A Hogy told el (jól) a nyarad főhőse, Maxime, visszatér! Rendhagyó „nyaralása” után látszólag mindene megvan ahhoz, hogy egy fantasztikus év elé nézzen: gitár, álmai okostelefonja, s főleg, FŐLEG, szerelmes a nála idősebb Natachába, akivel viszont csak egyetlen közös pontja van: az öntörvényűsége. A pechsorozat azonban most sem marad el: miután megtapasztalja a rockpróba örömeit egy kukatárolóban, szerelmével váratlan jeges fürdőt vesz egy párizsi szökőkútban, majd korrepetitornak szegődik egy autista tini mellé, közben pedig jól összekuszálja az érzelmi életét. S mikor végre kibogozza a szálakat, a smartphone (és egy újabb zsaru) képében beüt a mennykő…
Hogy intézd (el jól) a love storyd (Hogy told el ... 2.) 53 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2011
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 41
Kívánságlistára tette 30
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Sikerült befejezni, ma kell négyig visszavinnem a könyvtárba, úgyhogy boldogság van. Féltem kicsit a 65% miatt, de szerintem annyira nem is volt rossz. Lehet minden könyvet így kéne kezdenem hogy nagyon rossz lesz és csak kellemesen csalódom, vagy helyben hagyom. Sokszor jártam már úgy, hogy egy agyon ajnározott könyvre annyira készültem, aztán jött a po… esés. Nem mondom hogy szuper, nem mondom hogy rossz én ezt egy átlagos, vagy közepes könyvnek mondanám. Olvastam már jobbat és rosszabbat is. Ami a + fél csillagot illeti, azt a humorra kapta. Ha egy könyv meg tud nevettetni, nálam már nyert. Kicsit kifacsarodott, de nekem tetszett Max beszólása egyszer-egyszer. Egy mai fiatal fiú, aki a helyét keresi még a világban, de közben nagyon jó tanuló, aki próbál nagyon lazának tűnni, de művész is, meg ….. Egy kicsit erőltetett, de értem mit akart átadni az írónő. Egyszer el lehet olvasni.
Vagy egy fokkal jobb volt ez a kötet, mint az első rész, vagy pedig már hozzáedződtem, s tudtam, hogy mire kell számítani, ezért volt kevésbé szenvedős. Nem tudom, melyik válasz az igaz, de elég hamar a végére értem annak ellenére, hogy nem nekem íródott ez a kötet sem, ahogy az első rész sem. Maxime egy nagyon elvont személy és nemcsak az ő karaktere sikerült elég furára, hanem a könyv egész stílusa. A mondanivalóját vagy a tanulságát se nagyon sikerül leszűrnöm, azon kívül, hogy Maxime a legabszurdabb és legbénább helyzetekbe sodorja magát, igazából más cselekmény nem sok van a könyvben. A karakterek és a helyszínek leírásában is lenne még hová fejlődni, nem lett senki se a szívem csücske a könyv karakterei közül. Nem tudom, hogy eredeti nyelven hány részes vagy hány részesre van tervezve, de én megelégednék ezzel a kettővel is, bőven elég volt ennyi Maxime-ból számomra.
Maxime sajátos humora miatt négy csillag, mert az enyém is ilyen nyakatekert, amit Imrén kívül senki nem ért, de ez épp elég is :) Szóval a történések hajmeresztőek és a lezárás is borzasztó. De az egyedi humor az szórakoztatott.
Tipikus tini-regény, nem én vagyok a célközönség, ezért nekem egy kicsit semmitmondó volt.
Volt benne humor, a fiatalok „véresen komoly” problémái talán egy kicsit túl spirálozva. A borítója miatt olvastam egy kihívásra, nem vártam sokat, nem voltam előítéletes, nem olvastam az előző részt. Egy viszonylag könnyen emészthető-olvasható történetet kaptam, amin néha tudtam vihogni.
Az előző részét jóval korábban olvastam és nem hagyott bennem túlságosan mély nyomokat, ezért is imádkoztam azért, hogy ez a könyv kicsit más legyen.
Sajnos csalódnom kellett… Nem kaptam belőle semmit. Az egész történet kusza volt, nem igazán voltak céjai a cselekményeknek. Különös volt fiú szemszögből olvasni egy könyvet, főként egy kamasz fiúéból, aki meglehetősen érdekes felfogással és különleges világszemlélettel rendelkezik. Kicsit úgy tűnik, mintha harcolna az egész világ ellen, mert minden összeesküszik ellene.
Voltak az előző könyvbe való visszautalások, de nem tudtam értelmezni őket, mert homály fedi az első részt, így maradtak számomra érthetetlen dolgok. A tagolással is voltak problémáim. Ugyanazt az eseményt, egy párbeszédet képes volt megszakítani. Ilyenkor olyan érzésem támadt, mint amikor filmet nézek, megszakad a párbeszéd, következik egy kis reklám, majd ugyanott folytatják később a filmet. Ráadásul a megfogalmazása néhol nagyon hanyag, trehány.
Ez a második rész sem hagyott bennem mély nyomot. A csattanó a végén viszont tetszett, humoros volt és jól időzített.
Teljesen olyan volt mint az első rész,se rosszabb se jobb nem volt szerintem. Igazából csak azért olvastam el,hogy ha már olvastam az elsőt ez se maradjon ki. Csak a HÉV-en olvastam suliba menet,vagy hazafelé tehát arra pont jó volt,amire szántam. Egy könnyed kis rövid olvasmány,semmi több. Nem egy maradandó élmény.
Sokkal jobb volt ez a kötet, mint az előző, mert nem volt olyan negatív hangulata, és így a poénok maradéktalanul üthetnek. Imádtam, bár azért néha egy kicsit nem értettem a szereplőket (én is ilyen voltam tininek? Áh biztos nem!) Már nagyon várom a következő kötetet, mikor jelenik meg magyarul.
Ezt nem hiszem el!! Hogy lehet egy könyvet így befejezni???? Miért?? Komolyan.
De maga a történet ugyanúgy megnevetett, ahogy az első része is. Nem csalódtam Max frappáns válaszaiban és mulatságos példáiban sem. Leginkább az tetszett, amikor Natachát becézgette. Nagy aranyos és vicces. És végre megismerhettem Natachát is, aki nagyon szimpatikus volt a számomra.
Népszerű idézetek
– Én vagyok az.
– Tudom. A mobilom azért még felismeri a számodat.
– Tényleg? Mit ír ki, mikor hívlak?
– Fatal error. Na, mit akarsz?
168. oldal (14. Ismételjük át a bioszleckét Gédéonnal!)
– Így fogadsz? – kérdezte hidegen.
Gyorsúszó mozdulattal felpattantam a székemről, és becsuktam az ajtót. A lábam beakadt a sulitáskámba, amitől ostobán térdre rogytam előtte.
– Azért ez túlzás! – mondta mosolyogva.
Ha már itt tartunk, ragadjuk meg az alkalmat! Megpróbáltam kutya módra furakodva a fejemet a combjai közé fúrni.
– Hagyd már abba, mindjárt elesek!
Ez is volt a célom! Az ágyamra rogyott, én meg sátáni kacajjal fejest ugrottam mellé.
– Ha-ha-ha! Add meg magad, Moriarty!
176. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leiner Laura: Egyszer 96% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Bízz bennem 94% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké 93% ·
Összehasonlítás - Lynn Painter: Jobb mint a filmeken 92% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Bábel 91% ·
Összehasonlítás - Axie Oh: XoXo 86% ·
Összehasonlítás - Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra 86% ·
Összehasonlítás - Zoe Sugg: Girl Online – A turné 82% ·
Összehasonlítás - Kerstin Gier: A fiúk olyanok, mint a rágógumi 74% ·
Összehasonlítás