Anne Philipe a zseniális és elbűvölő Gérard Philipe özvegye. Gérard Philipe, a sok rossz és kevés francia film kamaszbájú főszereplője, nem csúnyult meg, nem öregedett meg, nem foszlatta szét rajongói illúzióit: fiatalon itt hagyta őket. Nehéz kenyér nagy ember özvegyének lenni, egy nemzet szeme fényének árnyéka lenni. Nincs önálló élete a közvélemény tudatában, egy ország érzi a maga özvegyének, és számon kérné, hogy mit cselekszik. Pedig Anne Philipe maga is egyéniség, professzionátus útleírás- és riportkönyvíró, sok ismeretterjesztő filmet is készített, és tagja a néprajzi filmek francia bizottságának.
Ez az első szépprózai vállalkozása meglehetősen ízlésesen visszafogott érzelmi és eseményemlékképek sorozata: a színész betegségéről, haláláról, tökéletesnek látszó házasságáról, családi életéről és a felesége érzelmeiben és gondolataiban játszódó utóéletről.
Gérard Philipe híres és Magyarországon is közkedvelt filmjeiből is közlünk képeket a kötetben.
Egy sóhajtásnyi idő 7 csillagozás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 2
Népszerű idézetek
Hogy is lehetne leírni az ég színét, ezt a se nem kék, se nem fehér, se nem szürke, se nem arany színt, amelyben azért mindegyik benne volt, és amelyhez még hozzájárult a fény lágy rezgése, az a selymes ragyogás, ami erre a kőtájra, az ívek hajlatára és a folyóra mintegy méltó bájt sugároz, a szellem és az értelem elválaszthatatlan részeként.
43. oldal - 9. fejezet (Európa, 1991)
Én túlságosan szerettelek ahhoz, hogy elfogadjam a tested megsemmisülését és hangoztassam, hogy a lelked él, és ez elég. És egyáltalán, hogy lehet ezt a kettőt elválasztani, hol a demarkációs vonal: ez itt a lelke, és ez a teste? Anyag vagy szellem volt a mosolyod és a tekinteted, a járásod és a hangod? Bizony, mind a kettő, elválaszthatatlanul.
28-29. oldal - 6. fejezet (Európa, 1991)
– Ha biztos nem fog meghalni, akkor hadd legyen nagy veszélyben!
87. oldal - 14. fejezet (Európa, 1991)
Már a legrégibb gyerekkori emlékeim között megtalálom ezt a boldogságvágyat, ezt a szent meggyőződést, hogy jogom van a boldogsághoz, és hogy valamiképpen felelős is vagyok érte. Emlékszem, voltak hosszú sötét és hideg időszakok, amikor, mint gyermek, magamba húzódva, összeszorított foggal viseltem a szomorúságot, mint egy szégyenfoltot. Ki akartam gyógyulni belőle, mint a betegségből, de ha örömöm volt, az szépnek és természetesnek tűnt. Később megértettem, hogy sok minden azon múlik az életben, hogyan értelmezzük a boldogság fogalmát, ami nem csupán testi és lelki jó közérzetet jelent.
Szerettem azt az átvirrasztott éjszakát, amely olyan tiszta volt, mint a hó, és olyan szép, hogy egyetlen pillanatot sem akartam elveszíteni belőle.
20. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Diane Keaton: Játszd újra, Diane! 78% ·
Összehasonlítás - Tóth Júlia Éva: Borikönyv 96% ·
Összehasonlítás - Müller Péter: Anyám titkos könyve 95% ·
Összehasonlítás - Bérczes László – Mucsi Zoltán: Mucsi Zoltán 93% ·
Összehasonlítás - Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm! 91% ·
Összehasonlítás - Bujtor István: Ezt megcsíptük, Oszi.!? 91% ·
Összehasonlítás - Monique Chapelle: Gérard Philipe ·
Összehasonlítás - Csáki Judit: Imi, ne csináld! 90% ·
Összehasonlítás - Demi Moore: Kívül-belül 93% ·
Összehasonlítás - Joan Didion: A mágikus gondolatok éve 87% ·
Összehasonlítás