Désirée 169 csillagozás

Annemarie Selinko: Désirée Annemarie Selinko: Désirée Annemarie Selinko: Désirée

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Désirée, ​egy marseille-i selyemkereskedő lánya, tizennegyedik születésnapjára naplót kap édesapjától. Miről írhat egy szeleburdi kislány a francia forradalom ötödik évében? Természetesen környezetéről, a családi eseményekről: ruháiról, nővére vőlegényéről, majd a maga első szerelméről (aki nem más, mint a későbbi francia császár, Bonaparte), csalódásról, utazásokról, udvarlókról – örömökről és bánatokról, reményről és boldogságról.
Serdülőéveinek fordulatai után Désirée kalandos körülmények között Párizsba kerül, és itt egy végzetszerű találkozás alkalmával megismerkedik a napóleoni kor egyik meghatározó alakjával, akivel végül összeköti az életét. Szerelmük és házasságuk fordulatokban gazdag története egyben a korszak krónikája is: a történelmi kulisszák között, a vonzóan csinos nővé cseperedő kereskedőlány körül megelevenedik a köztársasági Párizs, majd a színpompás császári udvar. Noha Désirée férje a fokozódó zsarnokság és a vég nélküli, értelmetlen háborúskodás miatt… (tovább)

Eredeti mű: Annemarie Selinko: Désirée (német)

Eredeti megjelenés éve: 1951

>!
Palatinus, Budapest, 2006
664 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639651303 · Fordította: Sarlós Zsuzsa
>!
Árkádia, Budapest, 1988
676 oldal · puhatáblás · ISBN: 963307102X · Fordította: Sarlós Zsuzsa
>!
Európa, Budapest, 1988
676 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630745909 · Fordította: Sarlós Zsuzsa

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Napóleon · Désirée Clary · Jean-Baptiste Bernadotte


Kedvencelte 63

Most olvassa 8

Várólistára tette 123

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Miss_Mila P
Annemarie Selinko: Désirée

Ó drága, kicsi Désirée! Ez egy különlegesen élvezetes történet volt!
Nem vagyok oda a történelmi könyvekért, bár ezt talán addig ne jelentsem ki, amíg nem olvasok ebből a műfajból még többet. Ugyanis igazán szórakoztató módon elevenednek meg a történelmi események, jelen helyzetben egy selyemkereskedő lányának nézőpontja útján. Ilyennek kellene minden történelem könyvnek lennie, sokkal jobban emlékeztem volna dolgokra.
Nagyon érdekes volt látni, ahogy egy 14 évesen először szerelmes lányból az élet kit farag. Milyen volt, majd milyenné vált Napoleon, valamint hová jut a többi szereplő, és hogyan elevenedik meg egy könyv által az általunk már valamennyire ismert történelem. Előre bocsátom, mivel sosem szerettem, nekem sok minden újnak hatott és néhány dolognak utána is néztem, mert nem tudtam, hogy egyébként mennyire lehet hiteles ez a kötet.
Jajj Istenem, én annyira szeretem ezt a kort egyébként! Bár nehezen tudnék itt élni az biztos. Mennyi minden más volt! Már maga a kor leírása is elvarázsolt. A társadalmi elvárások, a szokások, az illendőségek. Különös érzés volt ebben a környezetben megismerni Napoleont és családját. Különös volt belecsöppenni egy selyemkereskedő lányának szeleburdi életébe. Ennek a „butuska” kis lánynak az életébe, aki bizony hamar felnő és egyáltalán nem butuska, ahogy ő azt gondolja. Akire rátalál a szerelem, rövid időn belül kétszer is, hisz első szerelme csalódásba fullad. Rendkívüli látni az Ő szemével Napoleont, a gondolkodásmódját, a tetteit. Kicsit olyan, mintha mindvégig a társalkodóban ülnék és állandó titkokba lennék beavatva Désirée által, akinek a szemén keresztül végig kísérhetjük Napoleon nagy terveit, érdemeit, császárságát, majd bukását. Hisz, bár nem vette el őt Napoleon, az élete végéig valamennyire részesei voltak egymás életének már csak a rokoni szálakon keresztül is.
Nagyon megható és megindító volt a történet. A sok veszély közepette élni. A bizonytalanságban várni, hogy a férjem vajon vissza jön-e a frontról. Egyre nagyobb hatalmassággá válni, annak súlyát viselve. Anyának lenni felelősségteljesen. Rengeteg teher, ami alatt Désirée, ha meg is ingott, végig kitartott és remekül csinálta.
Minden tiszteletem a Tiéd, drága Désirée. Hogy mindezt így végig csináltad.

Lebilincselő könyv, alig vártam hogy folytathassam, nehezen tettem le. Annyira furcsa, mert mindezt úgy érte el, hogy semmi fantasztikus, űrbéli és mágikus dolog nincs benne. De még csak igazán intim jelenet sem. Még is odaszögezett az ágyra, és sugallta hogy olvaasssolvaaass…
Hihetetlen érzelmi magasságokba emelt, majd romba döntött és mindezt mesterien művelte. Finoman átszövi a szerelem, a rózsaszín szál, de mindig csak annyit kaptam, hogy ne unjam meg. Zseniális. Pont annyi politikát, harcot, cselszövést, ármányt és romantikát kaptam, amennyi kellett, mindezek mellett pedig az arányok is ideálisak benne. Ez egy tökéletesen megkomponált mű, és egyáltalán nem túlzok.
Egy dolog viszont nem tetszett spoiler
Mindenkinek el kellene legalább egyszer az életben olvasnia. Én, biztosan nem utoljára olvastam ezt el.

>!
Európa, Budapest, 1988
676 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630745909 · Fordította: Sarlós Zsuzsa
3 hozzászólás
>!
Gazella
Annemarie Selinko: Désirée

Az egyik legjobb regény, amit valaha is olvastam. Nem is emlékszem, mikor volt olyan utoljára, hogy fennmaradtam éjfél utánig, hogy faljam a lapokat. Nemhogy egy oldal, de egy mondat se volt benne unalmas.

Mindezt pedig úgy érte el, hogy:
1. nem volt benne szexjelenet;
2. se fantasylény;
3. és a férfi főszereplőről se írták le minden második oldalon, hogy gyönyörű… igazából egyszer se írták le, mert hát nem is volt gyönyörű.

Szóval nem csak ezzel a három ponttal lehet letehetetlen 700 oldalas bestsellert írni, kedves szerzők és kiadók.

Ami a leginkább tetszett a könyvben, az a megfelelően adagolt történelmi, politikai és személyes szál, illetve a jellemábrázolás. Bár Benzoni történelmi regényei is tetszettek, Selinko azért sokkal jobb író. A könyve komolyabb, reálisabb, a jellemek valósághűbbek, kidolgozottabbak.

Hogyha nem lenne valami müllerpéteresen kínos mellékzöngéje, akkor még azt is meg merném kockáztatni, hogy leírjam, ez egy bölcs könyv. Selinko nagyon ismerhette mind az emberi természetet, mind a politikát. De mindezt úgy adagolja és mutatja be, hogy a regény megmarad női regénynek, és egyáltalán nem válik szárazzá vagy tankönyvszerűvé. (Bár hozzá kell tennem, a legtöbb nőnél engem jobban érdekel a történelem is és a politika is, tehát lehet, hogy az én mércém nem a legmegfelelőbb ennek a megítélésére.)

Azért a francia forradalommal, a Bonapartékkal meg a királyi családokkal kapcsolatban nagyon sok nem túl PC gondolatom-indulatom támadt ennek a történetnek az olvasása közben… Ettől most megkímélnélek titeket, és csak annyit mondanék, olvassátok el ti is!

3 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Annemarie Selinko: Désirée

Bár valós történelmi eseményekre épül, én egy kicsit másféle regénynek képzeltem. Nagyon kedves és romantikus történet, egyben száraz is időnként, ezért kapta a 4 csillagot. Nekem túl sok volt a háború, a stratégia…a marsallok, a császár heppjeit nagyon untam :( Nem kedveltem meg Napóleont. Viszont Desirée-t nagyon szerettem és drukkoltam neki, hogy jól alakuljon a sorsa és kedveltem a férjét is, Jean-Baptist-ot. Milyen eszes nő volt, türelmes, kivárta a sorát és jól alakult az élete :) Jó, hogy Napoleon nem vette el…így sokkal, de sokkal jobban járt :)

>!
PandaSára P
Annemarie Selinko: Désirée

Úgy rémlik, mintha olvastam volna már ezt a könyvet, valahogy időnként ismerős volt. Összességében tetszett, csak egy kicsit rövidebb is lehetett volna, de olyan kedves történet, olyan bája van, hogy igazából letehetetlen. Jól esett a lelkemnek :)

>!
szucsiani
Annemarie Selinko: Désirée

Napóleon életét, uralkodását többen megírták, megfilmesítették, de ebben könyvben teljesen más szemszögből, a volt menyasszonya naplójából ismerjük meg.
Desiérée egyszerű selyemkereskedő családból származott, s egy véletlen találkozás Napóleon bátyjával, megváltoztatta saját és testvérei életét is, ezzel részesévé vált a francia, majd férje Bernadotte tábornok révén a svéd történelemnek is. Nagyon megkedveltem ezt az okos nőt, aki soha nem tagadta meg származását.
A svéd történelemről nem sokat tudtam, ezért kicsit utána olvastam a könyvben leírtaknak. Megdöbbentő belegondolni, hogy a mai svéd uralkodók a regény főhőseinek a leszármazottai.

>!
Vörös_Rébék
Annemarie Selinko: Désirée

Könnyed, szórakoztató regény, de véghezvitte azt a bravúrt, ami mostanában egyre kevesebb történelmi regénynek sikerül: úgy képes lekötni az elejétől a végéig, hogy igényes marad és nem akarja az olvasót szexszel és történelmi személyek olcsó magánéleti titkaival megvenni magának. Kicsit lányregényes. könnyű olvasmány, de történelmileg nagyrészt hiteles, miután elolvastam, nem kellett tanulnom, amikor Napóleont vettük. Érdemes megpróbálkozni vele, mert egyszerűen olvastatja magát.

>!
geszti
Annemarie Selinko: Désirée

Nagyon megszerettem Désirée történetét, több mint 600 oldal elolvasása után is sajnálom, hogy a végére értem.
Ez a kis tűzről pattant leányka egyszer csak történelmi jelentőségű események és emberek között találja magát, sőt később ő maga is alakítja azt. Egy hihetetlen életút története, rendkívül olvasmányosan, pergő cselekménnyel ábrázolva.

>!
csilla0923
Annemarie Selinko: Désirée

Nahát! Nagyon jó könyv volt, kár, hogy a végére értem. :(
Igazság szerint eléggé tartottam tőle mert Napóleonról sokat olvastam tinikoromban és az összes szeretője-felesége szemszögét sikerült feltérképeznem. De Désiréeről nem hallottam.
Már nem emlékszem hogy találtam meg ezt a könyvet, de nagyon örülök neki!
Sokáig tartott elolvasni – nem tudom miért – de megérte! Nagyon szeretem a történelmi regényeket, főleg a nagyjából hiteleseket és ebben nem csalódtam!
A könyv felénél kezdtem igazán belemelegedni a témába.
Nem tudom, hogy a fiatalabb, vagy az idősebb Désirée-e a kedvencem :)
Fantasztikus nő volt, hiába mondta mindig, hogy ő buta és nem ért a politikához. :D

>!
Dömdödöm
Annemarie Selinko: Désirée

Emlékszem rá is… pedig állati régen olvastam. Kedves sztori, kétséges történelmi háttérrel, de bárkinek ajánlom :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Csilla555 P

Nagyon beteg voltam: megfázás, torokfájás, magas láz, és amit a költők összetört szívnek neveznek.

115. oldal

1 hozzászólás
>!
mdmselle IP

Mi sokkal gyakrabban fürdünk, mint mások, mert papa haladó nézeteket vallott, […] ezért majdnem minden hónapban megfürdünk a hatalmas fakádban.

77. oldal

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

A világtörténelem végül is minden ember együttes sorsa, nem igaz? Nemcsak azoké, akik halálos ítéleteket írnak alá, vagy akik tudják, hová kell elhelyezni és merre irányítani az ágyúkat. Én másokra gondolok. Azokra, akiket lefejeznek, vagy akikre rálőnek, alapjában véve minden férfira és nőre, aki él és remél és szeret és meghal.

Kapcsolódó szócikkek: történelem
>!
vgabi SP

Önkéntelenül hajoltam le egy piros kockáért. – Mik ezek? A római király játékai?
– Igen is, nem is. A hadjáratok tervezéséhez használom ezeket a kockákat. Mindegyik egy-egy hadtestet jelent, a belőle kiálló peckek a hadosztályok számát. Az a piros, amit felemelt, Ney marsall harmadik hadteste. Öt pecke van, a hadtestnek tehát öt hadosztálya. Az a kék Marmont hadteste, három hadosztállyal, és így tovább. Ha kirakom a szőnyegre, pontosan látom a hadrendet – a térkép a fejemben van.
– De rágni is szokta a kockákat? – kérdeztem, és meglepetten néztem a kezemben lévő pirosat.
– Nem én, hanem a római király. Amikor behozzák ide, kiszedi a kockákat, játszik velük, és rágcsálja őket. Tudj' isten miért, legjobban a hős Ney marsallt kedveli!

523-524. oldal - III. rész: Párizs, 1813. április eleje (Európa, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: Désirée Clary · Napóleon
>!
Lunemorte MP

Ezen a délutánon az első elítélt egy fiatal férfi volt, akit azzal vádoltak, hogy a külső ellenséggel folytat titkos levelezést. Amikor a hóhér a vesztőhelyre rángatta, a férfi ajkai mozogtak; azt hiszem, hogy imádkozott. Letérdelt, és én behunytam a szemem; hallottam, ahogy a bárd lecsap. Amikor felnéztem, a hóhér egy fejet tartott a kezében. Arca krétafehér; tágra nyílt szeme engem bámul. Elállt a szívverésem. A krétafehér arcban szélesre tárt száj, mintha sikoltani készülne, örök néma sikoly…

1 hozzászólás
>!
Rita7 

– Désirée, könyörgök, ne késd le a saját koronázásod!

669. oldal

>!
nagy_csilla

Késő éjszaka van, mindenki azt hiszi, rég nyugovóra tértem, hogy kipihenten készüljek fel a Desideria svéd és norvég királynő tiszteletére holnap és holnapután rendezendő ünnepségekre.De egyszer még írni akartam a naplómba. Milyen különös, hogy épp most érkeztem utolsó oldalához!
Egyszer sok évvel ezelőtt, születésnapi ajándékaim között feküdt az asztalon, üres fehér oldalaival. Tizennégy éves voltam, és tudni szerettem volna, mit is írjak bele. „Bernardine Eugénie Desirée Clary polgártársnő történetét” – mondta papa.
Papa én leírtam, semmit sem hagytam ki, és nincs más hozzáfűznivalóm.A polgártársnő története véget ér, a királyné története most kezdődik.

Kapcsolódó szócikkek: Désirée Clary
>!
_bobo

– és tartsd magad mindig egyenesen, emelt fővel. Nem az a lényeg, hogy mit csinálsz, hanem hogy hogyan csinálod.

>!
shadowhunter1975 P

– Egy királyi korona hever a sárban, csak le kell hajolni érte – mondtam csendesen.
– Ki mondta ezt? – kiáltott fel Jean-Baptiste.
– Napoleon.
– Neked?
– Nem, önmagának. A tükörben nézegette magát.

176. oldal, II. rész Bernadotte marsall felesége, Sceaux (Párizs közelében), A VI. év ősze (1798) - (Európa, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: Désirée Clary · Jean-Baptiste Bernadotte · Napóleon
>!
Csancs

– Nem találom sehol, Jean-Baptiste!
– Mit nem találsz?
– A bűneimet. Mindet leírtam egy papírra, és most elvesztettem a cédulát.
– Az ég áldjon meg, hát nem tudod kívülről?
– Nem. Nagyon sok van… Persze aprócska bűnök. Ezért kellett leírnom. Yvette, nézd meg még egyszer a mosásra váró holmi alatt!
(…)
– Mama, legfőbb ideje indulni – lépett be Josefina.
– De nem találom a bűneimet – panaszkodtam. – Nem tudnál néhányat kölcsönadni?

669. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: A bálvány
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
Juliette Benzoni: A királyért
Juliette Benzoni: Ravaillac kése
Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség
Anya Seton: Katherine 1-2.
Maurice Druon: A Vaskirály
Lucinda Riley: Fény az ablak mögött
Victor Hugo: A nyomorultak
Juliette Benzoni: Virradat