Interjú ​a vámpírral (Vámpírkrónikák 1.) 811 csillagozás

Anne Rice: Interjú a vámpírral Anne Rice: Interjú a vámpírral Anne Rice: Interjú a vámpírral Anne Rice: Interjú a vámpírral Anne Rice: Interjú a vámpírral

Mindenkit ​érdekelnek a vámpírok.
Évszázadok óta foglalkoztatják a képzeletet, hátborzongató történetek hősei, elkárhozott, démoni teremtmények, az éjszaka gyönyörű vadászai, akik embervérre éhezve lesnek gyanútlan áldozataikra. Ezek a mesék olyannyira lenyűgözőek, hogy egyesek szinte már megszállottan rajonganak értük.
Talán éppen ezek a gondolatok jutnak eszébe annak az ifjú újságírónak, aki egy nap különös felkérést kap: valaki, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, szeretne interjút adni neki. Ám bármire is számít, egy különc pozőr helyett valódi démont talál. A döbbent riporter szeme előtt megelevenednek a mesék, életre kelnek a legendák, s míg a különös, korszakokon átívelő történet kibontakozik, megismerhetjük egy szörnyeteg emberi lelkét, vágyait, ösztöneit, évszázados kutatását igazságok és válaszok után, s megtudhatjuk, hogy az egyetlen dolog, ami enyhítheti az örök élet kínját, a szerelem.

Anne Rice regényéből Tom Cruise, Brad Pitt és Antonio… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1976

>!
Szukits, Szeged, 2008
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441821 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes
>!
Szukits, Szeged, 2008
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441821 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes
>!
Szukits, Szeged, 2003
284 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441821 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Vámpírkrónikák

39 tag · 13 karc · Utolsó karc: 2020. június 16., 17:39 · Bővebben


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Lestat de Lioncourt · Louis de Pointe du Lac · Armand · Claudia

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · New Orleans


Kedvencelte 188

Most olvassa 50

Várólistára tette 477

Kívánságlistára tette 275

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Frank_Spielmann I>!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

A vámpíroknak mostanában elég rossz a presztízsük.
Mindenféle romantikus tinisorozatba/könyvbe bepakolják őket, és közben elfelejtik, hogy a vámpír attól vámpír, hogy vért szív.
Elég sokan, ha meghallják azt, hogy „vámpíros könyv”, elborzadnak, mert valami színvonaltalan valamit várnak. És azt hiszem legtöbbször igazuk is van.

Ne feledjük el, hogy a vámpírok ugyanolyan kitalált lények, mint például az angyalok vagy a zombik. A fantasyk és a mesék tele vannak ilyen nemlétező lényekkel (beszélő szamár? fabábúból kisfiú?), mégis szeretjük őket. A vámpírok ősi, eredetileg félelmetes lények. Anne Rice fogta magát, és írt először egy novellát, majd pedig ezt a regényt egy vámpírról, aki elmondja élete történetét egy halandónak. Ez a vámpír elég a napon, és nem tököl, hanem öl. Persze hatalmas lelki válságokon megy keresztül, hiszen gyilkolni nem olyan egyszerű, mint azok gondolják, akik még nem tettek ilyesmit.

Rice felépít egy külön kis univerzumot, ami elképesztően sokrétű, mély, és szerintem még hihető is. Modern mese, akárcsak a Harry Potter sorozat. Csak talán jobb.

A nyelvezete gyönyörű (ez a fordító érdeme is), a [vámpír]lélek legapróbb rezdüléseit is úgy ábrázolja, hogy szinte mi is érezzük azt, amit egy vámpír érez vérszívás közben. Halhatatlan (több értelemben is) szereplőket teremt: Louis, Lestat, Claudia és Armand egyedülállóak. Néhányukat óhatatlanul is megszeretjük olvasás közben. Ha van egyáltalán olyan, hogy szépirodalom, akkor ez a könyv teljesen pozitív értelemben az. Ez után a könyv után ki ne szeretne akár csak néhány napra is vámpír lenni? Csak a napfény hiányozna…

107 hozzászólás
Lorenza_Pellegrini>!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Hogy lehet hogy én ezt még csak most olvastam? Nagyon jó történet csodálatosan megírva. A vámpírok igazi hagyományos vámpírok benne, és noha lehet szimpatizálni velük, nem arra vannak kihegyezve hogy megszeressük őket. Claudiától a hideg is kirázott, azt hiszem érzékeny vagyok a gyerek témára akkor is ha vámpír az illető.

1 hozzászólás
eme P>!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Stoker mellett az egyetlen vámpírregény, amelyre nem rávetettem, inkább csak rávettem magam. Persze az előítéletek és sznobság bizonyos keveréke munkálkodott bennem spoiler.
Summa summárum: elolvastam.
Rice regénye olyan vámpírtörténet, amelyben a vámpírrá válás és a vámpírlét az embert évezredek óta foglalkoztató létkérdések boncolgatásának ad alkalmat.
A huszonöt éves, későbbi önmaga által szűk látókörűnek, anyagiasnak és önzőnek megítélt Louis elutasítja a gondolatot, hogy a szentség megfogható közelségébe kerülhet, és tapasztalatként is átélheti azt. Hite színlelt, gesztusai szerepjátszások, elveszítette a kapcsolatot a transzcendens világgal. Egy tragédia, és az ebből fakadó önvád, lelkiismeret-furdalás vezeti el a bűnbeeséshez, a teljes elkárhozás óhajához, míg végül „eladja magát az ördögnek” – vámpírrá válik. De nem akármilyen vámpírrá – olyanná, aki tudatosan keresi az élet/öröklét értelmét, aki életre kelt érzékeivel a morális és esztétikai választás közt ingadozva szívja magába az életet, vámpírézékei és emberi érzései közt vívódva Olyan vámpír, aki a gonoszság és bűn mibenlétén, az életadás és élet elvevésének hatalmán és felelősségén töpreng, és aki az örök élet terhétől, a végtelenségtől és a magánytól retteg, miközben állandóan transzcendens gyönyörre vágyik, melyet végül sok ember- és vámpírtársától eltérő módon vél ideig-óráig megtalálni.
A visszaemlékező, érzelmileg elpusztult, több száz éves vámpír magnószalagra mondott (cselekményvezetés szempontjából számomra nem túl érdekfeszítő) története a végső kérdések megválaszolása utáni hajsza, miközben egyre világosabbá válik, hogy semmi sem volt, amit tudni érdemes.
És feltehető, hogy a vámpír, aki téged vámpírrá tett, az sem tudott semmit, és aki azt vámpírrá tette, az sem tudott semmit, és az előtte levő vámpír sem tudott semmit, és így megy ez tovább visszafelé: a semmiből születő semmi, míg a végén nincsen semmi. És nekünk azzal a tudással kell élnünk, hogy nincsen tudás.
Van akkor értelme az életek kiontásának? Az ezáltal megélt gyönyörnek? Van haszna az így megvásárolt örök életnek? Az emberi létezés eladásának? Van morális felelősség?

Tetszett ez a kérdésfelvetés, ahogy a megrajzolt karakterek többsége is. Maga a stílus, akár a felfokozott vámpírérzékelés, helyenként színes, érzékletes, de… De ugyancsak gyakran unalomba menően túlírt ez a regény, tele ismétlésekkel, ismétlésekkel és ismétlésekkel. Ráadásul míg az elején sikerült bevonnia világába, mikor látszólag beindul a cselekmény, és ezzel együtt Louis-ék kalandja, valamiért elveszítettem az érdeklődésem. Nem érdekelt a vámpírok tömege, sem az egész európai cselekményszál – felszínesnek, kétdimenziósnak láttam, túlzottan és feleslegesen vérfröcskölősnek, néhol logikátlannak tűnő meglepetéseket szolgáltató cselekménnyel és egy nem túl hatásos lezárással.
Talán ha picit feszesebbre sikeredik, jobban tetszett volna.

6 hozzászólás
Chivas>!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

A filmet ősidők óta ismerem és szeretem, gyakorlatilag most „újranéztem”. :) Claudia kora meglepett, a filmben idősebb. Elhúzódó olvasás volt ez, a könyv közepe unalmas volt, a vége felpörgött. Azt hiszem el fogom olvasni a következő részt is. :)

Orsi_olvas>!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Igazán különleges könyv.
Rice szépirodalmi igényességgel ír, a szöveg szinte megbabonázza az olvasót. Lassú és mély, sokszor szinte filozofikus.
A karakterek remekül felépítettek, sokoldalúak és izgalmasak.
A vér köré az elmúlt korokban elég komoly tabu épült ki. Szent borzadály és a fertő gondolatkörei kapcsolódnak hozzá. Véráldozat, vérszerződés, vérfertőzés, vérbaj. A vér az életnek is a jelképe. Éppen ezért izgalmas és borzongató az áldozata vérét szívó, halála által halhatatlanságot nyerő lény, a vámpír.
A pszichológia az én számára kínos érzések, vágyak egy másik személyre való kivetítését projekciónak hívja. A vámpírokra az emberiség a legsötétebb vágyait és ösztöneit vetítette ki: erő, hatalom, kegyetlenség, igéző szexualitás és az örök ifjúság.
Ez a történet semmit sem igyekszik megszépíteni: az áldozatok meghalnak, a napfényben a vámpírok elégnek, nem pedig csillognak, a gyilkosság pedig gyilkosság. Jól felépített világban játszódik és meglehetősen hitelesnek éreztem a szereplőket is: Louis tépelődéseit, Claudia elveszettségét, a vágyát egy olyan életre amire nincs lehetősége, mivel egy gyermek testébe zárva kell élnie. Lestatról, habár Louis szemén keresztül, de igen alapos képet kaptunk, épp ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Lestat, a vámpír mit tud még hozzá tenni, hogyan tudja jobban kibontani ezt a karaktert. Mindenképp folytatni fogom a sorozatot.

Ittimi78>!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Nagyon tetszett. Gyönyörűen van megfogalmazva, bár néha kicsit sok a cicoma és a leírás (nekem).
A filmtől nehéz volt elvonatkoztatnom, sokszor magam előtt láttam a filmbeli arcokat. Ezért jobb először a könyvet olvasni, mint a filmet megnézni. De végül mindegy, mert mindkettőt szerettem. :))
Folytatni fogom a sorozatot mindenképp!

3 hozzászólás
Ibanez P>!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

„A rossz mindig lehetséges. A jóság örök érvényűen nehéz.”

Az idei év harmadik „híres” vámpíros története. A három közül (Alkonyat-széria-Drakula -ez) fölényesen nyert Rice könyve, bár a Drakula sokkal sötétebb, klasszikusabb hangulatú és összességében mindegyik vámpírtörténet más és más, korának megfelelőbb. A film nagy kedvencem, viszont azt kell mondjam, a könyv sokkal-sokkal árnyaltabb, egészen más karakterként jelenik meg Lestat (azt hiszem, nem volt jó választás a szerepet Tom Cruisera osztani, hiszen az előtte való szerepei tükrében sokkal „kedvesebbre” sikerült a karaktere). A könyvbeli karakter sokkal számítóbb és szinte kiszámíthatatlan és zsarnokoskodó, elnyomóbb is, csupán azt találtam furcsának, hogy apját mégis ellátja és védelmezi (hideg karakterébe nekem nem illett be a gondoskodás fogalma). Ugyanakkor intelligencáját tekintve (üzleti érzék, stb.) meglehetősen leminősül az olvasó szemében.

„A vámpírlét a bosszút jelentette számára. Bosszút maga az élet ellen. Az életek kioltása bosszú volt számára, semmi más. Nem csoda hát, hogy nem értékelt semmit. A vámpírlét leghalványabb árnyalatai sem voltak elérhetőek számára, mivel mániákus bosszúszomjjal összpontosította figyelmét a maga mögött hagyott halandó életre. Gyűlölettől emésztve nézett vissza. Irigységtől emésztve, semmi sem nyerte meg a tetszését, csak az, amit másoktól elvehetett. Ha aztán az övé lett, elhidegült iránta, elégedetlen volt vele, mivel az illető dolgot nem önmagáért szerette, s inkább valami másra kezdett vadászni. Bosszú elvakult, meddő, hitvány bosszúvágy.”

Louis válaszokat akar és keres, s időbe telik, míg elkezdi megérteni, hogy a vámpírlétben csak úgy kap nyugalmat, ha embervért fogyaszt és gyilkol ő is. Ugyanakkor szabadulni vágyik Lestattól, Claudia megjelenésével azonban minden megváltozik. A kislány igazi szörnyeteggé válik rövid idő alatt, azonban az idő múlásával felnőttként gyermektestre van kárhoztatva, s ez gyilkos bosszúra sarkallja Lestat ellen.

"Az ajka piros volt, a szeme nyílt,
haja színarany, arca fehér;
Lidérc ez a nő: csak éjszaka jár;
sápadt lepra, Eleven Halál,
és dermed tőle a vér."

Louis és Claudia bejárják Európát, a filmből nem ismert részeket kaphatunk kelet-európai vámpírkeresésükről (kár is, hogy kimaradt a filmből). Aztán jön Párizs, Armand és Santiago, valamint a vámpírszínház. Armand, mint a legöregebb élő vámpír próbál válaszokkal szolgálni Louis-nak…

„…valójában minden változik, kivéve magát a vámpírt; az ő kivételével minden romlik és torzul. Egy rugalmatlan, de akár még hajlékony szellem számára is az öröklét előbb vagy utóbb reménytelenül érthetetlen és értéktelen alakzatok és formák bolondokházának tűnik, ahol büntetését kell letöltenie. Egy este a vámpír felkel, és rádöbben arra, amitől talán már évtizedek óta retteg; hogy egyszerűen nem akar többé élni. Hogy bármilyen életstílus vagy divat tette vonzóvá számára a halhatatlanságot, az eltűnt a föld színéről. És a kétségbeeséstől többé nincs semmi más menekvése, csak a gyilkolás. És az ilyen vámpír elmegy, hogy meghaljon. Senki sem fogja megtalálni a maradányait. Senki sem fogja tudni, hova ment.”

Louis „képessége”, az emberekkel kapcsolatos, még élő érzelmei minden vámpírt csodálkozásra késztet, Armand pedig magának akarja. Közöttük azonban ott van Claudia, aki bár el akar menni, nem lépnek időben. Louis-ból – Claudia kérése nyomán – az utolsó emberi szikra is kiveszik spoiler.

A könyv sokkal mélyebben próbálja feltárni a vámpírok lelkivilágát és kilátásait, megmutatva, hogy nem is olyan könnyű örök kárhozatra ítéltetve élni évszázadokon keresztül, s hogy ez csak keveseknek sikerül. Mindenképp ajánlom olvasásra, akkor is (sőt!) ha már láttátok a filmet!

Papusz>!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Na kérem. Végre egy történet, amiben igazi vámpírok szerepelnek, akik emberi vért szívnak, gyilkolnak, elégnek a napon (nem csillognak), és tükrözik a pszichológusok azon kijelentését, ami szerint a vámpírok az emberek perverz vágyainak kivetülései. Egy történet, amiben a vér még az életet és a szenvedélyt jelenti. Egy történet, amiben elképesztő karakterek vannak, akik mindenféle szemszögből megmutatják a vámpírlétet. Egy történet, aminek a végén nem arra jutunk, hogy mindennél jobban szeretnénk vámpírok vagy vámpírok feleségei lenni…

12 hozzászólás
Marcsi P>!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Először 10 éve olvastam a könyvet, ami most meglepett, hogy 16 voltam csak, mégis tudtam értékelni. Sőt kedvencem lett.
Ez a „kedvenc-ség” mostanra sem múlt el, de azóta már láttam filmen (kismilliószor) és már együtt alkot egy kerek egészt. Tény, hogy helyenként más, de annyira jól filmesítették meg a karaktereket, hogy egy az egyben hozza a könyvélményt.

A történet lassú, elbeszélő jellegű, ami ha jó hangulatban találja meg olvasót, a 10. oldal után filmként megelevenedik előttünk. Nagyon szépen, választékosan van végig megfogalmazva és itt jön be a hangulat, mert ha nem a megfelelő időben kapjuk le a polcról, ez lehet sok egy idő után.

Anne Rice-nál a vámpírok nem jó pasik (ettől függetlenül Loise már-már lányosan szép arcú), nem céluk minket átváltoztatni és nem, még csak nem is csillognak. Ellenben sötétek, halhatatlanok és nagy halhatatlanságukkal tisztában is vannak, ennek megfelelően használják az embereket. Loise-t nem lehet nem szeretni és mérhetetlenül szánni. Szánni a meg nemélt életéért, a megéltért és úgy egészében minden spoiler.
Lestat pontosan olyan, amilyennek egy ilyen idős vámpírnak lennie kell főleg az Ő élettörténetével, bár ez majd a következő kötetekben lesz csak….
Hogy őszinte legyek, Claudia nem hatott meg, végig idegesített, megrekedt egy szinten, így teljesen érthető a viselkedése, de akkor sem… és fúj… spoiler
Armand-ra nagyon kíváncsi leszek a jövőben, most el lett húzva vele kapcsolatban a mézesmadzag, de benne még van egy erős potenciál (van is könyve ugye…).

Az biztos, hogy ez a sorozat (vagy úgy en bloc Anne Rice) nem a YA, NA fanoknak való, semmi szerelem vagy rózsaszín buborék nincs a világban, minden inkább szürke…

15 hozzászólás
Chöpp >!
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Első találkozásom a vámpírokkal. Nagyon örülök, hogy így történt, mert Anne Rice elképesztően érzékletesen írja le a vámpírság színeit, csodáit és árnyoldalait egyaránt.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Papusz>!

– Emberek, akik nem hisznek többé Istenben, vagy a jóságban, még mindig hisznek az ördögben. Nem tudom, miért. Persze tudom. A rossz mindig lehetséges. A jóság örök érvényűen nehéz.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság · Isten · · ördög
7 hozzászólás
Papusz>!

Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma.

Papusz>!

Milyen fellengzős dolog szavakba foglalni a szavakba nem foglalhatót.

1 hozzászólás
inka0507>!

"Az ajka piros volt, a szeme nyílt,
haja színarany, arca fehér;
Lidérc ez a nő: csak éjszaka jár;
sápadt lepra, Eleven Halál,
és dermed tőle a vér."

2 hozzászólás
Papusz>!

Pontosan, s ha hiszed, hogy Isten teremtette a sátánt, ebből az következik, hogy a sátáni erő is istentől való, ő is csak Isten gyermeke, s mi is azok vagyunk. A sátánnak igazából nincsenek gyermekei.

4 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

A pokol nem más, mint gyűlölködés, örökös gyűlöletben együtt élő emberek világa.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · pokol
polonkai_eva>!

Gonoszságom végtelenül árnyalt, de bűntelen vagyok.

Belle_Maundrell>!

Soha nem nevetek a halálon, bármilyen gyakran és rendszeresen idézem elő magam is.

20. oldal


A sorozat következő kötete

Vámpírkrónikák sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – Susannah dala
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Stephen King: Borzalmak városa
Stephen King: A halálsoron
Stephen King: Éjszakai műszak
Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2.
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: A ragyogás
George R. R. Martin: Lázálom
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna