Anne Priest: Angyalkönny
Spoiler mentes kritika
A magyar írókkal nagyon vigyázni kell. És miért? Megjelenik egy ilyen új tehetség a reflektorfényben, és azonnal maga alá gyűri a legtöbb külföldi írót. Igenis oda kell figyelni a magyar művészekre, mert köztük annyi a gyöngyszem, mint mogyoró bokron a termése.
Volt szerencsém az Angyalkönnyet még a megjelenése előtt elolvasni és véleményt mondani róla, magának az írónak. És most, hogy megjelent nem győztem kivárni a soromat, hogy megkaparinthassam nyomtatott formában is, hogy haza vigyem, és újra belevessem magam ebbe, a szárnyait próbálgató új angyalnak a könyvébe. Újra és újra találkozni akartam a karakterekkel és most, hogy a kezemben tartom, az Arkangyalok régi barátként köszöntenek.
Michael meghalt. A megmaradt három arkangyalra, Gabrielre, Rafaelre és Urielre hárul a feladat, hogy felkutassák a gyilkosát és bosszút álljanak rajta. Itt már Isten sem segít. Magára hagyta az angyalait a bűzzel és bűnnel átitatott városban, melyben ők az urak. Mindenki fejet hajt nekik. Még a város vezetősége is a zsebükben van. Azt tehetnek, amit csak akarnak és azzal, akivel csak akarják, ott ahol csak akarják és akkor, amikor kedvük van hozzá. De Michael halála óta minden megváltozott. Egyikük, egy minden eddiginél halálosabb egyveleget gyárt az Angyalkönnynek keresztelt drogjukból és két kézzel szórja a városban. Míg a három arkangyal azon vannak, hogy felkutassák a gyilkost és próbáljanak úrrá lenni a hatalmukat kívülről és belülről ostromló hatalmaknak, újabb problémák adódnak. Gabriel belegabalyodik Sarah-ba, a 22 éves egyetemi hallgatóba. A lány jelenléte fenekestül felforgatja az arkangyal életét, pont akkor, mikor a legnagyobb szüksége lenne a hidegvérére és a józan eszére.
Lássuk hát, az Angyalkönnyet!
Rögtön a legelején le kell szögezni, hogy ez nem egy fantasy regény. Nincsenek benne fehér szárnyon szálló angyalok, fekete pofájú démonok, vagy egy mindenható Isten. Itt igenis minden a kendőzetlen valóság a maga mocskával, fájdalmaival és szenvedéseivel. Nincsen megváltó angyal sereg, akik eljönnek felszabadítani az embereket. Csak egy isten komplexumos maffiavezér van, aki a hadvezéreit az arkangyalok utána nevezte el és magát szerényen csak Istennek hívatja.
Be kell vallanom, férfiként igenis szeretem az angyalos történeteket. Kész felüdülés volt mégis, hogy ebben a regényben nem szó szerint vett angyalokról van szó, hanem hús-vér emberekről, akik igenis tévednek, hibát követnek el és próbálják azokat a legjobb tudásuk szerint megoldani. Ezzel az írónő egy olyan világ teremtett meg, amiben igenis készséggel élnék. Lehet, én vagyok mazochista, de az egész miliő annyira részletes volt és annyira magával ragadt, hogy félő volt, még a munkámra se tudok odafigyelni kellőképpen, mert az angyalok minduntalan szólongattak, hogy még nem végeztek velem.
A történet nagyon sok rejtett utalást tartalmaz, és kikacsintó szálakat tartalmaz, felvezetve ezzel a trilógia következő két könyvét. De mennyiségük és mibenlétük egyáltalán nem volt fölösleges. Nem csak azért kerültek bele, hogy még több oldal legyen a könyv, hanem igenis mindennek megvolt a pontos helye és miértje. Újra és újra eltudok csodálkozni azon írókon, akik időt és energiát nem sajnálva néznek utána annak, amit le akarnak írni, hogy minél hitelesebbek legyenek. El tudom képzelni, hogy Anne Priest leült nyomozókkal, orvos szakértőkkel és laborosokkal egyeztetni, hogy minek, hogyan is kell kinéznie. És ezzel pontosan azt érte el, amit szeretett volna. Egy olyan sor sem volt, amiből sütött volna a hozzá nem értés. Anne leírta, én elolvastam és elhittem. Ez van akkor, ha egy író tudja, hogy mit csinál és nem csak úgy pötyög a billentyűzeten.
A regény másik nagy erőssége a karakterekben rejlik. Részletes és pontos jellemzéseivel és karakter ábrázolásával, nem csak hogy élővé tette a szereplőit, hanem azok egyszer-kétszer igenis kiléptek a lapokról. Hogy megkínáljanak egy adag angyalkönnyel vagy, hogy elvesszek Sarah dekoltázsában. Persze ilyenkor azért tartottam Gabriel haragjától, de hát elvégre én vagyok az olvasó. Engem hagyjon csak békén.
Karakterek tekintetében a pálmát nálam Gabriel testőre vitték. A négy mamlasz, a Fantasztikus négyes, a Fúvós négyes és a Négy Muskétás – csak, hogy néhányat elnevezést megemlítsek – mindig a kellő pillanatban voltak halálosan félelmetesek, ha valaki el kellett tenni láb alól, vagy kenyérre kenhetők, ha arról volt szó, hogy Sarah-val kellett foglalkozniuk. Nagyon remélem, hogy ők a későbbiekben jóval több szerepet fognak kapni.
Két karakter viszont olyan szinten mentek az agyamra fejezetről fejezetre, hogy félő volt, én magam drogozom be őket, hogy aztán egy szeneslapáttal verjem bucira a fejüket. Grace, Sarah unokanővére és Redcliffe nyomozó.
Grace-t csak a szülei vagyona menti meg attól, hogy ne az utcasarkon árulja a testét a drogért. Annyiszor hazudik és hagyja cserbe Sarah-t, hogy csoda, hogy egyáltalán még szóba állnak vele. Meg vallom az őszintét kimondottam örültem a történet végén annak, ami Grace-el történt. Legalább egy időre befogta a száját.
Redcliffe, mint valami elmebeteg Don Quijote szélmalomharccal, egymaga akar szembeszállni az egész várost uraló arkangyalokkal. Neki még az sem elég, hogy senki nem is foglalkozik vele, és még ha hivatalos bizonyítékot szerezne az angyalok ellen, akkor se lépne senki az ügyben, mégis minduntalan megjelenik. Redcliffe a szememben olyan volt, mint egy leves fulladt szúnyog. Nem tetszik neked, hogy ott van, próbálod kihalászni, de úgy isten igazából nem törődsz vele. Eldöntheted, hogy megeszed így is, vagy inkább kiöntöd a lefolyóba. A lényeg ugyan az marad. A szúnyog elpusztul.
De ennek a két, általam nem kedvelt karakternek is meg volt a maga fontos szerepe. Elvégre nem kedvelhet minden egyes karaktert az olvasó. És bár elnyerték nálam két legunszimpatikusabb karakter díját, mégis be kell valljam: ha ők nincsenek, akkor a történet sem úgy zajlott volna ahogy.
Summa summarum egy kiválóan megírt krimi regényt olvashattam megspékelve néhol young adult vonallal, ami nem hogy elvette volna a történet élét, épp hogy ez adott neki egy akkora löketet, mint az Angyalkönny Anne Priestnek. Érdemes oda figyelni a hölgyre. Ki tudja, mit tartogat még a számunkra a jövőben.
Értékelés:
Történet: 9/10
Karakterek: 10/10
Krimi hangulat: 8/10