Angyalkönny (Az alvilág arkangyalai 1.) 14 csillagozás

Anne Priest: Angyalkönny

„Az arkangyalok ideje lejárt! Új isten születik…”
A város legerősebb arkangyala meghalt. A megmaradt háromra: Gabrielre, Rafaelre és Urielre hárul a feladat, hogy felkutassák a gyilkosát és bosszút álljanak rajta. Ám ezek az angyalok nem hófehér szárnyakon érkeznek. Hús-vér emberek, de hatalmukat így sem meri senki megkérdőjelezni. Vagy mégis?
Gabriel épp akkor veszíti el a hidegvérét, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, de képtelen ellenállni Sarah-nak.

Vér, szex, árulás és gyilkosság, pimasz narrációval megfűszerezve.
Ezt az Angyalkönnyet nem kell dílertől beszerezned. Vedd meg most a saját adagodat!

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Mogul, Budapest, 2018
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155668203

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Anarchia_Könyvblog>!
Anne Priest: Angyalkönny

Anne Priest első könyve, Az Angyalkönny nálam teljes sikert aratott! Rengeteg tehetséget, és fantáziát látok az írónőben, kevesen képesek arra, hogy egy első regényt ilyen dinamikusan, és érdekfeszítően írjanak meg. Egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, ami számomra újdonságot hozott a már meglévő romantikus krimik között! Az írónő több karakter szemén keresztül viszi az eseményeket, így tökéletesen beleláthatunk mindenki életébe, és titkába. Nem bagatelizálja el a karakterek történetét, és nem ugyanazt olvassuk a másik fél szemszögéből! Sok esetben olvastam már olyan könyvet, ahol egy több szemszögből látható történetnél szinte szóról szóra ugyanazt olvashattuk, ezáltal unalmassá és érdektelenné vált a történet. Anne Priest, ezt tökéletesen oldotta meg. Mindig tudtam, hogy mi történik, és mindig kaptam újabb, és újabb információkat. A romantikus vonal kidolgozott mégis diszkrét, nem adja az írónő a szánkba az erotikát, éppen annyi volt benne, ami által nem vált triviálissá, és fent tartja az olvasó érdeklődését! És most áttérnék a krimi vonalra. Nagyon sok könyv van már a világon, szinte lehetetlen újat írni! Szinte!! Az írónő viszont itt egy olyan szálat vitt bele, ami adott egy új színt, megvolt benne az “a plusz”, és mégsem lett erőltetett. Foglalkozik a drogról, és annak minden veszélyéről, megtapasztaljuk, hogy milyen az, ha egy ember korlátlan hatalmat kap, mennyire uralkodik el rajta a még többre vágyás, és hogyan csúszik ki a kezei közül az irányítás.

http://konyvmogul.hu/anne-priest-angyalkonny/

Bővebb ajánló a honlapon:
https://anarchiakonyvblog.wordpress.com/2018/03/09/anne…

11 hozzászólás
Ella_Steel I>!
Anne Priest: Angyalkönny

„Ha nem zavar a vér, a brutalitás, a leplezetlen szókimondás, és ha emellett szereted a romantikát, akkor ez a te könyved.”

Bővebb értékelés: https://ellasteel.blogspot.com/2018/11/anne-priest-angy…

Kathreen>!
Anne Priest: Angyalkönny

Mindig kicsit félve állok neki a magyar írók könyveihez, pedig már nagyon sok pozitív csalódás ért. És ez is közöttük van. Végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, csak úgy faltam a lapokat. Nem zavart a több nézőpont se, pedig ez is tud néha nagyon idegesítő lenni, de nagyon jól meg lett írva.
Tetszett, hogy Gabriel nem próbált más lenni, hanem adta önmagát és Sarah ezt vagy el tudja fogadni vagy sem. Egyedül, ami zavaró volt a rengeteg alkoholfogyasztás, csodálkozom, hogy még van működő mája Sarah-nak és Grace-nek.
Szeretem a maffiakrimiket, és ebben sem volt szerencsére cukormázba borítva, mintha jó emberek lennének, akik bármikor fel tudják adni ezt az életstílust, és mégis Gabriel volt az abszolúte kedvenc karakterem.
És ilyen véget, azt hittem, hogy kicsit lezáródnak bizonyos szálak, de teljesen nyitva maradtak. Ide nekem a következő kötetet!

Szilvi3672 I>!
Anne Priest: Angyalkönny

Az a megtiszteltetés ért, hogy titoktartást fogadva ugyan, de még kézirat formájában elolvashattam Anne Priest könyvét. Mivel előzetesen már olvastam belőle néhány részletet, és azok alapján igencsak ígéretesnek találtam, igazán kíváncsi voltam a teljes történetre.

Előfordulhat, hogy a könyv kézbevétele után, az első gondolat másfelé viszi a kedves olvasót, de a hátsó borítószöveg már egyértelműsíti, mire lehet számítani. Semmiféleképpen nem angyalokra, démonokra, sokkal inkább, egy igazán mainak is nevezhető problémát középpontba állító történetre. A borító a regény elolvasása után lesz igazán egyértelmű, és lényeget megragadóan ütős.

A címet telitalálatként tudom csak jellemezni. A folyékony, kék drog, és az azt terítő, a várost maguk között felosztó arkangyalok, azaz a négy díler. Akik emberek ugyan, de a termékük a földi mennyországot ígéri – persze, a kialakuló függőség miatt, némi pokoljárással megfűszerezve, de ez már úgyis a fogyasztók egyéni szociális problémája lesz. A lényeg úgyis a rákattanás, a szer után való vágy, és az abból egyenesen következő, az arkangyaloknál lecsapódó bevétel növekedés.

A kezdés in medias res, azaz, rögtön bele, a közepébe. Mindjárt az első oldalon egy vérben ázó nappaliban találjuk magunkat, ahol Michael – az egyik arkangyal – az áldozat. A gyilkosság okán sorban érkeznek a többiek is, illetve a fő ellenfél, Redcliffe nyomozó is befut.
A könyv váltott szemszögű, és ahogy halad előre a történet, úgy látunk bele egyre több szereplő gondolataiba.
Főszereplőink: Sarah, az egyetemista lány és Gabriel, az egyik arkangyal.
Megismerkedésüket, kapcsolatukat mindkét fél részéről kettősség jellemzi, hiszen akarják egymást, de a félelem és a féltés erkölcsi dilemmát okoz (még Gabrielnél is!), ezáltal súlyos akadályokat gördít eléjük.
Mindemellett, Gabriel meg akarja találni Michael gyilkosát, meg szeretné szilárdítani az arkangyalok megtépázott hatalmát és befolyását, ráadásul árgus szemekkel kénytelen figyelni arkangyal-társait is.
Nincs könnyű helyzetben, és immár rajta is lehet fogást találni, van gyenge pontja.

A regény sok kérdést felvet, és mivel egy trilógia első kötete, a könyv végén bőven marad belőlük megválaszolatlan. Nem beszélve arról, hogy függővég, (többekkel ellentétben én szeretem!) így a lezárás az izgalom és a várakozás fokozásának egyik eszköze csupán, nem ad megnyugvást.

Ígéretes kezdet, nagyon jó első könyv. Mindazoknak ajánlom, akik szeretik a krimiket, a szókimondó, nem finomkodó megfogalmazást, az izgalmakat, a remek, képteremtő leírásokat.
Köszönöm, hogy olvashattam, türelmetlenül várom a folytatást!

Szabó_G_Botond>!
Anne Priest: Angyalkönny

Anne Priest: Angyalkönny
Spoiler mentes kritika

A magyar írókkal nagyon vigyázni kell. És miért? Megjelenik egy ilyen új tehetség a reflektorfényben, és azonnal maga alá gyűri a legtöbb külföldi írót. Igenis oda kell figyelni a magyar művészekre, mert köztük annyi a gyöngyszem, mint mogyoró bokron a termése.

Volt szerencsém az Angyalkönnyet még a megjelenése előtt elolvasni és véleményt mondani róla, magának az írónak. És most, hogy megjelent nem győztem kivárni a soromat, hogy megkaparinthassam nyomtatott formában is, hogy haza vigyem, és újra belevessem magam ebbe, a szárnyait próbálgató új angyalnak a könyvébe. Újra és újra találkozni akartam a karakterekkel és most, hogy a kezemben tartom, az Arkangyalok régi barátként köszöntenek.

Michael meghalt. A megmaradt három arkangyalra, Gabrielre, Rafaelre és Urielre hárul a feladat, hogy felkutassák a gyilkosát és bosszút álljanak rajta. Itt már Isten sem segít. Magára hagyta az angyalait a bűzzel és bűnnel átitatott városban, melyben ők az urak. Mindenki fejet hajt nekik. Még a város vezetősége is a zsebükben van. Azt tehetnek, amit csak akarnak és azzal, akivel csak akarják, ott ahol csak akarják és akkor, amikor kedvük van hozzá. De Michael halála óta minden megváltozott. Egyikük, egy minden eddiginél halálosabb egyveleget gyárt az Angyalkönnynek keresztelt drogjukból és két kézzel szórja a városban. Míg a három arkangyal azon vannak, hogy felkutassák a gyilkost és próbáljanak úrrá lenni a hatalmukat kívülről és belülről ostromló hatalmaknak, újabb problémák adódnak. Gabriel belegabalyodik Sarah-ba, a 22 éves egyetemi hallgatóba. A lány jelenléte fenekestül felforgatja az arkangyal életét, pont akkor, mikor a legnagyobb szüksége lenne a hidegvérére és a józan eszére.

Lássuk hát, az Angyalkönnyet!
Rögtön a legelején le kell szögezni, hogy ez nem egy fantasy regény. Nincsenek benne fehér szárnyon szálló angyalok, fekete pofájú démonok, vagy egy mindenható Isten. Itt igenis minden a kendőzetlen valóság a maga mocskával, fájdalmaival és szenvedéseivel. Nincsen megváltó angyal sereg, akik eljönnek felszabadítani az embereket. Csak egy isten komplexumos maffiavezér van, aki a hadvezéreit az arkangyalok utána nevezte el és magát szerényen csak Istennek hívatja.

Be kell vallanom, férfiként igenis szeretem az angyalos történeteket. Kész felüdülés volt mégis, hogy ebben a regényben nem szó szerint vett angyalokról van szó, hanem hús-vér emberekről, akik igenis tévednek, hibát követnek el és próbálják azokat a legjobb tudásuk szerint megoldani. Ezzel az írónő egy olyan világ teremtett meg, amiben igenis készséggel élnék. Lehet, én vagyok mazochista, de az egész miliő annyira részletes volt és annyira magával ragadt, hogy félő volt, még a munkámra se tudok odafigyelni kellőképpen, mert az angyalok minduntalan szólongattak, hogy még nem végeztek velem.

A történet nagyon sok rejtett utalást tartalmaz, és kikacsintó szálakat tartalmaz, felvezetve ezzel a trilógia következő két könyvét. De mennyiségük és mibenlétük egyáltalán nem volt fölösleges. Nem csak azért kerültek bele, hogy még több oldal legyen a könyv, hanem igenis mindennek megvolt a pontos helye és miértje. Újra és újra eltudok csodálkozni azon írókon, akik időt és energiát nem sajnálva néznek utána annak, amit le akarnak írni, hogy minél hitelesebbek legyenek. El tudom képzelni, hogy Anne Priest leült nyomozókkal, orvos szakértőkkel és laborosokkal egyeztetni, hogy minek, hogyan is kell kinéznie. És ezzel pontosan azt érte el, amit szeretett volna. Egy olyan sor sem volt, amiből sütött volna a hozzá nem értés. Anne leírta, én elolvastam és elhittem. Ez van akkor, ha egy író tudja, hogy mit csinál és nem csak úgy pötyög a billentyűzeten.

A regény másik nagy erőssége a karakterekben rejlik. Részletes és pontos jellemzéseivel és karakter ábrázolásával, nem csak hogy élővé tette a szereplőit, hanem azok egyszer-kétszer igenis kiléptek a lapokról. Hogy megkínáljanak egy adag angyalkönnyel vagy, hogy elvesszek Sarah dekoltázsában. Persze ilyenkor azért tartottam Gabriel haragjától, de hát elvégre én vagyok az olvasó. Engem hagyjon csak békén.

Karakterek tekintetében a pálmát nálam Gabriel testőre vitték. A négy mamlasz, a Fantasztikus négyes, a Fúvós négyes és a Négy Muskétás – csak, hogy néhányat elnevezést megemlítsek – mindig a kellő pillanatban voltak halálosan félelmetesek, ha valaki el kellett tenni láb alól, vagy kenyérre kenhetők, ha arról volt szó, hogy Sarah-val kellett foglalkozniuk. Nagyon remélem, hogy ők a későbbiekben jóval több szerepet fognak kapni.

Két karakter viszont olyan szinten mentek az agyamra fejezetről fejezetre, hogy félő volt, én magam drogozom be őket, hogy aztán egy szeneslapáttal verjem bucira a fejüket. Grace, Sarah unokanővére és Redcliffe nyomozó.

Grace-t csak a szülei vagyona menti meg attól, hogy ne az utcasarkon árulja a testét a drogért. Annyiszor hazudik és hagyja cserbe Sarah-t, hogy csoda, hogy egyáltalán még szóba állnak vele. Meg vallom az őszintét kimondottam örültem a történet végén annak, ami Grace-el történt. Legalább egy időre befogta a száját.

Redcliffe, mint valami elmebeteg Don Quijote szélmalomharccal, egymaga akar szembeszállni az egész várost uraló arkangyalokkal. Neki még az sem elég, hogy senki nem is foglalkozik vele, és még ha hivatalos bizonyítékot szerezne az angyalok ellen, akkor se lépne senki az ügyben, mégis minduntalan megjelenik. Redcliffe a szememben olyan volt, mint egy leves fulladt szúnyog. Nem tetszik neked, hogy ott van, próbálod kihalászni, de úgy isten igazából nem törődsz vele. Eldöntheted, hogy megeszed így is, vagy inkább kiöntöd a lefolyóba. A lényeg ugyan az marad. A szúnyog elpusztul.

De ennek a két, általam nem kedvelt karakternek is meg volt a maga fontos szerepe. Elvégre nem kedvelhet minden egyes karaktert az olvasó. És bár elnyerték nálam két legunszimpatikusabb karakter díját, mégis be kell valljam: ha ők nincsenek, akkor a történet sem úgy zajlott volna ahogy.

Summa summarum egy kiválóan megírt krimi regényt olvashattam megspékelve néhol young adult vonallal, ami nem hogy elvette volna a történet élét, épp hogy ez adott neki egy akkora löketet, mint az Angyalkönny Anne Priestnek. Érdemes oda figyelni a hölgyre. Ki tudja, mit tartogat még a számunkra a jövőben.

Értékelés:
Történet: 9/10
Karakterek: 10/10
Krimi hangulat: 8/10

Gabriella_Igari>!
Anne Priest: Angyalkönny

Nagyon jóó írás. Izgalmas humoros. Mindig valami újabb csavar van benne. Az első betűtől az utolsóig imádtam. Annyira de annyira várom már a folytatást. Szuper Jóóó kōnyv!

MasonMurray I>!
Anne Priest: Angyalkönny

Most, hogy a könyv végére értem, erős csalódottságot érzek és ambivalens érzések kavaroknak bennem. A kitűnő tollú elsőkönyves Anne Priest ugyanis egy hatalmas lehetőséget hagyott jórészt kihasználatlanul. Véleményem szerint nem élt azzal az adottsággal, hogy egészen kitűnően ír, illetve azzal sem, hogy volt egy remek alapötlete.
A regény ígéretesen is kezdődik, aztán ahogy halad előre, úgy veszti el az érdekességét. Meg kell jegyeznem, az értékítéletemet bizonyára az is befolyásolta, hogy férfiból vagyok és bizonyos női klisék eléggé tudnak bosszantani. Most már így utólag látszik, hogy ez valamiféle trilógiának készült. Látatlanban mondom, jobb lett volna az egészet egy könyvbe beletenni, legfeljebb az nem egyenként 400, hanem összesen 500 oldalas lett volna.
Nem tehetek róla, de egy hidegvérű gyilkos, egy kábítószerből finanszírozott übergazdag maffiafőnök nekem akkor sem válik szerethető figurává, ha egy karakán 22 éves egyetemista lányka emberi érzelmeket csal elő belőle. Nem tudok igaz szívvel szurkolni ennek a lánynak, ha számára a létező legsablonosabb módon a maffiafőnök kigyúrt teste, számtalan tetoválása és alkalmi lovagiassága simán felülírja a fickó erkölcstelenségét.
Az eleje becsapós, mert azt hiszi az olvasó, hogy egy sodró lendületű krimit olvas, aztán a sztori egy folyamhoz hasonlatosan idővel egy egyre lassabb folyású, elterpeszkedő, sok fölösleges hordalékot cipelő olvasmánnyá lustul. Egyre nagyobb szerepet kap az „főhősök” egymás iránti epekedése és az egyre sűrűbben bemutatott szex, amely egyúttal szépen ki is szorítja a történetből a lényegi történéseket. Nem halad a sztori sehová, pontosabban szólva végül olyan befejezést kap ez az első rész, amely nem kicsit erőltetett, de így legalább megágyaz a folytatásnak.
Életszerűtlenségek sora rontja az olvasmányélményt. A partvonalon kivülre állított idegbeteg zsaru akkora klisé és annyira elhasznált figura, hogy a fal adja a másikat. A maffiózok vérengzései, és egyéb dolgai (nem akarok spoilerezni, azért nem sorolom) egyszerűen nem férnek az elhihetőség kereteibe. Városvezetőkről, fejesekről, politikusokról tudjuk, hogy sokszor bizony korrumpálhatóak, de ebben a sztoriban annyira azok, mint egy ZS-kategóriás amcsi krimiben. Végezetül pedig mindenképpen említést érdemelnek a maffiafőnök testőrei, akiket mintha egy (bármelyik) Vavyan Fable regényből emeltek volna át ide.
Ezek a dolgok nekem mind fájtak, mert ugyanakkor látom, mekkora potenciál van az írónőben. Ha a jövőben jobban el meri engedni az olvasmányélményeit és a trendeket ("fiatal lány összejön a nagyon rossz fiúval és közben sokat szexelnek"), ha ki meri engedni a benne lévő tehetséget, egyedi ötleteket és íráskészséget, akkor nagyon messzire eljuthat. Ehhez a karakreteken és a dramaturgián kell még dolgozni.
Én nagyon szurkolok neki. De az Angyalkönny még nem az az írása, ami bejön nekem.

Á_Mariann>!
Anne Priest: Angyalkönny

Imádtam! Nem volt zavaró a több nézőpontos írásmód, sőt…Jókat nevettem a Négy Muskétáson(testőrök).Izgalom is volt bőven.Kedvenc karakter Gabriel. A vége…ahh,lehet izgúlni a következő részig.Várom nagyon.


Népszerű idézetek

DittaV P>!

– Mi volt itt, tömeges párnacsata? – kérdeztem, miután lesöpörtem egy adagot a bárszékről, mielőtt felültem volna rá.
– Dehogyis, csak az angyalok hullatják a tollaikat – mutatott fel a megannyi, műszárnnyal felszerelt táncos lányra és fiúra a felettünk lévő emelvényeken.
– Nagyon eredeti – húztam el a számat. – Remélem, egyik sem vedlik az italomba!

260. oldal

4 hozzászólás
DittaV P>!

Három óra is elmúlt, mire visszaértem az irodámhoz, amely előtt Cain valami pletykalapot nézegetett.
– Hé, még nem végeztem! – kapta ki a kezéből Joshua, és ledobta magát az egyik bőrfotelba.
– Ah, nincs többé Brangelina! – sóhajtott Cain tettetett szomorúsággal.

290. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz
Courtney Summers: Sadie
Astrid Scholte: Négy halott királynő
Csóti Lili: Hetedvérig
Karen M. McManus: Lehull a lepel
Sarah Pinborough: 13 perc
Mészáros Dorka: Én vagy senki
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok