Fekete ​bárány 14 csillagozás

Anne Tyler: Fekete bárány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Anne Tyler lelkes olvasótábort tudhat magáénak. Megérdemelten. Regényei lenyűgözők, bölcsek, ravaszul titokzatosak, s áthatja őket a humanizmus és a szeretet.
Barnaby Gaitlin nem tartozik a Sors kegyeltjei közé, pedig egykor mindene megvolt. A neje sok évvel ezelőtt faképnél hagyta, s pár hónapos kislányukkal elköltözött a szülővárosukból. Barnabynak azóta sziklaszilárd státust sikerült kivívnia szerettei körében: ő a család fekete báránya. Ám a vagyonos, köztiszteletben álló Gaitlin família nem az a család, amelynek tagjai kedélyesen elnézőek volnának egy fekete báránnyal. Az ő lépteiket, a családi legenda szerint, egy-egy őrangyal óvja és irányítja, hogy mindig helyesen döntsenek és cselekedjenek. Hanem Barnaby elől, mintha tudatosan kitérne az őrangyala. Vagy csak arra vár, hogy ez a szeretetreméltó vesztes végre felismerje ebben a tökéletlen világban?

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2001
260 oldal · ISBN: 9639348090 · Fordította: Vásárhelyi Maja

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

cicus61 P>!
Anne Tyler: Fekete bárány

Próbálkoztam már párszor az írónővel, de sajnos nem lett kedvenc. Ahogy ez a könyv sem. Pedig szépen ír, tele lélekkel és szimpatikus és kevésbé szimpatikus emberekkel. Ez a könyv is ilyen. Barnabyt nagyon megkedveltem, nagyon megszívatta az élet és próbált továbblépni. Rossz lehet, mikor még a családod is ellened van, pedig az lenne a dolguk, hogy segítsenek.
Az a bajom az írónő könyveivel, hogy nagyon sok olyan részlet és sok felesleges oldal van a könyvben, ami nélkül nagyon jó is lehetett volna. Jó lett a vége is, bár van egy kis hiányérzetem.

Galambdúc>!
Anne Tyler: Fekete bárány

Érdekes történet útkeresésről, véletlenekről, az öregedés velejáróiról- mindez emberi, letisztult hangon. Sokat nem ígér, de azt pontosan meg is tartja:sallangmentesen ír a világ legtermészetesebb dolgairól. Nagyon emberi, ebben rejlik nagysága.

ppeva P>!
Anne Tyler: Fekete bárány

Hát, ha már későn érő fiatalemberekről van szó, akkor nekem inkább Barnaby, mint Rob a Pop, csajok, satöbbi-ből. Nagyon drukkoltam neki. :) Hogy tényleg megtalálja a saját angyalát.
Ez a könyv sokkal közelebb visz az öregek, az öregedés, az elmúlás megértéséhez…
Egy ilyen Bér-Váll cég pedig nálunk is nagyon elkelne. Ahonnan bérvállat lehetne bérelni időseknek bútortologatáshoz, bevásárlásban segítéshez, függönyleszedéshez, kórházlátogatáshoz, lomtalanításhoz.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

– Mi legyen ezekkel a régi könyvekkel a katonaládában? Kidobhatjuk őket?
– Jaj, ne. A fiamnak biztosan kellenek. Csak tegyék az alagsorba.
Igen, erről még beszélni akartam: az alagsorból és a padlásról kicsorduló rengeteg tárgy, amit félretesznek a felnőtt gyermeknek, aki aztán azt mondja: – Nincs helyünk. Sosem volt helyünk! De a szülők akkor sem hajlandóak elhinni, hogy egy életút tárgyainak ilyen kevés legyen az értéke.

214. oldal

ppeva P>!

Egy nap levédetek mindent, amit nem mondtam. Mint: „A te csodálatos Lened egy seggfej.” Mert helyette azt mondtam: – Biztos vagyok benne, más tervei vannak. Tudod, milyen népszerű.

241. oldal

Cheril>!

Olykor kellemetlenül érzem magam, amikor eljövök valahonnan. Egy ideig jó érzés, aztán átgondolom.

104. oldal

ppeva P>!

Apa közben magához ragadta a szót. – Persze amikor én voltam olyan idős, mint Barnaby most, dolgoztam, ha pénzre volt szükségem, de manapság úgy tűnik…
– Már elnézést, apa, de soha nem voltál olyan idős, mint én – szóltam közbe.
– Tessék?
– Más időket élünk, apa. Oké? Neked nincsenek olyan tapasztalataid, mint nekem. És ez fordítva is igaz, kétségtelenül. Csak annyit akarok mondani, hogy nem hasonlíthatsz össze minket.

228. oldal

ppeva P>!

Mindig is Maud May volt a kedvencem. A szabad szájú Maud May. De nem is tudom, miért, az ember valahogy másfajta típusokat is kezd megkedvelni idővel – azokat a szupercivilizált nőket, akiknek akkor is megmarad a jó humoruk és kegyes természetük, amikor az ízületeik szüntelen fájnak, vagy segítség nélkül nem tudnak kimászni a fürdőkádból, és sosem biztosak benne, milyen nap is van. Én magam tuti, hogy elviselhetetlen lennék.

239-240. oldal

ppeva P>!

A garázs így kissé tovább tartott. Üres papírdobozokat hoztunk, és teleraktuk őket szerszámokkal, Ernie-t írtunk a tetejére, és szemeteszsákokba pakoltuk a felesleget. – Hogy lehet ennyi mindent felhalmozni? – kérdeztem Martine-t. – Nézd, itt egy bambuszgereblye, aminek csak három foga maradt.
– Egy tárcsás telefon – tette hozzá Martine. – Rajta a címke, nem működik – tartotta fel.
– Remélem, nem teszi meg velünk, hogy meghal – jegyeztem meg.
– Miből gondolod?
– Láttam már ilyet. Mint amikor a hasas macskák búvóhely után kutatnak: az öregek meg szortírozni kezdik a tárgyaikat.

123-124. oldal

ppeva P>!

Azt mondom: sose öregedjünk meg! Még a Bér-Váll előtt azt hittem, az ember elhatározhatja, hogy tűrhető öregkora legyen. Most már tudom, nem így működik – minden a szerencsén múlik. Azóta százával láttam teraszos betegszobákat, faltól falig betegágyakkal, infúziós állványokkal és bilis székekkel. Láttam szomorú, csendes özvegyasszonyokat, akik egyedül vánszorogtak a halálba, senki se könnyítette az útjukat, mint ők a férjeikét hosszú-hosszú évekkel korábban. és ha véletlenül a férj éli túl a párját, az még rosszabb, mert a férfiak tehetetlenebbek. Rá kellett döbbennem.

209-210. oldal

ppeva P>!

Sétálnak az utcán, és mindenki elfordítja róluk a tekintetét. Az emberek viszolyognak a látványtól, amivé a test válik – a görbeségtől, ernyedtségtől, a pacáktól, púpoktól, lógó hasaktól, bütykös ujjaktól, vékonyodó hajtól, foltos halántéktól. Mondják, az öregkor szép kor; és az ember szégyell ellenkezni. De az ügyfeleim egytől egyig tiltakoznak, ebben biztos vagyok. Gyakran figyelik a gyerekeket, tanulmányozzák a kicsik arcát vagy apró kezét, s elcsodálkoznak: milyen hibátlan, makulátlan bőr, sima, akár a szatén! Pedig kétlem, hogy újra gyerekek szeretnének lenni ("A fiatalság túlzottan megterhelő", hangoztatta Maud May), de meg vagyok győződve róla, egyik sem utasítaná vissza a lehetőséget, ha újra középkorú lehetne.
– Az ötven, az jó volt – mondta egyszer Mr. Shank. – Bizony jó! A hatvan is. És a hatvanöt; jól éreztem magam hatvanöt évesen is.

211. oldal

Cheril>!

Mi tesz egyes embereket erkölcsösebbé, mint másokat? Már születésüktől tudják? Soha nem éreznek izgató, sürgető késztetést, hogy darabokra törjék a világot?
Nem lehet, hogy a jó emberek egyszerűen szerencsésebbek? Nem lehet, hogy ez a magyarázat?

23. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról
Mitch Albom: Az Idő Ura
Nicole Krauss: A szerelem története
Christopher Moore: Biff evangéliuma
J. R. Ward: Halhatatlanság
Anne Rice: Angyalok ideje
Wendy Higgins: Angyali gonosz
Christopher Moore: A leghülyébb angyal
Debbie Macomber: A fagyöngy alatt
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak