Lestat, ​a vámpír (Vámpírkrónikák 2.) 416 csillagozás

Anne Rice: Lestat, a vámpír Anne Rice: Lestat, a vámpír

    Lestat érzéketlen, gonosz és méltatlan a vámpírok halhatatlanságára… legalábbis ilyennek mutatja be társa, Louis az Interjú a vámpírral c. regényben. Valóban igaza lenne? Nem lehet, hogy a kegyetlenség csak álarc, mely mögött őrizni való titkok rejtőznek? Honnan származnak a vámpírok? Miért isszák a halandók vérét? Ki a legöregebb vámpír a világon?
    Az Interjú a vámpírral folytatása fellebbenti a fátylat a vámpírok őstörténetéről, miközben belemerülhetünk az ősi egyiptomi és kelta misztériumokba, és pillantást vethetünk a nagy francia forradalom világára – egy vámpír szemével.

Eredeti megjelenés éve: 1985

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2005
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634971121 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Európa, Budapest, 1995
674 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630758075 · Fordította: Sóvágó Katalin

Kapcsolódó zóna

!

Vámpírkrónikák

45 tag · 13 karc · Utolsó karc: 2021. december 5., 16:37 · Bővebben


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Lestat de Lioncourt · Louis de Pointe du Lac · Armand · Marius de Romanus · Akasa


Kedvencelte 120

Most olvassa 32

Várólistára tette 149

Kívánságlistára tette 129

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

„A gonosz nélkülözhetetlen. Étek a lángésznek. És én mindig olyan jó voltam szörnyetegnek!”

Fájdalmasan gyönyörű ez a könyv a maga kínzásával, vöröslő égboltjával és a sötétség fullasztó mámorával. Ez a történet olyan, mint a jó bor, csak az idő teltével válik mézédessé és ahogy apránként kortyol belőle az olvasó, úgy részegedik le a belső világától.

Nekem a vámpírok Anne Rice világából léptek ki először és pont ezért csak ebben a formában tudok azonosulni velük. Lestat pedig számomra minden idők legundorítóbb és mégis leggyönyörűbb lénye, aki hol meggyötört, hol pedig felemelt.

"Én tudtam, hogy nem fog elmúlni, semmi az égvilágon nem feledtethette velem, ámde kimondhatatlanul hálás voltam a muzsikáért: azért, hogy ebben az iszonyatban is létezhet ilyen csodaszép.
Nem érthetsz semmit, és nem változtathatsz semmin, de mindig muzsikálhatsz így."

Csak azért olvasom lassan ezen könyveket, hogy kiélvezhessem minden pillanatukat.

Hatalmas kedvenc!♥

>!
Szukits, Szeged, 2005
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634971121 · Fordította: Sóvágó Katalin
3 hozzászólás
csillagka P>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

Nagyon szeretem Rice világát. Mint tudjuk az igaz új-idők vámpírforradalmát is neki köszönhetjük (persze Pitnek és Tomnak, de ez most mellékes) Lestat könyve nagyon régen porosodott a eldugott várólistámon, közben kicsit csaltam is, és későbbi köteteket előre hoztam, és biztos vagyok benne, egyszer (jó sokára) végig fogom rágni magam az univerzumon. Marius a csúcs, és ebben a részben szerencsére sokat szerepelt. Nagyon komoly történelem, felépitett vallási háttér és végre élő szereplők, jók-rosszak egyszerre, ahogyan éppen úri kedvük diktálja, nincsenek eldöntött szerepek, élnek, léteznek, szeretnek, gyűlölnek és vadásznak (igen ránk földi halandókra) nincs a számba rágva, éppen kivel is kell együtt érezni.
Ha problémám van az csak a hosszúsága, és a mélysége, nagyon komoly betűmennyiség minden rész, közben pedig magába szippant, alig várom, hogy végre kézbe vegyem (sajnos erre mostanában nem látok lehetőséget, már most is lelkiismeret furdalásom van miatta) Agyalni kell rajta, a mai vámpír limcsikhez képest egy kimondottan sötét és tartalmas darab. Még pasiknak is ajánlható :) ( bár a páromat évek óta próbálom meggyőzni, nem sok sikerrel)
Szeretem és kész, nekem ez a világ a vámpírok legvámpírabika.

1 hozzászólás
Marcsi P>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

Az a gyönyörű az Anne Rice alkotta vámpírvilágban, hogy nem létezik az a szó, hogy gonosz… :D Vannak a vámpírok (és oly sok más lény), akik cselekednek, hol jót, hol rosszat, de egyszerűen a halhatatlanságuk miatt nem lehet semmilyen skatulyát rájuk húzni. Anne Rice csodálatos és igazán komplex világot alkotott, így a második részben már sokkal mélyebben belementünk a vámpírság lelki részeibe, a vallási háttérbe, együtt lüktettünk a korok szépségével és mocskával, amiben Lestat megfordult és egyúttal meg is kellett szeretnem őt, meg egyszerűen nem volt más választásom!
Marius felé még mindig vannak fenntartásaim, de oly sok a könyv még ebben a csodálatosan magával ragadó világban, hogy lesz időm szeretni! :D Hajrá Armand…! <3 Ez is kedvenc lett, úgy látszik, ez egy ilyen sorozat lesz! ^.^

Judyt IP>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

Be kell vallanom, hogy ez sokkal jobb volt, mint amire számítottam. ^_^

Valamikor kicsi gyerekként láttam az Interjú a vámpírral című filmet, míg a A kárhozottak királynőjét ugyan még mindig gyerekfejjel, de már középsulisként.
Ezután még pár év kellett, hogy rájöjjek, ezeknek az alapját Anne Rice írta. Már akkor tudtam, hogy nekem ez kell, mégis több, mint egy évtized kellett, hogy végre elolvassam…

Ahogy a blogomon írtam pár napja, Lestat nem igazán lopta be magát korábban a szivembe. Nem úgy most, hogy az eredettörténetét olvashattam. Eddig egy arrogáns ficsúrnak tűnt, most pedig találkozhattam az érzékeny és érdeklődő, a tudásszomjtól és az ismeretlen megismerésétől fűtött Lestat-val (pl. eddig nem tudtam azt sem, hogy a végén nem ejtjük a t betűt).

Határozottan kellemes csalódás volt mind a karakter, mind a történet. Kifejezetten élveztem, mert bár nem minden pillanatban hágott az izgalom a tetőfokára, mégis sokszor nem akartam letenni a könyvet. Valóban folyamatosan fenn tudta tartani az érdeklődésemet.

S mivel nem kronológiai sorrendben olvastam (értsd: a Pandorát pl. már olvastam), így ismertem olyan karaktereket, akiket kronológia szerint nem kellene. Talán ez is adott egy olyan pluszt, amitől szívembe zártam ezt a kötetet. Marius nagy kedvenc, ahogy egyébként Pandorát is csípem. ^_^

Bővebben itt írok róla: https://watchaholics.hu/2019/09/13/anne-rice-lestat-a-v…

>!
Szukits, Szeged, 2005
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634971121 · Fordította: Sóvágó Katalin
7 hozzászólás
aurorakönyvmoly P>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

Nekem bevallom, hogy hiányzott a „régi” Lestat, mégis jobban örültem, hogy az ő szemszögét is megismerhetem, mint amennyire Louis esetében haladtam a történettel. Tetszett, hogy elmeséli a saját történetét Lestat, hogy összetett karaktere valóban néha ellenszenves, máskor már kevésbé. Ahogy ő sem tudja mit is kezdjen pontosan magával, az olvasó sem mindig tudja, hogy mit kezdjen vele. Színes, és élettel teli karakter az övé, sokkal inkább, mint arra az első részben számítottam. Marius karakterét egészen megkedveltem, bár tartom, hogy az első részhez hasonlóan itt sem az a fő cél, hogy minden áron szeressük a karaktereket.
Ami nekem nagy pozitívum, az a múlt, a vámpírok történetének megismerése, ez sokat dobott a világhoz is.

Azt hiszem most pihentetem kicsit a sorozatot, de biztosan folytatni fogom, már csak ezen rész nyitott „befejezése” miatt is.

_ada>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

Enyhén szólva más hangot üt meg a szerző ezzel a résszel, mint az Interjúval. Kicsit meg is ijedtem: 80as évek és hair rock. Meg minden menő dolog, ami azóta kiment a divatból… Azért tetszett, főleg azután, hogy Lestat elkezdte mesélni saját történetét, és visszamentünk az 1700as évekbe. Ez a sztori pedig mindenképpen akciódúsabb, mint a kezdő köteté; Lestat még zavarosabb karakter, mint Louis, de itt nem az összetettségre gondolok, inkább olyan „mindent akarok, és nem tudom, mivel kezdjem, szóval belefogok mindenbe” fajta. Üdítő és idegesítő egyszerre. Emellett pár esemény és karakter újraíródik, és most már végképp nem tudom mit gondoljak, kinek higgyek. Az új szereplők közül egyébként nagyon érdekel Marius, de Gabriellel igazán és rettentően örültem volna ha spoiler. Szóval kíváncsi vagyok a folytatásokra, de valahol tudom, hogy többé soha nem tér vissza az első kötet varázsa.

chibizso>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

Lestat, ki jogtalanul birtokolja a halhatatlanok kiváltságát. Lestat, az erőszakos, a vérengző, az eredendő gonosz. Legalábbis Louis szerint.
De Lestat a szenvedély, az ősi titkok őrzője. Lestat a halandók szerelmese, a tagadás, az örök lázadás, a kezdete valaminek. Lestat, kinek a legnagyobb jogosultsága van a sötét ajándékra. – Legalábbis szerintem.

5 hozzászólás
Papusz>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

Gondolkoztam rajta, hogy levonok egy fél csillagot, mert a sok-sok szál kicsit szétforgácsolja a történetet, de mégsem, több okból. Először is, mert Anne Rice profi módon kezeli a történelmi korokat és a mítoszokat, és úgy szövi beléjük a vámpírtörténeteket, hogy hiszek neki. Másodszor, mert minden egyes mondatot úgy fogalmazott meg, hogy érzem, ahogy éget a nap, érzem az éhséget, a föld hűvösét, a szemfogakat a torkomon, vagy akár az ember vér ízét a számban. Harmadszor pedig azért, mert ez a könyv tulajdonképpen egy sorozat része, egészen az elejéről, és valószínűnek tartom, hogy a benne leírt történetek jól bevezetik a későbbi eseményeket.

Skeletrino>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

Kicsit olyan volt, mintha Lestat egy vámpírrá változott sorozatgyilkos lenne. Mintha egy Hannibál ébredését olvastam volna. Mintha. Mert hogy azért Lestat időről – időre talál magának fontos embereket és érez irántuk. Ez azért nagy különbség, de végig éreztem ezt a vonalat. Na és micsoda vámpírmitológia! HŰHA! Továbbra is fenntartom: Rice vámpírvilága az egyik leglenyűgözőbb a vérszívókról alkotott történetek közül.

Paulina_Sándorné P>!
Anne Rice: Lestat, a vámpír

Érdekes volt Lestet történetével megismerkedni. Ezáltal jobban megismerhettem őt. Érdekes volt az „emberkora”. Voltak részek, amiket lerövidítettem, vagy csak simán kihagytam volna. Megértettem, hogy Gabrielle-t és Nicki-t spoiler, bár Gabrielle-lel voltak fura dolgaik, valamint Nicki-t nem biztos, hogy jó ötlet volt. Őt nem igazán tudtam megkedvelni, idegesítő figura volt spoiler Fura elképzelni Lestat-ot rock énekesként. Érdekes a vámpírok története, nekem főleg a két ősöreg vámpír Akasa és Enkil voltak szimpatikusak. Nem semmi koncert volt a könyv végén, valamint elég akciódúsra sikerült a vége.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

Pillanatnyilag az vagyok, amit Amerikában a rock szupersztárjának szoktak nevezni.

1. oldal, Szukits, 2005.

6 hozzászólás
Papusz>!

Mesélhetnék én neked, míg a világ világ, de az nem pótolja az életet.

blackangel>!

– […] Csak a lehetetlen képes a lehetetlenre.

45. oldal

csillagka P>!

Szerintem ennyi boldogság már fáj. Ekkora öröm eléget.

643. oldal

jáspisfényű_körte>!

Louis igazán a gyarlóságok tükre volt, a legelbűvölőbben emberi ördögfajzat, kit valaha ismertem. Még Marius sem bírt volna elképzelni ily kedves és figyelmes teremtményt, minden ízében úriembert, ki még arra is megtanította Claudiát, miként használja az ezüst evőeszközt, holott neki aztán, egyem azt a drága kis fekete szívét, igazán nem volt szüksége késre-villára.

610. oldal, Európa Könyvkiadó

Kapcsolódó szócikkek: Claudia · Louis de Pointe du Lac
Ashtray_Heart>!

Halál Nagyúr vagyok selyemben-csipkében, ki jön, hogy elkoppantsa a gyertyát; én vagyok az üszög a rózsa szívén.

224. oldal

Ligeia>!

A részegségnek azon pillanatánál tartottunk, amelyet Arany Pillanatnak hívtunk: ilyenkor mindennek lett értelme.

Papusz>!

– […] Az igazi kérdés az, mellyel a forgószélnek nyitsz ajtót. A válasz megsemmisítheti a kérdést és a kérdezőt.

365. oldal

Ligeia>!

Néha csak úgy rikkantottam örömömben. Biztosan öröm volt. Örülhet egy szörnyeteg?

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt
Ligeia>!

Nincs hálószoba, nincs bálterem, hová én be ne léphetnék. Halál a tűzhely parazsánál, Halál, ki lábujjhegyen oson a folyosón, ez vagyok én. Te beszéltél a Sötét Ajándokról – én használom azt. Halál Nagyúr vagyok selyemben-csipkében, ki jön, hogy elkoppantsa a gyertyát; én vagyok az üszög a rózsa szívén.

Kapcsolódó szócikkek: halál · Lestat de Lioncourt
6 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Vámpírkrónikák sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Álom doktor
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Joe Hill: NOS4A2
Chuck Wendig: Halálmadarak
Stephen King: Nem jön szememre álom