Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Vacsora a Honvágy étteremben 34 csillagozás
A fordulatos, komoly lélektani alapossággal megírt, világhírű családregény, amelyet az olvasó most a kezében tart, az egyik legelismertebb kortárs amerikai író pályájának főműve. Főhőse, Pearl Tull a halálos ágyán végiggondolja hosszú hányatott életét: Az asszonyt és három kiskorú gyermekét egy napon, látszólag minden ok nélkül elhagyja a férje. A szigorú és konzervatív asszony mindent elkövet, hogy a szűkös körülmények között, legjobb tudása szerint – ami nem mindig elegendő – nevelje fel gyermekeit. S láthatjuk ennek az igyekezetnek az eredményét: gyermekei kétségekkel, kudarcokkal és apró örömökkel teli életét.
Tyler rendkívül érzékenyen, meghatóan és felemelően ábrázolja a családi életnek, férfi és nő, anya és gyermek kapcsolatának érzelmi szélsőségeit, a lélek apró rezdüléseit, a hétköznapok néha balszerencsés, máskor komikus fordulatait. Szokatlanul tisztán és egyértelműen szembesít az élet egyes törvényszerűségeivel: „hogy más nézőpontból minden másként… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1982
Kedvencelte 3
Várólistára tette 33
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Szegény Anne Tyler 2013 óta várt a sorára, igazán kibírhattam volna még egy évig, hogy jubilálhasson a várólistán, de még így is sokat látott veteránként könyvelhető el.
Már nem friss az élmény, mert még májusban olvastam ezt a könyvet, de az tisztán megmaradt, hogy Pearl Tull milyen kellemetlen perszóna. A regényben az ő életét kísérhetjük végig retrospektív módon, a halálos ágyán fekvő idős asszonnyal ismerkedünk meg, aki visszatekint az életére. Pearlt egyik nap váratlanul elhagyja a férje és egyedül marad három kisgyermekkel a negyvenes évek Amerikájában, amikor a családanyák nem dolgoztak és maga is Pearl is ezt a mentalitást vallotta a magáénak: elvárta, hogy egy férfi gondoskodjon róla és eltartsa – mai szemmel milyen furcsa hozzáállásnak tűnik.
Nem szívderítő élmény Pearl fejében lenni, viszont Anne Tyler nagyon jól ír. Kicsit olyan érzés volt ezt a könyvet olvasni, mint mohón befalni egy duplakaramellás, XXL méretű jégkrémet, ami egyenesen a combunkon köt ki, de olyan jólesett, hogy azóta is eltölt a cukormámor gyógyító érzése. Tudtam, hogy Pearl Tull besavanyodott hárpiatermészete nem tesz jót, de élvezettel henteregtem a mocsokban. Azért nem érheti gáncs, hogy ne tett volna meg mindent a gyerekeiért, ami módjában állt, de tőle aztán ne várjunk egy szemernyi jóérzést se, méghogy ingyen, amikor neki olyan nehéz?
Úgy bomlik ki az érzelmi terheltség a gyerekei életében, mint egy szemet gyönyörködtető virágminta. Vajon milyen életük lett volna, ha az apa nem hagyja el őket, aki némi pénzbeli támogatáson kívül semmit nem adott a családjának? Igazából szörnyű belegondolni, mennyire eltorzítja az embereket az élet, mennyire kikezdi a jóságunkat és mennyire nehéz megőrizni nemcsak a józan eszünket, hanem az elnézéssel vegyes megbocsátásunkat is. Hogy ne kieresztett agyarokkal ugorjunk neki a többi embernek.
Három testvér, három különböző egyéniség, három más-más útkeresés, egyedülálló, hisztérikus anya. A Tull családot ismerhetjük meg közelebbről, Cody, Jenny és Ezra gyermekkorától, akiknek meghatározza életét az anya, aki erőszakosan, mindenáron, a gyerekek egyéniségét semmibe véve irányítja a családot. Pearl, az anya visszagondol életére, emlékképek villannak fel, amik újabb és újabb emlékeket idéznek.
Tyler természetes, gördülékeny stílusú regénye lekötött és kíváncsivá tett. Érdekes volt követni a sorsokat, valóságosak voltak a szereplők, bár nem voltak igazán szimpatikusak, talán Ezrát kivéve. De végig együtt éltem velük, felháborodtam, elkeseredtem, és abban biztos vagyok, hogy szeretnék elmenni a Honvágy étterembe.
Imádtam ezt a könyvet. Egész délelőtt azon gondolkoztam, hogy mit lehetne írni róla, hogy más érdeklődését is felkeltsem, de semmi értelmes nem jutott eszembe. Egyszerűen el kell olvasni.
Szépszomorú (főleg szomorú) regény, de Tyler eddig olvasott regényei közül ez szólított meg a legkevésbé, amit igazán sajnálok (különösen a Nick Hornby-kötődés miatt).
Népszerű idézetek
Ez lett hát a vége – hogy az ember sosem menekülhet? Hogy bizonyos dolgok sorsszerűen folytatódnak nemzedékről nemzedékre?
255. oldal (Palatinus, 2007)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Frank McCourt: Angyal a lépcsőn 95% ·
Összehasonlítás - Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember 94% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Édentől keletre 94% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Papírsárkányok 93% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Téli kert 93% ·
Összehasonlítás - Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben 92% ·
Összehasonlítás - Pearl S. Buck: Az édes anyaföld 92% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Egy anya reménye 94% ·
Összehasonlítás