Angyalok ​ideje (A Szeráfok éneke 1.) 85% 11 csillagozás

Még mindig nagyon szeretem Anne Rice stílusát, ahogy ír. Olyan szép! Nagyon olvasmányos volt a történet, és jó volt belemerülni! ^^

Bár nem erre számítottam, tetszett, amit olvastam. Azt hittem, kapok egy angyalos fantasyt, meg csihipuhit. Ehelyett kaptam egy hittel teli könyvet, mesét egy férfiról, az ő csodálatos megtérésről. Egy angyallal való időutazásról olvashattam korok között, és egy majdnem családi tragédiáról a múltban, aminek megoldása főszereplőnk feladata lett. Meg kell említenem, az írónő stílusa nem lett a kedvencem. Néhol elvész a részletekben, néhol 50 idegen/latin szó van egy oldalon, sok helyütt pedig valamiféle érzelemmentességet éreztem, ami engem zavart, szerettem volna sokkal jobban befogadni az érzéseket, mint sikerült, sajnos nem rajtam múlt.

Egyetértek a könyvvel kapcsolatban az előttem szólókkal:
„Bár nem erre számítottam, tetszett, amit olvastam.” Határozottan „jó volt belemerülni”, és „aki egyszer alászáll Anne Rice világába, az többé nem tud kikeveredni belőle.”
Korábban volt egy olyan érzésem Anne Rice-szal kapcsolatban, hogy a vámpírtörténetekben a legjobb, de most már másként látom – úgy is mondhatnám, hogy jobban rálátok univerzumának teljességére. Ez a univerzum lehet az írónő jól kidolgozott, egyéni világa, de azt hiszem, lehet ez a mi világunk is – úgy, ahogyan Anne Rice látja. Ennek a világnak az eredője az abszolút szépség, amit minden művészeti ág a maga eszközeivel igyekszik leírni, közvetíteni. Korábban kevéssé figyeltem fel erre a minden művében hangsúlyos motívumra: a „tökéletes, tiszta szépség dicsőítésére”; az Angyalok ideje irányította rá a figyelmem.
A másik fontos oszlop a hit, mely tekintetében talán nyomon követhető egyfajta érés, vagy még inkább visszatalálás is. Gyönyörű imája:
"Isten angyala, aki őrzőm vagy,
Világosíts, őrizz és irányíts engem,
Mert rád bízott a mennyei irgalom."
A regény – melynek célját ezúttal az író jegyzetében meg is fogalmazza – önmagában talán kissé „karcsúnak” tűnhet – mindenképp érdemes AR más művét is olvasni…

Anne Rice különleges világa most is teljesen magával ragadott. Szerintem mesterien alkalmazza a klasszikus irodalom és a fantasy elemeit ebben a regényében is. Az ő szereplői mindig olyanok számomra, mintha egy klasszissal magasabb rendűek lennének egy „átlagos” regényalaknál. A korokon átívelő ugrások – ahogy ebben az esetben is – egyfajta időtlenséget kölcsönöznek Rice regényeinek. Tobyt éppúgy otthon éreztem a XX. századi Amerikában, ahogy a középkori Angliában, vagy Franciaországban. Lassan, megfontoltan lehet haladni az olvasásával, kell hozzá egy bizonyos elmélyülés, de azt hiszem, aki egyszer alászáll Anne Rice világába, az többé nem tud kikeveredni belőle.

Mindig hatalmas pozitív feltöltődés, amikor Anne Rice-t olvasok. Annyira szépen és elegánsan ír(t).
Ez a történet is lassan építkezik, megalapozza a hangulatot, megismerjük Toby-t, és pár fejezettel később a Szeráf megismertet minket Toby gyermekkorával is, ahol ez a magányos, de rettegett alvilági bérgyilkos teljesen a szívemhez nőtt. Majd egy fantasztikus és hihetetlen kalandos utazásra indul a középkori Angliába, ahol hatalmas próba elé állítja a Szeráf, hogy életeket és a saját lelkét is megmentse.
Nagy szomorúság, hogy a folytatás nem jelent meg magyarul :(
Többször újraolvasós történet lesz *-*