Anne Rice sötéten igéző, vakmerő regényében Lestatnak, a vámpírnak – a szörnyetegnek, a számkivetettnek, a csavargó hősnek – a földi világon kívül kell szembenéznie a leghajmeresztőbb ellenfelével. Kalauza, Memnoch, az ördög, körutazást tesz vele a Teremtésben, és elviszi a misztikus birodalmakba, amelyekkel egy napon mindnyájunknak szembe kell néznünk: a Mennybe és a Pokolba.
Memnoch, a Sátán (Vámpírkrónikák 5.) 128 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1995
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 1
Kedvencelte 17
Most olvassa 6
Várólistára tette 77
Kívánságlistára tette 77
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Oké, Lestat… feldolgoztam a rockzenekart, Akashát, a testtolvajt, erre te összeállsz a Sátánnal magával. Komolyan, mibe tudsz még keveredni?
Kicsit lassan kapott el, ezért a fél csillag levonás, de Anne Rice megint megvett kilóra. Teremtés vagy evolúció? Miért ne mindkettő? Mi van a túlvilágon? Hogy is volt ez a kitaszítás dolog? Hogy néz ki a Menny és a Pokol? Miért ne nyomjuk ezt bele egy vámpírkönyvbe?
Mindezek közül a Pokol leírása tetszett legjobban, ha van ilyesmi, könnyen el tudom hinni, hogy valahogy úgy fest és úgy működik, mint a könyvben.
(amúgy olvasás előtt én meg voltam róla győződve, hogy Memnoch csak egy különösen sötét lelkű vámpír :P)
Kíváncsi vagyok, megbotránkoztatta-e keresztény olvasóit ez a könyv, mert basszus, itt aztán az egész Biblián végigmegyünk eléggé sajátos módon. Nekem érdekes volt. Memnoch meséje; Lestat utazása fenn, lenn és közte; Roger sztorija az elején. Dora kellett, de vele kapcsolatban sok mindent nehezen viseltem. És mégis… Valószínűleg a probléma Lestat. Ő már nem az a karakter, aki az első három könyvben volt. Vagy legalábbis én már az előző kötet óta nem vagyok kibékülve vele. Unom, mintha mindig csak önmagát ismételné. De itt megkapta a magáét. Persze nem járt olyan rosszul, mint spoiler. Emiatt rettentően dühös vagyok! Meg amiatt is, hogy Davidnek mekkora szerepe van, én még mindig nem vagyok hajlandó befogadni őt. spoiler
Monumentális volt mindig is, még kiterjedtebbé vált Rice világa. Minden egyes alkalommal lenyűgöz a zsenialitás és terjedelmes, mégis könnyed szófolyam. Ezért taps jár a fordítónak is.
Még mindig nem bírtam megunni a sorozatot, bár ez a rész nem volt valami mozgalmas, inkább egy teremtés-felfogást vázolt hosszú oldalakon keresztül. Ami érdekes módon nem volt unalmas, pedig utálom a filozófiát.
Egyetlen jelenettel volt problémám, ami nagyon nem illett bele ebbe a filozofikus környezetbe. Sőt számomra inkább undorító volt, vámpírok ide vagy oda.
Tetszettek benne az elgondolások, és mivel én is bele esetem az olvasóknak felállított kelepcébe, és Lestat a kedvenc karakterem (minden bújával, bajával és szenvedéseivel együtt, vagy talán épen ezért), kifejezetten örültem, hogy újabb nagy kérdésekkel kell megbirkóznia az örök lázadó örökifjúnak.
Anne Rice eme regényében ismét egy lélegzetelállító utazásra invitálja olvasóit a Mennyekbe és a Poklokba, közben megcsillogtatva tehetségének egy újabb szikráját azzal, hogy vámpírmeséit egy újabb köntösbe öltözteti fel. A tőle megszokott elgondolkodtató és filozofikus hangnemben most a vallás kérdéseiről nyit egy vitát, ami az egész történet központi gondolatát alkotja.
Meglepően pontosan bontja ki mindkét oldal véleményét adva tiszta képet elképzeléséről, ami a regény központi magját alkotó és azon végigfutó teológiai vita legsarkalatosabb pontjává válik. Érdekes és sajátos elképzelései a hitről még a legkeresztényibb embert is gondolkodóba ejthetik. A sorokat szétfeszítő ellentétek Lestat lelki gyötrelemin keresztül kerülnek kifejezésre.
Olvasói megérthetik mind a két oldal nézőpontját és kifejezésre kerül az is, hogy nem minden fekete fehér. A dogmatikus tanításokkal szembehelyezkedve, azonban azokat szervesen felhasználva teljesen egyedi megvilágításba helyezi a Krisztus- Sátán vitát. Egy olyan kérdést, ami évezredek óta foglalkoztatja az embereket, s amelyre racionális és kielégítő magyarázat nincsen.
Érzelmekkel és lelki drámákkal átfűtött sorait áthatja az erotika fülledt hangulata, ami Rice írásaira-annyira jellemző. Egyedi és magával ragadó jellege képes felnyitni az átlagos olvasó szemét, bemutatva egy olyan világot, ahol a teremtés részét képező démoni vámpír faj egy jeles képviselőjét szemeli ki magának a Sátán, hogy segítségét kérje egy, az emberek lelki megváltását megcélzó szervezkedésben való részvételre. Megrázóan démoni, Isteni és elgondolkodtató olvasmány.
Ez inkább egy sajátos vallásfilozófiai vagy bibliaértelmezési munka, ami egy Vámpírkrónika-regénybe lett ágyazva. Vannak érdekes gondolatok, name dantei szintű, de a maga groteszk módján okos, és működik. Vallásilag érzékenyeknek nem ajánlanám, de gondolom ők amúgy sem jutnának idáig ebben a sorozatban. Cselekmény itt kevesebb van. Dora figurája engem nem fogott meg, messze nem találtam olyan érdekesnek, mint az előző részben Gretchent.
Attól még haladok tovább a sorozattal.
Volt vámpíros korszakom, és volt, hogy tetszett Anne Rice könyv is, kettő is. Most nosztalgiából visszakacsintottam a zsánerre, hát lehet, hogy nem a szerzőnek, vagy nem erre a könyvére kellett volna pillantanom. Lestat igazi hisztérika, az újragondolt teremtéstörténet tulajdonképpen jó, csak nagyjából ebben ki is merül az egész cselekmény, ami meg érdekes lett volna, annak már nem jutott csak nagyjából harminc oldal. Gondolom, egy későbbi könyv ecseteli, talán, de azt szerintem már simán kihagyom.
Népszerű idézetek
Így visszanézve leszögezhetem, hogy a munka a legjobb ellenszer a szorongás és mindenféle nyavalya ellen. Aki dolgozik, nem fél attól, hogy bármelyik percben torkon ragadhatja a Sátán, és már viszi is le magával a tüzes gyehennába!
Dáin, 2005
A sorozat következő kötete
Vámpírkrónikák sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok 87% ·
Összehasonlítás - Leigh Bardugo: Ninth House – A kilencedik ház 84% ·
Összehasonlítás - Charlaine Harris: Vérszag 89% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Álom doktor 89% ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: A nevető holttest 88% ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Vérszívó démonok 84% ·
Összehasonlítás - Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák 82% ·
Összehasonlítás - Meiszner Krisztina: MásValaki problémája 81% ·
Összehasonlítás - Victor LaValle: Bölcsőrablók 68% ·
Összehasonlítás - Joe Hill: NOS4A2 89% ·
Összehasonlítás