnévhez, a sikerhez. Nagyon furcsa volt látni, hogy az egészen apró dolgoktól (nehezen megy az írás, és emiatt az írókunyhót elhanyagolja) az egészen nagyok felé (elhagyja a férje a siker miatt) megmutat mindent az írónő. Néha nekem is elfacsarodik a szívem, amikor olvastam egy-egy ilyen részt, és ilyenkor én is megkérdeztem magamtól: érdemes e írónak lenni? spoiler
Az írástechnikai leckék pedig bár bele voltak dolgozva a történetbe, mégis egy kicsit didaktikus (a szónak pozitív értelmében) kicsit tankönyvszerű volt. Ez olyan szempontból pozitív, hogyha keresünk valamit, ami számunkra most probléma, azt így hamarabb meg tudjuk találni. Bár nincs egy írástechnikai tankönyv szintjén, de az alapokat elmondja, megpróbálja érthetően elmagyarázni, példákat hoz rá. A végén külön vannak üres oldalak, ahol a tanácsok mellett van hely arra, hogy az ember kipróbálja a tanultakat.
Az egyetlen negatívum a könyvvel (számomra legalábbis), hogy kilencéves gyereknek egyes részeket soknak tartok (az alkoholizmus és szex emlegetése miatt elsődlegesen), és az a tizenkettő éves kor is elég alacsonynak tűnik számomra. Jó, én felnőtt fejjel is élveztem, de valószínűleg egy tizenéves gyerek is fogja ugyanúgy, még ha technikailag ki is nőtt belőle.
Minden kezdő írónak ajánlom, sőt, néhány nem kezdőnek is, mert nagyon jó tudást ad át az írásról. Meg kell valljam, nagyon sok olyan könyvet olvastam, akinek az írója forgathatná ezt a könyvet (is). Nem mondom, hogy számomra sok újdonságot mutatott, de néhány szempontot el tudta mondani egy fokkal érthetőbben. Olvassátok sokan!

Oláh_Zita P>!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Igazi keserédes gyöngyszem, ahol nem is az a legfontosabb, hogy íródott meg a könyv, hanem az emberi kapcsolatok fontossága, törékenysége és egymás tisztelete.

Olya>!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Nemrég hallottam a könyvről. Ma megvettem, és el is olvastam.

Megható részei is voltak, de maga a történet nem nyűgözött le, inkább az írásra való nevelés, az íróvá formálás gondolata, az útmutatás voltak számomra izgalmasak.
Mivel az írást nem lehet elég korán elkezdeni, úgy gondolom, hogy az írni vágyó tizenévesek számára könnyen emészthető elméleti hátteret biztosít ez a pár oldalba foglalt történetsorozat. Emiatt különösen nagyra értékelem.

Eszembe jutott, hogy tizenhárom évesen én is regényt szerettem volna írni. De nekem nem volt író a szomszédom…

blankaveronika IP>!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Egyáltalán nem érdekel, hogy néha didaktikus, mert a való életben is pont így mennek a dolgok. Akinek volt valaha mentora, az pontosan átérzi ezt a történetet.
Hiányzol Judit néni, és hiányzik a Madárijesztő-ház a vadregényes kerttel.

2 hozzászólás
Gvendolin P>!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

A könyv alapjában véve egy olyan kamaszlány története, aki korán elveszette az édesanyját, és öccsével együtt sokáig az édesapja nevelte. A kislány írói álmokat dédelget, amiben tanácsokkal látja el a szomszédban lakó írónő. Miközben igyekszik megfogadni Lidwien tanácsait, megismerjük Katinka életének addigi állomásait is, és azt is, milyen változásokat hoz életükbe az, hogy apja megismerkedik Dirkjével. Apja és Dirkje kapcsolatának komolyra fordulása válságot idéz elő Katinka életében. Noha anyja meghalt, tulajdonképp mindvégig maga mellett lévőnek érezte. Dirkje nem az első nő apja életében, de az első, akihez valóban közel kerül. Ahhoz, hogy Katinka el tudja fogadni Dirkjét, és el tudja helyezni az édesanyja mellett, meg kell gyászolnia az édesanyját. Ez a folyamat nagyon nehéz számára, tele van szívbemarkoló jelenetekkel. Számára a folyamatot megnehezíti az, hogy az édesanyjának nincs sírja, hamvait szétszórták. Itt jutunk el ahhoz a ponthoz, amikor beigazolódik, hogy egy külföldi szerző könyvét nem árt a szülőnek „előolvasni”. Katinka ugyanis ezt a tényt úgy próbálja feldolgozni, hogy elmegy egy krematóriumba, hogy lássa, mi történik itt az elhunytakkal. Noha a jelenet nem brutális, elképzelhető, hogy ez egy 9–12 éves gyermek számára sokkoló lehet, különösen azt figyelembe véve, hogy a halál és a halállal kapcsolatos dolgok a gyermekek felé tabutémát képeznek. Bevallom ez az epizód engem is megdöbbentett, illetve váratlanul ért, mert nem szoktunk hozzá ilyesmihez gyerekkönyvekben. Katinka története jó stílusban íródott, az írónő tanácsai is hasznosak, megfogadásra érdemesek, ha valaki írásra adja a fejét. A végkifejlet megnyugtató, feloldja a könyv közepén keletkezett feszültségeket. Azt azonban nem értem, ha a fordító mindenkinél meghagyta az eredeti holland nevet (Dirkje, Kalle, stb.), a kislányt miért kellett átkeresztelni Katinkának. Nem tudom, eredetileg mi volt a neve, de nem tartom valószínűnek, hogy Katinka lett volna. Ha a többi névről nem gondolták azt, hogy zavaró lehet egy magyar gyerek számára, valószínűleg a Katja (vagy valami hasonló) sem lett volna az. Elgondolkodtató, megható, helyenként szívszorító történet valóban kiskamaszoknak, ahogy azt a kiadó is gondolta.

Ingryd >!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Kalandos úton hoztam haza a könyvtárból: karácsonykor sok könyvet becsomagoltak „ajándéknak”, így lehetett zsákbamacskát „olvasni”. Furcsa volt így kikölcsönözni, de szuper ötlet volt ez a könyvtártól.
A borítójába egyből bele lehet szeretni, piros, pöttyös és nagyon kedves. A címéről nem is beszélve… A történet őszinte, komoly, mégis végtelenül aranyos. Az átlagos hétköznapoktól a gyászfeldolgozáson át az írástechnikai leckékig minden megtalálható ebben, összetett, mégis szórakoztató. A korosztály-besorolást egy kicsit feljebb vinném, de ettől függetlenül ajánlom mindenkinek!

kiskavics>!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Ezt a könyvet egyhuzamban olvastam el, ami nem volt nehéz, mivel rövid, könnyű olvasmány. A történetben ügyesen megbújnak az írásról szóló tanácsok is. Nincs szakkönyv szaga, mégis tanulhat belőle a (leendő) írópalánta. Ha valaki eddig csak gondolkozott azon, hogy elkezdjen-e foglalkozni az írással, annak nagy eséllyel meghozza rá a kedvét.

Tavaszi>!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Sokáig várakozott a polcomon ez a könyv, de ma egy kihívás teljesítése miatt elővettem. Nem bántam meg. Sokat kaptam, amit nem is gondoltam volna elsőre. Én is elveszítettem az édesanyámat, igaz, én már felnőtt voltam. A Dirkje-Katinka szál is nagyon közel áll hozzám, ugyanis hasonló helyzetben vagyok, csak a kislány anyukája él, akinek én a „mostohája” lettem.
Nagyon tetszett, elgondolkodtató.

BcnFra>!
Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Felnottkent olvastam, tetszett a dinamikaja, kedves es oszinte tortenet. Ajanlom 13 eves kortol.


Népszerű idézetek

Molymacska P>!

– (…) Az idő pontos írói eszköz. Fel tudod gyorsítani, vagy le tudod lassítani. Egy mondattal elintézhetsz tíz évet. De szentelhetsz tíz oldalt egyetlen csóknak, ami mindössze egy percig tart.
Egyetlen csók tíz oldalban? Gondolom egy csomó „konkrét részlettel”, ahogyan azt Lidwien elvárná. Nem, akkor már inkább a gyorsítás.

56. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Erről van szó! Nem számít, hogy miről ír az ember. Az a fontos, hogy hogyan.

19. oldal

Molymacska P>!

– Ugyanaz vonatkozik a párbeszédekre, mint a valódi beszélgetésekre: az, amit az emberek nem mondanak ki, sokszor érdekesebb, mint amit kimondanak.
– Értem – feleltem. Nagyot sóhajtottam. Vagyis meg kell tanulnom azt leírni, amit nem mondanak az emberek.

29. oldal

Bea_Könyvutca P>!

A boldogság veszélyes. Ezt Lidwien egyik verseskötetében olvastam, amit a könyvespolcán találtam. Sosem értettem, de most érzem. A boldogság félelmetes! De jó érzés.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Bea_Könyvutca P>!

Néha szeretnék előreszaladni az időben. Hogy lássam, mi fog történni később. Az életben. Az én életemben.

56. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Először „záport”-t írtam, de aztán meghallottam a híradóban azt a szót, hogy „felhőszakadás”. Nekem egy kicsit nehéz elképzelni, hogy valami, ami olyan lágy és puha, mint a felhő, el tud szakadni, de szerintem pont ezért szép szó.

77. oldal

Molymacska P>!

– Még mindig szükséged van szerkesztőre? – kérdeztem. Belelapoztam a papírokba. Nagyon sok piros volt bennük. És itt-ott zöld és kék jelek is.
– Egy jó írónak állandó szerkesztője van a kiadójánál. Ezért vannak ennyire jó írók. Azt gondoltad, hogy az írók minden segítség nélkül dolgoznak?
– De hát nem lesz az ember egyre jobb?
– Az a baj, hogy egy idő után nincs rálátásod a szövegre. Mert nincs távolság.

121. oldal

Molymacska P>!

– (…) Nem, neked először ki kell fejlesztened a saját stílusodat.
– És azt hogy lehet?
– Csak írni kell. Sokat. Gyakorolni, gyakorolni, még többet gyakorolni! Időnként megmutatsz nekem valamit, te pedig tippeket és kritikát kapsz tőlem. Már ha bírod a kritikát.
Majd kiugrott a szívem a helyéről. Lidwien segíteni fog nekem, még magánórákat is ad!Naná, hogy bírom a kritikát! Na jó, annyira talán mégsem, de majd megtanulom ezt is.

12-13. oldal

Molymacska P>!

– Íróként nem csak azt kell kitalálnod, mi az, amit leírsz, hanem azt is, mit hagysz ki!

35. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gábor Emese: Rovásírás gyermekeknek
J. K. Rowling: Harry Potter
Sven Nordqvist: Findusz elköltözik
Rick Riordan: Neptunus fia
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Maja Lunde: Hónővér
Romhányi József: Szamárfül
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
R. J. Palacio: Az igazi csoda
Paulon Viktória: Kisrigók