Az ​ecetlány 40 csillagozás

Anne Tyler: Az ecetlány

Anne Tyler regénye Shakespeare talán legtöbbet feldolgozott A makrancos hölgy című színdarabját meséli újra. A regény a Hogarth Press Shakespeare-projektjének harmadik darabja – Jeanette Winterson Az időszakadék és Howard Jacobson Shylock a nevem című regényei után –, amelyben élő klasszikusok írják meg az ismert nagy drámák modern változatát.
Anne Tyler műve arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tökéletesen modern, és független Kate képes-e feláldozni magát egy – illetve ezúttal inkább két – férfi kedvéért. A válasz legalább olyan sajátos, szokatlan és vicces, mint Kate maga.
A könyvet visszafogott, könnyed humor, üde történet teszi letehetetlenné.

Eredeti mű: Anne Tyler: Vinegar Girl

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Shakespeare újra

>!
Kossuth, Budapest, 2017
256 oldal · ISBN: 9789630987745 · Fordította: Kiss Gábor Zoltán
>!
Kossuth, Budapest, 2017
256 oldal · ISBN: 9789630988407 · Fordította: Kiss Gábor Zoltán

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Anne Tyler: Az ecetlány

Tavaly olvastam az első darabot a „Shakespeare újratöltve” kezdeményezés során eddig megjelent 5 mű közül. Winterson produkciójától akkor el voltam ragadtatva, gondoltam, egy Booker-díjas kollégája hasonló próbálkozása mindenképp megér egy misét. Főleg a Makrancos Kata, amit egyébiránt is nagyon kultiválok.

Kicsit lelombozódtam, amikor viszont az értékeléseket olvastam, de azért szerencsére nem tántorodtam el. Bár a fele táján eltöprengtem rajta, hogy csak abbahagyom, mert nem, nem találtam Katát. A molytársak értékeléseiben kidomborított „hibák” valóban ott vannak, de a könyv második felének olvasása közben egyre inkább azon meditáltam, hogy talán ezek mégsem hibák, hogy Tyler tudatosan építette így bele az ellentmondásosnak vagy értelmetlennek, időnként elrugaszkodottnak tűnő elemeket a paródiájába. Mert szerintem ez paródia. Ráadásul ha jobban belegondolunk, egy paródia paródiája. Mert mi más a Makrancos Kata?

Ha Katáról van szó, az első, ami eszembe jut, Liz Taylor a filmváltozatban, amit egyszerűen imádtam! A hangsúly ott a végén volt, a „megszelídített” hárpia kacsintása arra, hogy mindent megtesz, amit az ura mond, majd súgva: persze csak ha ő is úgy akarja. Itt valójában a hősnő nem makrancos, hanem antiszociális, visszahúzódó, önbizalomhiányos és mogorva. De szó nincs arról, hogy utálná a gyerekeket, vagy akár a húgát. Mindössze nem tud beilleszkedni egy olyan közösségbe, ami szerinte felszínes, nem őszinte emberi kapcsolatokon épül föl. A Lándzsarázó-féle Katának nincs más választása a kor erkölcsi és jogi miliőjében, hogy önálló legyen, ezt csak a házasságkötés után, leplezett módon valósíthatja meg. Itt erről nincs szó, senki nem kötelezi a modern Katát arra, hogy a házasság mellett döntsön, ő maga dönt. És ő maga jön rá még előtte, hogy itt nyílik meg az út, amit addig nem talált. Hogy tartozzon valakihez, aki végre „látja” őt.

A dráma Shakespeare korának ellentmondásait domborítja ki, ami a mi korunkban már megoldódott. Itt nem a nemek közti státuszbéli különbség, vagyis jogi a probléma, hanem lelki. Így voltaképpen Tyler megoldása brilliáns, hisz nehéz dolga van, ha az ósdi mondanivalót valami módon modernizálni akarja.

Mindent összevetve szerintem jól sikerült az adaptáció, fél csillit csak azért vontam le, mert azért csak nem Kata az a Kata.

7 hozzászólás
>!
makitra P
Anne Tyler: Az ecetlány

A régi történetek újrafeldolgozásának sokszor van értelme, és legalább ennyiszer (ha nem többször) nincs. Nem mindig lehet valami újat hozzáadni az unásig ismert mesékhez, önmagában a más korba helyezés nem (mindig) elég. Pedig Az ecetlányban benne volt a lehetőség, hogy elmesélje a sztori másik felét. A makrancos felét.

Tyler vette a karaktert, hátteret és mélységet adott neki, a konfliktust is átdolgozta, mégis kevés lett a végeredmény. Kevés, mert egy pillanatig sem sikerült elhitetnie velem a szerelmet. Hogy Kata csakugyan beleszeretett az ő darabos oroszába. Pedig az epilógus szerint ennek kellett volna történnie. Csak a kötet ennek bemutatásához kevés.

Viszont legalább jó a humora, nagyon jól elszórakoztam a már-már infantilis, de legalábbis visszahúzódó főhősnőn és a többi buggyant karakteren. Csak még egy kis ecet és még egy kis okozati összefüggés elfért volna.

Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-04-05+…

37 hozzászólás
>!
jehuka P
Anne Tyler: Az ecetlány

A könyv első 2/3-a:
Nagyjából azt kaptam, amit vártam, egy könnyed, kellemes, humoros történetet, ami A makrancos hölgyre hajaz, főleg a karakterek tekintetében. Bírtam a szereplőket, jelen esetben nem zavart az sem, hogy kissé lesarkított a személyiségük, nyilván ez szándékos volt az írónőtől, hogy az eredeti műre jellemző jellemkomikum elemeket alkalmazni tudja.
Az utolsó harmad:
Ugyanakkor ez egy regény, azok az írói eszközök, amik elégségesek egy drámában, itt kevésnek bizonyultak. Történik valami spoiler és a feje tetejére áll minden. A korábban mindig kérlelhetetlen Kate hirtelen megalkuvóvá válik, az addig csupa kedvesség Pjotr pedig gorombává. A motivációk és a belső vívódások leírásának teljes hiányától ezután teljességgel értelmetlenné válik a könyv. Mondjuk ki őszintén, ahogy Kate is tenné: rémesen össze lett csapva a végkifejlet. Mintha már csak pár órája lett volna az írónőnek a leadásig, és már csak erre futotta. Kár érte, mert egy kicsit kidolgozottabb lezárással egy jó könyv is lehetne :(

>!
ppeva P
Anne Tyler: Az ecetlány

Nem az irodalom csúcsa, de kétségtelenül jól szórakoztam rajta. A történet szálai nem mindig logikusak és hihetőek, a végeredmény is kétséges, de a szereplők annyira szórakoztatóak, hogy minden meg van bocsátva.
A szerelmi szál-ban volt némi ellentmondás, bár a vége nem lehetett titok senki előtt, teljesen logikus, hová tart a történet. Mégis hiányoltam kicsit, hogy nem lett kellőképpen kifejtve, alátámasztva. De nézhetem úgy is, hogy a különös emberek esetében a szerelem is lehet különös, már miért ne? Fő, hogy ők megtalálják egymásban pont azt, amit szeretnének, nem kell a többiek szabályai szerint megélni az érzelmeiket.
Ajánlom azoknak, akik kedvelték a Rosie projektet, ebben is van néhány hasonló szereplő és „zseniális ötlet” spoiler.

>!
gab001 P
Anne Tyler: Az ecetlány

Kíváncsi voltam erre az új Shakespeare-t feldolgozó sorozatra, hiszen szeretem Shakespeare-t és az átdolgozásokat is. Bár nem olvastam az eredeti művet, de ezt biztosan hamarosan pótolni fogom. Azért voltak elképzeléseim a történetről és kíváncsi voltam, hogyan oldja meg az írónő, hogy a modern korba átültetve is érdekes maradjon a mondanivaló. Szerintem sikeresen vette az akadályt, mert hamar megszerettem a könyvet. Leginkább Kate furcsaságai tetszettek, azok a részek, amik a rábízott gyerekekről szóltak. Tetszett, hogy Pjotr valóban idegenként viselkedett és rácsodálkozott az amerikaiak szokásaira. Kellemes kikapcsolódás volt. Nem értem a molyszázalékot, de örülök, hogy inkább ebben csalódtam. Kíváncsi vagyok a sorozat többi részére is.

>!
Kossuth, Budapest, 2017
256 oldal · ISBN: 9789630988407 · Fordította: Kiss Gábor Zoltán
>!
Black_Venus 
Anne Tyler: Az ecetlány

Nehéz szívvel pontoztam le. Az eredeti Shakespeare-darab sem tartozik a legjobbak közé, illetve a mai nők többsége, és főként a közvélekedés a nőkről totálisan megváltozott az utóbbi 500 évben, amikor még egy házsártos nőt a férje a legdurvább eszközökkel is „észre téríthetett”. Ma az ilyet, mint az eredetiben volt, már feleségbántalmazóként ítélik el azokban az országokban, ahol ratifikálták az Isztambuli egyezményt. Így aztán Anne Tylernek sem lehetett könnyű dolga a modern viszonyok között regényt írni belőle.
És nem is igazán sikerült: talán Piotr a legéletszerűbb karakter, de mindenki más, főként Kata kifejezetten értelmezhetetlen, sekélyes, nem érteni, mit miért tesz. És ezért a regény nem áll össze valódi történetté, csak valami történések sorozatává, ami hasonlít a Makrancosra.
A Makrancos hölgynek egyébként ugye számos feldolgozásal létezik, láttam a Vígszínházban Börcsök Enikővel például, de ott sem sikerült a spirituszt elkapni. Valószínűleg az Elisabeth Taylor / Richard Burton-féle feldolgozás állja meg a legjobban helyét – ott ugyanis a szenvedély mozgatja a két szereplőt – sok kitérő után végülis egymás felé, rengeteg akcióval, ami felfogható egy szép hosszú előjátéknak –, amely minden más drámaírói ökörséget megmagyaráz: ha működik a kémia, ha a két főszereplő egymás akarja, és megvan bennük ehhez a lendület, akkor valahogy csak megszelidítik egymást, és megtanulnak együtt élni. És ezen lehet a színpadon és a nézőtéren is jól szórakozni.
Ha ez nincs, akkor még mindig lehetne némi jellemábrázolás a regényben, de az már egy másik történet lenne.

>!
Bogas P
Anne Tyler: Az ecetlány

Helyes kis strandkönyv, de túl sznob vagyok, és egy Shakespeare-átdolgozástól ebben a tálalásban (külön sorozatot indítanak, felkért szerzőkkel) ennél többet várok. (Bár muszáj elárulnom, hogy az eredeti darab sem lett éppen a kedvencem.)
Tetszett, amit a nyelvről, illetve a nyelv és a gondolkodás kapcsolatáról felvetett. Viszont ezt nem vitte tovább, megelégedett azzal, hogy milyen érdekes, Pjotr mennyire máshogy beszél.
Tetszettek a motívumok, amelyek az eredeti művet idézték (például Pjotr rendezetlen ruhája), és azok, amelyek eltértek attól (hogy miért is volt rendezetlen). Még más Shakespeare-művekre is voltak apró kikacsintások, de ezek inkább adalékok, fűszerek, a nagyobb élvezet érdekében, önmagukban nem segítenek a helyzeten. Mint ahogy önmagában nem elég ügyesen belehelyezni a XXI. századba makrancos Kata történetét. A cselekmény szépen megvolt, de már a karakterek motivációi és úgy általában, a személyiségük nem sikerült teljesen plasztikusra, és az meg végleg kimaradt számomra, hogy mitől aktuális ez a történet ma, itt, minekünk.

>!
Saille P
Anne Tyler: Az ecetlány

Elég vérszegény történet volt, sokkal többet vártam volna! Ha már a Makrancos Kata „átírata” lenne! Ahogy a fülszövegben írják: „tökéletesen modern, és független Kate képes-e feláldozni magát egy – illetve ezúttal inkább két – férfi kedvéért”. No hát Kata minden volt csak nem „független” és „modern” – ehhez képest egy sodrodó hősnőt kapunk, aki unja az egész életét, egy sodrodó külvárosi liba nulla gondolattal a fejében, aki utálja a munkáját, a gyerekeket, a húgát, a házukat, az apja dilijeit….És a házasságba is csak úgy belesodródik, mert nincs jobb ötlete, a vőlegény egy nem túl sármos szláv gyerek. És végig vártam mikor tör ki az az igazi shakesperare-i pezsgés a történetben de hát nem tört ki…. az epilógus az addigiakból egyáltalán nem következő hepiend és ennyi. :( Ezért nem nagyon volt érdemes átírni!

Borító 3*

>!
Virágszépe
Anne Tyler: Az ecetlány

A könyv A makrancos hölgy újrafogalmazása a XXI. században, Anne Tyler tollából. A főszereplő Kate kissé antiszociális személyiség, mégis gyermekfelügyelőként dolgozik. Kate egy burába zárt magányosság. Nagyon távolinak tűntek számomra a szereplők, mintha mindent rögtön elutasítanának. Nagyon szeretem Anne Tyler regényeit, a humorát, ami erre a történetre is jellemző. Jókat lehetett itt is kuncogni a kissé morbid helyzeteken. Ahogy halad előre a könyv, egyre kedvesebb, érzelmesebb lesz. Én nem éreztem Kate-et makrancosnak, inkább szomorúan tüskésnek. Valahogy nem igazán sikerült maradéktalanul ez az átirat, hiányzott a hangulat.

>!
roganedina
Anne Tyler: Az ecetlány

Ismertem a darabot, már több feldolgozásban is láttam – ez most egészen más volt. Kicsit olyan szedett-vedett hangulata volt végig. Nem rossz könyv, csak olyan semmilyenke. Az ember egyszer elolvassa és annyi. A sorozat többi részére is kíváncsi vagyok azért… :)


Népszerű idézetek

>!
Arianrhod MP

Egy Stephen Jay Gould-regényt olvasott, immár másodszor. Szerette Stephen Jay Gouldot. Szerette a természettudománnyal vagy evolúcióval foglalkozó prózát. A regényeket kevésbé. Habár olykor elolvasott egy-egy időutazásos regényt is. Valahányszor nem tudott elaludni, arról álmodozott, hogy visszautazik a kambriumi időkbe. A kambrium úgy 450 millió évvel ezelőtt volt. Akkoriban csakis gerinctelen élőlények léteztek, és egyikük sem a szárazföldön.

>!
theodora

– Katherine, drágám!
Kate ijedten fordult félre a tűzhelytől. Az apja állt az ajtóban; fényes mosoly ragyogott az arcán.
– Hogy telt a napod? – kérdezte.
– Nem rosszul.
– Hogy mennek a dolgok odabenn?
– Középszarul.
– Remek!

43. oldal

>!
Arianrhod MP

Egy pillanatra megpróbálta elképzelni, hogy ő hogy érezné magát egyedül egy idegen országban, lejáró vízummal, bármiféle kilátás és munka nélkül a lejárta után. És ott volt még a nyelv problémája! Ő maga réges-régen mindig is közepes vagy jó volt az idegen nyelvekből, viszont tudta, hogy igen magányosnak érezné magát, ha ténylegesen benne kellene élnie egy másik nyelvi közegben.

>!
theodora

Nem volt igaz, amit korábban mondott, hogy rühelli a gyerekeket. Néhányukkal legalábbis elég jól kijött. Az viszont igaz volt, hogy nem szeretett minden gyereket – mintha egységes mikrofillumot képeznének vagy ilyesmi.

28. oldal

>!
Virágszépe

A filmekben a nők mindig képesek elegáns ételeket rögtönözni a hűtőben talált maradékokból

219. oldal (Kossuth, 2017)

>!
Cholito

Vicces, hogy mennyire többre becsüli az ember azt, amiről azt hiszi, hogy elveszíti.

52. oldal

>!
Cholito

A szív végtére is nem más, mint egy túlértékelt pumpa.

74. oldal

>!
Szilvamag_könyvespolca P

– Van egy mondás odahaza: „Kedves ember olyan, mint üres kalória: édes, de nem táplál.”
Ez érdekes, gondolta Kate.
– Nos, nálunk pedig van egy mondás arról, hogy több legyet foghatsz mézzel, mint ecettel.

>!
theodora

Kate Battista éppen odakint kertészkedett, amikor meghallotta a konyhából a telefoncsörgést.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen
Kelly Oram: Cinder és Ella
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Marissa Meyer: Scarlet
Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia
J. L. Armentrout: Opál
Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem
Erin Watt: Papír hercegnő
Kristen Ashley: A titokzatos Ő