Rejtőzködő ​töredékek 18 csillagozás

Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek

Lelkünk legmélyéhez szóló, döbbenetes erejű lírai regény szeretetről, barátságról és a XX. századról. Anne Michaels három nagysikerű verseskötet szerzője. A Rejtőzködő töredékek első regénye. Több mint két évig állt a bestseller listák élén. Világszerte hatalmas sikert aratott; 27 ország kiadói vásárolták meg a jogokat, és 10 rangos irodalmi díjjal tüntették ki, s a Guardian a XXI. század irodalmát majdan meghatározó 21 kiemelkedő író közé választotta. „A Rejtőzködő töredékek, ez a tökéletesen megbabonázó regény, egy költő lelke mélyéből szól nagyon is prózai világunkról. Azt teszi, amit minden nagy irodalmi mű: a nyelv és a szellem fényével egy mindeddig rejtett emberi táj belsejébe világít.” "A Rejtőzködő töredékek lélegzetelállító műalkotás… A szeretet könyve, szeretnivaló könyv."

Eredeti megjelenés éve: 1996

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ulpius regénytár Ulpius-ház

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2000
224 oldal · ISBN: 9639348031 · Fordította: Kemenes Inez · Illusztrálta: Jász Suba Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

dokijano>!
Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek

Le sem tagadhatná a szerző, hogy költő. Lírai részekkel tele van a könyv, hangulat kell hozzá, hogy értékelje az ember. Az első 50-60 oldal után majdnem le is tettem, nem vagyok egy lírai alkat. Vagy csak nagyon ritkán.
Aztán kezdett összeállni a kép a fejemben, és a cselekmény is felpörgött. spoiler
A vége felé megint kiestem a regényből. Nemigen tudtam azonosítani, mikor olvasok visszaemlékezést (és az kinek az emlékezése), mikor olvasok ábrándokról. Emiatt inkább csak olyanoknak ajánlom, akik tényleg teljes szívükkel-lelkükkel bele tudják élni magukat a szereplők életébe, szinte már elvesznek benne. Nekem nem sikerült. Csak a fonalat vesztettem el néha olvasás közben.

kisbeka>!
Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek

Amikor a mondatokba belegyönyörödik az ember… Nem lehet róla mást írni. Szörnyű és gyönyörű…

1 hozzászólás
Spepa>!
Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek

Gyönyörű, lírai regény a háború túlélőiről és leszármazottaikról, az üldözöttek lelkéről és a szemtanúk emlékeiről. Mert hiába érnek véget az összecsapások, a bujkálás, a bizonytalanság, a rettegés, az évekig tartó bezártság és a családtagok eltűnése, illetve elvesztése nem múlik el nyomtalanul. Hiába telnek az évek, hiába költözünk akár más országba vagy földrészre, az emlékek elől nem lehet elbújni, mert a legváratlanabb pillanatban törnek rá az emberre. Hogyan is lehetne túllépni a szüleink erőszakos halalán? Azon, hogy a nővérünk eltűnt és soha nem lehetünk benne biztosak, hogy meghalt vagy elkeveredett valahova, ahonnan nem tud elérni minket és mindannyian abban a tudatban élünk, hogy a másik egyedül van vagy már talán nem is él. Hogyan lehet megemészteni a megszállók agresszivitását, az éhezést, az utcai csatákat, lincseléseket, akasztásokat? Főleg abban az időszakban, amikor a pszichológia még gyerekcipőben járt és egyáltalán nem is volt általános, hogy az ember terápián vegyen részt. Hogyan lehet újra hozzászokni a külvilághoz, ha valaki éveket töltött egy izolált kis házba zárva, ahonnan csak éjszakánként engedték ki néhány órára levegőzni? Hogyan lehetne elengedni a rettegést, amit akkor kezdtél megtanulni, amikor egy szekrénybe zártak és órákig várakozhattál kétségek között, hogy most vajon rádtalálnak-e és téged is elhurcolnak, mint a többieket vagy nyertél még egy kis időt? Lehetetlen feladat.
Úgyhogy maradnak a mindennapi teendők, amelyek elvégzéséhez újra hozzá kell szokni. Hogy például az ember újra megtanuljon bízni a külvilágban és fényes nappal ki merjen lépni az utcára, el merjen menni a sarokig, majd a hentesig, később egy másik kerületbe vagy a városon túlra. Hogy iskolába és munkába járjon, és túlélje az éjszakákat. És persze ott van a földrajz, a zene, a filozófia, a geológia, ami segíthet az arra fogékony emberen. Vagy esetleg egy kapcsolat, ami kezdetben lehet varázslatos és szerelmetes, de a feldolgozatlan sebek miatt nem biztos, hogy működőképes lesz hosszú távon. És ott van az írás, az emlékek rendszerezése és az addig kimondatlan fájdalom papírra vetése. A rég nem várt, csendes megelégedettség elérése.
Meséljünk-e a szerelmünknek a múltról? A gyerekünknek? Elmondjuk, hogy volt egy nővérünk, akiről a mai napig álmodunk és évek óta keressük? Beavassuk az utódainkat abba, hogy mit éltünk át? Hogy voltak testvéreik, akik nem élték túl a háborút? Tartozunk nekik annyival, hogy magyarázatot adjunk a zárkózottságukra, csendességünkre, rezignáltságunkra? Mi a jó megoldás: továbbadni a terheket vagy törődjünk bele a meg nem értettségbe? Mennyire tudja mindez a generációkat elsodorni egymástól?
Szép és érzékeny írás. Töredezett, tele van a semmiből előbukkanó emlékképekkel, asszociációkkal, de mégis kerek egészet alkot. Olvassátok el minél többen!

RandomSky>!
Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek

Metal Hammer No. 138 / 2001. október
A Rejtőzködő töredékek már csak azért is különleges, mert az írónő egy zsidó író, Jakob Beer életéről ír benne – az első felében egyes szám első személyben. Szinte természetes, hogy a II. világháború borzalmai megjelennek a regényben – és valóban iszonytató, borzalmas formában. Ugyanakkor viszont megrázóan szépséges és mély is sokszor a könyv, mi több, bölcsességnek sincs híján. Jakob még kisgyermekként látja és éli át szülei, nővére halálát, és ez egész életére kihat. Menekülésének végén egy görög természettudós talál rá, s viszi magával otthonába. Kettejük közös élete, majd Jakob szerelmei, hosszú-hosszú útja a boldogsághoz, lepereg az olvasó szeme előtt a lapokon; megannyi rejtőzködő töredék képében, olyan képeken keresztül, melyek inkább álom- és emlék-jellegűek, semmint a mindennapok tényszerű valóságán alapulóak. Óhatatlanul is megnyitja az olvasó saját emlékezetét is, s épp ezért különösen nehéz írni róla. Mert hiszen neked mást jelentenek majd e könyv lapjainak hol nyári napként simogató, mézként, lomhán csurranó, hol késpengeként vágó, lélegzetet és minden értelmes gondolatot elvevő, fájdalmat árasztó szavai, mint nekem. De talán így is elfogadod, ha azt mondom, csodálatos mű ez.

matraimelinda>!
Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek

Lélegzet elállítóan gyönyörű kisregény, apró mozaikokból épül fel, hogy aztán egy teljes egész puzzle-t alkosson. A lélekhez szól, nagyon is emberi érzelmekről, vívódásokról, megjelenik a zsidóság, és az ártatlanul elpusztítottak témája is. Első könyvem Anne Michaels-től, a fülszövegen olvasott méltatás: a számos irodalmi díj, amit az írónő kapott fogott meg, hogy feltétlenül elolvassam a könyvet. Szemet gyönyörködtető a borító is, kívül-belül teljesen tökéletes egész, hála az Ulpius-ház kiadónak, amelyben tökéletesen megbízhatok, ha értékeset szeretnék olvasni.: )

fukszia>!
Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek

A német katonák elől megmenekült kisfiú életének képei, töredékei keverednek a múlt és jelen idősíkjában. Azután még egy csavar: mi lett volna, ha…

Kecsüszo_geiko>!
Anne Michaels: Rejtőzködő töredékek

Nehéz olvasmány bizony..
Költőnő költői könyve költőien borzalomról, csodáról..életről..
Néha sírtam..volt, amit megértettem magamnak- magamról:
aki szörnyű dolgokat él át, soha nem lesz könnyű ember. MegtanulHAT könnyedén élni. De mindig ott lesz a homály a sorsában . És a gyerekei sorsában is. Lassan tűnnek el a vérvonalból ezek a démonok, mint ahogy egy rettenetes génhibát örökölt, ám továbbszaporodó lény utódai és utódainak utódai genomjában egyre-egyre felhígul a rossz örökség.
4 csillag, mert nem tudtam teljesen megérteni a regény tagolását.. hm..


Népszerű idézetek

kisbeka>!

Előbb-utóbb minden őszinte szót megbánunk.

187. oldal, II. - A vízbe fúlt város (Ulpius-ház, 2000)

Genie>!

Vinnünk kell egymást. Ha ez nincs nekünk, mik vagyunk? A lélek a testben, mint bor a pohárban, ha kiloccsan, a levegőbe szivárog, földbe és fénybe…

Kecsüszo_geiko>!

Amíg én Athosznál éltem Zákinthoszon, görögöt és angolt tanultam, geológiát, földrajzot, költészetet tanultam, zsidók töltötték ki Európa repedéseit és sarkait, miden elérhető helyet. Különös sírokba temették magukat: bármely térbe, ahová befért a testük; több helyet foglaltak el, mint amit szántak nekik a világban.

41. oldal (Ulpius -ház, 2000)

Kecsüszo_geiko>!

Figyeltem, ahogy az öregemberek megszámozott karjukkal belenyúlnak a pácleves hordókba, levágják a halak fejét. Milyen irreálisnak tűnhetett nekik, hogy ennyi étel van körülöttük.

82. oldal- Pihenőpont (Ulpius ház, 2000)

Kecsüszo_geiko>!

…semmi nem törli el az immorális tettet. Sem gyónás, sem bocsánat.
És ha meg is lehet bocsátani a tettet, senki nem viselheti a megbocsátás felelősségét a halottak nevében.

125. oldal - Terra Nullus (Ulpius -ház, 2000)

kisbeka>!

Gondviselés, csak egyetlen nap tiszta örömet adj.

100. oldal, Foszfor (Ulpius-ház, 2000)

kisbeka>!

Az igazság lassan növekszik bennünk, ahogyan a zenész újra és újra eljátszik egy darabot, amíg egyszer csak először hallja.

194. oldal, II. - A vízbe fúlt város (Ulpius-ház, 2000.)

dokijano>!

A poénok egyfajta mintavételt jelentenek a lényegből: a megértés közepébe hatolnak, egy új nyelv elsajátításának igazi próbakövei. Borzalmas szóvicceim mindegyike jelentős előrehaladást képviselt. Általában vacsora közben mondtam el őket, Athosz dicséretére pályázva. (Mi történik, ha a patikus káromkodik? Pirul a pirula.)

82. oldal, A pihenőpont (Ulpius, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: szóvicc
dokijano>!

Vasárnapi sétáink alatt Athosz meg én figurákat és történeteket találtunk ki, hogy használhassam a szókincsemet. Kieszeltünk egy krimisorozatot, amelyben két detektív szerepelt: Peter Moss és Peter Bogg. Az egyik epizódban egy olyan tettes nyomát követték, „aki mindent kőnek nézett” (egyik kedvenc szóviccem). Főleg a múzeumokat látogatta, s ha különösen értékes műtárgyra bukkant, azt mondta: „ez nekem kő”, és elvitte. A helyére – mintegy cserébe és annak jeléül, hogy ott járt – letett egy gránitdarabot. Athosz bonyolult történetet agyalt ki egy rablóbandáról, amelynek egy sziklakolostor kincseire fájt a foga, csak azért, hogy a helyzet felmérésére előreküldött kém e szavakkal kezdhesse jelentését: „Az udvaron agg atyák gatyáikat aggatják.”

81. oldal, A pihenőpont (Ulpius, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: szóvicc
dokijano>!

A sátorban bömbölt a szél, és a kimerült férfiak ételhallucinációkat ettek. Marhasültszagot éreztek a fagyos sötétben, és élvezettel ízlelték a képzelt lakoma minden falatját, miközben szárított fejadagjaikat nyeldekelték. Éjszakánként, dermedten kucorogva a hálózsákban, csokoládéról beszélgettek. Silas Wright, az expedíció egyetlen kanadai résztvevője, almáról álmodott. Athosz felolvasta nekem Cherry-Garrard beszámolóját ételrémálmaikról: kiabálás süket pincéreknek; megrakott asztalnál ülni hátrakötött kézzel; a tányér, amely leesik a földre abban a pillanatban, amikor felszolgálták. Végül, amint megérzik az első harapás ízét, beleesnek egy gleccserszakadékba.

32. oldal, A kőhordók (Ulpius, 2000)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rohinton Mistry: India, India I-II.
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Marilynne Robinson: Itthon
Yann Martel: Pi élete
Louis de Bernières: Corelli kapitány mandolinja
Thomas Keneally: Schindler listája
Bernhard Schlink: A felolvasó
Andrea Levy: Parányi sziget
Carol Shields: Kőbe vésett történet